Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-03-16 / 21. szám

4 VÄCI HÍRLAP minden más kisérő hangszer kizárásával még nem hallottunk, annál inkább üdvö­zöljük ez úttörő munkásságát. Maga a mű melodikus — alaptonusa az Otakiból is­meretes — a közönségnek tetszett s úgy a szerzőt, mint vele együtt a másik két előadót lelkes tapssal jutalmazta. Stróbl Alajosné éneke követte e számot. A mű­vésznő nem ismeretlen közönségünk előtt, így hát kritikánk is elmaradhat. Az ének hatását nagyban emelte dr. Lázár Ottó (hegedű) és Vendéghegyi Géza (zongora) művészi kísérete. Nagy Margit cimbalom­művésznő játszott ezután. Először a Tru- badourból adott elő egy ismert s egy igen kedves részletet. Különösen egy hallgató magyar nótával sikerült bemutatni művé­szetét. Utolsó számul egy melodrámát adtak elő Benke Tibor (szavalat) és Ven­déghegyi Géza (zongora, aki szerzője is a zenének) egy hölgyekből alakult kvartett kísérete mellett. „I. N. R. I.“ a költemény címe, szövegét Reviczky irta. Vendéghegyi Géza zenéje méltó eddigi szerzeményei­hez. Az előadók bő és megérdemelt tapsot kaptak. — Jubiláris Közgyűlés. A váci szí. Vince-egyleí f. hó 30-án (fehér vasárnap) évi rendes s egyben fenállásának 25-ik éve alkalmából a Kai. Kör dísztermében jubiláris közgyűlést tart, melyre az egylet tagjai és jótevői, valamint az érdeklődő közönség ezúton is tisztelettel meghivat­nak. Elnökség. — Eljegyzés. Fischer Ignácnak, a Vermes József és fia mérnök-vállalkozó cég fő- hivatalnokának leányát, Gizikét eljegyezte Ivanovszky Miksa Budapestről. (Minden külön értesítés helyett.) — Konferencia beszédek Hétfőn kezdődnek az irgalmasrendiek templomá­ban a szokásos nagyheti konferencia-beszé­dek a férfiközönség részére. A beszédeket most Bus jezsuita atya tartja mind a há­rom estén. — A Phoebus tökét emel. Phoebus villamossági részvénytársaság, mely oly szerencsésen egész emberöltőre, ötven évre kötötte le magának villamos vasutunk áramszolgáltatását, tőkéjét emelni fogja. Némelyek szerint újabb jó vállalkozásokba akar bocsátkozni, de vannak, a kik azt mondják, hogy nehéz a boldogulás min­den szokatlanul nagy kedvezmények mel­lett is, tehát erre kellene a felemelt tőke. Minthogy a piacon nem lehet elhelyezni a papírokat, a társaságnak állítólag már van bankja, a mely a tőkeemelést keresztül­viszi. Banda Marci Kitüntetése. A hi­vatalos lap tudíul adja azt a ritka kitünte­tést, hogy a király Banda Márton nép­zenészt a magyar dal terjesztése körül szerzett érdemeiért koronás arany érdem­kereszttel tüntette ki. Ne akadjunk fel a hivatalos újság komolykodni akarásán, mikor Marciból Mártont csinál s az első cigányprímásból népzenészt, hanem ör­vendjünk, hogy cigányt eddig nem ért ki­tüntetés éppen a mi Marcinknak jutott. A hatvanhatéves füstösképű cigány a kitün­tetés örömére korán kell fel és már reggel fogadta rendes kávéházában az üdvözlők egész seregét. „Gratulálok, Marci bácsi“ — mondotta mindenki és Marci bácsinak mindenkihez volt néhány jó szava: Hát örülök bizony ennek a kitünte­tésnek, mert egész életemben jótékony s» ember voltam. Vácon is egyszer vagy 30 éve lehet, mikor Läufer Samut hosszunap- kor megütötte a szél a templomban, más­nap a banda egész bevételét az árváknak adtam. A váci kápolnára is én csináltattam kerítést 500 forintért, nem a püspök. (Hát itt lódított az öreg, mert ablakot csinálta­tott, nem kerítést.) Szegény vagyok, de odaadom a telkemet. — Az öreg József főherceget jól ismerte ugy-e? — kérdeztük. — Hát hogyne ösmertem volna. Őt is, meg.a Kóburg herceget is. Az első hon­védgyakorlaton Vácon a hetvenes években én muzsikáltam neki. Elhúztam a „Sárga cserebogárt“, meg a „Jegenyefa tetejébe“ című nótákat. Nagyon megkedvelt a fensé­ges ur, azt mondta, gyere ide Marci és eloltotta az összes lámpákat, te sötétben is tudsz muzsikálni, nem vagy német muzsikus. Cigányul beszéltem vele, azt kérdezte „bök halesz szlej ?“ Én erre persze cigányul feleltem, hogy éhes vagyok. Erre a legfinomabb ennivalókat hozatta, ő maga fölszeletelt egy vöröshagymát és azt evett elöljáróba De ösmertem én Rudolf trónörököst is, muzsikáltam neki a vadá­szatokon Erdélyben. „Édes anyám is volt nékem“ — ez volt a nótája. Erzsébet ki­rálynénak is muzsikáltam az 1885. kiállítá­son. Aleg a királynak is. Én húztam el először a királynénak a „Lehullott a rezgő nyárfá“-t. Sohsem tudom elfelejteni, olyan szépen hallgatta. De a legjobban mégis az öreg József főherceg ő fenségének szeret­tem húzni, mert annak volt a legjobb megértése a magyar nótához. — Mikor megy fel Bécsbe a királyhoz, hogy megköszönje a kitüntetést? — Alajd ha pénzem lesz, a legelső al­kalomkor. Talán csak ad pénzt a polgár- mester, ha magamnak nem lesz. Ami kis pénzen van, nagyon kell. Tegnap is vesz­tettem nyolc forintot tardlin. Azért örülök a kitüntetésnek leginkább, mert öröme lesz az unokáimnak, magam már öreg cigány vagyok, nem vagyok olyan kényes, mint a többi. De azért jól esik nekem is, hogy a király gondolt rám. — Passiójáték Vácon. Van-e szebb tragédia Jézus életénél ? Van-e megrázóbb, fájdalmasabb, de ragyogóbb dráma annál, a midőn az Igazság keresztre fesziíteíik 1 Lelkünk visszhangja reá szól: nincs. Tegnap este végignéztük a Passiójáték próbáját és szemeinket a könyek árja lepte el. Az egymásután következő jelenetek megeleve­nítették előttünk a szereiéiért, az igazságért meghalni kész embert, a ki tövis koszo­rúval a fején némán tűri a nagy szenve­dések és me: próóáltatások gyötrelmeit. A váci műkedvelők Kömley K. Gyula vezetése alatt a legszebb munkát végzik. Mi, a kik láttuk a próbát, csak elragadtatással szól­hatunk róla. Lélekemelő, szép, felejthetetlen lesz az előadás, a mikor teljes készültség­gel, teljes számú dalárdával, gyönyörű jel­mezekben fognak a műkedvelők hétfőn este elsöizben a közönség előtt megjelenni. A KeresKedőifjak egy éve. A váci kereskedőifjak egyesülete múlt vasár­nap tartotta meg rendes évi közgyűlét. Je­linek Ágoston elnöki megnyitója után Voj- csek János titkár olvasta fel jelentését a múlt évről, mely után Kubinyi Géza pénz­tárnok ismertette az egyesület mérlegét, úgyszintén a költségvetés előirányzatát. Egyhangú helyesléssel vették tudomásul mindkettőt. Az indítványok során a tagdijak felemelését elvetették, ellenben Raucsik Nándor felszólalására kimondta a közgyű­lés, hogy a tagokat erélyesen kötelezi a tagdijak pontos fizetésére. Az egyesület kebelében alakult sport-osztály további működését illető döntést, Göllner Mihály csapatkapitány távolléte miatt, elhalasztot­ták. Elhatározta a közgyűlés az egyesületi helyiség nagyobbitását és egy házi szín­pad felállítását. Ennek keresztülvitelére négy tagú bizottságot választottak. A bi­zottság tagjai : Jelinek Ágoston, Vojcsek János, Sárpy Béla, Raucsik Nándor. Majd a választmány által már előzőleg jelölt tisztikar egyhangú megválasztása követke­zett. A'legválasztattak: Jelinek Ágoston elnök, Fekete József és Stiaszny János alelnökök, Vojcsek János titkár, Kubinyi Géza pénz- tárnok, Szíach István és Cseuz Gyula ház­nagyok, Peschko János és Németh Gusz­táv jegyzők, Schmiedt Károly és Gulyás Ferenc könyvíáro ok. Felügyelőség vezetői, illetőleg felügyelőkké : Vadász Gyula, Pal- koviís Pál, Prikászky József, Sáray Zsig- mond, Tóth János, Köbl Ferenc,. Bartoss István, Ürge Nándor. Választmányi tagok­nak : Váró Károly, Rostetíer János, Szálay Gyula, Gobi József, Bartha Péter, Millmanrt Aladár, Obermayer Géza, Hornung Béla, Jäger Gyula, Roller Gusztáv, Hufnágel Sán­dor, Sárpy Béla, Göllner Mihály, Hans Ernő, Kaliska József, Raucsik Nándor. Számvizsgáló bizottság : Völgyi János, Per­cián Gusztáv, Fodor Ferenc. Sport-osztály­ban : Hufnágel Sándor intéző, Kettner Hen­rik alelnök, Göllner AMhály csapatkapitány, Németh Gusztáv szeríárnok. — A váci háziszegényeK intézete javára befolyt adományok: gróf Crouy Kata­lin, gróf Crouy Károlyné, Jung János, Kla- paty János 20—20 K, Goszíonyi Polixéna és Gábriella, özv. Huber Józsefné, Alote- siczky János, dr. Rapcsák Imre, Schmidt János, Tragor Károly 10—10 K, Ipartestü­let, dr. Lencsó Ferenc, özv. Rózsahegyi Ist­vánná, Rózsahegyi Gyula, Reiszmann Ignác cég 5—5 K, Fodor Imre 2 K összesen: 167 korona. A kegyes adományokért hálás köszö­netét mond az intézet vezetősége nevében Kolossváry Mihály sk. prépost kanonok­plébános, intézeti igazgató. — Kobrák a csődveszedelemben ? A Kobrák cipőgyár rt. szanálása körül nagy nehézségek jelentkeznek. Aliárcius végén lejár a terminus, amelyen túl nem lehet megtámadási eljárást indítani azokkal a hitelezőkkel szemben, akik a fizetési zavarok idejében zálogjogot szereztek magáknak követeléseik biztosítására. A helyzet válságos, mert a határidő nagyon rövid. A bank-hitelezők legnagyobb része elfogadja a szanálásra vonatkozó terveze­tet, azonban a Nemzeti takarékpénztár, amelynek 100.000 K-ás követelése van, a felajánlott feltételeket nem fogadja el s ennek következtében az egész szanálási akciót az a veszedelem fenyegeti, hogy a Nemzeti takarékpénztár vonakodása miatt a többi intézet sem fog a tervezethez hoz­zájárulni. Ha a Nemzeti takarékpénztár nem változtat az álláspontján, a csőd el­kerülhetetlen lesz. Az áruhitelezőkkel sin­csen megegyezés, mert ezek közül többen nem hajlandók a folytonosan meghosszab­bított moratóriumba beleegyezni. Egyik hitelező, özv. Mulh Tivadarné 23.885 K követelése alapján csődöt is kért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom