Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-05-25 / 39. szám

VÁCI H I RLA P 3 Színházi hét. Bellát kivéve — melyről a legutóbbi tu­dósításomban megemlékeztem — csak két bemutatóról számolhatok be, a többi esté­ket ismétlések töltötték be. Nem akarom azt hinni, hogy ez azért történik, mert „Vácon“ vagyunk, tehát igy is jó, de mégis, megtörtént és hát nem helyeslem nagyon. Nem helyeslem legfőképen azért, mert úgy tudom, hogy a társulat csak elsejéig marad s igy azok at bérlők, a kik busz szelvényt jegyeztek, még akkor sem használhatják ki a jegyeiket, ha egy darabot háromszor is megnéznek. Már pedig a jóból is megárt a sok. Mindenesetre bővebb repertoárt kérünk. Szerdán Konti mester, a régi népszínház elhunyt karmesterének Suhanc című ope- rettejét mutatták be. A nehány évtizeddel ezelőtt bemutatott darabnak annak idején nagy sikere volt. Egyike ama a legelső ma­gyar operetteknek, mikor még ez a műfaj a magyar szerzők között az csecsemő korát élte. Épen ezért — ha van is a darabnak szövegi gyengesége — a legnagyobb ke­gyelet hangján kell megemlékezni róla. Az előadás elsőrangú volt. Csupa jó szerep és csupa jó szereplő. Kovács Lili, a cím­szerep személyesiíője, brillírozott. Nagy siker és taps minden jelenése után. A bá­jos Lakatos Ilonka is elemében volt. Igen fess és temperamentumos volt Kűrthi Böske mint Morén bárónő. Bródi Irén meleg szivű, ideális nagymama volt. Morén tábornokot Érckövy Károly énekelte remek baritonján« Ivánfi Jenő (Emil) ez a szinpatikus színész a szerző hibájából csak kevéssé érvénye­sülhetett. Bizot gyámot Baróty Jenő ját­szotta nagyszerűen. Helyi kupiéival pedig frenetikus tapsokat aratott. Szepessy Sán­dor Durand fűszeres maszkjában keltett nagy tetszést. Csütörtökön este Buchbinder-Jarnó Ten­gerész Katója került színre nagy érdek­lődés mellett. A vékony meséjű darabnak nagy szerencséje, hogy Mérei Adolf adop­tálta és tele szórta kacagtató ötleteivel. El­lenben Jarnó zenéje sokkal tartalmasabb és mélyebb muzsika az átlagos operetíe muzsikánál. Nem hajszolja az olcsó nép­szerűséget, hanem hangulatokat teremt s ezeket mesteri módon festi alá. És ez ne­hezebb és értékesebb az „uncili-smuncili“ féle melegházi költésnél. Kovács Lili leg­nagyobb sikerét artta a címszerep alakítá­sával. Szerepének minden változatában ér­vényesítette kivételes tehetségét. M. Jászay Mariska (Lujza) gyönyörűen énekelt. Terézt Lakatos Ilonka játszotta kedvesen, ifjúsá­gának meleg kisugárzásával. Bródi Irén ezúttal mint értékes komikáné mutatkozott be. Békefi Róbert a „bűbájos“ tengerész­kapitány szerepéből csinált igen ügyes és kacagtató figurát. Rodak bárót Érckövy Károly játszotta a már többször méltatott ének és játékművészetével. Magkapóan jó volt a sellők látománya gyönyörű fer- cettjében. Zilahy János Temessy báró ér­tékes és komoly művész volt, mint mindig. Szepessy Sándor echt rituális hajófőor­vosa, Baróti Jenő körmönfont kormányosa elsőrangó volt. Szepi matrózt Iváníy Jenő játszotta kitünően, ugyancsak ő tanította be a táncokat is, melyért külön dicséretet érdemel, különösen a tousteppért, a mit két bájos leány, az Áldor nővérek táncoltak el tomboló tetszés mellett. Kürti Böske és Kovács Imre hozzájárultak az együttes si­keréhez, mig Tárnái Annus egy szobáleány szerepében tűnt fel kellemesen. Jackó Rezső karnagy vezette a zenekart lendületes és művészi megértéssel. Kedden Évát, csütör­tökön délután Dröloslóloi, pénteken a Ci­gányprímást ismételték. Raj Nándor. — A félbemaradt mérkőzés. Vác- nak lelkes folball közönsége van. Az ur- napi vihar is csak akkor tudta elkergetni a pályáról, mikor a szakadó esőben már a játékosok sem tudták a labdát hajtani. A III kerületi tornaklub járt Vácon s jól összejátszó csapata első félidőben két gólt rúgott a váci kapuba. A második félidőben a váciak felcserélték néhány játékosukat és állandóan támadtak. László, ki a kapu­ból kijött és csatárzó lett, szép gólt lőtt. A szakadó eső miatt azonban a tizedik perc­ben be kellett a mérkőzést szüntetni. A vendégcsapat különben azzal bókolt a váciaknak, hogy vidéken jobb csapatra még nem akadtak. — Tanárok választása. A székes- főváros tanácsa a főreáliskolánál a ma­gyar, történelem és filozófiai tanszékre dr. Szabó Ignác tanárt, a polgári iskolánál pe­dig a földrajzi és természetrajzi tanszékre dr. Horváth Károly tanárt megválasztotta. Mindkét most megválasztott fővárosi tanár pár évvel ezelőtt a váci piarista főgimná­ziumban tanított s mindketten Vácról nő­sültek. — KiK leszneK Vác ellenfelei? Két hét múlva lesz a budapesti nagy regatta, a melyen — szokás szerint — megjelenik a váci sportegyesület evezős osztálya is, most azonban már nem a régi összeállításban. A régi evezősök közül egy Bárdos Ernő tartotta meg a helyét, vezérevezős Mandola Elemér dr. lesz, az .egyesen Roller Manó, a kettes ülésen Pető Bertalan evez, kor­mányos Horváth Kálmán lesz, ki egyébként minden reggel előkészíti is a csapatot. Négy versenyszámban neveztek a váciak s most, hogy a nevezéseket felbontották, látjuk, hogy egy győzelem már biztos : a vidékiek négyes versenyében nem lesz Vácnak el­lenfele. Annál nagyobb lesz a küzdelem a másodosztályú négyesben, a hol már hét ellenfél akadt, ezek között három buda­pesti és három bécsi konkurrens. Az idén skiffben is szerepelnek Vácnak színei. Szalay Dezsőt, ki minap Újvidéken első versenyzésre első győzelmét aratta, a V. S. E. benevezte a másodosztályú és a ju­nior skiffre. Neki is erős küzdelme lesz, mert nem kevesebb mint nyolcán neveztek e két számra. Ezek közt van a váci sport­egyletben felnőtt, de a Duna evezősegylet­hez pártolt Hornung Gyula is. — A vác—gödöllői villamos jöve­delme. A budapesi—vác—budapest gö­döllői h. é. villamos vasút rt. 1912. évi bruttó jövedelme 386.940 (az előző évben 118.400) K volt, amiből adóra és költsé­gekre 8000 K-l fizettek ki, leírásokra 7562 K-t fordítottak, úgy, hogy a tiszta nyereség 371.377 K, szemben az 1911 évi 114.800 K-val. A vállalat alaptőkéje 10,650.000 K, amit vasútépítésbe és berendezésbe fek­tettek be. — A vác—gödöllői villamos vasul bérbevétele végett a magyar kir' államvasutak igazgatósága, mint már jelen­tettük, tárgyalásokat folytat a Phöbus vil­lamos vállalat rt.-gal, amely ennek a villa­mosnak gazdája. A tárgyalások jelenlegi ál­lása szerint a Máv. bérbevenné a vasút­vonalat, amelyet most egy üzembenlartási szerződés alapján tart üzemben, az egész engedélyezési időre, kilencven évre egy meghatározott évi bérért, amely azonban jóval kevesebb lenne 500.000 K-nál, ameny- nyiről az első hírek beszéltek. Az áramot néhány évig még a Phöbus szolgáltatná, később azonban a -Máv. esetleg saját áramfejlesztő telepet építtetne. A vasul bérbevétele semmieseíre sem érintené azt a szerződést, amelyet a Máv. a budapesti pályaudvarok világítása tárgyában a Phöbus- szal kötött. — Kinevezés. A m. kir. igazságügy- miniszter Szoltsányi Elek váci kir. járás- birósági Írnokot irodatisztté nevezte ki. — A mi detektivünK. A rendőrség fejlesztéséről szóló rendelet szerint detek- tivünk is lesz. Egy vagy kettő. Ahogy futja. Mindenesetre érdekes lesz kis váro­sunkban az uj intézmény. Komor, senkivel se érintkező, szúrós szemű úri embert látunk majd itt is, majd ott is, utcán, kávé­házban és mindannyian összesúgnak: lá­tod, ez a detektív. És ez a komor, szúrós szemű senkivel se beszélő úri ember ér­deklődésünk központja lesz lassanként aztán. Mindnyájan ismerni fogjuk s mind­annyiunkat érdekelni fog minden ténye, minden lépése. Ha sétál, ugyan kire figyel? Nem-e furfangos gondolatokat forral fejé­ben ? Ha kávéházban ül, ugyan ki van gyanúsítva hamiskártyázással? Szóval: nem lesz ember, kire annyira vigyáznánk majd, mint őreá. Sőt még a városunkba érkező idegennek is — ha hosszabb ideig itt lesz — fel fog társadalmunk e jövendő közked­velt alakja tűnni. Ugyan kérem, ki az az érdekes arcú ember — kérdik majd. — Láttam reggel az állomásnál, aztán a ká­véházban, délben a vendéglőben s most ismét itten ? Az, kérem, a detektiviink, mondjuk majd büszkeségtől dagadó ke­bellel. Hát rendjén is van ez igy. Hiába, fejlődünk, igyekezünk a nagyvárosok felé. Detektiv. Mi jöhet még ugyan ezek után ? Ezután már igazán csak a rendőrség fize­tésrendezése következhetik. Hát hiszen olvastuk a Váci Hírlapban, mondja erre az olvasó, hogy a belügyminiszter ötezer ko­ronát küldött a váci rendőrlegénység fize­tésének javítására, nem elég az fizetésren­dezésre ? Nem bizony, mert a hogyan egyik kezével adta a rendőröknek, a má­sikkal meg elvette a jószivű belügyminisz­ter. Lássuk csak: Tartozik a város egy, vagy két detektívet alkalmazni (2800 K fizetés, 960 K lakbér), 800 koronát a rend- őrlcgénység szakoktatására kell fordítani, 500 koronát a rendőrkapitány kap (elszá­molás kötelezettsége nélkül) rendelkezési alap címén diszkrét kiadásokra. A mi ma­rad, azt a rendőrök fizetésjavitására kell fordítani. Tessék kiszámítani, mi marad az ötezer koronából Vácon a rendőröknek... — A váci tűzoltóK mint — lövé­szek. Fazekas alispánnak érdekes ren­delkezése jutott a napokban napvilágra. Arról szól ugyanis, hogy a vármegyei tűz­oltószövetség segítségével a városok és községek önkéntes tűzoltóságai alakítsák meg a lövésztanfolyamot, melyeken a 18—20 év körül levő tűzoltókat képezzék ki jó lö­vőknek. Az uj véderőtörvény egyik szakasza nem jelentékeny előnyöket biztosit azok nak a katonáknak, a kik besoroztatásuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom