Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-10-22 / 81. szám

« \ VÁCI HÍRLAP 2 ____________ HireK. Árvízkárosultakért, (A Váci Dalegyesület hangversenye). Méltóztatik ismerni a Kúria nagytermét ? Elöl a hatalmasan megnövesztett emel­vény, utána tiz sor széken érdeklődő kö­zönség, hátrább megint tiz sor, de üresen. Az ajtóban öt-tiz fiatal ember. így fest szemléltetve a Kúria szombaton este, mikor a Dalegyesület hangversenyt és táncmulat­ságot rendezett, hogy a város közönségé­től is juttasson néhány száz koronát az árvizsújíoíta népnek. A bevétel: közelebb van a kétszáz koronához, mint a hatszáz­hoz. „Félház“ mellett ekkora összeg, mennyi juthatott volna, ha nagyobb az érdeklődés! Voltak, a kik ennél a társaságnál keve­sebbet vártak, voltak optimisták is, ámbár jelentősen kisebb számban. De nem opti­mista gárda-e teljes egészében a Váci Dal­egyesület is, mely hosszú hallgatás után naiv hittel kiáll a pódiumra, hogy dallal, zenével hódítson és érdeklődést keltsen, akkor, mi­dőn panamák röpködnek a levegőben, mikor a hajó-, bánya-katasztrófák is unalmasak, mert már elmúltak, nem a hozzánk közelálló magyarok árvizszerencséílensége, a mi pedig még régebben történt. Elfordult a föld tengelye, hogy ilyen ab- normis az időjárásunk, mondják, a magya­rázók, elfordult a szivek tengelye, mely még nem régen is az emberszeretettől volt övezett. Lehet, sőt valószínű, hogy a tár sadalom (nemcsak a váci!) mértéken fe­lül való igénybevételéről, ennek következ­ményében a prózai gondolkodásról beszél­hetünk, a hol már idealizmusról aligha es- liétik szó. Alégis a szómba^ este, bár erkölcsi és anyagi sikerről számolhatunk be, azt mu­tatta, hogy nemcsak az anyagiak játszanak közre, de az a letargia is, mely fásulttá tette a kedélyeket a legnemesebb gondo­latok iránt is. Előre gondoktól terhesnek látjuk a farsangi mulatságok rendezőit, a dogságáí, midőn sokszínű ruhájában járja, járja a chrisantemummezőket szépekből is a legszebbet szakítván. És éppen rajta kapok két kis leányt, a mint magukhoz ölelik boldogan a gyönyörű virágot . . . Künn, a hatalmas virágházak körül csen­desen meghúzódva állanaka kis mostohák: a földieper-bokrok majd csak akkor ke­rülnek az üvegházak védő oltalma alá, ha virágozni kezdenek: december táján. Dió- nagyságú gyümölcsük nevezetes termelése a váci belgakerínek. * Most jövünk a telep büszkeségéhez : a szőlővel teli üvegházakhoz. Tizenhét ilyen üvegház van és nincs a látogatók közölt egy sem, a ki elragadtatással ne szólna. Tessék elképzelni a 60-80 méter hosszú üvegfalakat. Két oldalról három méter ma­gasba karvastagságú szőlővenyigék törnek s ott fenn találkozva eltakarják a kíván­csian kandikáló napol. És fejünk felett, oldalt, a merre szem ellát, hamvas, hatal­mas, mosolygó, érett fürtök ezrei lógnak. Több a fürt, mint a levél. A fürtökön pedig diónagyságú szemek: a Gros Colman-szőlő. A szőlősgazdák irigykedve nézik az ép, gyönyörű fürtöket, a leány- és asszonyse­reg vágyakozva a húsos, hamvas szeme­bálok (pardon! táncestélyek) kevés számú résztvevőit. ADalegyesüleí műsoráról, mely két órán át bilincselte le a közönséget, állapítsuk meg őszintén, hogy a műkedvelő nívón jóval felülállott. A mit az is bizonyít, hogy nem­csak a konvencionális tapsokat hallottuk, hanem az elismerését is. Ebből sok jutott az est rendezőjének, a Dalegyesületnek mely háromszor jelent meg a pódiumon, hogy a férfi-karok nemesen szép darab­jaival gyönyörködtessen. Hogy az összes számai közül a bordaloknak volt sikere, megelőzzük a rosszmájúnkat és előre kon­statáljuk, hogy a tapsokban semmiféle cél­zatosság nem volt. Erre az alkalomra ösz- szeállt szalon-zenekart — az egész zene­kedvelő közönség nevében beszélhetünk — szeretnék állandósítani. Oiy keveset kérünk ezzel, hogy a zenekar tagjainak, egyesülve a zene szeretetében, érteniük kelll /Vfily örömmel hallgatta közönségünk Kéler Béla két izig-vérig magyar darabjai az erdei malom melodikus, andalító zené­jét. a Bőregér százszor ismert, de mindig kedves keringőit, vagy a klasszikus indu­lót! Es itt keli nem fukarkodni az elisme­réssel Alatzenauer Ferencnek, a ki nem­csak a dalárdistáknak, hanem a zenekar­nak is lelkes vezére. ízléséért, zenei tu­dásáért és szabad idejének feláldozásáért azokban a tapsokban kapta jutalmát, me­lyek mindig felhangzottak már előre is, midőn az emelvényen a dalárdával, vagy a zenekarral megjelent. Podhorányi József elnök beszédet mon­dott a műsor elején és szavai nemcsak figyelmes hallgatóságot találtak, de külö­nösen mikor az embertársi szereiéiből az ember isteni teremtését vezette le, a lelkek viszhangját érezhette igazságaiban. A magán szereplők közölt élvezhettük Gács Rezsőt, Hangay Rupertet és Lázár Ottó drt. Rein­hard Larghettójál hallottuk tőlük s mig konstatáljuk, hogy az az est legszebb számai közé tartozott, azt is hozzá kell tenni, hogy művészibb triót nem ismerünk ma a váci társaságban. De az elismerés köíe_ két. Egyik gazda elfelejti az idei gyenge szüret fájdalmait és évelődve szól az üveg­házi „csősznek“: — Aztán, hány hektót szűrnek le egy „ilyen“ visáról ? A „csősz“ méltatlankodva néz a kérde- zősködőre:-- Nem szűrjük el mi ezt. Kilóra adjuk, most négy-öt koronáért, télen tízért is! * A külsőségekről is szólva, Henriotin Lu­den igazgató betegágyából kelt fel, hogy a vendégsereget fogadja. Eljött Bonta Károly dr. budapesti ügyvéd, a vállalat ügyésze is és előzékenyen adott a rengeteg kérdésre válaszokat. A váci társaságban elvegyülve ott volt egy sereg budapesti újságíró is. A gyönyörű séta után festeni való szép chrisantemumokat kaptak a hölgyek és a Gros Colman-szőlőből jó adag kóstolót. Es pezsgőt bontogattak, habzó gyöngyöt ittak a szőlőre. Alert jegyezd meg jó Sehere- zade, a modern kor embere szőlőt a pezs­gővel mégis csak jobban szereti, mint egy kötet költeményt és igy szívesebben em­lékezik meg modern alkotásaira. Te sze­gény, naiv Seherezade, ti boldog, gazdag utódai ! . . . lességeket is cipel magával : az ő zene- szereteíükfől várjuk a zenekar reneszán­szát is. Gurszky Rezsőtől Sakespearet hallottunk. Előadó művészetét nemcsak elismerjük, de a legnehezebben előadható klasszikusról lévén szó, dicsérjük is. És talán csak az a hiba, hogy a hol tánc következik, nem a mély klasszikussal kell előállani. Ha Pallay Dusil utoljára említjük, nem udvariatlanság. A művészet ilyet nem ismer. Gyönyörűen meleg, egészséges hangja most nő ki a kritika határaiból s bizonyos, hogy sokat és sokszor fogjuk a kisasszony nevét még olvasni elismeréssel együtt a magyar zeneéletben. A hangversen után ki kabátjához töre­kedett, ki táncot várt. Mindkét csoport egy­forma nagy volt. Azonban a tánc nem tudott oly jókedvű, igazán meleg lenni, a minőt deresedé fejű, de emlékezni tudók nem nagy erőltetéssel eltudtak képzelni. A megjelent hölgyek névsorát itt adjuk: Aszonyok: Baríos Endréné, Borbély Sándorné, Der- csényi Dezsőné, Eder Kálmánná, Fodor Imréné, özv. Freysinger Lajosné, Gaál Lászlómé, Geiger Miksáné, üerstenberger Oszkárné, Gurszky Rezsőné, özv. Gyürky Károiyné, Gyürky Béláné, özv. Hangay Lászlómé, özv. Horváth Jánosné, Kálmán Józseíné, dr. Krakker Kál­mánná, özv. Krakker Kálmán né-, Kiss Pálné (Nagy­kőrös), Kállay Ubulné, dr. Lencsó Ferencné, dr. Lázár Ottómé, Matzenauer Ferencné, özv. Mangulí Jánosné, Németh Emilne, Novotta Kálmánná, Poigár Pálné, Paláy Józsefné, özv. Pittlik Jánosné, dr. Preszly Ele­mérné, dr. Rapcsák Imréné, Rappensberger Andorné, Rajzó Imréné, Romeiser Vilmosné, Scheffer Andrásáé, Szabó Edéné, dr. Schneller Ferencné, Szentgyörgyi Gusztáváé, tír. Szlacsányi Béláné, Tóth Lajosné, Túry Andorné, Vas Istvánná, Velzer Alajosné. Leányok: Blalió Mici, Edömér Ilona, Éder Gizi, Freysinger Pancsi, Fodor Macza, Gasselseder lrike, Gurszky Nelly, Annus és Aranka, Gaál Manci, Hangay Hilda, Horváth Albina, Hufnägel Vally, Lencsó Beáta és Mariska, Matzenauer Tercsi, Németh Ilonka, Németh Tinka, Palay Dusi, Palkó Aranka, Rajzó Sári és Etus, Rappensberger Emmy, Schwoy Matild, Szabó Toncsi, Szekeres Sári, Tóth Ica, Túry Ninus. Felni fizettek: Tragor József, P. I. 20—20 K, Tragor Károly 12 K, dr. Magas Árpád, Kontra György, N. N., N. N., dr. Tragor Ignác, dr. Forgó Kálmán, Intzédy Soma, Geiger Miksa, dr. Baksay Károly, Ganz-cég, Jung János, Berkes Imre, Bucsek István, Nemess Ignác, dr. Galcsek György, Tragor Ernő 10—10 K, Kállay Ubul, özv. Kohith Lajosné, Romeiser Vilmos, dr. Preszly Elemér, Hiibschl Kálmán 6—6 K, dr. Fárnek László, ifj. Ottó József, Gurszky Ede, Szigvárt János, özv. Kulcsár Ernőné, Matzenauer Ferenc, dr. Blauner Miksa, Scheffer Andrásné, özv. dr. Freysinger Lajosné, K. F., Gurszky Rezső, Edömér Ilona, dr. Rapcsák Imre, Ko­vács Sándor, Markovich Sándor, Meiszner Rudolf. Hornung Béla, Bach Béla, Szabó Ede, Nitsch Artúr, Schandl Miklós, Neuwirth Simon, Török Samu, Tragor János, dr. Oberländer József 5—5 K, Balás Gyula, Haraszti Ernő, Gosztonyi Polixéna, özv. Almásy Jó­zsefné, dr. Meiszner János, Kálmán József 4—4 K, Szabó Aladár, Gyürky Béláné, Báskay Dezsőné, Túry Endre, Horváth Kálmán, Zöldessy Balázs, Majtén Ka­jetan, özv. Rappensberger Józsefné, Millmann Aladár, Halász József, Fodor Ferenc, Sand Leó, lile Simon 3—3 K, Divicsek Julianna, Rátli Sándor, Szentgyörgyi Gusztáv, dr. Lázár Ottó, Rappensberger Andor, Der- csényi Dezső, dr. Béky László, Novotta Kálmán, özv. Mangult Jánosné, Eder Kálmánná, özv. Horváth Já­nosné, Miskolczy Jenő, Borbély Sándorné, Bnrsy Nán­dor, Gombos Antal, J. A., Gerstenberger Oszkár, Je­remiás Pál 2—2 K, Rajz Károly, N. N., Kustár Dániel, N. N., özv. Hangay Lászlóné, dr. Lencsó Ferenc, Gaál László, Perger Ágoston, N. N. 1 — 1 K. — EsKüdtszéK a vármegye Köz­gyűlési termében. November 3-án uj esküdtszéki ülésszak kezdődik a pestvi­déki törvényszéken, de a tárgyalásokat ki­vételesen nem az alkotmány-utcai törvény- széki palotában, hanem vármegyeházánk közgyűlési termében fogják megtartani. A sorsolási most ejtették meg s Vácról és vidékéről következőket hívták be esküdt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom