Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-11-26 / 91. szám
Még utóbb a sok szegény fog deputációt küldeni a konzekvens elnökhöz, hogy ne szeresse oly nagyon a vöröskeresztet és őket, ne sújtsa az ártatlanul szenvedőket! Nagyságos Gaál Endre kir. főügyész úrnak Budapest. Igen tisztelt Főügyész Úr! Lapunk f. évi november hó 19-én megjelent 89. számában az illetékes körök figyelmét felhívtuk éppen a főügyész űr egy aktuális kijelentése alapján arra, hogy a közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913. évi XXL t.-cikk életbe lépett, igaz ugyan, hogy közismert csavargóink azóta is vigan csavarognak, ezt azonban annak tulajdonítjuk, hogy lapunk megjelenése óta csak néhány nap mult el s a rendőrkapitány ur egyéb hivatalos teendőinek lelkiismeretes teljesítése miatt nem rendelkezett annyi idővel, hogy a törvényt elolvashatta volna. Most azonban a vármegye hivatalos lapjában a vármegye közigazgatási bizottsága nevében gróf Ráday főispán egyenesen felhívta a rendőri hatóságokat a törvény végrehajtására, kimondván, hogy kiváló súlyt helyez arra, hogy a törvénynek társadalomvédő célzata a helyes végrehajtás által megvalósuljon, a mikor szükséges, hogy a hatóságok a nép legselejtevetíe. A finánc előbb kiáltani kezdett utána és a mikor a figyelmeztetésre a szökevény még inkább meggyorsította az evezést, akkor lövöldözni kezdett rá és minden lövés után még ezt a biztatást is kiáltotta utána: „Gyere vissza, nem lesz semmi báníó- dásod, ha még most visszatérsz. De jaj neked, ha ép bőrrel jutsz át a túlsó partra, az osztrákok kiszolgáltatnak és itthon akasztófára fogsz csüngeni. Gyere vissza még idejekorán!“ A fiú a folyam közepén ugylátszik, meggondolta a dolgot és csakugyan visszajött. A finánc átnézte alaposan a zsebeit, de semmi csempészett tárgyat nem talált nála. Mi okon vállalkozott hát erre a veszedelmes kalandra? „Bizonyára cigaretta volt nálad és azt megsemmisítetted, vagy a vizbe dobtad,, — rivalt rá a pénzügyőr. A fiú égre, földre esküdözöíf, hogy már hónapok óta nem volt cigarettája. „Hát akkor miért akartál átevezni a túlsó oldalra ?“ A megszeppent regényke száján kihaladt a végzetes szó: „A katonaság elől akartam megszökni.“ löbb nem kellett a szerencsétlennek. A finánc ott hagyta az őrhelyét és a fiút vasra verve vitte a községházába. ■Másnap már mindenki tudott a szökési szándékról. A bűnöst kivitték a közeli erdőbe. FJőször jól végigvesszőzték, azután minden asszony leköpte. A fához kötött fiúnak a fülét, az orrát és az ujjait megcsonkították és végül egy kétfejű sast tetováltak a kínoktól elalélt fiatal ember mellére. A mikor ezzel is készen voltak, akkor előlépett egy idős férfi és ez mondta neki: „Most pedig átmehetsz a svábákhoz.“ sz. sebb elemeit megfelelő ellenőrzés alá vonják, a dologkerülőket szigorú megtorló intézkedések által munkára kényszerítsék s igy céltudatos tevékenységükkel a közbiztonságot előmozdítsák és a bűncselekmények elkövetésének elejét vegyék. Az igaz ugyan, hogy a főispán rendeletének végrehajtása nincsen határidőhöz kötve, tisztelettel tudatjuk azonban, hogy lapunk e kérdést mindaddig szőnyegen fogja tartani, mig Vácon egy csavargó lesz. Kiváló tisztelettel a Váci Hirlap szerkesztősége. — MiKszáíh=ereKlvéK a muzeum= ban. Özvegy Mikszáth Kálmánná szép és kedves emléktárgyakkal lepte meg városunk múzeumát. Bizonyára az egyesületnek azt a figyelmét akarta ezzel viszonozni, hogy két év előtt ünnepet rendezett nagynevű férjének emlékére. Tényleges értékkel alig bírnak ezek a kegyeleti tárgyak, de irodalmunk kiváló művelőjével kapcsolatban megfizethetetlenül becseseknek mondhatók. Az özvegy két csomagban küldötte Jeszenszky Imre titkár címére. Az egyik egyszerű hosszuszáru selmeci pipa, melyben még a dohánymaradék is benne van. „Sok drága pipát kapott megboldogult uram ajándékba, de azokat nem használta, csak ezt az egyszerűt.“ — Írja az özvegy kisérő levelében. — „Vácot nagyon szerette. Mindig az volt a terve, hogy oda megy lakni, (mit bizonyosan meg is tett volna). Azt mondta, hogy közel van Budapesthez is, Horpácshoz is. Ez lesz jó nekem ! Nincs zaj és mégis városi“ Egy kicsi, kopott csésze a másik. A nagy író feketekávéját itta belőle. Papiros szivarszopóka is van a tálcáján. „Nagyon forrón szerette a kávét, úgy kellett neki feladni, miért elhasasodott a csésze. Akkor aztán félre tettük és másik került elő“ — szólnak az özvegy magyarázó szavai. Mély meghatottsággal veszi tőle városunk múzeuma ezeket a kegyele- tes tárgyakat és szeretettel fogja megőrizni, mint annak a férfinak emlékét, a ki gyönyörű írásaiban melegen szólt arról a városról, melyben élete utolsó napjait akarta leélni és tán örök nyugalomra is hajtani ősz fejét. — A püspök arcképe az aulának. Csáky Károly gróf püspök mostanában modellt ül a íestőmesleriskolában Stetka Gyula festőművésznek, a ki életnagysága képen örökíti meg az egyházfe- jedelem alakját. A művész teljes egyházi ornátusban festette meg a főpapot s a képet a püspöki rezidencia dísztermében fogják elhelyezni. — A védőegyesület hangversenye. Rosszul esik leírni, hogy valahányszor ingyenes hangverseny van a siketnémainté- zet nagytermében, a hatalmas helység zsúfolásig megtellik érdeklődőkkel s mikor egyszer egy évben a magyar védőegyesület koronás belépődíjakkal rendez hangversenyt, az első négy üléssornak is alig akad gazdája. Pedig most nem idegenből hozott névtelenek brillíroztak, hanem tisztán váci művész-erők mutatkoztak be, kiknek zenei tudásával megismerkedni igazi élvezel volt. Kezdjük mindjárt a Gács-há- zaspáron, kiknek megnyerése magában zenei esemény. Gács Rezsőné öntudatos, tökéletes zongorajátéka, Gács Rezső gyönyörű hangja, müvészi-harmonium-játéka a egteljesebb elismerést váltotta ki a hallgatóságból. Lévay Ilonka meleg, tiszta énekében s gyönyörű haladásában mindenki élvezetet talált, Schneller Olga szavalata pedig (Kökény László melodrámáját adta elő) egy nívón áll bármelyik művész elnevezésre számot tartó színész tudásával. Vendéghegyi Géza, mint gondolatokkal telt zeneszerző gyönyörködtetett. Borbély Sán- dorné, Lázár Oltó dr., Hangay Rupert, Szép József műkedvelőket messze felülmúló zenei tudását pedig már nem is kell méltatnunk, aranyértékét mindenki ismeri s fogadja szívesen. Ezen a nézeten volt a kisszámú közönség, melynél azonban lelkesebbet még váci hangversenyen nem láttunk. Az elismerés minden melegségét éreztette a szereplőkkel s hatalmasabb, lelkesebb még akkor sem lett volna a taps, ha a képekkel disziteít teremben miden helye! elfoglal az érdeklődők serege. Esküvő. November 29-én esküszik örök hűséget Bugár Margitnak, Bugár János galgamácsai jegyző bájos leányának dr. Piltz József acsai körorvos. A polgári házasságkötést Sárkány Ernő főszolgabiró fogja végezni. — Bejelentő hivatalok a városok^ ban. A vidéki rendőrség államosításával kapcsolatban minden vidéki városban és a járási székhelyeken bejelentő hivatalt fognak szervezni és a bejelentési kötelezettséget az egész országban éppen oly szigorúvá és általánossá fogják tenni, mint a fővárosban. Sőt a kormánynál már arról is folyt tanácskozás, hogy a vidéki rendőrségek államosításával járó tetemes köttség egy része a kötelező bejelentés utján térüljön meg. A belügyminisztériumban már tárgyalások folytak azon irányban, hogy a bejelentő lapokat, a melyeket eddig a rendőrségek díjtalanul bocsátottak a közönség rendelkezésére, a rendőrség államosítása után a m. kir. posta hozza forgalomba csekély díjért. — Aláírták a KodaK-szerződése- ket! Nagy örömet keltett városszerte az a hir, hogy a világ egyik legismertebb gyárvállalata, a Kodak Ltd Vácon egész Európára kiterjedő üzletkörrel gyártelepet létesít. A püspökségtől és a várostól a vasút és a kőkért között fekvő hatalmas területet vették meg, de mikor ez a szóbeli megállapodás megtörtént, semmiféle újabb hir nem örvendeztette meg a. váciakat. Erre keletkezhetett az a híresztelés, hogy a Kodak nem jön Vácra, mert a szerződés aláírását húzzák, halasztják. Most ismét örömmel jelentjük, hogy Vác rosszakaróinak nem volt igazuk. A szerződéseket ugyanis angol nyelvre lefordítva kiküldötték a londoni gyárba, mely azokat továbbította Amerikába, a társaság föszékhelyére. A héten érkeztek vissza s az amerikai és londoni gyárak vezetői aláírták s most már mi sem áll útjába annak, hogy a világhírű gyár Vácon megtelepedhessék. — Kezdődjék a pihenő! Vasárnap a Festők Sportklubja jött, pedig a Rákos- palotai Atlétikai Klub footballisláif hirdették, Vácra mérkőzni. A nedves, rossz idő a labdarugósport híveit nem riasztotta el, nagy számban voltak a sertéspiaci pályán, de gyönyörködni csak az első félidőben tudtak. A második negyvenöt percben ugyanis letört a váci csapat s csak a festők csapatán múlt, hogy gólt nem lőttek a váci kapuba. A vasárnapi mérkőzés, bár
