Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-01-12 / 3. szám
Huszonhetedül évfolyam 3. szám. Vác, 1913. január 12. VÁCI HÍRLAP PolitiRai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Kárcly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Veresegyház jegyzői választ. Az uj jegyző: Rappensberger István. Vác, január 11. A váci járásnak,de talán az egész várme- megyének legérdekesebb, legizgatóbb jegy- választása e hét csütörtökén ment végbe Veresegyházán. A környéknek hetek óta állandó érdeklődése fordult e magyar és vagyonos község felé, melynek képviselőtestülete pontosan megfeleződött a két jelölt között s törhetetlen makacssággal tar- lotiak ki mindvégig, úgy, hogy végül is nem a szavazatok, de a sorshúzás határozta meg, ki legyen a fejlődő Veresegyház vezetője és bizlató fejlődésében irányítója. A csütörtöki választás érdekességét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a villamos vonat a választás napjára elhozta a járás mindegyik jegyzőjét (kettő kivételével) s minthogy az aktus fontosságát Ivánka Pál főszolgabíró azzal is elismerte, hogy személyesen ment ki a községbe, a jegyzői kar akár mindjárt járási értekezletet is rögtönözhet vezére vezetésével, ha ez ugyan programon lett volna. A környék s természetesen Veresegyház intelligenciája mind ott szorongott a községházakis közgyűlési termében a megjelent huszonhat községi képviselővel egyetemben. Már napokkal ezelőtt kialakult az érdekes helyzet: Erdélyi Zoltán vácikisujfalui körjegyzőnek 13, Rappensberger István acsai körjegyzőnek 13 szavazata volt. És álltak szilárd rendiileílenséggel jelöltük mellett, vagyon nem téríthette volna meg egyiket sem a hallgatásra, vagy a másik pártra. A teljesen kialakult s mégis a legérdekesebb s legizgatóbb helyzetet találta tehát Ivánka főszolgabíró, a ki nagy csendben a közgyűlés előtt kívánta, hogy ha valakinek tisztázásra való eszméje van, szólaljon fel, mert a választási aktus alatt vitának helye nincs. Fel is állott rögtön Kozma István plébános és azt kérdezte van-e a helyettes jegyzőnek szavazati joga? (Mint később kiderült, Szabó László helyettes jegyző Erdélyire szavazott, Kozma plébános pedig Rappensberger pártjának volt a vezetője.) A főszolgabíró el volt készülve e kérdésre, mert már napokkal ezelőtt írásban meghozta véghatározatát, a mit fel is olvastak: a helyettes jegyző szavazásra jogosult, indoka: a helyettes jegyző nem csonka jogokat vesz át, ennél fogva a képviselőtestületben szavazata is van. Most azután a jelölések érdekelték a nagy hallgatóságot. Erdélyi Zoltán, Rappensberger István, Székely Károly főszol- gabirósági írnok, Magyar Béla csomádi jegyző, Kiss Gusztáv alagi aljegyző, Bocsor Elemér adásteveli jegyző, Hegedűs János ny. anyakönyvi felügyelő, Temesvármegye tb. főjegyzője és Szabó László őrszent- miklósi jegyző pályáztak. A két utóbbi visszavonta a pályázatát, a többi hatot Ivánka Pál ismert liberalizmusával mind jelölte és pedig abban sorrendben, a mint fentebb leírtuk. .(A négy utóbbi nem számított ugyan szavazatra.) Elrendelték a szavazást. Az első szavazatok Erdélyire estek, de nem sokára elérte Rappensberger, úgy hogy majdnem együtt haladtak. Mire a huszonhatodik községi képviselő is leadta szavazatát, Erdélyinek is, Rappensbergernek is 13—13 szavazata volt, több képviselő pedig nem volt a közgyűlési teremben! A szavazás tehát nem döntötte el, ki legyen Veresegyháza jegyzője, döntsön most a sors. A két nevet papírra írták, Erdélyipárti bizalmi férfi: Nagy Ferenc ref. esperes a papírokat összehajtogatta, Rappens- berger-párli bizalmi férfi: Kozma Isván plébános összeforgatta az urnának kine vezeti kalapban. — No most sapkából választunk jegyzőt! mondotta egyik gazdaembér. — Majd kigyün az igazság! mondották az Erdélyi-pártiak. — Majd kigyün az igazság! mondották azokkal egy időben a Rappensberger- páríiak. Több szó nem esett, hanem lett olyan csend a zsúfolt kis teremben, a mit halálosnak szoktak nevezni. Minden szem Iván! kán függött s lesték mozdulatait. Ivánka pedig el nem vesztve nyugalmát, belenyúlt a kalapba, forgatta a két cédulát és lassan kiemelte az egyiket. A kalapot felborította a másik névvel, feltette a szemüvegét és lassan bontogatni kezdte a papirost. Feszült érdeklődés a tetőfokát érte. Végre leolvassa a főszolgabíró a nevet: — Rappensberger István! A válasz rá erős éljenzés. Most azután Ivánka eskütételre szólítja az uj jegyzőt, majd beszédet intéz hozzá. Az esküben fogadott kötelességek teljesítéséről beszél S’arról, hogy járásának legfejlődőbb községében az uj jegyző munkálkodására legszebb tér nyílik. A végletekig meghatott Rappensberger hálás köszönetét mond fő- j bírójának, a községnek. Élete legszebb j vágya vált e pillanatban valóra, Ígéri, hogy j a község javára lelkiismeretes munkálkodással fogja meghálálni. — Isten segítse rá! mondják rá a gazdák mély meggyőződés hangján. Most azután ismét Ivánka főszolgabiró beszélt. Szavai a község népéhez szóltak. Üljön el a harc, mondotta, melyet ez a rövid terminusra kitűzött választás a községben felidézett Mindenki térjen meg a munkához és ne legyen többé szó felekezeti kérdésről. A kölcsönös megbecsülésben, az uj jegyző támogatásában vetélkedjenek s hiszi, hogy Veresegyház és népe előtt a fejlődés legszebb jövője nyílik meg. A szeretetteljes intelem nem maradhatott válasz nélkül: Kozma plébános köszönte meg a falu lakossága nevében. Végül Erdélyi Zoltánhoz intézett meleg és elismerő szavakat a főszolbabiró. Dicsérte a választás alatt is tapasztalt korrekt, férfias viselkedését. Kérte nyugodjék meg Isten rendelésében. Ki tudja mire jó, hogy igy történt ma a választás ? A Leghatalmasabb lúgja csak s a jövő fogja megmutatni, hoyy igy volt jó, igy szolgálta mindenek javát. A közgyűlés ezzel véget ért s mindenki az iránt érdeklődött: lesz-e felebbezés ? Erdélyi kijelentette, hogy ő nem fog feleb- bezni, de hogy pártja mit tesz, azt nem tudja. Mondják, hogy akármelyik párt lett volna vesztes, nagy argumentummal állhat elő : a képviselőtestületnek múlt év végén lejárt a mandátuma és nem volt joga már jegyzőt választani. De vájjon választás volí-e ez ? Már az uj acsai körjegyzőről is beszélgettek : Magyar Béla csomádi jegyzőt üdvözölték. a kinek egyhangú megválasztása bizonyos. Magyar Béla utódjáról azonban még nem tudtak. A váci Madonna. cPasteiner Gyula, Báthory féle Madonna a Nemzeti Múzeumban című értekezésében (Arch. Ért. Ujf. V. 378.) a kővetkezőkben ismerteti: A dombormű kehtheímí kőből készült, fél élet nagyságú es a Szent Szüzet ábrázolja a gyermek jézussal, a mint feje felett két lebegő angyal koronát tart. A lap'keretét három oldalról, rena- ínsance ízlésű astragaíos díszíti, A keretnek alsó része — a mint a renaissance számos domborművén is látjuk — sokkal szélesebb, körszeletként a lap síkjából kidomborodik és rajta a kővetkező felírás olvasható : ORA PRO NOBIS SaNGTA DEI GENITRIX VIRGO MARIA PAX IN GREDIENTIB(VS) EGREGIV HOC OPVS FFCIT FIERI ANDRREA S FILÍ(VS)ANDREE DE BATHOR ' Í326. (Szűz Mára, Istennek szent Any ja, könyörögj érettünk. Béke a belépőknek. Ezt a jeles művet Báthory András fia, András készíttette.) Az tehát kétségtelen, hogy a domborművet Báthory András fia készíttette, a kit szintén Andrásnak hívtak. Nagy Iván Magyarország családaí c. munkában I. kötetében összeállított leszármazási táblák szerint a dombormű megrendelője a Báthoryak ecsedí ágához tartozott, mert a XV, század végén és a XVI században csak ezen ágban fordul elő az András név három nemzedéken át apáról fiúra szállva. I. Báthory Adrás korábban élt, tehát ez nem vehető számba. II. Báthory András születésének és halálának éve forrásunkban nincs fŐÍ- jegyezve. Azt azonban tudjuk róla, hogy szatmári főispán, í 52 í-tői fogva pedig nándorfehérvári bán, részt vett a mohácsi ütközetben és a kővetkező évben I. Ferdínánd király tárnokmesterré tette.
