Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-06-15 / 45. szám
Huszonhetedig évfolyam 45. szám. Vác. 1913 junius 15. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csákv Károly-út 4. sz, {Iparudvar.) Nyilttér som 50 fillér. Telefon-szám 17. Vác képviselőtestülete a becsületről. Vác, jun. 14. A szürke hétköznapon lelkes örömmel ragadom fel a fényes acéltollat, mert soha j nem éreztem hosszú ujságirópályámon jobban azt az igazi örömei, hogy a sors kegye ezt a mindennapi használatra rendeli eszközt adta munkálkodásomra, mint éppen most, midőn hirdethetem, hogy elválaszthat bennünket, váciakat felekezeti érzelem, ellenszenv, vagy irigység, marhattuk egymást szemközt, vagy hát mögött apró és nagy emberi hibák miatt, de minden vesevájás, minden gonoszság megállód egy fellegvár előtt: az egyéni becsü- teínél, a melyet érinteni soha nem akart. A mi szent, az a Becsület, ott már nem folyhatott a harc, mert azt a világos múlt parancsolta tiszíeltté és érintetlenné abban a városban1 a hol belát mindenki, még a nem kiváncsi is egymás udvarába, szobájába, de egyenesen, ha akarja, a tányérjába. És kétszeresen jól esik leírni, hogy a város lakosságának tükre: a képviselőtestület impozánsan kifejezést tudott és akart adni benső, igaz hitének, hogy a becsület nálunk nem úfszéli gyom. Hét világ választhat el minket minden társadalmi, városi, vagy politikai kérdésben, de egy terület az, melyen mindannyian találkozunk : feltételezzük egymásról, mert mindenki múltjában hordja a megcáfolhaíatlaní, hogy a mit tett, azt egyéni integritásával, a becsülete diktálta. Nem kell az előzményeket bőven ismertetni, mert mindenki ismeri. A most megindult Közérdek című lap nem az újság köteles ellenőrző tisztét (múltban és a jelenben, akarja betölteni, nem a jogos kritikát kívánta gyakorolni, hanem egyenesen becsületében támadta a város négy tisztviselőjét, főleg Zádor János polgármestert. Öt napra rá a városi képviselőtestület közgyűlését tartotta és megkérdezte Novák Antal nyilían, a hogyan szokta, szemközt, igazak-e a vádak. És ismerjük Novákoí, ha csak egy kis rést is talál, azon át szúr és vág a szava, e helyett azonban soha nem hallott felindulással remeged a szó az ajkán, midőn a felvilágosítás után a becsületről szólt. így történt : A csütörtöki rendes közgyűlésen az elnöklő polgármester szokása szerint megkérdezte, van-e valakinek interpellációja. Novák Antal kelt fel és szokatlanul nyugodt hangon megkérdezte, hogy olvasta-e a polgármester a Közérdek cikkét, melyben a város tisztviselői azzal vádoltatnak, hogy a takaréknál és iparbanknál inkon- patibilis állást viselnek, holott ezt a törvény határozottan tiltja. Tudomása szerint ő csak egy közgyűlésen voll jelen, a melyen a képviselőtestület engedélyt adott a város vezetőjének, hogy a hengermalom igazgatósági tagságát elfogadhatja. A polgármester köszönetét mondott az interpellálónak, hogy alkalmat adott a képviselőtestület előd az alaptalan vádak megcáfolására. Olvastam a cikket, mert elhozták hozzám — mondotta tovább — felháborodással, mert állításai nagyobb részt valótlanok, konzekvenciája pedig közönséges rágalom. A cikk Mária Terézia- korabeli rendeletet említ, pedig ekkor nem voltak rendezed tanácsú városok, nem voltak takarékpénztárak, melyeknek elseje 1835-ben alakult. Az első intézkedést And- rássy Gyula belügyminiszter 1908-ban adta ki a köztisztviselők összeférhetetlen állásairól. A vármegye alispánja ezt azonnal továbbította a városokhoz és megkívánta, hogy a városok képviselőtestülete állapítsa meg, ki visel inkompatibilis állást. A rendelet megjelenésének 21-ik napján tartod Vác városa közgyűlést és a képviselőtestületnek bejelenteted, hogy a város tisztviselői közül ki nyert vállalatoknál megbízatást és megállapította a közgyűlés, hogy sem a város adminisztrációját, sem a közérdeket nem sérti, ha a tisztviselők a két váci pénzintézetnél irányitó szerepet vállalnak. Erről a képviselőtestületi határozatról jelentés ment az alispánnak. (Az Andrássy-féle rendeieíet, valamint a közgyűlés 1908. évi 81 -ik számú, erről szóló határozatát szó szerint felolvassa Göndör Sándor dr. főjegyző.) A hengermalomnál elfoglalt igazgatósági tagságára a polgármester pedig büszkén hivatkozott, mert — úgymond — ha nincs ott a város képviseletében, ma annak igazgatósága sincs Vácon, hanem Budapesten (erre tanú Gindrich József hengermalmi igazgató) s akkor a város ezreket veszd el adóban, mert ezt ott kell fizetni, ahol az igazgatóságnak székhelye van. Pontról pontra ment a cáfolás, a legegyszerűbb városi képviselő is világosan látta a hajszát. Még éljenzett az érzelmeit kifejező képviselőtestület, de már áld Novák Antal, hogy válaszoljon. — Nem vádoltatom, mondotta, azzal, hogy túlságos udvariassággal bírálom a város vezetőinek ténykedését a közgyűléseken, de egyet konstatálnom kell, hogy minden jogos és erős kritikám dacára erkölcsi tekintetben magasan áll előttem és mindnyájunk előtt a polgármester, hogy nemhogy szóval, de még gondolatban sem mertem volna érinteni a becsületét. (Nagy éljenzés.) A ki egy életen átdolgozod, ezt mondhatom magamról is, ki kenyerem legnagyobb részét már megettem, de mondom polgármesterünkről, ki vagyont nem gyűjtőd, mert tisztessége, becsülete igy követelte, azt akarja látni, hogy legalább becsülete érintetlen lisztaságában maradjon. Mos! az előadodak alapján világosan beigazolódtak a r. galmak, neki s a képviselőtestületnek elég, hogy indítványozhassa : a tisztikarnak és a polgármesternek a legteljesebb bizalmat szavazzák meg még a jövendőre is! Kikelt arccal, emelkedett hanggal mondotta ezt el Novák Antal, kitől a flegmát szokta meg a képviselőtestület, midőn húsba maró kritikáit zúgja közállapotainkról. Látszod felháborodása, léikének érzelmét akarta kifejezni a szokatlanul emelt és éles hangon, mely átragadt a képviselőkre is és őszintén, lelkesen éljeneztek, mert Novák mérnök az ő meggyőződésüket mondotta el. Meleg, lelkes és feledhetetlen pillanat volt ez! A polgármester bevárta az éljenzés végét és felállt az elnöki székből: Igen jól esett nekem és tisztviselőtársaimnak ez a lelkes elismerés. Bárki mondhat munkámról, munkásságunkról bármit mióta tisztemet betöltőm, de eddig nem akadt vakmerő, a ki tisztességemet kétségbe vonla volna. A ki azonban mégis ezt meri kritizálni, arról egy szóval nyilatkozom: ő a legrnocskosabb! Ilyen szavak még aligha hangzottak el vezető helyről, megdermedve hallotta a felháborodás hangjának kifejezését a képviselőtestület, de rögtön rá megjelent az együtt érző, meleg taps és éljen: el volt intézve az egyéni becsület ellen intézett támadás. Mi pedig azt mondjuk, hogy minden kritikának egyetlen igaz biráját ismerni kell. Ha lelkes, ha igaz is a képviselőtestület minden megnyilvánulása, egyetlen megnyugtató délet csak a sajíóbiróság ítélete lehet! Kassai Vídoríói — a belügyminiszterig. (Közgyűlés a városházán.) A csütörtöki közgyűlés elég változatos programot adod, sőt vitákra is nyújtod alkalmat, a városatyák, bár nem voltak sokan, nem unatkoztak. Ültek is rendületlenül több mint két órán át. Mennyi a város adóssága? Eipareníálták Margetsch Károlyt és Pe.idlpek Józsefet, helyükre behívták az irgalmas rendet és Spoívint Jánost, a takarékpénztárt pedig ezentúl Jeszenszky Imre fogja képvisel ni, kit minthogy jelen is van, szivesen megéljeneznek. Most azután Bárdos Ernő jelend be a város tartozásait: 300 ezer koronás kölcsönből (villamos művet csinálták belőle) 286,793 korona, az 50 ezer koronásból (ez meg a villamos mű pótmunkáira kellett) 39,337 korona áll fenn a kamatfizetés és törlesztés után. A városi képviselöválaszlók névjegyzé
