Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-08-10 / 61. szám
HuszonhetediK évfolyam 61. szám. Vác, 1913. augusztus 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. Programon kívül! Szenzációs közgyűlés a városházán. A tisztviselők védekeznek. Zsúfolva a karzat, a fehér terem minden széke elfoglalva. Egy kis türelmetlenség, de megjelenik az emelvényen Zádor János polgármester, üdvözli a képviselőket s kérdi ki akar interpellálni. Feszült figyelem. Keresik Donovitz Vilmost, a kiről már délelőtt tudták, hogy fel akar szólalni, de nincs — elkésett. Feláll Preszly Elemér dr. és mély csendben hallatszik a szava: Tisztelt Közgyűlés! Türelmüket igénybevéve, a napirend tárgyalása előtt foglalkozni kívánok a nap-nap után' megújuló hírlapi támadásokkal. Engem dr. Zádor János polgármestertől politikai tekintetben nagy ellentétek választanak el. Baráti viszony sem fejlődött ki közöttünk. Polgármesteri működésében is találtak momentumokat, melyekkel egyet nem értek és melyek kihívják maguk ellen az objektiv kritikát. Egy dolog azonban kétségtelen, hogy egyéni iníakíságához szó nem férhet. (Igaz, úgyvan! éljenzés.) Ebben a teremben senki, legkevésbbé én akarom a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozni, de ki kell jelentenem, hogy az olyan hírlapi támadással, mely a város tisztviselőit folyton panamista és gazember kitételekkel illeti, egyet nem érthetek s félretéve politikát, egyéni érdeket és barátságot, odaállok én is a megtámadott mellé és bizalmamról biztosítom a polgármestert addig is, mig a sajtópörben becsületét a biróság előtt megvédelmezheti és igazságot kap. (Nagy helyeslés.) Ferenczi képviselő: Borravalót vár Hamvai, adjanak neki, majd elhallgat! Nem hallgathatom el azt sem, hogy a városban állandóan pertraktálják, hogy egyes városi tisztviselők aktákkal és adatokkal támogatják a polgármester elleni támadásokat. Senkit gyanúsítani nem akarok, de ha ez igaz, kétségtelenül súlyos eíhikai elbírálás alá esik az illető tisztviselő részéről. Azt hiszem — mondotta most a polgár- mester — meg fogja érteni a tisztelt képviselőtestület, hogy elfogultsággal küz- ködöm, midőn az interpelláló úrnak a választ megadom. A piszkos hajszának én vagyok a szenvedő alanya, bárha meg voltam győződve, hogy minden tisztességes polgára a városnak nem tételezi fel rólam, ki tisztességemet hoztam tizenhét év előtt e székbe, hogy a vádaknak csak egy paránya is mocsokként érinthet engemet. (Lelkes, nagy éljenzés.) Egy országos szélhámos az, a kinek se tisztessége, se becsülete, meri hiszen ezt beigazolták róla s ha kell, még több gálád és aljas, jellembevágó viselt dolgairól szedhetjük le a leplet, mondom, ez az országos szélhámos merészeli a város polgársága előtt ismert becsületemet rágalmazni. Ezzel a tisztességtelen alakkal szemben nincs más védekezésem, mint a biróság s nemcsak magamnak, de ez állásnak, melyet bizalomból töltök be, tartozom, hogy gálád rágalmaiért börtönbe juttassam. Bárki más, a város első polgárától a legkisebb emberig álljon elő a vádakkal, emelt fővel megfelelek rá, kötelességemnek tartom, őszinte, igaz választ adni. És midőn látom, hogy olyan polgártársaim, kikkel nem evezek egy vizen, közeledtek hozzám s nem hogy magukévá nem teszik a vádakat, de bizalmukról biztosítanak, hálásan fogadom azt, mert látom, hogy az aljas támadások után még magasabban állok a képviselőtestület előtt. (Hosszantartó éljenzés.) A sajtópört megindítom, ezt mindenki tudja s rajtam nem fog múlni, hogy mielőbb befejezést nyerjen. De figyelmeztetek mindenkit, hogy az ítélet hosszú idő múlva jön, mert a rágalmazó, ki a paragrafusok közt a börtön szélén táncol már évek óta, jó! ismeri a hosszadalmas sajtóbirósági eljárási s mindent el fog követni, hogy az ítélet meghozatalát húzza, halassza. Miután pedig hatósági védelemben nem részesülök, kérem minden polgárát e városnak, annak egész társadalmát, fogjon össze, hogy addig is, mig a börtön nyílik meg a becsületben gázoló becstelen előtt, lehetetlenné tegyük! Az egész képviselőtestület, mini egy ember, kivétel nélkül lelkesen tette magáévá a polgármester szavait, hosszasan éljenezte, melegen és őszintén de már állott Göndör Sándor dr. főjegyző, hallgas suk, mit tud mondani. — Hálás köszönet — szólt a város pennája — hogy a képviselő úr ide hozta az ügyet, de helytelenítem, hogy a nevekkel nem rukkolt ki, kik azok a tisztviselők, a kik támogatnák a Közérdek szerkesztőjét. Személyemet és a rendőrkapitányt gyanúsítják meg, tisztviselőtársam nevében nem nyilatkozhaíom, de magam nevében kijelentem — az erős kifejezésért bocsánatot kérek — gazembernek minősitem azt, a ki azt állítja, hogy akár erkölcsileg, akár anyagilag a Közérdek című lap háta mögött állok. A polgármester csenget: — Talán ily erős kifejezést mégse méltóztassék használni ... A főjegyző: Előre is bocsánatot kértem, most újra ismétlem a képviselő urak előtt. Preszly Elemér dr. azt válaszolja Göndörnek, hogy hallotta róla, hogy már megtagadta a közösséget a Közérdekkel. Helyesnek találja, hogy a főjegyző itl tisztázza magát. Most Kálló Antal is szükségét érezte, hogy felszólaljon. Sokkal magasabban állónak tartja magát — úgymond — mintsem hogy védekezzék a vádak ellen. Tiszt- társam ellen adatokat nem adtam, nem is adok, tehát nem védekezem. Bacsek János: De csak ki lehet tolon- coltatni az ilyen alakot? (Nagy helyeslés.) Kálló: — A hivatalos titok tiltja, hogy beszéljek, de rövid idő múlva látni fogják, hogy mily sokat fáradtam s a rágalmazó elnyeri büntetését. Preszly Elemér: Jó volt a rendőrkapitány úrnak ezt a kijelentését megtenni, mert a városban Hamvai mindenütt hirdeti, hogy ő Kálló Antallal rendelkezik! Kálló: Lehet, hogy ilyet mond Hamvai, de ha kérdőre vonják, szokása szerint letagad mindent. Ő azonban biztosította magát és írásai, okmányai vannak ellene. Meg akarja nyugtatni a képviselőtestületet, hogy rövid időn belül vége lesz az ügynek. Mi lesz a vörösházzal? Hátul szerettek volna még egyes dolgokat feszegetni, de most már a polgármester szóit közbe, hogy elég lesz és a tárgysorozatot kezdték tárgyalni. Ez azután se nem volt érdekes, se nem volt hosszú, (pedig igazán kulturális ügyekről volt szó!) a karzat is, a mely szokatlanul népes volt, a földszint is, mely nyári közgyűlésen ne t: gyűjt össze ennyi képviselőt, lassan ürülni kezdett. A vörösházról beszéltek. E hatalmas épülettömb nélkül nincs, meri nem lehet, vásártéri parcellázás. A grófpüspök, mint a Váci Hirlap, minden újságot megelőzve megírta, felajánlotta, hogy átadja az épületet, ha helyébe általa kijelölt helyen új gazdasági épületet emelnek, vagy ha ez nem tetszik a képviselőtestületnek, a Kos- suth-utca folytatásában vágják át a vörös- házat a vasúiig, ez esetben a vörösház marad és a város közönsége csak az átalakítás költségeit viselje. A polgármester elnöki székéből fejezte ki az egész város háláját a főpászíor iránt, hogy újólag tapasztalhatják jóindulatát és kérte a képviselőtestületet a kiküldött bizottság nevében, hogy az egész vásártérre, a vörösház egész területét beleértve Írjanak ki pályázatot, hogyan kell modern városrendező szempontból felosztani. Erre 4000, 3000, 2000 és 1000 koronás pályadijat tűzzenek ki, hiszi, hogy ezért az összegért világot ismerő szakemberek fognak pályázni s az őszre dönthetnek a felett, hogy a városra melyik az előnyösebb a grófpüspök két ajánlata közül. A képviselőtestületet kétszer is megkérdezte a polgármester, szóljanak hozzá az indítványhoz, de nagy hallgatás volt rá a felelet. A fejekben a tízezer korona kiadás forgott és nehezen akarták megérteni, főleg pedig megmondani, hogy legalább is tiz év előtt így kellett volna megkezdeni a vásártér parcellázását s akkor már jóval előbbre lennénk! Árvíz és harag. Miután Bárdos Ernő a mindig unalmas illetőségi ügyeken a városatyák türelmetlenségére való tekintettel gyorsan átrohant, megint Göndör dr. főjegyző referált. Az országos árvízről, a nagyon sújtott emberekről szép beszédbe kezdeti.
