Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-07-30 / 58. szám

VÁCI HÍRLAP 3 óra folyást, de bizony Malik mesternek vig arcát sehogy sem tudtam meglátni, amikor ott muszka-márjásozik egy sarok asztalnál az ő megszokott kompániájával. Ez vott az én idei fürdőszezonom kedves Szerkesztő Úr, melyhez hasonlót senkinek sem kívánva, maradtam őszinte tisztelője, a régi. HireK. — Csősz Imre dr. aranymiséje. Amióta a kegyes tanitórend kormánya Csősz Imrét Vácról áthelyezte, azóta mindkét va­kációban megjelent, városunkban, hogy a régi kedves emlékek felidézésével tegye kellemesebbé nyugalmi éveit. Az idei itt- tartózkodása azonban nem egyszerű em­lékezés a múltra. Életének egyik legszebb napja volt a múlt vasárnap, július 27-ike. Ekkor mutatta be reggel nyolc órakor a Hétkápolnánál aranymiséjét csendben, el­vonulva a világ űnnepeltetésétől. Még mi- nisíránsa, egyik kedves tanítványa: Tarnay Jenő jogszigorló sem tudta, hogy milyen kedves alkalomból tesz szolgálatot szere­tett tanárának. Az áldozatos szerzetesi lé­lek, a hivatásos papi lelkűiét, a magyar nemzeti kultúra szolgálatában több mint ötven évig hasznos gyümölcsöket termelt eszméket produkáló nagy tehetség egy fönséges harmóniban hálaadó imádattá ol­vadt a poeíikus kegyhelyen s a mig a héí- köznapiasságba merült lelkek bábeli zűr­zavarban törtettek egymás ellen a létért való küzdelemben, az Úr egyszerű, aláza­tos szolgája emlékezett nagy multrói, ellen­ségekről, barátokról, tanítványokról nemze­dékekről, hálát adott a jelenért, áldást kért a jövőre. Most, hogy a ritka jubileum hírét megtudtuk, azzal az őszinte kívánságunk­kal adjuk azt kedves olvasóink tudomá­sára, hogy a AMndenhaíó az érdemes piarista tanárt még igen sok örömben, munkás múltján érzett boldogságban ré­szesítse! — Áthelyezés. A m. kir. Kultusz- miniszter Helcz Editet, Helcz Ferenc nyug. kir. itélőíáblaibiró leányát, ki eddig a szász­városi állami polgári leányiskolánál műkö­dött mint rendes tanítónő, ezen minő­ségében áthelyezte az újvidéki állami poL gári leányiskolához. — Borbély S. legújabb könyve. Bor­bély Sándor siketnéma-intézeti igazgató sokoldalú és termékeny szellemi tevékeny­ségének iegújabb hajtása a most megje­lent könyve. Eme munkájának érme: A némák megszólaltatása, vagyis a siketné­mák beszédtanitásainak kezdete. Két rész­ből áll e könyv: gyakorlati és elméleti részből. Az első a siketnéma tanulónak első olvasó- és tankönyve, a második — a mint a könyv cime is igen találóan ki­fejezi — a siketnémák tanításának ismer­tetése, megmagyarázása a kezdőfokon. Az első olyas féle könyv, mint a hallók ABC-és könyve, illusztrált tartalmával, ügyes, szak­avatott elrendezésével a szakkörök teljes elismerését kivívta. Az elméleti rész a szakember ismereteit bővíti, az egyéb pe­dagógiai pályán működő tanító és tanár embereket megismerteti ü siketnéma okta­tás alapjával, szellemével, az érdeklődő laikust bevezeti egy ismeretlen világba: a siketnémákat a hangos beszédre való meg- tanithatás megértésébe. Mindkét rész tehát érdekes és értékes olvasmány a tanulni, tudni vágyó közönségnek, melyeknek meg­szerzését ajánljuk olvasóinknak. 1—1 ko­rona a könyvek ára s a szerzőnél szerez­hetők meg. A szerzőt szívesen üdvözöljük! — Eljegyzés. Goldmann Malicát f. hó 27-én eljegyezte Füredi Miksa, az „Erdélyi Erdőipar Részvénytársaság“ hivatalnoka Budapesten. (Minden külön értesítés he­lyett). — Adományok a múzeumnak. A muzeum iránt való jóindulatú érdeklődés­nek legszebb jele, hogy a közönség nap­nap mellett újabb adományokkal gyarapítja annak gyűjteményeit. Újabban adományoz­tak: dr. Tragor Ignácné egy harci fejszét a XV. századból. Arányi Béla egy aranyzott emlékérmet, Hiebsch József egy 48-as kardpengét, Martini Antal több váci nyom­tatványt, Sommer Gyula az ev. templom képét. Fogadják ezúton is az elnökség hálás köszönetét. — Ismét dupla vereség. A sorozatos győzelmekhez szokott football közönségünk kezd beleszokni a vereségekbe. S lassan- lassan majd e vereségek okát nem a bi- róban, nem az ellenfelek durvaságában, hanem a miéink gyengeségében fogja ke­resni. S ha itt keres, jó helyen íapógatód- zik. Mert, nem tudjuk, fáradtság, unottság-e az oka, de a csapatunk összjáfék tekinte­tében, ha nem is esett, de mindenesetre stagnál. Igaz, hogy jó ideje tartalékokkal játszik a csapat, de ez nem lehet mentsé­gük, mert éppen ezek többé-kevésbbé még állják helyüket. A csatársor pedig, a melyik csak Hochmayert nélkülözte, ez különben pedig a rendes volt, az volt a szokottnál gyengébb. Többnyire egyéni játék, sokszor bosszantó lassúság, a kapu előtt pedig tel­jes akcióképtelenség. Mig néha-néha terv­szerű a támadás, igen ritka a higgadt össz­munka. A centrum nem használja ki a szél­sőket, a szélsők többnyire vagy korán cse­leznek, vagy igen későn akarnak középre adni. A közép fedezet igen lelkes játékos, nemkülönben a bal fedezet, a jobb oldali inkább védő játékos, a támadásból nem eléggé veszi ki a részét. Különben pedig a higgadt, nyugott lapda osztogatást, jó helyre, egyedül álló játékosnak való ado­gatást az egész fedezetsornak figyelmébe ajánlhatjuk. Azt hisszük, egy kis tervszerű tréningre reászorult a csapat. Ha pedig a fenti hibák csak onnan származnak, hogy az ellenfelek sokkal erősebbek voltak, ak­kor pedig kétszeresen figyelmükbe ajánljuk az egész csapatnak a higgadtságot, nyu­godtságot, mert csak az ezen alapuló össz- játékkal állhatják meg a helyüket erősebb ellenfelekkel szemben. S ezzel el is értünk a vasárnapi küzdelemhez. Mert meg kell adni, hogy a kereskedelmi minisztérium csapata, még ha íúlerősen, egyik-másik já­tékosa durván is játszott, de játék tekinte­tében, lapda technikában, összmunka dol­gában jóval a mi csapatunk felett állott. S főképen ezért sikerülhetett 3:0 arányban revánsoí venniök a múlt évi vereségért. A hogy játszottak s a mint velük szemben a mieink inkább védekeztek, el kell ismer­nünk, hogy erélyesebb bíróval is vereséget szenvedünk. Legfeljebb nem 3:0, de talán 3:1, vagy esetleg 3:2 arányban. A II. félidő bírája különben erélyes volt a mieinkkel szemben. Kiállította Bozsárt. Helyesen tette. S ha még a pestiek közül is kiállítja az első durvaságot elkövető játékost, azt mon­danék, kifogástalan biró volt. Mert akkor a durvaságot kiszorítja s igy igen szép mér­kőzésben lehetett volna része, az esős idő 1 dacára is meglehetősen szép számú kö­zönségnek. Az I. b) csapatunkat a Meteor verte 2:1 arányban. — Még három uj lap. Értesülésünk szerint egy „legújabb“ lapvállalat indul meg Vácon, melynek célja a lap nélküli napokat kitölteni. Tudvalevőleg kedden este meg­jelenik a Váci Hírlap, csütörtökön este a Váci Közlöny és a Pestmegye Vác és Körkénye, szombaton este a V. H. és a Közérdek, vasárnapra marad a Váci Vampir. Tehát hétfőn, szerdán, pénteken lap nélkül vagyunk. Nincs szenzáció, nincs pletyka. Ezeken akar segíteni az uj vállalat. Az eddigi tervek szerint minden hétfőn korán hajnalban fog megjelenni „A Vasárnapi Éjjeli Híradó“1 szerdán pont délben, leves után: „Bort iszom én, nem ecetet!“ képes sportközgazdasági és humorisztikai heti közlöny, pénteken este kapuzáráskor pe­dig: „Just is Tisza!“ ci ű, hetenkint egy­szer, esetleg kétszer is megjelenő politikai napilap. Az uj vállalat r. társasági alapon indul meg, s a részvényjegyzés stádiumá­ban van. Eleinte nagy érdeklődéssel s tö­megesen jegyezték a részvényeket, de | egyszerre csak megakadt a dolog. Ugyanis a váci hírlap tőzsdén hire ment, hogy egy másik vállalkozás úgy akar segíteni a hirlaptalan napokon, hogy a legújabb lapunkat csütörtök estéről átteszi sabesz estére, „Nógrádmegye Kösd és Környékei“ címmel, a „Köznagyonérdekeltet“ pedig „Ebrudaló önérdek“ cimmel áttételi a hét­nek ezután s e célra szervezendő nyolca­dik napjára. A fenmaradó két nap üresen marad pihenő és bűnbánó napoknak Ez az utóbbi megoldás mind több és több hívet nyer meg. — A váci hengermalom részvénye társaság lisztárai 50 Kg&ént. Buzaőr- lemény: Asztali dara AB szám 17 K 20 fill. — Asztali dara C szám 16 K 90 fill. — Király liszt 0 sz. 17 K 00 fill. — Lángliszt 1. sz. lő K 40 fill. — Elsőrendű zsemlye­liszt 2. sz. 16 K 40 fill. Zsemlyeliszt 3. sz. 16 K 10 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 15 K 80 fill. Középkenyérliszt 5. sz. 15 K 30 fill. — Kenyér liszt 6. sz. 14 K 80 fill. — Barnakenyérliszf 7. sz. 13 K 60 fill. — 772 sz. 11 K 60 fill. — 73A 11 K 00 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 7 K 30 fill. — F., sz. 5 K 80 fill. — Ocsú 8 K — fill. 50 kilo- gramként. Nyilttér. — Fischer Desző műfogspecrálista Budapestről Király-utca86.)Vácon Kaptalan- utca 5. sz. alatt rendel naponta délelőtt 10—12. Foghúzás, fogtömés, műfogakké- szitése. Mérsékelt árak, Állami és város­tisztviselők tetemes árengedményben ré­szesülnek. Nyilatkozat. A Közérdek legutóbbi száma vezetőhelyen támadta személyemet és pedig kitünően megszerkesztett zsidó zsargonban. Ilyen stílusban beszélgetett az a derék, jóravaló dunaföldvári zsidó, az Istenben boldogult Stauber Mór az ő,egyetlen drágalátos fiával, szépsé­ges ^dönkéjével. És pedig sokat beszélgethetett vele igy, mert hisz élethűen tudja ama szent szavakat re­citálni. Jó memóriájú fiú, a mig megmaradt benne egy kis emléke a múltnak. A többit, a javát azonban már elfelejtette. Azt is irta dr. Hamvay Ödön, (ugye milyen szépen hangzik) hogy a polgármester ellen én szolgáltattam az adatokat és a kéziratok nála bármikor megtekint­hetők. Ez már nem vicc. Ezt az egy állítását komolyan vettem, a mig meg nem győződtem arról, hogy ezúttal is hazudott. Nála járt ugyanis Weiszbarth Lajos, Tornáry János és Sthal Ferenc, felszólítva őt, hogy mutassa fel eze­ket a kompromittáló kéziratokat. Néhány sporttudósi- tást mutatott fel, a melyeknek további küldését magam szüntettem be akkor, a midőn positiv adataim birtoká­ban a „doktorinak szemébe mondtam piszkos dolgait. Azokat a kompromittáló adatokat azonban, a melyek állítólag a polgármester ellen szólnak, nem mutatta meg, mondván, hogy ezeket Kálló rendőrkapitány és dr. Zádor polgármesternek csak az esetben bocsájtja rendelkezésére, ha őt személyesen lakásán felkeresik. Ezekután azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy a kitűnő férfiú újból piszkosan hazudott. További polémiába ezzel az emberrel nem bocsájt- kozorn Ezt a nyilatkozatomat is a közönség tájékoz­tatására írtam meg. Ezt a cimbitorló, piszkos múltú embert pedig ezennel átadom a közmegvetésnek. Haraszti Ernő, v. állatorvos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom