Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-02-05 / 10. szám
2 VÁCI HÍRLAP költsége már többé nem terhelné, ebben az esetben Vácz város közönsége a lenti 19637 korona helyett csak 9178 K 78 f-t azazkilencezeregyszázhetvennyolc korona 78 fillért, vagyis ezen pont első bekezdése alatti 18687 K és az 1867. évi 8228 korona 78 f iskolai kiadások között mutatkozó 10458 K 22 f azaz tizezernégyszáz- ötvennyolc korona 22 fillér különbözetnek Vácz város javára történő leszámításával köteles - a fent már meghatározott negyedévi részletekben — és pedig a váczi püspökség pénztárába 7200 K 18 f-t és a felsővárosi plébánia épület évi javítási költségét 350 K-t és a kántor évi lakbérét 600 K-t, vagyis összesen 8150 K 18 f-t azaz nyolcezeregyszázötven koronát és 18 fillért, — a váczi idősb alapitványú székeskáptalan pénztárába pedig 1028 K 60 fillért, azaz egyezerhuszonnyolc korona 60 fillért Váczon befizetni. Vácz város közönsége továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy ennek az egyezségi okiratnak jóváhagyása után a legközelebbi alkalommal és időjárásban a váczi felsővárosi plébánia épületét saját költségén teljesen jókarba hozza. V. Vácz város közönsége elismeri a váczi róni. kath. egyház (hitközség) teljes tulajdonjogát a váczi 198. sz. tkvi betétben A. 1. 3. sor, 411 hrsz. alatt felvett Buda- pesti-íőút 52. sz. alsóvárosi elemi iskola- épületre és feltétlen beleegyezését adja, hogy ezen ingatlanra a váczi róni. kath. egyház (hitközség) tulajdonjoga bekebe- leztessék. Ha a váczi róni. kath. egyház (hitközség) iskolafentartási kölelezettsége és joga megszűnnék és a fenti ingatlan céljaira tovább nem használtatnék, ez esetben eme ingatlan tulajdonjoga Vácz város közönsége javára visszaszáll; a miért is a váczi róni. kath. egyház (hitközség) feltétlen beleegyezését adja, hogy a váczi 198. sz. tkvi betétben A. 1. 3. sorsz. alatti ingatlanra a tulajdonjog visszaháramlásá- nak kikötménye Vácz város közönsége javára feljegyeztessék. Vácz város közönsége elismeri továbbá a váczi róni. kath. egyház (hitközség) teljes tulajdonjogát, a váczi 198. sz. tkvi betétben A. Ul. 1., 2. sor, 8701. és 8702. hrsz. (alsóvárosi temető és sirásó ház) ingatlanra, a váczi 2836. sz. tkvi betétben A. III. 2. sor, 2617. hrsz. (felsővárosi temető) ingatlanra, a váczi 2836. sz. tkvi betétben A. IV. 2. sor, 2801. hrsz. (középvárosi temető) ingatlanra és feltétlen beleegyezését adja abba, hogy a most felsorolt ingatlanokra a váczi róni. kath. egyház (hitközség) tulajdonjoga telekkönyvileg bekebeleztessék. Ha az itt felsorolt temetők, vagy azok bármelyike a város fejlődésének bármikor útjában állanának és akadályai lennének, a mennyiben a váczi róni. kath. egyház (hitközség) nem szerez ezek helyett más temetőhelyet, ebben az esetben jogában áll Vácz város közönségének ezek helyett a temetők helyett más, alkalmas és megfelelő temetkezési helyet és ahhoz megfelelő utat a mai elhelyezési és temetkezési viszonyokat figyelembe véve a váczi róm. kath. egyháznak (hitközségnek) rendelkezésére bocsátani és tulajdonul átadni s a temetőkhöz vezető utakat mindenkor saját költségén jókarban fentartani, mely esetben a fejlődés útjában álló temető Vácz város közönségének minden ellenérték szolgáltatása nélkül tulajdonába visszaszáll; de viszont a temetővé való átalakítás és a régi temető e minőségének megszüntetésével, valamint a tulajdonjogok átruházásával felmerülő költségeket és a netaláni átruházási illetékeket Vácz város közönsége viseli és fizeti. Köteles továbbá Vácz város közönsége a Rákóczi-téren építendő róm. kath. templom céljaira alkalmas területet, a róm. kath. iskola céljaira a parcellázandó mai Vásártéren 900 négyszögölnyi területet egy tagban a váczi róm. kath. egyháznak (hitközségnek) átadni és tkvi tulajdonába bocsátani minden ellenérték nélkül. Az ebben a pontban felsorolt tulajdonjog átruházásokat alulírott megyés püspök mint a váczi róm. kath. egyház (hitközség) képviselője fogadom el. VI. Vácz város közönsége elismeri továbbá a váczi 198. sz. tkvi betétben A. -f 21. sor, 2780 hrsz. alatt tkvileg felvett Kálvária alatti dűlői ingatlanra a váczi idősb alapitványú káptalan teljes tulajdonjogát s feltétlenül beleegyezik, hogy ezen ingatlanra a váczi idősb alapitványú káptalan tulajdonjoga kiigazítás címén bekebeleztessék. A váczi idősb alapitványú káptalan ezt a tulajdonjogátruházást elfogadja. VII. Vácz város közönsége szavatosságot vállal arra nézve, hogy a váczi püspök, a váczi székesképtalan tagjai és ezek alkalmazottai és cselédségei vámmentességet élveznek mindaddig, a meddig a vám- szedési jogot Vácz város közönsége a mai jogalapon és jogcímen gyakorolja, vagyis inig a kedvezményezettek eme jogát Vácz város közönsége a megváltott jog alapján magánjogilag biztosíthatja. Végül Vácz város közönsége ennek az egyezségi okiratnak jogérvényes jóváhagyásától számítottan mindenkorra magára vállalja a váczi püspökség által a kir. kincstárnak eddig teljesített partbér fizetését és kötelezi magát, hogy azt mint saját tartozását pontosan fizeti. VIII. Jelen egyezségi okirat kötelező erejűvé ! és jogérvényessé csakis az egyházi, tör- I vényhatósági és kormányhatósági jóvá- j hagyások elnyerése után válik. Szerződő felek illetékkiszabási szem- | pontból kölcsönösen megállapítják, hogy a Vácz város közönsége javára átruházott jogok értéke 15000 K-t képvisel. Miről ezen egyezségi okirat felvétetett, felolvastatott, megunagyaráztatott s felek által aláíratott. Kelt Váczon, 1912. évi december hó 21-én. — f Gró f Csáky Károly s. k. püspök. A váczi idősb alapitványú káptalan megbízásából és nevében: Jung János s. k. nagyprépost. Dr. Zádor János s. k. polgármester. Előttünk mint tanúk előtt: Gossmann Ferenc s. k., Dr. Göndör Sándor s. k. Farsang három napja. Farsangzáróra maradt az idén a váci mulatságok java. A mily kedvetlen, népte- len volt a rövid farsang eleje, oly hangos és jókedvű a vége, a mikor egy napra kél mulatság is akadt. Az idei farsangot vidáman temették el, erről szólnak a következő beszámolóink : A V. S. E-. hangversenye és táncestélye. Február elseje a váci sportegyesületé! így van ez már vagy egy évtizede s valóban a farsang kiemelkedő eseménye volt mindig a sporíegylet mindig újat produkáló estélye. Teli ambícióval és jókedvvel dolgoztai! a sikerért s az anyagi, erkölcsi haszon nem is maradt el a V. S. E. mellől. Halad az idő. 1913. februárjának elseje is a sportegyleté, de mintha lankadó erők munkálnának. Csak Hübschl Kálmán farad- haíatlan agitálása látszik, de hol a fiatalság ? Hol vannak azok a családok, a kik még nem régen lelkes dicsőitői voltak a sportnak, tapsolói a sporíegylet győzelmeinek ? Máskép képzeltük el az idei sportmulatságot. A rövid farsang elején egymás után jelentették ki az egyesületek, hogy nem rendeznek mulatságot, amelyek pedig már napot tűztek ki a báiozásra, lemondották. Azt kellett hinni, hogy a leányegylet mellett a sportegylet mulatságának teljes anyagi és erkölcsi sikerrel kell lezajlania. Mert hiszen a fiatalság táncolni, mulatni akar. Az erkölcsi sikert láttuk’, az anyagi nincs meg. Igen szép, de nem a megszokott úri nagy társasága volt a sportegylet szombati estéiyének. Egész héten csak arról hallottunk, hogy kik nem mennek a sportra. Szinte rossz volt arra gondolni, hogy ez a legnépszerűbb egyesületünk elveszti tagjainak és kedvelt családjainak támogatását. Nem lehet tagadni, mert úgy van, hogy a sportegylet méltán elvárhatott volna sokkal nagyobb közönséget. Várhatta volna a múlt sikerei alapján s a jövőre való buzditáskép. A mulatságot egy órás művészi hangverseny vezette be. Kétségtelenül legérdekesebb legvonzóbb pontja volt az estnek Farkas Márta szereplése. Már maga megjelenése szimpaíi kus: csupa egyszerűség és szerénység. Tartini — ördög trillájáról a professionátus zenészek elragadtatással beszélnek, a mi közönségünk Svendsen Románca alatt kezdett igazán lelkesedni, lelkesedése folyton fokozódod s a végén már viharos tapsokkal hívta ki a kis művésznőt, a ki végre is kénytelen volt Kreisler Vals-át megismételni. — Bár mi tehetségét és tudását előre jeleztük, mégis mindenkit meglepett Farkas Márta, a ki a technikai nehézségeket bámulatos bravúrral győzte le s a ki férfias biztos vonó húzással s e mellett köny- nyű csuklóhajlilással remekül dolgozta ki a műsor változatos feladatait. Ily fiatalon annyi átérzéssel s megértéssel játszani, igazán csodálatra méltó. Vájjon fogjuk e még hallani Vácon ? — mert hogy róla még sokat fogunk hallani, ez kétségtelen. Borbély Sándorné zongorajátékáról kell még szólnunk. Az ő művészete azonban oly sokszor méltatott, oly igaz és nemes, hogy arra már nincsennek újabb Jelzők, csali a taps és a köszönet, mellyel megháláljuk, hogy ismét hallhattuk.
