Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)

1913-04-20 / 30. szám

30. szám.

HuszonhetediK évfolyam

Vác, 1913. április 20.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.)

Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17.

Megyés püspökünk

Vác haladásáról.

Vác, április 19.

Szomorúan aktuális volt az utolsó hetekben a mi öreg városunk. A rendőrség botrányára nyomban tetőződött a városi kórház npilvánossá vált ázsiai állapota és nem az ártott a mi közügyeinknek, hogy fővárosi sajtó is részt vett a támadásban, mert a sorokból brutálisan kiütköző tájékozatlanság leszállította ezt a szenzáció- keresés kétes nívójára, hanem a közönség mélyen szántó meggyőződése. Ez az, mely utón, útfélen az alapos vitának azzal szegett szárnyat: igen, a mi városunk nem halad, ott lehetnek is ilyen botrányok!

Ezen a helyen, melyen máskor többé, kevésbbé véleményt nyilvánít, vagy vitázik a toll, most a legelőkelőbb, irányitó helyről elhangzott vélekedést akarjuk a nyilvánosságra hozni.

E sorok Írójának szerencséje volt gróf Csáky Károly megyés püspökünk társaságában véleményt hallani a város haladásáról. A Főpásztor, a kiről tudva van, hogy a város maradandó alkotásai iránt nálánál senki jobban nem érdeklődik, körülbelül igy nyilatkozott:

— A levegőbe beszélni könnyű, sokkal könnyebb, mint alkotni. Az alkotás magán viseli az alkotó felelőségét, a kritika, melyhez a legegyszerűbb ember is ért az ő egyszerű felfogásával, elhalad mellette, a jelenben, a percben nyomot hagy, de sem alaposságával, sem munkájával nem járul az alkotáshoz, sőt inkább gátolja. Vác városa belépett a haladás jegyébe az utolsó íiz év alatt, a megalkotásra váró doigok hosszú évek során át elkészítve éppen a kivitelhez jutottak ei. Azt hiszi, hogy a vízvezeték, vásártéri parcellázás, kórház megépítése és az uj vágóhíd nem mehetett volna teljesedésbe? Mindezek megalkotásához utolsó időben értünk el és mikor már perfekíuálódhaítak volna, lezáródtak a soha nem tapasztalt pártatlan pénzügyi viszonyok miatt. És nálunknál hatalmasabbak sem találják meg a kulcsot ahhoz, hogy végre a város a haladás terére léphessen. Mert minden alkotáshoz pénz kell, Vác városa kórházat, vízvezetéket, vágóhidat építeni pénz nélkül nem tud, hiszen ő a szegények szegénye. Ezekhez a mai pénzviszonyok szerint kell talán vagy öt millió, a normális állapotok szerint elég négy millió is. És ma a pénz úgy elzárkózik, hogy még azt sem ígérik meg, hogyha a kamatláb leszáll, a kölcsön, a mit városunk felvesz, olcsóbb lesz. Ezzel eljutottam mindig felhangzó kritikához: miért nem halad Vác? A mit ma megalkot öt millió, a .pénzviszonyok javulásával pedig négy,

vagy talán ennél is kevesebb millió, ki veszi magára a felelősséget! Mert tudni kell minden kritizálónak, hogy a kölcsönnek legalább is ötven éves amortizációra kell szólni. Ugyan ki szidatja magát még haló porában is, hogy a mit négy millióért meg lehet csinálni, azt ma, rögtön öt millióért alkossuk meg és fél évszázad generációja emlegesse, hogy azért értük el a száz percentes pótadót, mert előre nem látó elődeink rosszindulatú nemtörődömséggel rávarrták a jövőre a fizetést, a mikor ma már látnunk kell, hogy a megélhetés minden vonalon napról-napra nehezebb és nehezebb. Én magam mondottam, hogy meg kell állni a bizonytalan előtt, bármikép is sürgetnem, szeretném a haladást . . ,

A kis társaság látható örömmel fogadta a város első polgárának gondos érdeklődését és hevenyészett fejtegetését a város haladása ‘iránt. Tudósítónk megkérdezte: — Felhatalmaz-e a Kegyelmes úr, hogy szavait a nyilvánosság előtt is tolmácsolhassam ?

— Nem csak felhatalmazom, de kérem is, mert az én szándékom megnyugtatni a város lakosságát, hogy a fejlődésben nincs és nem is lehet stagnáció. Vác közönségében éppen most gyülemlett fel az elkeseredés, hogy évek óta nem lát haladást. Vegye tudom sül, hogy minden kívánsága megalkotás előtt áll, de megakadályoz minden akciót a rettenetes pénzállapot. A legteljesebb jóindulat van nálam ép úgy, mint a város vezetői részéről arra, hogy Vác is a haladó, városok nyomába lépjen!

Örömmel kell fogadnunk ezeket a jóindulatú szavakat. Harmonia a város első, tegyük hozza a dicsérő szók alkalmazása nélkül: a közügyek iránt érdeklődő polgára és a város vezetői között kell, hogy megteremtsék azt, a mit régen mindannyian várunk: Vác város fejlődését!

Hírek.

Az ős ember nyomai

a naszályi barlangban.

Mi laikusok, a kik csupán annyit tanultunk, hogy az emberi kultúra elterjedését a folyók völgyei segítették elő és az állandó lakóhelyek választásánál védelmet nyújtó erdős hegyek szolgáltak, elképzel- hetlennek tartottuk, hogy a 652 méter magas Naszály hegygerincen évezredek előtt tanyát ütött az ember. A közel 20,000 lelket számláló városunk lakosságának a tized része soha életében nem vette magának azt a fáradságot, hogy a Naszály csúcsára néhány órai gyaloglással feífá- radjon és élvezze azt a gyönyörű tájképet, mely onnan tárul a szemlélő felé.

A legtöbben csak híréből ismerik a Naszály északkeleti részében felwő barlangot, melyhez különböző monda és népmese fűződik. Tudvalevő, hogy a Násznépbarlang elnevezés onnan származik, hogy a Kosdról üldözött násznép a török elöl idemenekült. A szájhagyomány azt is fenntartotta, hogy a Rákóczi-íölkelés idején garázdálkodott Ilcsik és Jancsik tót rablók ide rejtették el a csörögi-úíon kirabolt áldozatok kincseit.

Ezeknek a kérdéseknek *a tisztázása az ethnográfia feladata. A húsz év óta eredményesen működő barlangkutató bizottság tűzte ki feladatául, hogy a főváros környékén található barlangokat az emberi művelődéstörténelem szempontjából feltárja és megismertesse.

így került sorra a mi öreg Naszályunk is a Magyarhoni Földtani Társulat e hó 8-án este tartott szakgyülésén, melyen Len- hossék Mihály dr. udvari tanácsos elnökölt. Előbb He7'ma?in Ottó kért szót és vázolta a barlangkutató bizottság húsz éves működését. Két budapestvidéki barlang ismertetése után Majer István tanárjelölt, a társulat rendes tagja tartott szabad előadást a naszályi Násznép-barlangról, melyet a társulat megbízásából és gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök anyagi támogatásával az ősz folyamán kutatott ki. A nagy terjedelmű barlang leírása után bemutatta azokat cserép- és csontíöredékekeí, melyek az ősember nyomára vezetnek a 6Ö0 méter magasságban fekvő barlangban. Primitiv díszítésű neolií-kőkorszakbeli, bronzkori és La Téne edénytöredékek melleit egy emberi nyakcsigolya darabot is talált. A lelt tárgyakat az ifjú kutató a Váci Múzeumnak ajánlotta fel megőrzés végett. Az Andreánszky István báró által ott, a helyszínen felvett fényképekből egy-egy példánnyal a váci muzeum és a Földtani Társulat gyűjteménye gyarapodik.

A mindvégig élvezetes előadást a nagyszámú érdeklődő közönség, — melynek egy része Vácról ment az előadásra — élénk tetszésnyilvánításokkal kísérte, majd Strömpf Károly dr., a kiváló geológus szólalt fel és a Naszály kaíalinai lejtőjén levő két barlang kikutatását ajánlotta a szakosztály figyelmébe.

— Emléktábla Pivár Ignácnali.

Május 4-én d. u. négy órakor fogják leleplezni a néhai Pivár Ignác emlékének szentelt emléktáblát Csobánkán. Pivár Ignác a siketnémák váci, majd a vakok budapesti intézetének volt érdemes igazgatója. E működése előtt mint kegyesrendi tanár Kolozsvárt és Vácon fejtett ki áldásos tevékenységet. A rendnél különösen az ujoncnevelés körül szerzett elismerést. Mlinkó István egri siketnéma-intézeli igaz* gató kezdeményezésére a vakok búd a* pesti és siketnémák váci intézetének la-