Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-11-03 / 85. szám
9 játszó könnyelműség, a hideg ész helyett a j meleg szív működik ; egyszóval az ifjúság. Ez i teremtette meg s tartotta fenn ezt a sajátsá- j gos életet. Persze a nagyvárosi életberendezke- j dés sem felel meg ily élet fejlődhetésének. Budapest, Beilin, Bécs az ily fajta városok nagyok hozzá. Hiszen Angliában is Oxford meg Cambridge a híresek, egyetemi diákéletükről is nevezetesek. Ezért is volt alkalmas terület Heidelberg a diákélet kifejlődéséhez, még ma sincs 50 ezer lakosa. Nálunk is elpusztult, de Heidelbergben is pusztulóba van a fejlődés miatt. igen, a modern kor! Túl okosak és túlságosan józanok kezdünk lenni. Csak a csodagyerekek, az ifjú zsenik s a bölcs kisdedek, az élemedett csecsemők imponálnak ! Ezért aztán pusztulnak a régi tradíciók. Pusztulnak a régi bűnök s vele együtt a régi erények, helyükbe pedig csak talmi erények s még nagyobb bűnök, züllött erkölcsök nőnek. Ezért aztán jó néha-néha a múltba is visszanézni, nézzünk lelki szemeinkkel Heidelbergbe, nézzük meg a Heidelbergi diákéletet. Ha nem tehetjük, hogy a valódit megtekintsük, szemléljük legalább a reprodukálását a színpadon. Meghalljuk ott is, hogy mig valamikor úgy szólt a nóta : „Vén Heidelberg, te drága, Te hires büszke hely, Egy sincs a városok közt, Mely véled érne fel ! Te vig diákok fészke, most ehelyett s a törpe Derkév nótája, meg az Ergo bibamus helyett ez hallatszik : „Oh régi szép diák idő, hová, hová tűntél el ? Nem jösz te vissza többé már, a régi kedves fénnyel ; Kereslek egyre szüntelen, de léted többé nem lelem: Ó jerum, jerum, jerum, o quae mutatio rerum.“ —gyíNeugebauer Sándor tragédiája. a kobrak-gyAr válsága. A mi városunk egyik nevezetességével, a Kobrák cipőgyárral foglalkozik most három nép óta a fővárosi sajtó. És a mily naggyá, híressé lett országszerte, sőt az ország határain túl is ez a vállalat, oly megkülönböztető a jóindulattal, a teljes részvét hangján szól az újságok mindegyike arról a veszedelemről, mely a neves gyárat érheti. Általános, őszinte a részvét és csodálatoskép nincsenek kár- örvendők, sőt mindenki, a tőzsdén, pénzpiacon, az újságokban egyenes kifejezést ad a megnyilatkozó általános óhajnak, hogy a Kobrak- gyár fölött múljék el az a felhő, mely első pillanatban megsemmisítéssel fenyegette. Vác városának is, a melynek polgárságánál soha amimozitással nem találkozott ez a gyár, kettős oka van erre az álláspontra helyezkedni: az ország egyik legszebb ipartelepéről van szó s ez a vállalat sok száz vácinak adja meg a megélhetést. Újságolvasó közönség ismeri a lapok híradását, nem ismételjük azokat, a mi a közelebbi, intim részletek előadására szorítkozunk. A Kobrak-gyár veszedelmét Neugebauer Sándor okozta. Kicsoda Neugebauer— nagyon sokan isméiik. Ö hozta Vácra a Kobrakot, ö tette naggyá a vállalkozást. Végtelenül szorgalmas, munkás ember, a kinek talán jó szive okozta a vesztét. Nap keltétől késő éjszakáig munkában teltek a percei. Jó szivét jellemzi, hogy minden vevőjének hiteit adott, mindenki jó volt neki. Azt is tudjuk, hogy egyszerű kérő szóra ezreket zsirált váltókon, egyszerű embereknek, maga személyében pedig az igénytelenséget képviselte. Jó indulatu, meleg szivü ember: hiba egy kereskedőnél. A másik hibája talán nagyobb. A midőn látta, hogy igazán előkelő, hatalmas vállalattá fejlesztette a Kobrakot, újabb egy ember erejét már meghaladó vállalkozásokba kezdett. Nagyobb érdekeltséget vállalt két budapesti pénzintézetnél is, a melyek nem váltották be a pénzvilágnak hozzáfűzött reményeit. Vett Salgótarján mellett egy birtokot — vesztett rajta. Bácskában is birtokot vásárolt parcellázásra — a parcellázás nem sikerült. Bukarestben pezsgőgyára volt — az ő munkás keze nem lehetett ott, a vállalat hát nem prosperált. És mindezeket a nagy vállalkozásokat mint a Kobrak-gyár igazgatója kezdeményezte, Kobrák Mór, a neves, talpig korrekt tőzsdéügy- nök állja érte a fizetségekét. Az ősz, öreg Kokrakról külön elismerő és dicsérő sorokat kellene Írni, de a riport most nem róla szól, hanem arról a válságról, melybe a cipőgyárat Neugebauer Sándor balulkiütött válallkozásai döntötték., \ A Kobrak-gyárnál a pesti-kereskedelmi bank van legjobban érdekelve. Pénzügyi körök vélekedését adjuk vissza, midőn azt mondjuk, hogy a bank éleslátóan a váci gyárat meg akarta szerezni, felmondta a hitelt es beálltak a zavarok. Kobrák Mór kezetsége mellett a gyár egy milliót érő részvénye, 300,000 korona értékpapírja és Kobrák két háza (első helyen) biztosíték a nyitott hitelért, a banknak azonban nem lenne ellenére, ha az ország egyik legreálisabb vállalkozása az ő érdekkörébe kerülne . . . A pénzügyi válság tehát ezzel folytatódik s ma azon a nyomon megy a tárgyalás, hogyan lehet szanálni ezt a nagy és életképes gyárat. Nem érdektelen, hogy az érdekelt nagy bankok, a melyek hasonló esetben ellentétes nézeteket vallanak, ma egy húrra vannak hangolva s a gyár megmentésén dolgoznak. Ma minden attól függ, hogy Kobrák Mór, a legjobban érdekeli fél, mily állásponton lesz. És ez az, a mi még sötétséget terjeszt, mert az ő nézetét még nem ismerik. A „Magyar Kereskedők Lapja“ adja vissza legmegbizhalóbban a helyzetet, ezért az ő tudósitását itt szószerint adjuk, mely igy szól: A Kobrak-cipőgyár .rt., a melynek nagy künnlevöségei a mostani súlyos pénzviszonyok között igen nehezen folynak be, elnézést kér hitelezőitől. A nagy föltünésí keltő fizetésképtelenségi eset a budapesti piacon osztatlan részvéttel találkozott és a hitelezők a vállalattal szemben a legmesszebb menő jóakaratot tanúsítják, úgy, hogy a békés rendezés és a vállalat továbbra való fönmaradása előreláthatólag lehetséges lesz. Az igazgatóság által összeállított státusz szerint a társaság vagyona 7 millió, passzívái pedig 374 millió K-ra rúgnak. Az igazgatóság egyelőre a fizetések föl- ftiggesztését (moratóriumot) kéri csupán és erre nézve a hitelező pénzintézetekkel érintkezésbe lépett. A hajlandóság a halasztás megadására annál is inkább megvan, mert az ügyvezető igazgató, Neugebauer Sándor, jelenleg beteg, szanatóriumban van és nála nélkül az ügyek rendezése bajos. A részvénytársaság 1910-ben alakult 2xk millió K alaptőkével, a melyet időközben 3 millióra emelt föl és az 1911. évre 16 K — 8% osztalékot fizetett. Az 1911. dec. 31-én lezárt mérleg. 242.146 K nyereséget tüntet fel, tartalékalapja 40.000 K, VÁ C I H ERL A P _____ értékcsökkenési alapja 400.000 K. nyugdíjalapja 25.188, a fiókok teherszámlája 124.623 K. a vállalat elfogadványainak összege 50.000 K. folyószámlája 3,229,868 K. Ezzel szemben a váltótárca 235.888 K. az árukészlet leltári értéke 835.623 K az ingatlanokat a mérleg 1,376.223 K-ra becsüli, a fiókok és konzor- ciális üzletek számlája 2,082.612 K, a folyószámla-követelés 2,047.589 K. Az igazgatóság tagjai: Kobrák Mór (elnök), Neugebauer Sándor (vezérigazgató) és Guttentag Lipót gyárigazgató. Végül emlékezzünk meg arról, hogy a Kobrak-gyár két váci ipari vállalatban: a Geiger és társa vegyészeti gyárban és a Holczer Dezső és társa tegyintézeti cipőgyárban bir nagyobb érdekeltséggel. Mindkét vállalkozás szolid alapokon vezetett, jövedelmező üzlet. Érthető, hogy mindkét helyen nem pénzügyi zavart, de fozott munkát okozott a Kobrak-gyár válsága. Természetesen, miként a Kobrákban, úgy e két helyen is, attól a perctől kezdve, hogy a budapesti tőzsde kipattantóttá szenzációt, leltár, a künlevőségek, szóval a tényleges állapotok feldolgozásán dolgoznak éjjel-nappal. A mint hiszik, hogy a Kobrákban nagyobb válságot elkerülhetik, úgy a másik két vállalkozásban sem fog nagyobb változás előállni s néhány hét alatt mind a három vállalat nagyobb rázkód- tatás nélkül folytatja csendes, eredményes munkásságát. Hírek. — 10.350 Korona jótéhony céloKra. A megyés főpásztor minden évben névünnepe s a közeledő karácsonyi ünnepek alkalmából több ezer koronát áldoz országos kulturális és helyi jótékony célokra. Ez idén is követte a grófpüspök nemes szokását és a napokban 10,350 koronát küldött szét a püspöki aula. — ElőléptetéseK a honvédségnél. A király november elsejével előléptette a honvédhuszároknál : ezredessé Lubienszky János grófot a pápai 7. honvédhuszárezred parancsnokát, alezredessé Konkolyi Thege Eleket a váci 6-ik, őrnaggyá Roskoványi Dezsőt a budapesti első, legényei Pintér Jenőt (ki a váci osztály parancsnoka lesz,) Baintner Ernőt a váci 6-ik honvédhuszárezrednél. Századosok lettek: Kapuvári Vargyas Andor a szegedi 3., Dorner Dezső a váci 6., Serédy Géza a kassai 5. honvédhuszárezrednél. Főhadnagyok lettek d, Or- say Aladár gróf a budapesti 1. és Vidovszky János a varasdi 10. honvédhuszárezrednél. A honvédgyalogságnál Helcz Iván és Farkas János hadnagyokat főhadnagyokká nevezte ki a király. — A dalegyesület szinelőadása és táncmulatsága. A Váci Daiegvesület november 9-én (szombaton) adja elő a Kúrián A heidelbergi diákélet színművet, mely után táncmulatság következik. A meghívókat most küldték szét az előadás színlapjával, melyből itt közöljük a darab szereplőit: Katica Gindrich Böske, — Ruderné Hangay Hilda, — Dörfelné ***, — Károly Henrik, szász-karisburgi herceg Záborszky Árpád, — dr. Jtittner, tanár Matzenauer Ferenc, — Lutz, komornyik Szent- györgyi Gusztáv, — Haugk, kormányelnök Bárdos Ernő, — báró Passarges, főudvarmes- ter Gergely József, — báró Breitenberg báró Metzing kamarások Simák József, Gál István, — gróf Afterberg Detlev, vezető diák Szép József, — Bilc Károly, Engelbrecht Kurt, a „Saxonia“ tagjai, Wedell Stahl Rudolf, Pethö Bertalan, Stahl Károly, — Schöllermann ifj.
