Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-11-26 / 91. szám
Huszonhetedül évfolyam 91. szám. Vác 1913. november 26. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, Egyes szám ára 12 fillér. (Hört Péter és a választmány.) Elmondhatjuk őszinte örömmel, hogy október hatodikán városszerte közmeg- botránykozást keltett, hogy a harminc ünneplő egyesület között, bár felszólították rá, a váci vöröskeresztegyesület, mely a város lakosságának jószívűségéből él, nem vett részt. Mi akkor tisztáztuk, hogy nem a tagokon múlott ez a visszavonulás, hanem egyenesen az egyesület látható elnökén, Hörl Péteren, a ki merészen megtagadta a hazafias ünnepen való részvételt. Nemcsak a Váci Hírlap, de az összes fővárosi újságok egyértelműen megbélyegezték a váci vöröskeresztegylet elnökének hazafiatlan viselkedését, az egyesület azonban nem mondhatta el vélekedését elnöke magyar érzést és kegyeletet sértő, viselkedéséről, mert Hörl dr. nem hívta ösz- sze a választmányt. /Most azután nem húzhatta tovább, mert a szegénykonyha megnyitása küszöbön van és ebben intézkednie kellett a vörös- kereszt választmányának. Itt azután szemközt találta az udv. tanácsos magát úri gondolkodású hölgyekkel, a kik ugyan a botránytól Hoznak, azt nem is csináltak, de ha szemük közé nézett, jói láthatta, hogy egy sincs megelégedve a vöröskeresztegylet elnökének mivel sem menthető viselkedésével. Megköszönték a grófpüspöknek száz koronás adományát, elhatározták, hogy a szegénykonyát karácsony estéjén megnyitják s azután következeit az október hatodika tárgyalása. Ivánka Pálné úrnő ugyanis bejelentette, hogy kilép az egyesületből. Nem irta meg, de mindenki tudja, hogy nem kivárt olyan elnök alatt működni, ki nyilvánosan meri megtagadni magyar- j érzését s egy egyesület tagjainak véleke- j désével szemben éppen az ellenkezőt cse- lekszi. Más egyesületben úgy van, hogy az elnök azonnal ott hagyja helyét és a vezetést másnak engedi át mindörökre, Hörl Péter dr. azonban maradt és kivágott egy nagy beszédet, melynek az volt a szánalmas védekezése, hogy a választmány nélkül nem volt felhatalmazása harminc más egyesülettel együtt a város közönségét október hatodikának megünneplésére felhívni. De rögtön kiugratták a nyálat a bokorból. Nem fedi a valóságot még ez a védekezése sem, mert mikor a jövőre a felhatalmazást egyszer s mindenkorra meg akarták adni, Hörl Péter elnök kereken kijelentette, hogy az ő neve soha sem fog szerepelni az október hatodika ünneplői között, mert a közönséghez intézendő felhívást soha sem fogja aláírni! Ha azt akarják, hogy a vöröskereszt részt vegyen október hatodika megünneplésében, úgy Péts Sándorné elnöknő neve szerepeljen a felhíváson. Most azután — és méltán — elfutotta a harag pírja az arcokat. Pét Sándorné, Révész Béláné, majd Szommer Gyula pénztáros és Szép József titkár szólaltak fel, Zalánffy Károlyné felvetette, hogy majd elfelejti a „kedves elnök úr“ jövő évre ígéretét s aláírja az egyesület nevében az ünneplésre invitáló írást, Hörl Péter konzekvens volt és megismételte, hogy erre soha sem fog vállalkozni. Hosszú, hosszú, vita volt, melynek végén igazán fél munkát végeztek: úgy határoztak, hogy ezentúl nem kell szerepelni a felhívásokon a jó magyar Hörl-névnek, hanem így Írják alá : „A vö- vös keresztegyesület elnöksége.“ Lehetetlen megnyugodni egy ily intézkedésben, ha az egyesület nem akarja magát kitenni annak a jogos szemrehányásnak, hogy vezető helyén olyan férfi ül, kinek október hatodika ki van törülve érzelmeiből. És ezt megfogja sinyleni a jótékony intézmény. Már is egy csomó kilépés van a kiváló elnök miatt s napról napra jelentkeznek tagok, hogy nem óhajtanak Hörl vezetése alatt működni. És most jön a jótékonykodás a szegénykonyhára. Már is hallottuk emlegetni, hogy bármelyik jótékony nőegylet támogatni fogják, de mig Hörl Péter áll a vöröskereszt élén, addig .. • Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Dercsényi Dezső. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. A vöröskereszt és okt. 6-ika. Levél a Balkánról. Vranja. Itt ülök egy szomorú török kévéház élőit, ahol az emberek csupa agg és harcképtelen, egymásra néznek és pillantásaikkal kérdezik, hogy vájjon ki lehetek ? Jól öltözve, innen a negyvenen; igazság szerint olt kint kéne lennem a harctéren. Rohamot vezényelni; vagy az ágyút íömeggyil- kosságra igazítani, vagy bekenhetni az ellenséget. Összesúgnak az emberek; meglehet, hogy kém, vájjon, a bolgárok kémje. De látják, hogy a pincérrel a siketnémák jeleivel érintkezem és eltalálják menten, hogy angol haditudósító vagyok és hidegen szemlélem az ő nagy viíágtörténeti eseményeiket onnan a határról, a közelről, a háború színteréről. Egy öreg pap latin szövegű uj testamentumába elmélyedve ül az egyik sarokban. Odamegyek hozzá és tisztességtudón köszöntőm. Angolul kérdezi, hogy milyen nemzetiségű vagyok és a mikor megmondtam, hogy hazám Magyarország, elkezd velem magyarul beszélni. Deákéveinek egy részét úgymond — Aachenban, Németországban töltötte, a hol két magyar teológus is tanult. Nagyon megkedvelték egymást és a magyar fiuk kollegájuk tiszteletére megtanultak szerbül, mig a szerb deák a magyar nyelvet sajátította el. Az agg 1 el kiatya pedig mesélt szomorú apróságokat a háborúról. A balKáni asszony. Ristovác és Paterica között húzódik a Banjszka patak. Két paíericai gazdálkodó Juon Szendics és Kaspar Ochlawa művelték meg a Peterica határát. Az egyik oldalon volt Juon, a másikon Kaspar kis birtokocskája. Öregek voltak mindketten. Juonnak katonaviselt fiát, Pávelí behívták I a háborúba. Azalatt a Pável kis gyerekére Ilica, a Kaspar leánya vigyázott, mert a katona felesége Pável bevonulása előtt egy héttel meghalt. A gyereket nagyon a leány szivére kötötte az özvegy ember. Azt mondta neki : „Ilica meglátod, a jó Isten is megsegít és talán csak egy golyóval jövök vissza hozzád. Ezt a golyót kiveszik a doktorok a lábamból és megint olyan nyalka ember leszek, mint a milyen legénykoromban voltam. Eljösz-e akkor hozzám feleségül ?“ „Hogy elmegyek-e, felelte a leány, hiszen ha nem jönnél vissza, akkor a kis gyereked fölnevelésére szánnám az életemet.“ Pável nem tudta, hogy miért olyan áldozatkész a leány ; soha közöttük nem volt olyan barátság, a mely erre késztette volna Ilicát. De a lány megadta rá a választ. „Nohát tudd meg, hogy ez azért van, mert én nem akarom, hogy ti férfiak azt mondjátok, hogy nálunknál áldozatkészebbek, külömbek vagytok. Én is ki akarom venni a magam részét a honfoglalásból. És ha te az életeddel fizetsz, akkor én azzal fizetek, hogy egy idegen asszony fiát nevelem föl a hazának.“ — Lássa, — mondta az ősz pap — az olyan népet, a hol ilyen nagy még a nőben is a hazaszeretet, nem lehet oly könnyen tönkretenni. Népitélet. Azután egy másik dolgot mesélt az öreg. Most pedig — mondta — majd olyan esetet mondok el, a miből kiderül, hogy a szerb népből még nem pusztult ki az a vadság, a mely csak kultiválatlanoknak a sajátsága. Még a háború lején, a mikor a négy királyság egyesült a török uralom megsemmisítésére, iörtént, hogy egy félénk szerb fiú, mielőtt még egyáltalán behívták volna katonának, egy éjszaka a falujából, Rabrovóból megszökött.-Gyalog- szerrel ment Golubácsig, hogy ott a Dunán átkeljen és a monarchia területén élvezhesse a nagy szabadságot. A holdvilág fényénél összetákolt magának egy tutajt és azon hasra fekve, a két kezével evezni kezdett a Duna másik oldala felé. Már a folyam partjától vagy húsz méternyire lehetett, a mikor egy szerb pénzügyőr észre-
