Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-11-30 / 92. szám
Vác 1913. november 30. 92. szám. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Veszedelemben van a váci ipar, Kereskedelem és piac! (Uj menetrend készül a villamoson.) Vác, nov. 29. Ismeretes, hogy a budapesí-gödöllő— váci villamos vasút nem a vármegye sarkába szorított Vác kedvéért épült. A cél az volt, hogy a főváros környékén levő községek ezzel az uj villamossal könnyen elérhessék a budapesti piacot s a fővárosi közélelmezését segítsék elő szép fővárosunkban a kereskedelemnek, iparnak újabb forgalmat csináljanak. Minden Budapestnek, ez a jelszó s mert ez igy van s a mai esetben éppen a mi városunk rovására van, előrelátó gondossággal Vác város képviselőtestülete a villamos vasút részére semmiféle anyagi hozzájárulást nem szavazott meg. És igaza volt a város képviselőtestületének: mióta a villamos megnyílt, a vámbevételek mutatják, hogy jelentősen kevesebb mezőgazdasági termény jött a váci piacra és ezzel drágult a piacunk, viszont vesztett kereskedelmünk és iparunk. Ma azonban, mikor a villamosközlekedés folytán a környék falvainak Budapest felé való húzódását zsebbevágóan konstatálhatja minden váci kereskedő és iparos, egy újabb veszedelemre kell felhívnunk mindenkit. Ez a fenyegető baj kell, hogy nemtörődömségéből kiléptessen minden váci embert, legyen iparos, vagy kereskedő, akár a piacon hetenkint egyszer megforduló gazdaasszony. Mert ez a dolog már nem egy zsebre megy, hanem mindany- nyiunk zsebét érinti. Tudvalevő, hogy január elsejétől a magyar kir. államvasutak ötven évre bérletbe veszi a vác—budapesti villamost, ennélfogva a máv. saját képére alakítja át vil- lamosvasutunk forgalmát. Ezért a máv. elrendelte, hogy az uj menetrend megállapi1 tására az érdekelt állomások értekezletet tartsanak, a mi meg is történt a múlt csütörtökön, a midőn a villamos vonalon fekvő nagy állomások főnökei Veresegyházán gyűltek egybe az uj menetrend megalkotására. Úgy értesülünk, hogy e menetrend-értekezlet azt javasolja, hogy az eddigi 19 vonatpár helyett 11 vonat legyen Vác és Rákospalota között, Gödöllő pedig a 14 vonatpár helyett tizenhárom vonatot kapjon. A mit a vidék legjobban várt, a színházi vonatot nem fogja megkapni, mert a villamos vezetéket éjjel nem tudják zavartalanul javítani s igy Vácra és Gödöllőre az utolsó villamos esti kilenc óra után fog befutni. Igen fontos újítás, hogy Vácról Gödöllőre nem fog az üt tovább tartani egy óránál. Egyébként is a menetidő 10—15 perccel rövidebb lesz Rákospalota felé. A vidék sérelme, hogy a vonatok számát csökkentik, de Vác piacának még nagyobb kára, hogy az első villamos január elsejétől reggel fél nyolc óra tájon fog állomásunkra beérkezni. Hogy mekkora veszedelem rejlik ebben, rögtön kézzelfog- hatólag illusztráljuk: Vácról reggel három óra után indul az első villamos, mely Budapestre, Gödöllőre egyaránt reggel öt óra felé fog érkezni. Ugy-e az a váchar- tyáni, őrszenímiklósi, veresegyházi, szadai, fóti gazdaember ezt a korai villamost fogja felhasználni és inkább Budapest, vagy Gödöllő piacára megy eladni csirkéjét, tojását, káposztáját, répáját és miegymás tér ményét, mert az ottani piacra elég korán érkezik, mig Vácon csak reggel fél nyolc óra után szállhat le a villamosról ? És ha ez igy lesz, nem nyilvánvaló-e, hogy hetenkint száz és száz embert vesztünk el a piacunkról, a kik eddig Vácon adtak el s mert itt szereztek pénzt, itt vettek cukrot, kávét, cipőt, csizmát és mindenmást, mert Vác volt az ő kereskedelmük központja. Ezt veszíti el a vidék Vácban ezt veszti el Vác ipara, kereskedelme, piaca a januártól életbe lépő menetrenddel. Külön nem kell emlegetni mennyire fontos, hogy a váci piac, melyből nyaranta Nógrád- verőce, Nagymaros is él, mértéktelenül ne dráguljon meg. Már pedig ha minden ut Budapestre vezet, (a mint a hogy ezt a villamos uj menetrendje tervezi,) úgy a váci piac mértéktelenül drágává lesz és selejtes árúért nagyobb árat fizetünk Budapestnél, kereskedőink és iparosaink pedig egy krajcárt sem kapnak a vidéktől. Lehetetlen tehát észre nem venni az uj menetrend-tervezetben Vácra leselkedő veszedelmet. Ezért idejekorán, midőn még segíteni nem késő, figyelmeztetünk mindenkit a bajra, mert ha tétlenek maradunk, később a sopánkodás nem fog segíteni rajtunk. Ma még ez az uj menetrend csupán tervezet, melynek életbe léptetése a máv. igazgatóságának s a kereskedelmi minisztériumnak jóváhagyása után következik el. Ma még eljárhatunk és jogos érdekeinket megismertethetjük s hisszük Gondoltuk-e ? Bohém gyerek, csavargó, szőke nagy fiú, Hogy átfonta nyakad a két karom, Gondoltuk-e, hogy a csókok özönéből Valamikor nem lesz csak emlék-rom ?! — Gondolltik-e, hogy annyi bajjal küzdve, Egymást hajszolva, űzve Majd ide jutunk ? Gondoltuk-e, hogy valamikor — mit pajkos Kézzel ültetett szívünkbe Ámor— Megfagy, jégvirágok ülnek a helyébe S nedves ködként száll tova a mámor; Gondoltuk-e, hogy ha a csók elcsattant, A néma, göröngyös hant Mindent betakar ? —n —a. BLAHÁné KA55ŐI VIDORRÓL. j (A minden idők legigazibb művésznője, a nemzet csalogánya érdekes emlékiratait közli a gyorsan népszerűségre szert tett „Érdekes üj,ság“-ban. Most egész fejezetet szemel hosszú időn át volt pályatársának, Kassai Vidornak. Azt hisszük, hogy sokakat fog érdekelni, hogyan gondolkodik Blaháne a mi kedves „Mesterünkről“. Büszkeségünk még nő, midőn Vác polgáráról, Kassai Vidorrói igy ir a legnépszerűbb magyar művésznő.) Ma jót mosolyogtam a próbán. Kassai jelenésénél tartottunk, egyszer csak hallom, hogy a rendező és ő összeszólalkoztak. Kezdett érdekelni a dolog, én még sohasem hallottam Kassait ilyen hangosnak; nagyon nagy baj történhetett! Odafigyelek, hallom, hogy a rendező ezt mondja Kassainak: „Kérem rendesen próbálni és nem markirozni; a partnere nem tudja magát mihez tartani!“ Kassai visszavág: „Jaj, kérem, a színész nem azért van, hogy a próbákon kiadja minden erejét. Akkor tessék a próbákért is fizetni úgy, mint az előadásért. Fizetségért járom nappal is a bolondját, de máskülönben nem!“ Kassai nagyon dühös volt. Egész próba alatt beleburkolódzolí felleghajtójába, fel egészen a fülehegyéig. Ez a köpönyeg árulta el rendesen a Kassai jó, vagy rossz kedvét. Ha a kalap csücskéig volt beleburkolva, akkor az azt jelentette, hogy ne szóljon hozzá senki. Ha pedig a háta közepén libegett és láttatta pettyes kék nyálkendőjét, akkor vig volt a világ és vig volt ő kelme is. Ilyenkor mondott, mesélt olyan kedves dolgokat, hogy az ember halálra kacaghatta magát. De ez nem nagyon sokszor történt meg. A próbákon az a szokása, hogy fel s alá járkál, magába el-el mosolyodig nyilván ilyenkor valami hamisság jut az eszébe, a mivel estére a közönséget fogja meglepni. Kérdeztem is tőle, hogy hol a macskába szedi azt a sok csipri- csupri kedves kis dotgol, aztán hogy tudja az állatokat utánozni. Elmondta, hogy ő ezt otthon szokta, amikor egyedül van, próbálgatni. Gondoltam magamban, jól nézünk ki ; ha rákezdi az állatokat utánozni, csoda, ha a házbeliek meg nem rémülnek, hogy miféle menazséria van a házban. En nagyon szeretem Kassai Vidort. Szeretem benne a művészt és szeretem a jó embert. Mint színész a legjobb partner, a kit csak el lehet képzelni. Diszkrét és finom és bárha nem hajhássza a hatást minden mondásával, minden mozdulatával eléri azt. Vigyáz arra szörnyen, hogy a partnere elöl el ne játszón valamit és vigyáz arra is, hogy a maga játékával ne rontsa el a más játékának a hatását. Aztán nagyon szeretem benne azt, hogy igazán jókedvű ember, a mi a komikusok közt — bizony — ritkaság. A legtöbbje elsavanyo-
