Váci Hirlap, 1914 (28. évfolyam, 1-98. szám)

1914-04-01 / 25. szám

HireK. — A választói KerületeK uj beosz­tása. A hivatalos lap tegnapi száma adja tudtul az országnak, hogy a belügyminisz­ter hogyan osztotta be az uj választói törvény alapján a községeket a választó- kerületekbe. Minket közelről Pestvármegye érdekel, a hol 22 választókerület lesz. A váci választókerület majdnem telj esen ugyanaz marad, a mi volt. Ide fog tartozni ismét a Galgavölgy is és csupán Szadát vették el, mely ezentúl Gödöllőn szavaz. A Vácon szavazó községek száma tehát eggyel fogyott, ezentúl 23 lesz. Uj választó- kerület lesz Rákospalota, mely a gödöllői kerületből kapja Alagot, Dunakeszit, Pest­újhelyt és Rákospalotát. Az egész szigeí- ség és a Kisduna tájéka Visegrádig (22 község) Pomázon fog ezentúl szavazni Szentendrével együtt. Uj választói kerület lesz a kispesti, a melynek csak két községe lesz: Kispest és Erzsébelfalva. A gödöllői kerületet nagyon megnyirbálták: egészben csak 17 községe lesz, az a vidék, mely Hatvan—Pécel—Szada közé esik. Újpest önállóan fog képviselőt választani. A szom­szédos vármegyékben is kevés a változás. Nógrádban a rétsági választókerületnek 33 községe lesz, de odamegy az egész Aisó- nógrád szavazni. Honiban az ipolyszalkai kerülethez 33 községet csatoltak s ezek azok a községek, me.yek Nagymarostól északra fekszenek. — Sáfár Béla beiKtatáaa. Külsősé­geiben szemet gyönyör ködteíően, belső vonatkozásaiban őszinte lelkesedéssel ment végbe Sáfár Béla ref. lelkész beikta­tása vasárnap. A villamos állomásánál a váci presbitérium küldöttsége várta az Őr- szentmiklósról érkező papot és feleségét, kiket Borsoss Sándor presbiter igen szép beszéddel üdvözölt s mindkettőjüknek ha­talmas virágcsokrot nyújtott át. Sáfár ko­csiját fehérruhás leányok vették körül s lépésben haladtak Kisvác felé. A papiak előtt Nyári Ferenc kurátor mondott üdvöz­letét s lassan összegyűlt az ünneplő kö­zönség, mely zsúfolásig megtöltötte az egyszerű templomnak minden talpalallnyi helyét. Nem kevesebb, mint tizenkét szom­szédos református egyház küldötte el pap­ját, vagy küldöttségét, hogy a váci papbe­iktató fényét emelje. Ott volt a város kép­viselete, több hivatalé is. A mily nagy örömet keltett, hogy a beikíatón az uj vas- útezred tisztjeivel képviseltette magát, oly sajnálattal emlegették, hogy Vác más val- lású felekezetei nem vettek részt az ün­nepélyen. A beiktatás Feke Kálmán orgo­najátékával vette kezdetét, mely igazán művészi előadás volt. A hívek éneke alatt vonult be Sáfár Béla paptársaival s azután Nagy Ferenc esperes a keresztelő oltár előtt gyönyörű beszédet mondott. A szenl- Írásból vett idézetét: a szántóvető, ki az ekeszarvát megragadta, ne tekintsen hátra, az uj váci lelkészre alkalmazta és áhila- tos érdeklődéssel hallgatta a nagy közön­ség klasszikusan szép fejtegetéseit. Ezután megható szép jelenetek következtek, me­lyek alatt sok szemben olt csillogóit a meghatottság nemes jele. Az esperes az új lelkész fejére telte a kezét s hivatalos hatalmánál fogva beiktatta „a jó papot, talpig hű, igaz barátot“ új állásába. Sáfár elé egymásután tizenegy református pap lépett s kéz a kézben mondották el rövid, de őszinte szívből sugall jókivánalaikat. Az új református pap a szószék magasla­táról szólt most a jelenlevőkhöz és híveihez. Az evangélium hirdetésére jött s ezt bát­ran fogja hirdetni. A békességet hozza és boldog lesz, ha egyházában teljes harmó­nia lesz a pap és hívei között. De ugyan­azt a békességet akarja szolgálni új ott­honának társadalmában és felekezetei kö­zött. Igen szép, lelkes beszéd volt Sáfár Béláé, ki végül áldást kért hazánkra, vá­rosunk minden felekezetének polgárára. Az új pap beszéde után ismét ének követ­kezett s ki kell emelnünk Feke Kálmán vezetése alatt működő vegyes kart, mely a legszebb hatással emelte az ünnepély fé­nyét. A beiktató után az új papot a hívők megvárták a templom előtt s meleg ová­cióban részesítették. Ezután Sáfár Béla több küldöttséget, ezek közt elől Fóliák Fülöp főrabbi vezetése alatt a statusquo izr. hitközség küldöttségét, fogadott. Dél­ben 120 terítékes társas ebéd volt a Kúrián. Az első felköszöntőt Nagy Ferenc esperes mondotta utána Preszly Flemér dr. orsz. képviselő ünnepelte az új papot, majd Sáfár Béla szólt. Mátis Márton szadai pap után Ivánka Pál főszolgabíró, Szommer Gyula ev. lelkész, Kusíár Dániel fegyinté- zeti ref. pap és Göndör Sándor dr. főjegyző beszéltek. Este a Nyári-féle vendéglőben táncmulatság volt, melyen az új lelkész is megjelent. — HuszártiszteinK az altiszteKért. A két év előtti farsangon jól sikerüli bált rendeztek a Kúrián az akkor még váci 6. számú honvédhuszárezred tisztjei. A bál rendezésének eszméje Sivó Gyuládétól származott, a ki ilyen módon akart alapot teremteni, a melyből a tovább szolgáló al­tiszteket segélyezik. A váci ezred meg­szűnt, de a régi tisztek közül többen itt maradtak s az akkor gyűjtött alap olyan címen szerepel, hogy a helyben tovább szolgáló altisztek segélyalapja. Mos is egy finom lelkű nő, Fördős Vilmosné gondolt az altisztek segélyezésére. Az ő kezdemé­nyezésére a helybeli tiszti családok köré­ből egy lelkes műkedvelő gárda alakult, a mely husvéí után, április 18-án iótékony- célú előadást rendez a Kúrián. Az előadás programja több pontból áll, a melyet a helybeli lapokban és meghívók utján fog­nak majd a közönség tudomására hozni. — ElhalasztottáK a munKásbizto- sitó Közgyűlését. Első alkalom lett volna hosszú évek után, hogy a váci kerületi munkásbiztosiló pénztár nemcsak hogy nem deficitről, de közel harmincezer ko­rona többletről tudott volna a munkásság és a munkaadók képviselői előtt beszámolni. Vasárnapra tűzték ki a közgyűlést, ámde, úgy látszik, nem hal a szenzáció erejével a hűséges sáfárkodás. Most lett volna az alkalom, mikor a szociális intézmény adminisztrálása, berendezkedése ellen mind két részről a panaszok nem a leve­gőben hangzottak volna el, hanem minden jogos felszólalás viszhangot nyer és fel­világosítást kap. Ámde sem a munkaadók, sem a munkások nem érdeklődtek a tör­vény állal előirt számban a közgyűlés iránt. Nyolcvanegy közgyűlési kiküldöttnek kellett volna a városházán összegyűlni, de hát csak hetvenötén jöttek össze, ezért a közgyűlést el kellett halasztani. Most va­sárnap azután, tekintet nélkül a megjelen­tek számára, megtartják. — József főherceg parasztszeKéren. József főherceg minden évben kétszer, háromszor átutazik Vácon, hogy az Ipoly­sági vadászterületét felkeresse. Az elmúlt napokban is álvágtatott inkognitóban, de alig érte el Diósjenőt, a határban elromlott a motorja. Nagy nehezen egy parasztsze­keret kerítettek s azon tette meg az utat Ipolyságig, az autót pedig ökörszekér vitte tovább. A főherceg a folytonos esőzés miatt csak egyszer vadászott szalonkára s mert a gépkocsit nem tudták kijavítani, távirati utón egy külön első osztályú vasúti kocsit rendeltek Vácról az ipolysági vasúti állomásra. Az útat visszafelé ezen a ko­csin tette meg, melyet aztán Vácon a gyorsvonathoz csatoltak. A főherceg ma ismét autón megy Ipolyságra szalonka­lesre. — Eljegyzés. Weisz Henrik, a Reisz- mann-cég hivatalnoka eljegyezte Weisz Ir- muskát, Weisz J. Géza váci kereskedő kedves és szép leányát. — Szinte Gábor halála. Városunk 30 év előtti társadalmának egyik kiváló­sága hunyta le Budapesten e hó 24-én örökre szemét. Az érdemes férfiú életrajzi adatait a Váci Múzeum lajstromából vesz- szük át. 1855-ben Sepsikőröspalakon (Háromszék vármegye) született. Felsőbb tanulmányait a fővárosbaji, az országos mintarajziskolában és a tudományegyete­men végezte. Rajztanári oklevelét 1878-ban megszerezvén, a váci siketnéma intézetnél vállalt állást. Itt tartózkodása alatt meg­rajzolta a városnak több olyan részletét, a jnelyek ma már történeti emlékművek. Ezeket mind a múzeumunknak ajándékozta. Váci tartózkodását (1878—1883) arra is felhasználta, hogy a Csörszárok után ku­tasson, eme munkássága közben fedezte fel a város egyik őstelepét, az u. n. Pogány­várat. Vácról 1883-ban a dévia állami fő­reáliskolához, majd innen Budapestre, a VIII. kér. áll. főgimnáziumhoz helyezték át. Sok művészettörténeti tanulmányt végzett és nagyon sok művészi rajzot készített. Halála napjáig baráti érintkezést tartott fenn régi váci ismerőseivel, a kik jórészt a helybeli siketnéma intézet tanárai sorá­ból kerültek ki. Múzeumegyesületünk levelező tagját veszítette el benne. — KőszénKutatás Szentendre ha­tárában. Homorodi Lichtenstein József Szentendre város birtokain kőszénkutatá­sokat akar foganatosítani, mire nézve a várossal szerződésre lépett. A kutatási jnunkálatokat e napokban megkezdték. — ElmenteK a vasutas KatonáK. Kedden délelőtt a jnásodik számú vasúti ezred itt levő legénysége teljes felszerelés­sel felállott a városháza udvarán, a főhad­nagy szemlét tartott fölöttük s azután ki­mentek a pályaudvarra, a honnan káplárjuk vezetése alatt visszautaztak Korneuburgba. A vasutas katonák azért mentek el, mert a terepfelvétel külső munkáját befejezték s most már csupán a rajzolóknak van dolguk, a kik közül hárman állandóan dolgoznak is a város mérnöki irodájában. A munka csak rövid időre fog megakadni: az ünne- pek alatt, mikor a vasutas ezred tisztei és katonái szabadságra mennek. Husvéí után azonnal nagyobb erővel folytatják a mun­kál, mert uj rajzoló katonák jönnek, ugyancsak Korneuburgból egy őrmester és három altiszt vezetése alatt újabb szakasz vasutas katona érkezik, kik a májusban

Next

/
Oldalképek
Tartalom