Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-08-06 / 60. szám

2 VÁCI HÍRLAP gondoskodott az iskolaszék, hogy az osz­tályok szaporításával ezt a túlzsúfoltságot megszüntesse. Figyelemre méltó az iskola­széknek az az intézkedése is, a mellyel az ifjúsági könyvtárakat szervezte és fej­lesztette. A társadalomban itt-ott felhangzó pana­szok alapját az elemi iskoláknál épen úgy, mint a középiskolánál is jó részt a kö­zönség nemtörődömségében, az iskolával, a tanulókkal szemben való részvétlenség- ben kell keresnünk. Nemcsak abban nyil­vánul ez, hogy igen sok esetben — főké­pen az elemi iskoláknál — a szülök nem fáradoznak karöltve az iskolával gyerme­kük nevelésében, hanem a szegénysorsú, szorgalmas, jótanuló gyermekek felkaro­lásában sem nyilvánul meg az a készség, a melyet az egész város közönségétől jog­gal elvárhatna az iskola. A jótékonysági rovatban találkozunk azzal a minden kul­turális adakozásnál olvasható néhány név­vel, a melyek a legnagyobb tisztelettel való feljegyzésre méltók, de hol van ez a kis névsor a neveknek attól a légiójától, a mellyel a kevésbbé kulturális adakozások listájában elég gyakran találkozunk. Soha­sem lesz elcsépelt az a frázis, hogy a ne­velés-oktatás munkájának csak az egyik felét végzi el az iskola, de ennek munkája eredménytelen a szülők és a társadalom közremunkálása nélkül; és csak az a tár­sadalom hivatoít az iskola munkájának el bírálására, a mely nem nézi keresztbefont kézzel, tétlenül az iskola, elsősorban az elemi iskola életét. Vampir kabaré. Hogy a kabarével elteltünk egy kissé, én is, te is, ő is, annak nem csak az általá­nosan sújtó pénzügyi viszonyok az okai, hanem másodsorban az, hogy a kabaré rendezők a legtöbb esetben össze zavar­ják a kabaré fogalmát akkor, mikor ilyen cégér alatt hirdetnek s nem azt adják, a mit adniok kellene s a mit a közönség vár. Mert mi is a kabaré ? Egy változatos menü, melyben a retektől egészen a „Ham and eggs“-ig találsz a fogad alá valóból. Kapsz apró krokit, smoncát, tréfát. Kapsz kis drá­mát, operettet, népszínművet, verset, ere­detit vagy parodikusat. Kapsz felolvasást, kapsz szellemes csevegést, muzsikát és lábteknikát. Mindent kapsz, a mit akarsz, de legfőképen aktualitást kapsz, a mit oly nagyon szeretsz. S végül ott helyben kapsz sört, bort avagy pezsgőt is, ha nagy úr vagy s a inig a hallottakon és látottakon épül a lelked, addig — oh önző ember — a hasadnak is szerezhetsz élvezetet. Ugye bár ez a kabaré? Helyesebben, ez volna a kabaré. De, a mint ez a kétségkívül mo­dernebb műfaj felütötte a fejét, ezt is pla­gizálni kezdték a különféle vidéki egyesü­letek nem csak nálunk, hanem mindenütt. És mert a legtöbbje csak a kabaré szót ismerte, annak tulajdonképeni értelme és jelentősége nélkül, természetesen nem ad­tak igazi kabaré műsort, mert hiszen, hogy Sáros Panni meg Gubac Péter jól-rosszul megtanultak egy dilletíánsok számára irt monológot vagy dialógot s azt „alakították“ a „Balkéz-kör“ kabaré estélyén, hát ezt bizony minden egyébnek lehet nevezni, csak kabarénak nem. És ha talán itt-ott mégis rádupláztak egy ilyen műre, bizony abban sem volt köszönet, mert a kabaré műsor természeténél fogva, külön ehhez való előadót kíván, kinek — legalább ebben — abszolút művésznek kell lennie. Műkedvelők kabaré előadást csak ke­véssé tudnak produkálni, mert ahhoz fel­tétlenül magasabb intelligencia kell. De megnyugtatom az egyesületeket azzal, hogy a hozzánk kiruccant tényleges művészek sem tudtak még eddig olyan kabarét ren­dezni, a mi valóban annak nevezhető. Mert például egy annak idején szép sikerrel le­zajlott művész kabarén mint „sláger“ sze­repelt egy a nagyanyáinkról ránk maradt német motívum keringőt: „Soknak szél­foszlott reménye a bál után.“ Hát kérem szépen, ez sem kabaré. Ezzel és más hi­bákkal, megrendítették a közönség hitét a kabarék iránt, a mi természetesen azt ered­ményezte, hogy ma már sehogy, vagy csak igen kevéssé sikerülnek a azok. Nem tudom miért, de én a vasárnap este lezajlott Vampir kabarétól vártam nagyot és jót. De bizony csalódtam egy keveset. Részben a színre került művek, részben az egyik-másik szereplő készüleílensége miatt. Nem volt repertoár, a mi pedig nagy hiba, mert ha a publikum valamelyik sze­replőt megkedveli, attól aztán többet is kö­vetel, tehát a tarsolyában mindig kell lenni néhány fölös számnak is. Elnéző kritika azonban mindenütt talál mentséget. így a Vampir kabarénál is. Nem helybeli szerep­lők működtek s igy a műsor megbeszélése és áttekintése akadályokba ütközött. Azon­kívül a kevés számú hallgatóság is nagyon alterálta a szereplőket. AMndamellett né­hány kimagasló szám mégis volt és a kis publikum gyakran nyilváníthatta tetszését lelkesen felhangzó tapsaival. Kökény Vampir prológusával nyitotta meg a műsort Török Ilonka, ki végtelen bájjal alakította a rikkancsot. Kár, hogy az ötletes és nívós bevezető oly rövid volt, Török Ilonka mint énekesnő is nagy si­kerrel szerepelt. Juhász József Radó gyö­nyörű költeményét a Kivándorlókat adta elő megértő és megértető művészettel. Remsey Margit saját szerzeményű dalait énekelte vonzóan, bár a tapsok inkább az előadó kedves egyéniségének szóltak, maga a dal azonban kissé szentimentális és naiv volt. Salgó Ilonka fellépte volt az est clouja. Salgó Ilonka izig-vérig temperamentumos színésznő. Sok eredeti invencióval és nagy rutinnal énekelt egy kupiét, mely végül duettbe ment át s partnere Saáry János bravúrosan egészítette ki ezt az igazán öt­letes kabaré trükköt. A szűnni nem akaró tapsokat egy lendületes szavalattal kö­szönte meg. Saáry János pedig kivételes tehetséggel énekelt ügyes strófákat a szal­maözvegyről. Kiváló énekesként mutatko­zott be Kompolty Kálmán, ki különösen a Kornevillei harangokból való Márki dalá­val ragadta meg a közönség tetszését. Vé­gül egy aktuális apróságot mutattak be, de úgylátszik, hogy a szerzője csak a lapok­ból ismeri a dolgokat, mert sok kínálkozó nüánsz kiaknázatlan maradt. Mindamellett sikeres volt a kis darab, melyhez hozzá járult Juhász József és Saáry János jel­legzetes alakítása. A konferáló tisztét ifjú Kökény Ferenc töltötte be, a ki tudtán kí­vül jutott a megtiszteltetéshez s épen ezért csak a puszta bejelentésekre szorítkozha­tott, de hevenyészett bevezetője, ennek da­cára igen szellemes volt. Mindent egybevetve, a morál ez: ne rendezz kabarét, ha meleg van. Ha pedig hideg van és egyébként jól megy dolgod, ülj a kályha mellé, de ne exponáld maga­dat senkiért sem, mert előbb-utóbb a saját bokádat ütöd meg. Raj Nándor, Hírek. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminisz­ter Szenessy Aladár pénzügyi tanácsosi címmel és jelleggel felruházott pénzügyi számtanácsost, bpesti számvevőségi főnö­köt a VII. fizetési osztályba pénzügyi taná­csossá nevezte ki. Szenessy Aladár pálya­futását Vácon kezdette és sokáig működött a pestvármegyei számvevőségnél is. — Tűzoltóság a lemezgyárban. Hitzigráíh Lajos igazgató, ki a váci önkén­tes tüzoltótestületnek is mindenkor áldo­zatkész és lelkes pártolója volt, a nyáron az ónhorganylemezgyárban gyári tűzoltó­ságot tervezett s most a nős alkalmazot­takból egy 10 tagú tüzoltótestületet szer­vezett. A lemezgyári tűzoltók kint a gyár munkásházának telepén laknak, rendes egyenruhával vannak felszerelve s egy fecskendővel ellátva. Parancsnokuk a gyár könyvelője, Göllner Mihály s kiképezni az új tűzoltóságot a váci önkéntesek fogják. A lemezgyár tűzoltósága vasárnap délután mutatkozott be a nyilvánosság előtt, ami­kor is az önkéntesek nyári mulatságán jelentek még. — Katonáink fegyvergyaKorlaton. Az idén szokatlanul már augusztus havá­ban nagygyakorlatot tartat a hadvezetőség. E hadgyakorlatok már megkezdődtek s a Dunántúl folynak Somogy és Tolna vár­megyékben József főherceg parancsnok­sága alatt. A mi huszárjaink Tamási kör­nyékén fognak gyakorlatozni s augusztus 27-én lesz a lefújásuk. — Váci Kalendárium. Ezelőtt kilenc évvel, 1904-ben a Váci Múzeumegyesület kiadásával dr. Tragor Ignác szerkesziett egy váci kalendáriumot, mely annyira ér­tékes és hasznos közleményeket hozott, hogy azóta is, még ma is gyakran keres­sük és vesszük elő. Tiz évre rá most Szentgyörgyi Gusztáv, lapunknak is ked­velt munkatársa újitta föl az eszmét s ő csinál saját kiadásával 1914. évre váci ka­lendáriumot, mely hasonló lesz dr. Tragoré- hoz, de annál bővebb tartalommal. Lesz benne helyi címtár, apróbb váci történet­kék, adomák, fontosabb törvények népies ismertetése, helyi vonatkozású képek, raj­zok, a szükségesebb budapesti címek stb. A váci kalendárium októberre készül el s ára 50—60 fillér lesz. — Adományok a múzeumnak. Kökény Albert egy ágyúgolyóval, Kemény József egy rézkereszttel, Korváth Kálmán régi váci nyomtatvánnyal, Adamcsek János egy a Duna medrében talált kőtörő kala­páccsal, Báder János egy XVIII. századbeli szurok serpenyővel, Kohn Béla egy ács-' szerszámmal, egy egyenes kardpengével, egy kávéőrlővel, két középkori csatabárd­dal gyarapította a muzeum gyűjteményét. Fogadják ezúton is az elnökség hálás köszönetét. — TüzoltóinK nyári mulatsága. Önkéntes tüzoltótestületünk vasárnap dél­után illetve este tartotta ezidei nyári mu­latságát temetkezési alapja javára. A tűz­oltók délután vonultak le a nógrádverőcei önkéntes tüzolíótestület fúvós zenekarának

Next

/
Oldalképek
Tartalom