Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-03-19 / 22. szám
HuszonheiediK évfolyam 22. szám. Vác, 1913. március 19. VÁCI HÍRLAP PolliiKai lap, megjeleniK szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, Felelős szerkesztő és negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ara 12 fillér. Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 50 fillér. Telefon-szám 17. A DRÁGASÁG okai és orvoslása. Vác, március 18 Dr. Ágoston Péter kiváló iró és jogtanár, Nagyvárad város lakás és élelmezésügyi bizottságának előadója, tudományos és gyakorlati értékű elaborátumot dolgozott ki, melyben a drágaság kérdésével foglalkozik. A széleskörű ismeretekre valló elabo- rátumnak az adja meg különösen értékét hogy mi-g egyrészt a városok élelmezése megdrágulásának igazi okait feltárja, másrészt rámutat az orvoslás módjaira is. A drágaság enyhítésére oly intézkedések megtételét javasolja, melyek nemcsak Nagyváradon, hanem más városokban is foganatba vehetők. Tisztában vagyunk azzal, — mondja az elaborátum — hogy drágaság van. Mindenki siránkozik miatta. Mindenki ölhetett kézzel várja, hogy csoda történik és egy szép napon megszűnik a drágaság. Úgy vagyunk e bajjal szemben, mint az ismeretlen bacillusu járvány idején, a mikor az orvos és a laikus az orvoslás eszméjétől súlyos fejjel jár, a járvány pedig tovább pusziit. Ha az orvoslás módjai felett csak gondolkozni akarunk is, tisztában kell lennünk a tényekkel. A közönség leginkább az élelmiszerek drágasága miatt panaszkodik, jóllehet az iparcikkek árai aránylag nagyobb mértékben emelkedtek. Az élelmicikkek közül azoknak az ára emelkedett nagyobb arányban, a melyeket itthon és Európában termeltek és kisebb arányban a gyarmatáru. Nézzük meg, hogyan fest a drágaság számokban. Tiz évre visszapillantva azt látjuk, hogy a leveshus 31, a borjúhús 79, a sertéshús 67, a hentesáru 60, a száraz főzelékek 25—60 és a kenyér 30 százalékkal, vagyis az összes élelmiszerek 60 százalékkal drágultak. Tudjuk, hogy sem a bérek, sem a fizetések ilyen arányban nem emelkedtek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a táplálékok legkeresettebbje és legóhajíot- tabbja a hús. Tudjuk azt, hogy Magyar- ország állatállománya megfogyoít s hogy úgy a földmivelésügyi kormány, mint a gazdák most minden igyekezettel azon vannak, hogy az állatállományokat szaporítsák. Miután azonban a külföldről nem hozhatnak be elegendő állatot s igy az állatokért rendkívül magas árak érhetők el, ez a törekvés nem sikerül. Ami élelmiszert behozhatnak, az is magas vám alá esik. Métermázsánként a búzára 6'30 kor., rozsra 5‘80 kor., lisztre 15 kor., árpára s kukoricára 2 K 80 f, vágóökörre 9 K 40 f, friss húsra 80 kor., füstölt húsra 45 kor., kolbászfélékre 50 kor., sózott s füstölt halra 30 korona vám esik. Ezért drágább nálunk a búza, mint Londonban. Ezért mozdult meg két év előtt az ország a szerb s a román határnak az élelmiszerek részére való megnyitása érdekében. A múlt meg kellett, hogy tanítson arra, hogy a drágaság ügyében minden mozgalom eredménytelen. Azért most csaids a mi külön drágaságunk enyhítésének módjával kell foglalkoznunk. Ez annál indokoltabb, mert ha az ország különböző városainak élelmiszer árait megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az árak nagyon különbözők, sőt például a kenyérre nézve azt, hogy ennek ára 1897. óta Pozsonyban volt a legkisebb, ellenben több évben Debrecenben és Kolozsvárott a legnagyobb. A hús Debrecenben, Miskolcon és Aradon a legolcsóbb. A zöldségfélékre, gyümölcsre és tejre nézve nincsenek megbízható adatok. Érdekesen Írja le a nagyobb kelendőségnek örvendő élelmi- és árucikkeknek folytonos emelkedését az elaborátum, a mely egy világiátott, európai műveltségű ember érdekes megfigyelése. A külföldi és a magyar városok közötti különbséget a következőképen Írja le: A külföldi és a magyar városok között az élelmi szerek tekintetében egy szembeötlő különbség van. Amig ugyanis a külföldön a legnagyobb és a legkisebb városok íö élelmicikkeinek árai alig mutatnak eltérést, addig a magyar városok élelmiszerpiacain még a hús és a kenyér áraiban is 10 25 százalékig terjedő, sőt nagyobb különbséget láthatni. A porosz városokban a disznóhus kilója átlag 1 K 70 fii!., a sonkáé felvágva 4 K 20 fill., egészben 3 K. Nálunk az élelmiszer piac szervezetlen. Nem a termelő teszi zsebre a nagy nyereséget, ha nem az drágítja az élelmicikket, hogy több kézen megy keresztül, mig a fogyasztóhoz jut, mert a termelő nem jöhet a városba nagyobb mennyiségű áruval, mivel nincs a hol elraktározza. A városnak tehát polgársága érdekében olyan intézményekről kell gondoskodni, melyek az élelmiszerek árainak nagyobb kilendüléseií megakadályozzák, mert ezek nem csak az állandó fizetésű s a munkáslakosság háztartásának egyensúlyát billentik fel, hanem a kereskedők és iparosokét is, a kik a város legfőbb fenntartói. Ha eredményesen akarunk a drágasággal megküzdeni, akkor állandó és ideiglenes intézményekkel kell kísérletet tenni. Állandók : 1. Községi kenyérgyár, melynek üdvös hatása — a budapesti tapasztalatok után vitán felül ál! s melyre nézve a bizottság már nyilatkozóit. 2. Községi husszék. 3. Községi élelmiszer-közvetítés és megfelelő raktárhelyiségekről való gondoskodás, mely végleg a vásárcsarnokkal kapcsolatban lesz megoldható. 4. Községi tüzelőraktár. 5. A lejközpont termeljen csecsemőlejet. 6. A város létesítsen népkonyhái, nemkülönben gyermekkonyhát. 7. A város létesítsen egy szociálpolitikai ügyosztályt, melynek feladatává fenné mindezeknek a kérdéseknek tanulmányozását. Ez egyelőre valamely arra alkalmas tisztviselőnek adott megbízás alapján is eszközölhető. 8. A város tegye mérlegelés tárgyává, hogy nem volna e célszerű városi tejgazdaságot, konyhakertészetet berendezni. 9. A város földjét csak kertészeti művelésre adja ki. 10. A város vásárcsarnokot építsen állandó raktárakkal és állandó eladási helyekkel. Átmenetileg : 1. Minden évben az időszakhoz képest szerezzen be a város élelmiszereket és más cikkeket. De ne elégedjék meg a beszerzéssel, hanem oktassa ki a népet annak elkészítésére. 2. Addig, mig az élelmiszerstatisztika elkészül, a városok szerezzék be a szomszéd városokból az árukra vonatkozó adatokat. 3. Az élelmiszer ellátását kisegítő minden vállalattal lépjen a város érintkezésbe. 4. A mig az állam meg nem teszi, a város szervezzen kertészeti tanfolyamokat. Ezeket az intézményeket a város megvalósíthatja az állam nélkül is. Szinésztemetés Vácon. (Emlékezés.) Együd István, a legnagyobb-magyar Gás- párapót temettük Vácon, mikor ez a kis epizód megtörtént. Evva Lajos magához hivatja Barna Izsót, a ki jómagámmal együtt a kórust fújta s igy szólt hozzá: Válogassa ki a férfikarból a nyolc legjobb hangú kóristát, holnap kimegyünk Vácra, Együd István temetésére, énekeljék el a „Mért oly borúst.“ Délelőtt-déluíán próbáltunk, hogy szegyent ne valljunk a Váci dalárda előtt, a mely szintén fölvétette magát a gyászszertás hivatalos programjába. Kriminális idő volt, mikor megérkeztünk Vácra. A Dunáról csipős szél csapdosta szemünkbe a szitáló esőt, a mely a gyász- szertartásra szerencsére úgy, a hogy elállóit. A váci daloskor 25 — 30 tagja a gyászudvar kertjének dombos oldalára állott fel s mosolyogva méregetett végig bennünket, nyolcunkat. A nyurga Barna Izsó homlokát törölgetve drukkolt az esetleges kudarc miatt, a mikor csöndesen megszólal mögöttünk Evva Lajos hangja: „Mért nem jöttek ki legalább tizenhatan? Blamázs lesz a váci dalárda mellett ez a nyolc hang künn a szabad levegőn.“ Mi is bizonyosra vettük a bukást az aránytalan számkülönbség miatt, a mikor Barna sugárzó arccal oda súgja: fiuk, utánam!
