Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-09-07 / 69. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A MAGYAR BANK öt Kis árva, a patronázs és egy Kávéház. A kegyetlen és szeszélyes sors néha olyan történeteket állít egymás mellé, a melyek mellett szó nélkül nem lehet elhaladni. A rideg valóság minden hozzáadás nélkül a következő: A hatalmas, gazdag Magyar Bank le akar jönni az emeletről. Ma már minden pénzintézet földszinten van, hogy ne fárassza a klienseit. Hát szétnézett a városban és megakadt a szeme a Széchényi-utcában a Széchényi-kávéházon. Szép a frontja, nagyok a helyiségei és forgalmas helyen van : nosza, ajánlatot tettek Perczián Gusztávnak és egy szép napon kistájgerolták a kávéházat. Októberre, vagy májusra a hatalmas pénzintézet váci fiókja költözik helyére. A kávéház Fleischmann Miksáé. Sokáig kellett küzködnie, mig odaszoktatta a publikumát és most évek múltával, a mikor már kereshetett is volna, azt mondják neki, hogy tessék kiköltözni. De hova? Hiszen kávéházat nem lehet a Vöröskereszt-sorra vinni, mint a szobabútort. A forgalmas helyeken meg minden bolt sem alkalmas kávéháznak, feltéve hogyha a boltok valamelyike is üres lenne. Hát viheti a kávéházat, berendezését, mely tegnapig, hogy még nem mondtak fel, érték volt, mondjuk, ötezer korona, ma nem ér egy ezret se, mert nincs hol újra felállítani. Az öt kis árva szintén Fleischmann Miksáé. Hát ha már jön a csapás, nem jön az magába. Ahogy megmondták neki, hogy mehet a „Széchényiével ahova akar, lefeküdt az asszony és harmadnapra hideg volt a teste, gyalulatlan koporsóba fektették. Gyermekágyi lázban halt meg a szegény, öt apróság édes anyja. A patronázs, ezzel az előkelőén hangzó szóval megalkotott testület pedig a Székely Ferenc udvari tanácsos úré. A Magyar Bank nagy tekintélyű, hatalmas vezérigazgatójáé. De ő jószivű, meg akarja osztani a patronázs humánus munkáját mindenfelé. Például Vácra a múlt héten irta meg sajátkezű aláírásával és kapacitálta nemes szép szavakkal a zsidóság vezetőit: Az Istenért, karolják fel a patronázs gyönyörű gondolatát, ne hagyják veszni az ártatlan gyerekeket, véreinket. Igazán szivettépö komolysággal int az udvari tanácsos és tanácskozni kezdtek nálunk is. Valaki pedig belevetette a szikrát: hát az az öt kis árva, a kiket anyjuktól fosztott meg a kegyetlen végzet s a kiknek apjukat a kenyérkeresettől ütött el a Magyar Bank, nem azokról az ártatlanokról kellene a patro- názsnak gondoskodnia ? Nem is folytatták a tanácskozást. Most mennek a Magyar Bankhoz, a melynek vezére a zsidó patronázs elnöke. És kérni fogják, hogy Székely Ferenc, a zsidó patronázs vezére győzze meg a hatalmas Magyar Bank vezérigazgatóját és néhány száz korona több jövedelemért ne dobjon az utcára egy munkás embert öt árvával. Talán nem is kell nagyon beajánlani és minden jóra fordul. De ha nem akarná a patronázs elnöke megérteni a jó sziveket, fordulhat minden rosszra is. Elő fog állani az |üzletember és ma már emlegetik a zsidóság között, hogy bojkottálni fogják a Magyar Bankot. HireK. A szent István-tér és az iskolás gyereReR. Tisztelt Szerkesztő úr! Engedtessék meg nekem, hogy olvasott újságjában én is hozzászóljak a szent-István- téri csúnya állapotokhoz. A múltkori pa- naszkodóval szemben másoldalról világítom meg az ügyet s azt kell mondanom, hogy ezek után nem csak a városnak kötelessége betömetni az óriási gödröket, de a rendőrségnek is kötelessége beleavatkozni a dologba. Megmondom, miért? Hála Isten, az iskolák újra megnyílnak. Lerázzuk a gyermekeket, legalább a tanítás ideje alatt a szent István-térről is. Mert, hogy milyen ingyenes nevelő intézete az Vác város alsóbb rendű gyermekeinek, arról csak azoknak van fogalma, kik azt mindennap látják és figyelemmel kisérik. Ez a jobb sorsra méltó sétatér, szemetes gödrével, bűzével, buvó helyeivel olyany- nyira megfertőzi a gyermekek fogékony lelkét, hogy a tanító egész évi munkája, fáradozása teljesen kárba vész. Köztudomású, hogy a modern pedagógia nem ismer akadályokat. Minden gyerek azzá nevelhető, a mivé akarjuk. Csak egy leküzdhetetlen akadállyal áll még szemben és az a métely, a külső befolyás. Ez ellen teljesen vértezetlenül áll. Gyermekeink testileg, lelkileg megromlanak és nem tudjuk, honnan jön a veszély, nem tudunk ellene óvakodni. Nem nevelési értekezést akarok Írni, csak azt kívánom kimutatni, hogy a Váci Hírlap hasábjain már szóvá tett szent István-téri disztelenségek, mily mérvben vannak káros hatással a serdülő gyermekseregre. Any- nyit már most megállapíthatok, hogy Vác város legneveletlenebb gyermekei ott gyülekeznek, mert ott a gödrökben elbújva kártyázhatnak, dohányozhatnak s gonosz játékaikat ott űzhetik a legveszélytelenebbül. Régi istencsapás, ha az iskolanevelés összeütközik a szülői házzal. Milyen csapás lehet az, ha az iskolai nevelés ösz- szeüíközésben van egy nagy családdal, esetleg egy egész várossal? A város egyik kezével ad, a másikkal ver. A város meglehetős sokat áldoz a népiskolákra, de másik kezével fenntartja a szent István-téri erkölcsrontó intézetét. Hiába fogják kidobolni, hiába fognak odaállítani rendőrt, addig, mig a gödrök, szemétbuckák természetes búvóhelyet fognak képezni, addig mindig a züllött gyermekek birodalma lesz az. Hogy a tér, a mai állapotában, a jövő nemzedék apacsainak óvodája, elemi iskolája, azt a legeifogulatlanabbul jövendölhetem. Sok indok szól mellette, hogy a szent István-téri gödrök betöltessenek és ott, mint eredetileg tervezve volt, egy rendes park létesittessék. Tény és mindenki meggyőződést szerezhet, hogy a szent István-téri anomáliák a gyermekek erkölcsi nevelésére határozottan káros befolyással vannak. Ez egyetlen indoknak kell a város szemében oly fontosnak és súlyosnak lenni, hogy az egész városrésznek jogos kívánságát : legyen park a szent István-tér, a mire szánták — teljesítsék! Egy aggódó családapa. Mai számunk nyolc oldal. A „Váci Hírlap“ legközelebbi száma a kettős ünnep miatta jövő vasárnap, szeptember 14-én jelenik meg. — KinevexéseK az aulában. Goss- mann Ferenc prelatuskanonok püspökké- szentelése után kiköltözik a püspöki palotából és a Székesegyháztér, Báthory-utca sarkán levő kanonoki házat foglalja el. A grófpüspők most irodaigazgatónak Goss- mann segédpüspök helyére Matzenauer Oszkár oldalkanonokot, püspöki titkárnak Kestler István dr. pápai kamarás, szertartót, püspöki szertartóvá és egyházmegyei levéltárossá Horváth Elemér udvari káplánt, iktatót, püspöki udvari káplánná és iktatóvá Széli Kálmán csömöri káplánt nevezte ki. — Hány diáK van ? Most nyitották meg az aranyosmaróíi és ipolysági főgimnáziumokat, de a váci főgimnáziumban nem fogyott meg a tanulók száma. A beiratkozás eredménye ez: Az I. a) osztályban van 38, az 1. b)-ben 39, a II. osztályban 64, a III. osztályban 60 (kilencen még a minisztertől kérik felvételüket), a IV-ben 60, az V-ben 44, a VI-ban 38, a Vll-ben 29 s a VIII. osztályban 22 tanuló van. A polgári fiúiskola ebben a tanévben nyitotta meg a harmadik osztályát. Menynyire szükség volt erre az iskolára, mutatják a száraz statisztikai adatok: Az első osztályba beiratkozott 37 növendék (múlt évben 23), s második osztályra 36 (múlt évben 39), a harmadik osztályban pedig 44 kis diák van. — Jubiláló tüzoltóegylet. A dunakeszi önkéntes tüzoltóíestület tiz éves fennállásának emlékére, a testület pénztára javára szeptember 7-én és 8-án a községháza tanácstermében műkedvelő előadással és tánccal egybekötött ünnepélyt rendez. Az ünnepély sorrendje ez lesz: Szeptember 7- én. Délelőtt: Istentisztelet. Délután: 1. Díszközgyűlés a község tanácstermében. 2. Diszgyakorlat a községháztéren. 3. Dij- tekézés a dunakeszi közs. fogyasztási szövetkezet kertjében. 4. Tánc. 5. Este 8 órakor ugyancsak a dunakeszi községi fogyasztási szövetkezet kertjében műkedvelői szinielőadás. 6. Előadás után a községi vendéglőben vacsora és tánc. Szeptember 8- án. Délután: 1. A dunakeszi fogyasztási szövetkezet kertjében egy órakor a dijteké- zés folytatása és a dijak kiosztása. 2. Tánc. 3. Este 8 órakor ugyanott műkedvelői szinielőadás. Színre kerül: Piros bugyelláris népszínmű, melynek szerepeit Győri Ferenc, Cseresnyés Margit, Vámos Irén, Kovács Erzsi, Szentes Rezső, Cseresnyés Ernő dr., Löwy Izidor, Mogyoróssy Ferenc, Flach- barth Béla, Roskó István, Szentes Vili, Jeles Gyula, Molnár Pál, Kovács Ferenc, Legéndi Verona, Csernyánszky István, Cseresnyés Tibor, Asztalos Erzsi, Bán Brigitta, Jeles Gyula játszák. Az előadást Krenedits Ödön rendezi, a zenét Bajnok Géza tanította be. — Halálozás. Súlyos csapás érte Franyó István dr. városi tanácsost: felesége, szül. Knoblauch Ilonka élete 31-ik évében meghalt. Temetése igen nagy részvét mellett csütörtökön ment végbe. Szommer Gyula ev. lelkész megható imát mondott a koporsó fölött, a váci dalegyesület énekkel búcsúzott a halottól, ki kél kis árvát is hagyott hátra. Ny. b.
