Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-07-23 / 56. szám

Huszonhetedül évfolyam 56. szám. Vác, 1913. julius 23. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Káro!y-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora <30 fillér. Telefon-szám 17. ítélt az esküdtbiróság! (Hamvai a törvény előtt). Vác, julius 22. Folytassuk? Hisz elegendő a mit eddig irtunk! Mindenki tisztában van már a Köz­érdekkel, csak ő, a Napkirályfi kiált még tolvajt, hogy elterelje a való igazságról a figyelmet. Szegény, csak ő nem lát. Vagy talán ő lát legjobban és fél a napsugártól, mely vakiíó valóságban mutatja az ország­világnak a mi közéleti purifikáíorunkat! A „bátor és fényes tollú“ madarat bemutat­tuk s most tovább vetkőztessük, hogy sö­tét leikébe még a vak is belelásson? Ám legyen. A harcot nem mi kezdtük, de álljuk véges végig. És a „nemes“ embert az „országos tekintélyű szerkesztőt“ be­mutatjuk a maga álarc nélküli képében. Bizo­nyos, hogy köszönetnyilvánítást nem vár­hattunk tőle ezért, legfeljebb diplomájának bemutatását, de mert nincs, hát durva, go­romba és mindenről beszél csak arról nem: érdemesnek tartották-e Budapesten, vagy Kolozsvárt tudós professzorok dok­torrá fogadni? A Közérdek valóságos Ön­érdek lett és undorító dicshimnuszok bűz­lenek ki saját fényes tollából felséges sze­mélye felé. Szerencse, az öntömjénezéssel tisztában van mindenki és nem hisz neki más, csak önmaga. És elvakultságában azt gondolja, hogy bekötötte a világ szemét és még nevetni is tudna, ha sírásra nem ál­lana nemes ajaka. Nem is időzünk a bűz- tenger mellett. Durvaságai mellett elhala­dunk — kihez ér fel ez az ember?! Kofál- kodni a mi piacunkon is tudnak, durvának lenni — nem kell hozzá diploma, még ne­messég sem. Megyünk tovább s mint meg­ígértük : higadtan, nyugodtan megmondjuk ki az a Hamvai Ödön István, a mi közéle­tünk tisztogatója. írjunk tehát arról a sajtópörről, melyet kiváló férfiú inditott két becsületes ember ellen, mert nem engedték, hogy egy ma­gyar tudóst és egy családot méregnyálával bepiszkíthassa^ És azt hitte akkor is, hogy falhoz állítja az esküdtszéket, a bírákat, mint hiszi most, hogy Vác város közönsé­gét is megtévesztheti. Nem úgy Hamvai Ödön István! Az esküdtszék előtt sem sikerült, utolsó menedékhelyén, Vácon sem fog sikerülni! Nincs helyünk az egész tárgyalás leírá­sára, de nem is kell. Nehogy letagadhassa, egyik legelőkelőbb helyen, Az Újság-ban 1911. március 5-ikén megjelent tudósítást vettük át. Nem vádolhat, hogy zuglapok valótlanságait szedjük elő. (Bárha azóta Az Újság is zuglap lehet előtte, mert a megjelenés előtti estén bekocsizta az ösz- szes budapesti lapokai, kérve kérte azokat, hogy a balul kiütött sajtópörről ne Írjanak. És másnap hasábos tudósítások jelentek meg a —„fényes tollú“ rágalmazóról. Mert igy szeretik ám a kollégák Budapesten „az országos tekintélyű" Hamvait.) Ez az egyszerű törvényszéki riport beszél ma­gától, ehhez nem kell kommentár! Olvas­suk csak: * Hamvai Ödön, az Iparművészeti Afuzeum tisztviselője, két évvel ezelőtt névtelenül megirt cikkekben birálta és élesen támadta Radisics Jenő miniszteri tanácsost, az Ipar- művészeti Muzeum igazgatóját és Lipcsey Józsefet, a muzeum titkárát. Miután a tá­madás igen sértő volt, a két tisztviselő sajíópört indított Hamvai ellen, a kit a tá­madások folytán állásától felfüggesztettek. A sajtópör folyamán Hamvai a sértettek­től bocsánatot kért, a kik az elégtételt el­fogadták és a bíróság a vádelejtés folytán a további eljárást ez ügyben megszűntette. Azonban Lipcsey József fia, Lipcsey La­jos nem nyugodott meg az ügynek ilyetén elintézésében, hanem hírlapi nyilatkozatot tett közzé. Lipcsey elmondta, hogy ő lova­glás elégtételt kért Hamvaitól, mert ez nemcsak az apját, hanem a családot is megbántotta támadásaival. Segédei azon­ban nem tartották alkalmasnak Hamvait arra, hogy lovagias útra tereljék ügyéi. Ennek kapcsán aztán Lipcsey Lajos Ham­vait, a ki az ő atyját igaztalanul támadta, sértő kitételekkel halmozta el nyilatkoza­tában. Ugyancsak ez ügyben felszólalt egy má­sik. hírlapi nyilatkozatban Payr Hugó hír­lapíró is. Ö szintén a méltatlanul meghur­colt Radisics védelmében emelt szót és igen súlyos támadást intézett Hamvai el­len, szemére hányva viselt dolgait és vé­gül a neve végére bigygyesztett y betűt is, a mely őt nem illeti meg. Hamvai úgy Lipcsey, mint Payr Hugó ellen sajíópört inditott, a melyet ma tár­gyalt a budapesti törvényszék esküdtbiró- sága Mikovich Lajos dr. biró elnökletével. A panaszost Hajduska Ferenc dr. képvi­selte, Payr Hugó védelmét Sacher Róbert dr., Lipcsey Lajos védelmét Lengyel Endre dr. vállalta el. Az elnök elsőnek Payr Hugót hallgatta ki, a ki magát nem vétkesnek vallotta. Ki­jelentette, hogy közérdekből irta cikkét, mert be akarta mutatni a közönségnek Radisics tanácsos támadóját. Lipcsey Lajos szintén büntelennek érzi magát. Őt a tá­madásra a családját ért alaptalan és jog­talan meghurcolás késztette. A védők a valódiság bizonyítására nézve Hamvainak úgy hivatali működésére, mint magándolgaira nézve a bizonyítás megen­gedését kérték és több tanú kihallgatását, okiratok felolvasását indítványozták. A bí­róság elrendelte a valódiság bizonyítását, de csakis egyes megjelölt vádpontokra vonatkozólag. Elrendelte a bíróság a való­diság bizonyítását a lakáspanama, tekin­tetében és arra vonatkozólag is, hogy Ham­vai az Iparművészeti Muzeum levélpapír­jait és pecsétjeit jogtcdanul használta és hogy Damjanichné hamisított aláírásával ellátott levéllel való visszaéléssel lépett fel képviselőjelöltnek a szakcsi kerületben. A bíróság ezekre vonatkozólag Radisics Jenőnek, Lipcsey Józsefnek, Nagy Gyula dr.-nak és Réíhi Zsigmondnak tanukéníi kihallgatását rendelte el. Felolvasta ezután a bíróság azokat a támadó cikkeket, a melyeket Hamvai Ödön irt Radisics Jenő és Lipcsey József ellen. Radisics Jenő és Lipcsey József vallot­ták, hogy Hamvai Ödön, mint az Iparmű vészeti Muzeum tisztviselője tényleg hasz­nálta a muzeum levélpapírjait és pecsét­jét. Ezt Hamvai annak idején, a mikor kér­dőre vonták, be is ismerte. Nagy Gyula dr. vallotta, hogy Hamvai a Newyork palotában hat szobás lakást bérelt ki öt évre azzal a feltétellel, hogy az első félévben bért nem fizet, ellenben a bérösszeg fejében renováltatja a lakást és abba befektetése­ket eszközöl. Hamvai e feltételnek csak részben tett eleget, a hat szobás lakásból mindössze csak két szobát bútorozott be. Réthi Zsigmond régiségkereskedő elmon­dotta, hogy Hamvai bútorokat vett tőle 1500 koronáért, de azoknak az árával ma is tartozik. Ö abban a hiszemben volt, hogy az az ember, a ki ilyen nagy lakás­ban lakik, vagyonos és azért hitelezett neki. Követelését pör utján is megpróbálta érvényesíteni, de eredménytelenül, mert Hamvainak nincs vagyona. Hamvai Ödön ezután számlákat mutatott be, a melyekkel azt igazolta, hogy neki 120.000 korona vagyona volt, a mit elfize- teít a hitelezők között és igy az ellene | hangoztatott az a vád, hogy az iparosokat j megkárosította volna, valótlan. Felolvasta i még az elnök a Hencz Károly országgyű­lési képviselő kihallgatásáról felvett jegyző­könyvnek azt a részét is, a melyben ki­jelenti, hogy a szakcsi választókerületben Hamvai mint képviselőjelölt tényleg Dam­janichné hamisított névaláírásával ellátott levéllel akart magának pártot szerezni. A vádbeszéd után Sacker Róbert dr. és Lengyel Endre dr. védők terjesztették elő a védelmet és azt hangoztatták, hogy a lefolytatott tárgyaláson a megszorított bi­zonyítás keretében hangoztatott vádakat beigazolták és ez alapon felmentést kértek. Felszólaltak még a vádlottak is, a kik szintén felmentésüket kérték. Az esküdtek ezután verdikthozatalra vo­nultak vissza és mindkét vádlottra nézve nemmel feleltek a bűnösség kérdésében. E felmentő verdikt alapján az esküdtbiró­ság mindkét vádlottat felmentette a rágal­mazás sajtóvétségének vádja alól. A fel­mentő verdikt ellen a panaszos semmiségi panaszt jelentett be a bűnösség meg nem állapítása miatt, de a bíróság ezt vissza­utasította. Az Ítélet jogerős. * így folyt-e le az esküdtszéki tárgyalás, Hamvai Ödön István? Kimondotta-e az esküdtbiróság, hogy az újságíró és tiszt viselő nem rágalmazott, hanem igazat irt, mert mindent bebizonyítottak ? így volt, igy, Napkirályfi, ezen keresztül Ítéljük meg most már a tizenhét éves ragyogó múltat, melyet — istenemre! — senki sem irigyel tőle! Nem lezárt akták ezek, hanem nyug­talan álmokat okozó, örök lelkiismereti mardosások, melyeket lemosni többé nem lehet „aranyakkal fizetett“ és „nemeshangú hozsannával fogadott“ fényes tollú „szer­kesztő“ úrról. És most gyerünk ezzel is a sajtóbiróság elé, de gyorsan, mielőbb, mint a diplo­mával! A kultuszminiszter és a Váci Hírlap. Most már kiderült, hogy miért volt kelle­metlen Hamvai Ödön Istvánnak Jankovich

Next

/
Oldalképek
Tartalom