Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-01-19 / 5. szám
HuszonhetediK évfolyam 5. szám. Vác, 1913 január 19. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdouos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nvilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. A vidéki városok Közművelődése. í. irta: KISPARTI JÁNOS. Vác, jan. 18. Dicsőséggel és gyásszal teli nemzeti létünk minden emlékezetes ünnepe a múltból való tanulságszerzésnek, a jelenben a magunkraeszmélésnek és a rövid előkészítő faji öntudatunk kifejlesztésnek napja. Kétszeresen az a mai /iap, amikor a fizikai erő hatalmaskodásával szemben a fizikai kisebbség bukását, de ebben a bukásban is nagy erkölcsi tőkének a befektetését érezzük és ünnepeljük. Ebből megtanuljuk és megismerjük az erkölcsi erőnek a fizikai erő felett való elsőségéi, a szellemnek az anyagiasságon való diadalái, a lelkekben felgyülemlő erőknek: a gondolatoknak, érzéseknek, elhatározásoknak a fegyverek felett való hatalmát. Stilszerű tehát, ha a csatamezőkön elhunyt nagyjaink sirhaíma felett a szellemnek, nemzeti öntudatunk sajátosságaink minden értékét, kincsét kifejező nemzeti lelkűnkből táplálkozó kultúrának emelünk oltárt s az ő lelkesedésükből szítjuk föl annak tüzét. Mélységes értelmű és sokat kifejező jelszóvá lett: fegyver szerezte meg e honi, kultúra tarthatja azt csak fenn. Kultúra műveltséget jelent, a műveltség elsősorban az egyén tulajdona. Összes erőinek, tehetségeinek minden irányban való érvényesítése, erejének lelke minden sajátosságának másokkal való éreztetése. A műveltség kifejlődésének feltétele minden egyes lelke mélyén oíí lappangó erő, amelyből kell előtörni mindennek, hogy jő, igaz, szép, nemes legyen, amelynek a neve : erkölcs. Ez formálja, ez alakitja a lelket, aminek szóban, Írásban, tettekben való szabad, hamisítatlan megnyilvánulása leszi az egyén műveltségét. A műveltség tehát a lélek függetlensége. fNem egyesektől kisajátított terület, hanem mindenki számára elérendő és elérhető cél. Az egy fajhoz, nemzethez tartozó egyesek műveltségük kifejlesztésében, lelki tartalmuknak másoktól észrevehető formában való nyilvánításában, az azonos cél elérésében közös eljárásmódokat állapítanak meg, amelyek szerint egész társadalmak, nemzetek művelődésükben bizonyos közös vonások, olyan sajátságok vannak, amelyek a szóbanforgó közösség minden tagjának műveltségében megvannak anélkül, hogy megfosztanák azt egyéni színezetétől. Ezek a közös eljárásmódok öllenek testet és nyernek állandó kifejezést azokban az intézményekben, amelyeket nevelőintézetek, különböző rangú iskolák néven ismerünk, Nem csupán ezek, hanem mindazon intézmények, amelyek a létért való küzdelemben az embernek a békéi, nyugalmai, egyszóval olyan életet biztosítanak, amely egyéniségének, lelke értékes tartalmának különböző irányban való megnyilvánulását lehetővé teszi, annak a belátásnak köszönik létüket, hogy a közösségeket tevő egyesek számára emberhez legméltóbb cél egyéniségek fejlesztése, egyének lelkének szóban, Írásban, tettekben való realizálása, más szóval egyének művelségének megteremtése és a műveltség értékes elemeinek megörökítése. Mindezek az intézmények együttvéve a feltételei annak, hogy a közösségekben az ember megtalálja a maga boldogulását, boldogulásában az alapot arra, hogy művelődjék. E feltételek a maguk összeségtikben teszik azt, amit valamely társadalom, vagy nemzet közművelődésének nevezünk. BEKÖSZÖNTŐ. Irta és elmondotta szombati müv észestély én a Kúrián Pintér Imre. Adjon Isten szép, jó estét bájos váci lányok, egy év után ismetelten elíbétek állok, hogy innen a pódiumról öntsem ki a szivem elmondva azt, ami itt vau, szóról szóra híven. Fekomadta kihallott már ilyen bolond dolgot, melyben az én sziilőteszkem jó hírneve íoigott. |ioey azért mert a töröKöt verik a bolgárok ne táncolhassanak Vácon az eladó lányok; azért mert a szimpátiánk netnnúz szerbhez, ráchoz .. . Hogy jön ez a bauran keretes a mutató Vacaoz? .. Mert búsuljon íren, Magda, Dusi, Böske, Kiara, hogy a szerbnek faj a foga a kék Adriára? Sőt! azt tartom mentői nagyojb a bánatunk sorja szeretetben antul inkább legyünk összeforrva. Ébresszük fel cigánymeliett a szuuyadó kedvet három a tá ic kivirradtig!. Mondja a sport egylet! Önök persze mosolyognak s kisütöttek szépén, hogy a bálon petrezselymet ármgat a szép Nem, mert az urak a tánc helyett jobban kuttivalják a jó fehér csörögi bort, pezsgőt meg a kártyát. Szegény váci ifjúsági! Mennyire sajnálom ! Ilyen alaptalan vád meg nem von a világon! Az is épp oly alaptalan, hogy az „Est“-ben mint mond a mi néma városunkról t. c. Móricz Zsigmond. Azt írja többek között: Mikor Vjcoii jaitam propellerrel hajókaztam végig a nagy sarban. Hogy iiyen sár, hogy ennyi sár szeles földön nincsen, hogy meg most is madzag lóg az ajtó fakilmcsen : hogy a malac úgy mint falun, bejár a szobába, hogy még mindig faggyú gyertya pe.roleum jarja; hogy nincs Vácon egy ember se’ a ki inni tudna, hogy a varost felveti a piszok, szemet, dudva. Hanem aztán igy szól hozzánk a néma cikk végén: Mégis, mégis ! Megpihenni csak ide jönnék en ! Hm! Hat még is!.. Ide vágyik a néma városba melynek partját a ven Duna szőke vize mossa, hol a vértes erdős lánca szembe’a Naszállal..' Hol a Büki csárda mellett millió szúnyog szárnyal, ahol nyáron a „Pokol“-ba akárhogy is pukkadsz minden rövid órácskában csak is egyszer juthatsz és a mikor legszebb od’át kilenc felé pontban fütty ént egyet a kis „Fürge“ s átkeli jönnöd nyomban épp’a mikoar jó kedvedben a pincérrel viccelsz s zavarodban, hogy ie ne késs’öt-hat kiflit bliccelsz, Mikor átérsz a dereglyén düh vei konstatálod hogy a gyalázatos szemől piszkos a kabátod . . . Elhiszem, hogy ilyen helyen kedves megpihenni ahol éjjel éhen halhatsz mert rnite’ kapsz enni; ahova ha véletlenül pesti ember jönne a váci röndér urakkal fene baja lönné, mert az uj rönd azt diktálja — tetszik vagy nem tetszik Minden tiszteséges ember „egy,, kor ágyban fekszik. Ha nem fekszik az legyen a méltó büntetése koplaljon a gyomra szentjét!. . Vác nem Fest még se: Ámbátor hogy Budapesthez nagyon közel állunk, színház egy sincs, hanem mozi három is van nálhmk! mert hiába, a kultúra nálunk első Vácon, irodalmat, művészetet kárpótol a vászon, hanem azért köztünk szólva, sár is akad szépen, ha úgy néha esős időn a vásártért nézem. Ilyenkor eszemben jut a régi sáios-utca olyan sarat tényleg nem szült Núbia párduca de a mini a szél fúvása elviszi a füstöt úgy eltünteti a sarat gróf Csáky a püspök. Felszabadul a Vásár-tér gyönyörű ajándék . .. Mintha már is a sár helyen asfalt járdán járnék. Csinos, fehér házsorokkal, egyenes utcákkal; apró villák kezecskékkel, bekerítve ráccsal, azután egy impozáns tér jutna közepére, ahova a Kossuth szobra pompásan eiferne. Egyik sarkon nyári színház, vagy lantenisz pálya . . . Amott a Váci Muzeum kisded palotája . . . Szóval ebben a formában képzelném* én Vácot a mely lassan, de biztosan csak elere mászott; most is mászik — mert a terhe nagy ám a csigának, persze erről fogalma sincs t. Móricz Zsigának. Nem lenne itt semmi baj sem, hogyha pénzünk volna, a sportegylet tagsági dij szépecskén befolyna, egyesülne sport, kaszinó s a régi lövölde . . . az uj rakpart végesvégig szépen fel van’ töltve. Hiszen hogyha pénzem vóna nekem se’kék fényi hogy a nyomdaszámláimért bepöröl Dercsényi . . . Sz ha örökös pénzavarban jó magam se’ lennék dr. Forgó gazduramtól egy hektócskát vennék; irt nyújtana Tragor bankja sajgó zsebeimre, megadná az Ígért képet Novomeszky Imre . . . De mivel nincs, egyelőre türelemmel várok s a hiányzó lóré helyett jókedvvel szolgálok : fogadjatok szeretettel’ mint ahogy mi jöttünk, a megértés védangyala lebegjen fölöttünk s ha az Isten úgy akarja, ahogy mi akarjuk, Vác városát programunkból soha ki nem hagyjuk. Hírek. A VÁCI FARSANG NAPTARA. január í9-én a moínárípartársulat mulatsága a Nyári-féle vendéglőben. Január 25-én a váci ízr. ieányegylet színelőadása és táncestélye a Kúrián. Február í-én a váci sportegyesület mulatsága a Kúrián. Február 2-án a váci kát. legényegylet táncvigalma a Kúrián. Április 5-én a váci kát. líceum-egyesület hangversenye és táncmulatsága a Kúrián. — Tánc helyett a Kultúrának. A Váci Járási Közművelődési egyesület Vácon 1912. évi december hó 16-án tartott rendes közgyűlésén elhatározta, hogy elvből mindennemű költséges bálnak és táncvigalomnak ellene van és a súlyos bel és külpolitikai helyzetre, az országunkban pusztító gazdasági válságra és nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel 1913, év farsangján táncmulatságot nem rendez. A jótékonyság gyakorlása nem lehet jogcím mulatságok rendezésére, mert egy egy táncmulatság súlyos terheket ró a legjobban igénybe vett és a nehéz időket legjobban érző középosztályra, amellett pe-
