Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-09-29 / 75. szám
2 VÁCI HÍRLAP A melegség szabályos volt és mérsékelt s a filozóf ifjú anyiia mégsem volt filozófus, hogy ne bántotta volna egy kis csalódásféle. Karácsonyra tehát egy diszkötésű könyvvel lepte meg a hölgyet; egy csomó akadémiáikig bejegyzett tehetség merengése volt a kötetben, a mely igazán megérdemelte azt a feleletet: — Milyen pompás velinpapiros! Az ifjú öt álmatlan éjszaka törte a fejét, hogy milyen irányú tételek szerint igazodjék, végre hatodik éjfélen kihajnalodott a szegény, meggyötört koponyában. Alig várta, hogy kinyissák az első boltot: selymet vásárolt benne. Sokat és suhogót és csak egy névjegyet mellékelt hozzá, úgy küldte fel ujesztendei ajándékul a nőnek. De aggodalmai támadtak : — Csúnyául megjárhatom! — elmélkedett. — Még kilök, hogy ezt merészeltem tenni. Didergett a félelemtől, mikor aznap délután látogatóba ment az asszonyhoz. Ez ol- vadozott és csakúgy ömlött belőle a kedvesség ! — Milyen jó gyerek maga! — szavalta. — Kezemben került véletlenül az a verse, a mit a nyáron a nevemnapjára irt : igazán édes. Az ifjú filozóf szédült a boldogságtól, az asszony pedig részint a selyemre gondolt, részint arra, hogy azzal a névnapi verssel befőttes üveget kötözött be a szakácsnéja. A megközelíthetetlen. A színházigazgatónál egy kritikus volt látogatóban, a kinek a megközelíthetetlenségéről legendákat meséltek. — Nagy újságot mondok! — szólt az igazgató. Amaz óvatos kíváncsisággal kérdezte: — Nos? — Nézze meg ezt a'zongorakivonatot. Ebben a szezonban ez az operett lesz a sláger. Minden vargainas fütyölni fogja a nótáit. A kritikust nem kapta meg a lelkesedés, csak vontatottan mondta: — És az én darabommal mi lesz? A színházigazgató letörölte homlokáról a verítéket és szent Ígéretet tett. — Az idén még föltétlenül színre kerül. De ugy-e, számíthatok ezzel az uj operettel szemben a jóindulatára ? A kritikusban szilárd lett a megközelíthetetlenség, akár az acél, a mint ez a felelete is bizonyítja: — Föltétlenül számíthat rám. Si cluo faciunt . . . Az ötletekben ötletes sors úgy rendezte be, hogy ugyanannak a hölgynek udvarolt a gazdag kalmár és vékonypénzü, fiatal könyvelője is. Mikor a gazdag kalmár ezt a gazságot fölfedezte, beüvöitötte magához a vékonypénzü, fiatal könyvelőt:- Hallja, maga komisz fráter, kilököm a hivatalából, ha az utamba merészkedik állni. — De kérem . . . A kalmár toporzékolt: — Még feleselni mer ? . . . Felképelem A fiatal ur lelkében egész nap forradalom viharzott, hogy ebben a gyalázatos társada= lomban az alkalmazottnak ilyeneket is el kell tűrnie a főnöktől és a pimasz, gyáva alaknak tartotta a kalmárt, a ki így visszaél a hatalmával. Estefelé betért egy kávéházba a melyben tótágast állt minden pincér, csésze, annyi volt a vendég. Két perccel haladt tovább a világ sorsa és még mindig nem volt ott előtte a kávé. . Hallja, hát mi iesz? — íiparkodott rá egyik csapzott hajú pincérre. Ezt tizenkét felé hívták és csak úgy oda vetette : — Azonnal kérem. Nem tudok egyszerre annyi vendégnek eleget tenni. A könyvelő azt hitte, hogy ő most kiabál pedig ordít : — Hallja maga komisz fráter, hogy merészel . . . — De kérem . . . A fiatal ur toporzékolt: — Még feleselni mer? Felképelem .... Az erkölcs védelme. A bir úgy érezte, hogy tavasz terjed szét ez irószobájában, a mint ott ült előtte a szép asszony. — Ne tessék félreérteni ezt a látogatást — mondta a nő, — gondolatban sem akarom befolyásolni a biró urat, nem is jóindulatot kérek, csak igazságot ... Az ember, a ki az uram volt, mindegyik szeretője előtt legyalázott engem s azt mondja természetesen a válás okának, hogy én csaltam meg. Hogy nem is egyszer, de háromszor. Ő dorbézolt, én kaptam a verést és én vagyok a bűnös . . . Csak igazságot kérek . . . A biró előbb a szemével szórakozott a szép női formákon, azután a kezével próbált volna. De az asszony leszerelte a felbuzdulást. — Ön talán a tisztességemet akarja próbára tenni ? A biró hosszú ideig érezte feje körül ezt a hided zuhanyt s a szép asszonyt válópörének a tárgyalása előtt a meggyőződés hevében dek- lamálta a kollégái előtt: Meg kell védeni az erkölcs, a család fogalmának tisztaságát, melyet annyira beszeny- nyezett ez a nő . . . Boszuság. Egy külvárosi nagy bérkaszárnya, a melyet alig egy esztendeje építettek, bedőlt. A házmester rémülten szaladt a háziúrhoz, a ki a körúti palotájában lakott: — Rettenetes! Hatvan szegény család lett nyomorékká ... A rendőrség be fogja idézni a nagyságos urat . . . A háziúr gondolkodóba esett: — Engem alighanem becsuknak egy kicsit, az építőt is, a biztosítási pénzt ellenben megkapom. Csak azért esz a boszuság, ha már egyszer bedőlt a ház: miért nem használtattam több vályogot, miért épitettem bele annyi téglát? A befolyásos pártfogó. Az újság színházi munkatársa az aznap esti bemutató előadásról irt. Nagyon alázatos hang szakította őt félbe. Ott hajlongott előtte egy csinos fiú, aki már annyira vitte az újságírásban, hogy rábízhatták a közömbös eljegyzési híreket is s aki ennélfogva minden délután vizitelt a színésznőknél és minden este ott őgyelgett a színpadon. — Nagyon szépen kérem egy kis szívességre! — rebegte. Amaz türelmetlenkedett: — Csak gyorsan ! A csinos és elég értelmetlen fiú elsóhajtotta, hogy a mai bemutatón fellépett az unokanő- vére, a kit Karvay Katinkának hívnak: az Isten is megáldja a kritikus urat, ha jóindulattal kezeli a hölgyet. A fiúból úgy dőlt az érzés, annyit szavalt Katalinkáról, a család reményéről, annyira lejebb-lejebb hajlott mindig az íróasztal előtt, hogy amaz egészen elérzéke- nyedett. — Rendben van, no ! — mondta és megírta Katinkáról, hogy egy uj csillag van feltűnőben. Minden emóczió nélkül irta meg ezt, i bár fogalma sem volt, hány szavas szereppel alakított Katinka, de a fiúnak is szívességet akart tenni, meg sokkal cinikusabb volt, mintsem hogy öklét rázta volna benne a lelkiismeret néhány sor cirógató közhely miatt. A fin másnap mindeneket félrelökve robogott be a Katinkához: — Olvassa! — dobta oda az újságot s a szót a kis szuverén. — Megmondtam neki, hogy ez a kollégialitás kutyakötelessége neki s teszek majd érte szívességet én is. — Es mit felelt rá ! — Itt az újság, olvassa el 1 Különben is a szeme közé néztem volna neki, ha mást merészel Írni! Szép is volna, ha még ennyi befolyásom sem lenne . . . Fáy Nándor. — Október ó. A magyar nemzet örökgyásznapját ismét azzal a fényes ünnepéllyel üli meg a város közönsége, mint már több éve szokásos. A váci társasegyletek október 5-én a Kúrián rendezik a gyászünepélyt, meiyen a két dalárdán kivül többen vállaltak szerepet. A programot e héten közük a közönséggel. — A király névünnepe. A király névnapján, október 4-én ünnepi mise lesz a székesegyházban. A szokásos ebédet a megyés főpásztor október 3-án adja, melyre az állami és városi hivatalok fejeit hívták meg. — Lukács István elmegy Vácról. Lukács István gyógyszerész, az egész város „Pi-ta bácsija“, társadalmi életünknek közszeretetben kedvelt, legagilisabb tagja elköltözik Vácról. Már a nyár elején rebesgették, hogy Lukács árulja a patikát, mert túl van terhelve munkával, nem győzi lapját, a gyógyszerészek hivatalos közlönyét is szerkeszteni, gyógyszertárában is helyt állani s azonkívül a társadalomnak is élni. A hir egyre komolyabb formában merült fel, mig a múlt héten aztán teljesen valóvá vált, hogy Pista bácsi itt hagyja Vácot. Eiős/ör úgy volt, hogy eladja újságját és itt marad köztünk, de mert az eladás nem volt kedvező, most bérbe adta gyógyszertárát Ra- dákovics Géza volt debreceni gyógyszerésznek, kinek felesége révén Vácon is van rokonsága. Az uj gyógyszerész rövid időn beiül átveszi a gyógyszertárt, a mikor Lukács István is búcsúzni fog a váciaktól s Budapestre költözik. Amidőn erről megemlékeztünk, a legnagyobb sajnálattal kell búcsúznunk Lukács Istvántól, kit két évi ittléte alatt annyira megszeretett társadalmunk, melyre az ő távozása nagy veszteséget jelent. Csak az a vigasztaló, hogy továbbra is az ő tulajdona marad a gyógyszertár s igy többször el fog látogatni közénk Pista bácsi és talán évek múlva mégis csak váci ember lesz. — A muzeum megnyitása, A múzeum rendezése annyira előrehaladt, hogy a közönségnek is bemutatható. A megnyitás október 6-án délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termében tartandó rendkívüli közgyűlés keretében történik. A közgyűlésen az Országos főfelügyelőséget vagy Szalay Imre udvari tanácsos, a Nemzeti Muzeum igazgatója, vagy Mihalik József kir. tanácsos fogja képviselni. Közgyűlés után lesz a muzeum megtekintése. Az ünnepi közgyűlés műsorát jövő számunkban hozzuk. Az érdeklődőket ez • utón is meghívja a muzeumegyestilet elnöksége. — FelülfizetéseK. A Lövinger-féle gyár szüreti ünnepélyén felülfizettek: Heisz Pál 3 K, Szabados Lajos, Mészáros István, Nagy Ferenc, Sárai János, özv. Fabiániié, Racskó Mihályné, Varga János 1—1 K-t, Varga István 20 fillért.
