Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-03-09 / 19. szám

2

VÁCI HÍRLAP

mas búcsúzkodás szava hangzik el ajkáról, hanem látja a kötelességtudás, lelkiismeretség egyik ünnepelendő férfiát és példakép állítja. Jól esik ezt konstatálnia, mert közel két évtizedes együttműködés után napról napra erről győződhetett meg. Nem is lehet végleges búcsút venni Nagy Ármintól, csupán a tiszttárs válik meg tőlünk. A legkellemesebb emléket hagyja hátra a járásban s erre emlékeztetni kívánják azzal, hogy átnyújtják neki azt a díszes emlékalbumot, melyben mindannyian nevük aláírásával ismerik el humánus, eredményes munkálkodását.

Miután felolvasták az emlékalbum meleg elismeréstől sugalt szövegét, Nagy Ármin dr. az ünnepelt, szólt. Búcsúzása egy csep- sem volt sablonos, mintegy egészségügyi végrendeletét mondta el a járásnak tanulságul, okulásul s csak követni és fejleszteni kell: egészségügyi terén is mintajárássá lesz a váci. Emlékeztetett beszédében a néhány év előtti váci vörhenyjár- ványra, mely a váci járásba is kijutott. A legnagyobb erélylyel, igaz: költséggel is, elnyomták, de sok száz gyermek életét mentették meg. A tanulság az, hogy ezentúl a járványkórházak mindenek előtt fejlesztendők s nagyon szivére köti a jelenlevő funkcionáriusoknak, hogy a népegészség egyik titka a járványkórházak felállítása azokban a községekben, a hol orvos van. A váci járásnak, miként az ország nagy részének, rettenetes veszedelme a tüdővész, melynek most hatékonyan gátat vetnek a dispensair intézményével. Ezt szeretné, ha létesítenék a váci járásban is és erre szívesen felajánl egyelőre százötven koronát. Végül kifejezést adott érzelmeinek, hogyha el is válik a járás, a községek vezetőitől, szeretettel gondol reájuk, mert több mint három évtizeden át megkönnyítették munkáját és minden nap gondolni fog reájuk, a mi őt boldoggá és megelégedetté fogja tenni.

A tartalmas búcsúzó után Szabó Ferenc dr. rákospalotai orvos a járás orvosai nevében köszöntötte dr. Nagy Ármint, utána pedig a községek elismerését tolmácsolta Snapp Lajos sződi főjegyző. Beszédében igen megható volt, midőn az ünnepeltet figyelemeztette, hogy őt, Snappot vele szintén jubiláris esztendő soha meg nem zavart barátsága köti össze: ötven éve éppen az idén, hogy gyermekkorban fakadt szeretetteljes ismertségük fennáll.

A főszolgabírói hivatalban lefolyt ünneplés ezzel véget ért, nemsokára követte ezt a Kúrián fényes bankett, a melyen Nagy Ármin dr. nejével együtt jelent meg s a melyen a hosszú asztalnál hatvanan helyezkedtek el. Az első felköszöntőt Ivánka főszolgabíró mondotta, utána Nagy Ármin dr., Cseresnyés Ernő dr. dunakeszii orvos, Ráday János nyug. veresegyházi jegyző, Preszly Elemér dr. orsz. képviselő ünnepelték a nyugalomba vonult járási főorvost

Vidéki hátrálékos előfizetőinket kérjük, hogy járandóságukat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldését be kelljen szüntetnünk.

HireK.

Vizit a Fürgénél.

Megemlékeztünk már róla, hogy megérkezett propellerünk, a Fürge. Tudósítónk nem elégedett meg e hi. adással, hanem lesétált a Fügéhez s „meginterjúvolta.“ A tudósítónk üdvözölte a visszatértet úgy város, mint a Váci Hírlap nevében, kifejezte ölömét visszaérkezte felett, s hogy- létéről és az elmúlt telelésről kérdezősködött. A Fürge készségesen felelt, hogy miképe.t? im közreadjuk:

— Hát igen, köszönöm! Valóban megjöttem még hétfőn estefelé. Azért jöttem az esthomályban, hogy a feltűnést elkerüljem. A mint távoztam, úgyis érkezem. Hogy nem volt hivatalos fogadtatás ? Saját kívánságomra történt. Én magam intettem le. Sőt, hogy megne ismerjenek, más ruhát is váltottam. Remélem észrevette, hogy meg- fehéredtem. Hja, hiába! Öregszünk s kezdünk a külsőnkre többet adni. Ez a másik és őszintébb ok a ruhaváltásra. Máskülönben pedig csak úgy érzem magam, mint az ősszel. A telelés se nem ártott, sem nem használt. Nem híztam, de nem is fogytam. Pedig ez utóbbitól félten, aggódtam. Ugyanis a télen sokat morfondíroztam, folyton filozofáltam. Hogy mit, hogy miről? Nem gondolja? Akkor hálmegmondom ! Nézzen rá a Dunára, gondoljon vissza a télre! No már mosolyog! Tehát sejti már! Igen is azon. Egyetlen egy órára, de még egy percre sem állott be a Duna jege s nekem mégis telelnem kellett. Hát miért? Mondja miért? Mert igy szokták meg az emberek. S a megszokottból nem engednek. Minden novemberben Újpestre költöztem évekóía, s ezért olyankor mars telelni! Passanról jelentenek egy kis jeget! AAars Újpestre. S nekem mennem kell! S a mig én telelésre vagyok kárhoztatva, itt ócska dereglyék, foltozott csónakok helyettesítenek engem. Érti ? Engem. Hát talán vagyok én is olyan legény, mint itt ni, ezek az ócska uszályhordozóim? Talán én is el tudnék úgy siklani az úszó jégtáblák között, mint ezek a lapátokkal hajtott teknők? S ha az övékét nem, az én derekamat még ke- vésbbé horpasztanák be azok a kölyök jégtáblák. De hát hiába! Aktaszerűleg intéznek el engem. Mars Újpestre! Mars vissza Vácra! Pedig az én szivem úgy ide nőtt. Állandóan itt szeretnék tartózkodni. Hogy kíméletből küldenek engem telelni? Jó, jó. Ha annyira szeretnek csináljanak itt nekem egy téli kikötőt. Milyen más élet lenne ez! Állandóan itthon lenni s szolgálaton kívül is az állomáshelyen tartózkodni. Mindennap láthatnám a személyzetemet, ha tétlenségre is volnánk utalva, elkvater- káznánk, eldiskurálnánk egy-két órát. Egy kis friss pletyka is csak akad tél viz idején. Inkább mint nyáron. Inkább egymásra vannak utalva az emberek, többet törődnek egymással, többet beszélnek egymásról. Több az összejövetel, több az esemény. Ilyenkor tavasszal s majd később mindinkább kivonul az ember a szabadba, a természet ölébe. Meghatja a természet szépsége, átjárja az ihlet s inkább önmagukkal gondolnak az emberek. Sétálnak, járnak, mozognak, sportolnak, szívják a friss levegőt. Télen a füstös szobában kártyáznak, isznak, pleíykáznak.

Brrr! Micsoda társaságom volt nekem a télen! Két személyszállító gőzös közé ékeltek! Engem, a szerény propit. Gondolhatja, hogy miképen viselkedtek velem szemben. Lenéztek szörnyen. Szinte sósvizi hajóknak, óceánjáróknak képzelték magukat velem, az édesvízi patkánnyal, nem is patkánnyal, egérkével szemben. Szóba sem állottak velem. Még köszönésemet se fogadták. Éppen úgy viselkedtek velem szemben, mint az emberek egymással, amikor valamiféle különbség van közöttük. Rang, vagyon, ész, születés, barátság egy fokkal helyezze magasabbra, máris ezer foknyi különbséget éreztet. Ezért sem szeretek telelni menni! Még ha propellerek közé vinnének! Még akkor...! De... Tudja Isten! Nem, nem. Ezerszer rosszabb volna! Hisz egyformák között még nagyobb a hencegés, még nagyobb a dölyf. Mert mindegyik érzi egyformán gya ló voltát, épp azért, közönséges eszközökkel, hatalom nélküli külsőségekkel akar kiválóbbnak, kitünőbbnek látszani. Azért hát inkább az óriáshajók, vagy a tutajok közé, csak ne a többi propi közé. Vagy sehova s csak mindig ide a jó öreg dereglyék s a foltozott csónakok közé. Itt érzem jól magam, ahol ismerjük jobb tulajdonságainkat, elnézzük gyarlóságainkat. S néha-néha egyikünk-másikunk a harmóniát megzavarja is, kívülünk álló elemek összekötnek bennünket s végezzük tovább hivatásunkat. De bocsánat! most mennem kell, át a Pokolhoz. Még egyszer köszönöm szives érdeklődését, s köszöntőm az irántam érdeklődőket!! A viszontlátásig, üdv!!

— Március tizenötödiKe. Mint minden évben, úgy ez idén is a szokásos fénynyel üli meg városunk fogadalmi ünnepét, március tizenötödikét a honvédszobornál. Az ünnepség rendezését ismét a városi tanács végzi s Sommer Gyula ev. lelkészt kérte fel az ünnepi beszéd tartására. Közreműködik a váci dalegyesület több énekszámmal, Gurszky Rezső joghallgató szavalni fog. Este a kaszinóban és több más helyen társasvacsorát rendeznek.

— A váci járás uj orvosa. Alig ment nyugalomba dr. Nagy Ármin váci járási orvos, kinevezték utódját: Ráday Gedeon gr. Pestmegye főispánja dr. Keresztes Dániel dunavecsei járásorvost váci járásorvossá nevezte ki. Nem érdektelen, hogy az állásra pályázatot sem hirdettek.

— Szent a béKe! A váci kaszinókor és a váci dalegyesület közé, sokak örömére, hamarább megérkezett a béke, mint várták. Csütörtökön este választmányi gyűlés volt a kaszinóban és azon oly nagy számban jelentek meg a választmányi tagok, mint még soha. A napirend előtt Váró Károly kért szót és kijelentette, hogy a múlt választmányi gyűlésen sem a kaszinó volt igazgatóját, sem a váci dalegyesületet nem volt szándékában megsérteni s akkor elhangzott szavainak sértő, bántó értelmet csak a téves félremagyarázás adhat. Váró megelégedéssel fogadott nyilatkozata után Preszly Elemér dr. a maga, Bárdos Ernő dalegyesületi titkár a váci dalegylet nevében jelentette ki, hogy a felszólalással a félreértések eloszlattalak. Végül még Borbély Sándor igazgató jelentette ki, hogy a kaszinókörben szó nélkül nem hagyná, ha másik egyesületet bántó kritika érné, ezzel, mindkét egyesületet tagjainak megelégedésére, visszatért a béke.

— SzegényKonyhánaK. Dr. Magas Árpádné tiz koronát, özv. ,Medveczky Jó- zsefné 3 K és N. N. 5 koronát küldött a szegénykonyha részére, miért ez uíonmond köszönetét a Vöröskereszt Egylet elnöksége.