Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-12-28 / 99. szám
ttuszonhetedih évfolyam Vác 1913. december 28. 99. szám. VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercaényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. A Vácról Pestre I guruló pénzek. Vác, dec. 27. J Most volt a karácsony s ezernyi ezer j folyt be Budapest kereskedőinek kasszáiba j — Vácról. Érdemes egv kicsit elmélkednünk. Sokan keresik lakóink közül a fővárosban a kenyerüket. Sok pénzt szállítanak ki hát elseje körül a vonatok Budapestről Vácra. Gurul ide a pénz szombaton is, no meg mindennap. De mi ez ahhoz képest, j a mi innen elgurul a fővárosba. Gurul pedig folyton-folyvást. Minden személyvonattal. Telt tárcával utaznak le Budapestre s üres erszénynyel térnek vissza. Üres kézzel mennek s a mikor leszállnak, visz- szajövet a vonatról mindenkinek a kezében egy-egy kicsiny vagy nagy csomag, vagy kicsiny .és nagy csomag. Sőt — nem ritkán — csomagok. A kicsiny és nagy csomagok. Ezekért gurul be a rengeteg pénz. Az a pénz, a melyiknek ha csak fele, többet mondok — vagy kevesebbet — a hogy tetszik! — csak negyede, vagy harmada maradna Vácon, megérezné minden kereskedő s ezeken keresztül, ezek által minden iparos tovább menne, minden lakos, az egész város. De ne menjünk tovább! Maradjunk, a kereskedőknél! Azoknál, a kik legjobban megérzik s a kiknél az első megálló állomása volna ennek a Budapestre elguruló pénznek. Előre bocsátom, hogy nem azokról a csomagokról, nem arról a szükségletről beszélek* a mit az esztergomi, a komáromi, meg nem tudom hol lakó ember is Budapesten vásárol. Arról a mindennapi portékáról szól a nótám, a melyet az esztergomi Esztergomban, a sági Ipolyságon, a gyarmati Balassagyarmaton vásárol, a váci pedig — különösen az intelligencia kicsiny kivétellel — Budapesten szerez be. Az apró, mindennapi beszerzésekre gondolok. A nyakkendőre, női- és férfi kalapra, a ruha szövetre, a husapritóra, a batiszt- ra, a keztyűre, a mandzsettára, az ébresztőórára, a szemétlapátra s a jó Isten tudja hirtelenében, hogy micsodára. Ezt a micsodát már mindenki ki tudja egészíteni saját tapasztalatából a teljes gyűjteménnyé, egy teljes vaskos képes árjegyzékre .való bő sorozatra. Tehát ezekről elmélkedjünk! Ezeket a űíkkeket a kosdi ember Vácon vásárolja, ha ugyan és a melyiket Kosdon nem kapja meg. Megveszi pedig vagy a boltban, vagy ha szokása úgy parancsolja, a nagy vásárban. A váci ember, — pláne a kabátos ! — Pestre megy érettük. Vájjon miért ? Valószínűleg azért, mert a jobbat és az olcsóbbat keresi. S mert a tapasztalat szerint még folyton-folyvást s még most is Pesten keresi: úgy látszik, meg is találja. Tehát jobb és olcsóbb a pesti áru, azért mennek oda. De tegyük fel, hogy nem jobb, csak olcsóbb, ugy-e bár már ez is egymagában elég ok, hogy ott vásároljon. Vagy talán a, másik ok miatt? A miatt, hogy jobb ? Az is lehel. Akármelyiknek, de valamelyik oknak igaznak kell lennie. Mert máskülönben — ugy-e igaz ? — nem mennének egy lépést se tovább, hanem itt vennék meg a vásárolni valót. A hogy azonban én az embereket s az életet ismerem: egész bátran merem állítani, hogy Budapestet az olcsóbb árért keresik fel. No meg még egyért: a választékért, a dús raktárért. Már is hallom az ellenvetést! „A mit nyernek a vámon (a portéka árán), elvesztik a réven (a vasúti jegyen, időn)." Nem egészen igy van. Vasutas János, vagy Számtiszt Péter ur mindennap amúgy is bemegy a fővárosba, egész természetes, hogy megveszi ott a 41-es gallérját, a mikor az négy fillérrel olcsóbb ott. A szállítás nem kerül semmibe. Itthoniaké István urnák a leánya bejár a kereskedelemibe, világos, hogy a sneilszidert Pestről hozatja, ha az 20 fillérrel olcsóbb. A szállítás itt sem kerül semmibe. Háztulajdonos ur Vreseknek bejár a lakója, vagy talán a szomszédja, kihozatja vele a borotváló szappant. Ennél sem kerül többe a szállítás ennél a két szónál hogy „köszönöm szépen.“ Az pedig, a ki direkt bemegy vásárolni, annak meg úgy eloszlik a jegy ára, hogy a harmadik cikknél már potya a szállítás. Pláne, ha elkéri a szomszéd fü- zetjegyét. Egy váci két koronás nyakkendőt vesz egy koronáért, egy téli meleg kezKARÁCSONYI VERS. Irta: RÁSPOLY. (A siketnémák váci intézetének karácsonyi ünnepélyén elszavalta : Páles Jolán VII. osztályú tanuló.) Valamikor, régen , Oly rossz volt a világ, Bűnné lett az erény: Hervadt minden virág. Istenfélő lelkek Égi csodát vártak S Isten színe elé Bús, zokogva jártak. S betellett az idő. Mert ím : egy bús éjen, Csodás csillag gyúlt ki A borongós égen. Égi zene s dalkar. . . . Angyaloknak kara Dicséré az Urat, Hozsanna volt dala. S megdöbbent ki aljas; Elrémült a kaján ; S a gonosznak elhalt A szó is az ajkán. Üdvöt küldött az Úr! — Kíáltá a hívő — Áldott legyen neve: Megfordult az idő. Hatalmas az Isten, S jóságos, r .ert íme . . . Megszületett Testté lön 1 S azóta e kisded — Ki mindenkit szeret — Mutatja az utat, Mely Istenhez vezet. Ki az élet súlya Alatt roskad, senyvül . . . Tekintsen az rája Es fájdalma enyhül. Egyszer Jézus mondá: ,,Beszélj, ifjú néma S megszólal az ifjú, Ajka már nem béna. S ezóta van szavunk, Hisz jó a mi Atyánk ; Csillagokon túlról Isten szeme néz ránk. Mert most is s e helyen, Némáknak az ajka Dicséri az Urat — lit az öröm napja. Némák szava hallík : Áhítat és hála; Jövevény légy üdvöz', Üdvözlégy — Ég Fia. A kínetofon. Edison legújabb találmánya, a mozi legújabb csodája. Érthető érdeklődéssel mentem el a Népopera kínetoion előadására, a „beszélő mozi“ megtelni. Lá' + ~~ » mozit is u ni 'i*1 ia kezdet kezdetén! És kívánságom valóban teljesült. Valóban ott láttam meg: a kezdetkezdetén. Azt hiszem, egy kissé korán adta ki a kezéből Edison, a nagy mester, lángelméjének e legújabb szülöttjét. Koraszülött még a kicsike. Hisz ezt biztosan tudhatja Edison is. De azt már csak a jó Isten tudja, hogy Edison, vagy a híveinek türelmetlensége hozta e időnek előtte napvilágra a kínetofont. Az sem lehetetlen, hogy a párisi rivális munkája — a ki szintén a kínotofonon töri a fejét — siettette Edisont a publikálásra, a bemutatásra. Első, elsőbb akart lenni, S még ha nem is készült el végleg munkájával, de azt már jelenteni akarta minél előbb: „A problémát megoldottam“. Mert valóban a probléma meg van oldva. Edison ismét gyarapította eggyel csodás és áldásos találmányainak számát. Tökéletesítette a mozit, mellyel boldogítani akarja a népet. A tömeget, a melynek nincs meg a módja a drágább színházra, nincs meg a vagyona költséges kéjutazásra. Annak a nagy tömegnek akarja hozzáférhetővé tenni a Niagarát, a mélységes Óceánt, az égbenyúló glecsert, a távoli vjdéket, az ismeretlen szépséget, a távolabbi tanulságos életet, a melynek nincs meg a tehetsége a maga valóságában élvezni. Azoknak számára akarja azt megkőzelíttetní, a kik azt meg nem közelíthetik. Ebben az értelemben a mozi a szegényebbeknek, a kevésbbé kedvező helyzetben f”' 1 a helyhez, időhöz kötötteknek egy
