Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-02-16 / 13. szám
Huszonhe+edih évfolyam 13. szám. Vác. 1913 február 16 A W VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 8 K, Felelős szerkesztő és negyedévre 3 h. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. öercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkeszlőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Irtsuk az élősdieket. Vác, február 15. Ennek a hétnek két napja is a váci gazdáké: ma a szőlősgazdáknak szóló felvilágosítások és kitanitások hangzanak el a városházán, kedden jön az érdeklődéssel várt gazdanap. Ma, midőn a gazdasági kérdések felé fordul a nagyobb figyelem, helyesnek tartjuk, ha vezető cikkünk is egyik általános, ismert kérdésről szól. Ezért olvasóm ne fintorgasd az orrodat, nem a poloskáról lesz szó, hanem a cserebogárról, a magyar földmivesnek erről a közbecsiilésben álló szárnyas bogaráról, amelyről egyik legszebb népdalunkból szerzett értesülés alapján eddig jóformán mindenki csak azt tudta, hogy a szine sárga s néhanapján megjósolja, hogy mikor lesz nyár. Jablonovvsky József, a M. Kir. Rovartani Állomás nagyíudású igazgatója tartott ugyanis nemrégiben előadást az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben s mindenki ámulatára hihetetlen merészséggel azt kívánta, hogy a cserebogárról ne daloljon a magyar gazda, hanem inkább irtsa azt. Előadását azzal kezdte, hogy a tudósok által újonnan felfedezett élősdieknek tiszteletére a gazdaközönség mindjárt másnap kongresszust rendez, az állam pedig a minél gondosabb ápolás céljából részükre hamarosan kormánybiztost nevez ki. Valóban se szeri, se száma a filloxera, szőlőmoly, burgonyalevélfodrosodás stb. kongresszusoknak és kormánybiztosoknak, a cserebogárról azonban, mely hihetetlen károkat okoz a magyar mezőgazdaságnak, tudomást sem akarunk venni. Megszoktuk és dédelgetjük a cserebogarai, egyetlen vármegye gazdaközönségét kivéve, ahol el merték követni azt a szokatlan dolgot, hogy a cserebogár irtására még pótdijat is megszavaztak. Jablonovvsky József előadásában a cserebogár irtására vonatkozólag Dániái állította a magyar gazda példaképéül, ahol még (örvényt is hoztak a cserebogár ellen. Leírta azt, hogy a törvény életbeléptetésének az esztendején hét és félmillió font cserebogarat pusztítottak el és ez az óriási mennyiség a rendszeres irtás következtében 17 év leforgása alatt leapadt 8,131 fontra. Ez a két számadat legvilágosabban bizonyltja azt, hogy a cserebogarat rendszeres eljárással valóban ki lehet irtani. A cserebogár kifejlődési ideje 3—4 esztendeig tart. A cserebogár veszedelmes már pondró alakjában is. Magyarországon talán egyetlen gazda sincs, a ki gyakorlati tapaszlalat alapján ne szerzett volna tudomást a cserebogár-pajor komiszságairól. Kíméletlenül pusztítja minden növény gyökerét. A mikor pedig a pajorból szép, sárga szinű bogár lesz a gusztusa is megváltozik, j nevezetesen a gyökér helyett falevéllel és rügyekkel táplálkozik. A cserebogár nem válogatós. Ha nincs gyümölcsfa, mit letaroljon, akkor megelégszik erdei fák levelével is. Egy-egv cserebogárhadjárat milliókra menő károkat okozhat úgy a kertekben, mint az erdőkben s minél inkább békét hagynak ennek az élösdinek, minél többet dalolnak róla, de tenni ellene nem tesznek semmit, annál inkább szaporodik. A termékenysége valóban bámulatos. Egy- egy cserebogárházastárs száz ivadékot is tud produkálni. Ezeket az adatokat hámoztuk ki Jablo- nowsky József előadásaiból s valóban jól esett látnunk, hogy az előadást hallgató s lelkesen megtapsoló gazdák egy kicsit okullak is, mert az előadás nyomán elfogadott határozati javaslat Dánia példájára törvényt kíván a cserebogár kötelező irtására. Sőt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület még ennél is tovább ment, nevezetesen országos mozgalom megindítását határozta el ebben a kérdésben. Valószínű, hogy a tudós eioadó ma a váci városházán is fog a gazdáknak szólni erről a nagy horderejű akcióról. Abaujíornavárrnegyéí azonban külön elismerés illeti meg, itt nem vártak törvényre. 1910 óta vármegyei szabályrendelet teszi kötelezővé a cserebogárirtást s a vármegye gazdaközönségének filléreivel jutalmazzák azokat, akik a cserebogárirtás terén kézzel fogható s kilogramokkal megmérhető eredményeket érnek el. 91,000 koronát költöttek Abaujtornamegyében egyetlen esztendő folyamán a cserebogár irtásra. A gazdaközönség zsebéből kikerülő ez az összeg természetesen visszavándorol ismét a gazdák zsebébe. Egy kis pénzforgatással a vármegye elérte azt, hogy megtudta menteni gyümölcsfáit a cserebogár pusztításaitól. És erre lenne szükség a gyümölcstermelő Vácon is. Az abauji cserebogári fáshoz meg kell jegyezni, hogy ugyanebben az esztendőben a szomszédos vármegyékben hire-hamva sem volt a gyümölcsnek. Rendőrkapitány úr: MOZIBA! Egész csinos kis köteg az a levélhalmaz, melyet már összegyűjtöttünk s a mely most a legnépszerűbb íalálmánynyal, a mozival foglalkozik. Mindaddig, mig Vácon nem nőitek meg a mozgószinházak, a mig nem szaporodtak meg jobban, mint bármelyik húszezer lakosú városban, mig a mozik népszerűségét is veszélyeztették volna e felszólalások, nem volt szükség a közönség köréből jött jogos felszólalásoknak helyet adni. Hát gyűjtöttük szép csendben és most, mikor minden mozgó tömve, mikor a nagy felbuzdulásban (kincsesbányának tartják a mozit) újabb és újabb moziengedélyért ostromolják a rendőrséget, előszedhetjük a levélköteget és megszivlelésül adhatjuk belőle a jótanácsokaí, hátha egyikével, vagy másikával, mert jogos és méltányos, találkozni fogunk a legközelebbi időkben. Egyik olvasónk azt kérdi: miért nem jár Kalló Antal rendőrkapitányunk a váci mozgó- szinházakba ? Ha elmenne, akkor látná, különösen vasárnap, hogy a gyerekhad mint háborgatja ordiíozásaival az érdeklődő közönséget. És akkor röglön — közérdekből — rendőri inspekciót szervezne minden moziba, milyen minden fővárosi mozgószinházban már régen megvan. Van olyan Írásunk, a mely jövedelmeket keres a városnak és más városok példájára követeli a váci mozgószinházak szabályrendeletét. Ez azután sok minden kérdést megoldana, a mi ma még megoldásra vár. Egy harmadik levél a cenzúrát sürgeti és felnőttek társasága nélkül gyermekeknek a mözilátogatását tiltaná el. Legtöbb írás a malomkerekekről szelle- meskeüik — ezek már az állandó mozgó- szinházi látogatók. Azt mondják, hogyan lehet megengedni, hogy a mozikba hatalmas, tollas női kalapokkal beülhessenek a nézőkés semmi tekintettel ne legyenek a következő sorokban ülő publikumra ? Ha a kalapjaikat muíogatókban nincs érzék, jöjjön a rendőrség okos intézkedése. Sok aprólékos kérdés, együtt jelentős panasz az, a mi felhangzik alegujaub látványosság látogatóinak soráoan és kitagadhatná, hogy azok már nem jogosak ? És mindezek mihamarább megszűntet- hetők, ha Vác városa is megalkotja szabályrendeletét a mozgószinházakról. Ezt sürgetjük a közönség, a konkurrens vállalatok és a város anyagi érdekében, ezt szűrjük le konklúzióul a sok felszólalásból. Azért tehát: rendőrkapitány úr, a mozgó- színház látogatói nevében invitáljuk a moziba és lásson, hogy mielőbb megszüntesse a mind hangosabban felhangzó panaszokat ! Ä kivándorlók hajóján. (Budapest—Fiume—New- Yo rk.) Irta: Bunífy Gyula. Lapunk olvasói előtt e cikk írója nem ismeretlen. Most, hogy körünkből eltávozott, az uj világból, az örök szabadság hazájából ktilüi e cikket, me,y bar bennünket közelebbről nem erdekel, mégis szívesen adjuk, mint olyat, mely váci szerző tollából került ki. * Az őszi nap ragyogó sugara szórványosan hinti szét fényét a keleti pályaudvar perronjára. A személypénztár vaskorlátai előtt hullámzó néplömeg iparkodik jegyét megváltani a fiumei állomásig. A nagy tolongásban az utasok minden figyelme az
