Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-03-23 / 23. szám

VÁCI HÍRLAP

5

adni. Ha gazdáink nem elég óvatosak, akkor nagy bajok lesznek és csodákat fognak ez évben tapasztalni.

— 4850 Korona a váci rendőröK= neK. A belügyminiszter kiutalványozta az államsegély ötödik millióját a törvényhatósági és rendezett tanácsú városoknak s ebből Vác város 4850 koronát kapott azzal az utasítással, hogy az összeg a rendőrlegénység fizetésrendezésére fordítandó. A miniszter megemlíti, hogy a beérkezett jelentésekből arról kellett meggyőződnie, hogy a rendőrlegénység javadalmazása a legtöbb városban oly csekély, hogy ezért a közrendőri szolgálat ellátására megbízható anyag csak kivételesen kapható. Addig is, mig a rendőrlegénység illetményei maradandó jellegű rendezést nyerhetnek, elvül szolgáljon a jelenlegi államsegély felhasználásánál, hogy a rendőrök, illetve rendőraltisztek összilieíményei fejenként legalább száz koronával magasabb összeget tegyenek ki az állami és a vármegyei szolgák, illetve altisztek illetményeinél. Rendőri szakoktatásra az államsegélyből a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ötezerig terjedő polgári lakossal bíró városokban legalább évi 300 korona,

5—10.000 polgári lakosú városokban legalább évi 500 korona, 10.000-en felüli lakossal bíró városokban legalább évi 800 korona fordítandó. Ez év folyamán egyelőre Budapesten oktató tiszteket és oktató altiszteket kiképző tanfolyamot fog a miniszter felállítani. Ma a százharminchét városban összesen negyvenhét detektiv- állás van rendszeresítve. E nyilvánvaló hiány pótlására a miniszter ezúttal akként intézkedik, hogy a jelenlegi államsegély terhére egyelőre legalább évi 1400 korona fizetéssel és a XI. fizetési osztálynak megfelelő lakáspénzzel oly számban alkalmazandók polgári biztosok, hogy már az idén minden tízezer lakosra legalább egy detektív jusson, a tízezernél kevesebb lakossal biró városokban pedig az egyenruhá- zotí rendőralíiszíeknek, vagy rendőröknek polgári ruhában az állandóság bizonyos jellegével a kapitány által deíekíivszolgá- laíra alkalmazott tagjai pótdijban részesi- íendők, a mely legalább is oly összegben állapítandó meg, hogy a fizetés és a póí- dij együttes összege legalább 1400 koronát tegyen ki.

— A legerősebb ellenfél. A váci footballistáknak a bajnokságban legerősebb ellenfelük a rákosligefi labdarugók, kik múlt vasárnap játszottak nálunk s győzelmet is arattak, a mennyiben eldöntetlen lett a mérkőzés. A játék szép volt minden oldalon, ezt a játékot akarják megismételni most is. A V. S. E. football-oszíálya meghívta a rákosligetieket, kik azt elfogadták s jövő vasárnap barátságos mérkőzésre fog kiáltani a pestvidéki bajnokság két riválisa.

— Veszedelem a feltúrt utcán.

Budapesten, a nyugati pályaudvar körül most folyik a kövezet javítása és a javiíó- munkások a villamos sínek mentén mély gödröket ástak. A gödröket ideiglenes deszkalapokkal takarták be, melyek azonban kellőleg megerősítve nincsenek. Egy ilyen, a járókelők részére készített hídon menl ál a Vácon lakó Hamvay Ödön iró a Pesti Hírlap palotájával szemben. A deszkalap felbillent és Hamvay az alatta a tátongó üregbe zuhant, a hol eszméletlenül terült

i el. Két járókelő sietett a szerencsétlenül j járt iró segítségére, a ki különös véletlen j folytán, bár a gödörben 1'vő vasszerkezetre j esett, fájdalmas zuzódások és megtépett ruházata árán megmenekült a nagyobb bajtól. A gondatlan kövezők ellen az eljárás megindult.

— Le a szeretemmel. A női jogoknak egyik előharcosa egyik folyóiratban azt fejtegeti, hogy a szerelem nem egyéb, mint az agyműködésnek egy beteges tünete s legtöbbnyire csak az idegbajosok kapják meg. Szerinte megállapított tény, hogy azok az emberek, kik legfogékonyabbak a szerelem iránt: költők, festők, zenészek és más művészek, túlnyomóan abnormális idegrendszerrel vannak terhelve, a mely ezt a közönséges érzelmet felmagaszío- sitva adja vissza. Fejtegeti továbbá, hogy az oly ember, ki úgynevezett ideálját szerelemmel üldözi, egyszerűen háborodott s hogy a szerelem okát az emberiség elkor- csosulásában kell keresni. A suffragettek a jövő igazi asszonyai, a kik egészen helyesen mondják, hogy szomorú dolog nőnek lenni, ha nem tud más feladatot teljesíteni, mint azt, hogy a férfi életét gyönyörteljessé varázsolja. A nőnek éppen úgy meg van a maga célja, mint a többi másfajta többi lénynek és rajta kell lennie, hogy egyéniségéi a lehetőség szerint érvényesítse. Szentimentális nézeteknek tulajdonítható csak, ha továbbra is a férfinak rabságában marad. A férfi a nő odaadó érzelmeit kíméletlenül kizsákmányolja. A modern nő számára tehát a legfontosabb parancs az, hogy energikusan védekezzék a szerelem ellen és szabadítsa ki magát az úgynevezett rózsás hálójából.

— Nősül a Sterci. Ki ne ismerné Vácon — vagy 30 év óta — Stercit, a cigányok hangszerhordozóját? Ott szokott mindig az alacsony, kis, íöpörödöíl, fekete emberke ülni a Műcsarnok kávéház egyik zugában s várja, hogy mikor végződik be egy-egy hangos mulatság, hogy hazavihesse a „cájg“-oí. Azaz jobban mondva azért üldögél ott, hogy ha valakinek nagyon is jó kedve támad, hogy megvághassa egy „ha- toská“-ért, a mi rendszerint kijár Stercinek. Stercit egyébként rendes nevén Vörös Mártonnak hívják, de ezt ő maga is csak most tudta meg bizonyosan, a mikor a keresztlevelét megszerezték neki, hogy nősülhessen. Mert bizony Sterci nagy dologra szánta magát. Meg fog nősülni. Az egyháznál is, a városházán is kihirdetteíte már magát s husvét után akarja megtartani az esküvőjét. A boldog vőlegény egy közismert cigánynak, a Feruskának özvegyét veszi el, ő maga azonban ezideig legényember volt, bár már túl van az öíve- i,en. Sterci egyébként, úgy látszik, nagy lakadalmat akar csapni, mert már előre hívogatja a mecénásait, sőt valakit arra is megkért, hogy csináljon neki valami versfélét, a mivel majd bejárja a jóakaróit, hogy

segítsék ki pár hatoskával az esküvője alkalmával. Sterci verse igy szól:

Nagyságos jó Uram ! szörnyű nagy a bajom, nyomja már a hátam a bőgő s cimbalom. Hogy ntennyit hurcoltam, nem is hiszi senki, válogatott cigány gyerek azért Sterci!

Nagy dologra szántam mostan én magamat,- meg fogok nősülni, bármit is mondjanak!

Ki is hasaltam már egy özvegy menyecskét.

feleségül veszem Feruska hitvesét!

Husvét után lesz majd a nagy lakodalom, hogy ha addig akad pár rongyos garasom. Azért hát megkérem nagyságos uracskát, ne sajnálja tőlem azt a pár hatoskát!

Hadd’ legyen már egyszer nekem is jó napom, az úrnak meg az Ég ezerannyit adjon.

— A vásártér rendezésének Ke= resztülvitele. A Váci Hírlapban f. hó 9-én e tárgyban megjelent cikk szerzőjétől kaptuk a következő sorokat:

A polgármester ur a felvetett kérdésről nyilatkozván a Váci Hírlapban megjelent tudósítás szerint a többi között azt is mondotta, hogy a Vásártér rendezését a Vörösház megvételével már csak azért is egyidejűleg kell keresztülvinni, mert ezt egy nyolc évvel ezelőtt meghozott közgyűlési határozat igy rendeli. Ez a közgyűlési határozat azonban jelenleg már nem kötelezheti a várost a rendezés egyidejű keresztülvitelére, mert midőn a polgármester múlt évi december 21-én a Vásártér rendezése tárgyában olyan szerződést irt alá, melyben nemcsak az együttes rendezés nincs megállapítva, hanem a Vörösház megvételéről egyáltalán szó sincs és midőn a közgyűlés a polgármester urnák erre vonatkozó jelentését tudomásul vette, a nyolc évvel ezelőtt meghozott közgyűlési határozat hatályát vesztette és erre hivatkozni többé nem lehet. A polgármesteri nyilatkozat többi részére nézve csak annyit kívánok megjegyezni, hogy felszólalásomnak kizárólagos célja volt kimutatni, hogy a Vásártér rendezéséről szóló szerződést nem csak lehet, hanem a szerződő felek közös érdekében kell is halogatás nélkül a legközelebbi közgyűlés elé elfogadás céljából terjeszteni, ezután pedig felsőbb hatóságok jóváhagyását haladéktalanul kieszközölni.

— A Kisgazdák figyelmébe. A föld- mivelésügyi m. kir. miniszter 50000 kor. hitelt engedélyezett ez évre oly célból, hogy a járási m. kir. állatorvosok bármely időszakban a tényleges szükséghez képest a szegénysorsu kisgazdák állatait lépfene, sercegüszög és seríésorbánc ellen ingyenesen beoltsák. Ama községek kisgazdái, a hol csontbetegségek valamelyike évről- évre elő szokott fordulni, forduljanak teljes bizalommal az illetékes járási, illetve városi állatorvoshoz.

— Temetés az uszályhajóról. Nagy- csütörtök éjjelén az „Andor“ vontató-gőzös Vác előtt, a „Fürge“ közelében egy nosz- szúí és szomorúat fütíyeníetí, majd rövid időre megállóit s a 3213-as számú uszályát lemacskázíaíta az uj rakodópartnál. Alig állott ki az uszály, pár perc múlva egy szomorú arcú hajós igyekezett kifelé egy csónakon a partra, az „Andor“ pedig folytatta az útját. Hajnal felé járt az idő, amikor a hajós a városban járt-kelt és orvost keresett. Az orvost csakhamar meg is találta, most már ketten igyekeztek vissza az uszályra a kis csónakban.

— Doktor úr, nagy beteg a kis fiam, ha lehet, segítsen rajta, — kérleli a hajós az orvost.

— Itt már emberi ész nem segíthet, barátom —, feleli az orvos, — hanem jó lesz a zászlóról gondoskodni, hogy félárbócra ereszthessék.

Az orvos ismét csónakba ült s alig érte el a partot, a hajósok már el is eresztették a zászlót az árboc felére. A , kis Kakuk Pali gyerek pedig, ki vizen született s ki még szárazföldre soha sem tehette ki apró lábacskáit, ott feküdt már kiterítve a kormányos szűk bódéjában egy kopott vitorla-darabbal leteritve. Másnap este felé pedig a szomorú hajós egyre leste, hogy jön e már Budapest felől egy