Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-10-13 / 79. szám

VÁCI HÍRLAP 3 lakásán kétszer járt hívatlanul s minden egyes alkalomkor jól megragodva tért haza, Újpestre. Különben nemcsak Vácon, de az ország majd minden nagyobb városában követett el betö­réseket s nagyon büszke volt arra, hogy csak most, mikor már neves múltja van, fogták el. Azt mondja, hogy Endesz Árpád, a híres be­törő utóda akart lenni. Egyelőre nem méltó utód, mert már a pestvidéki ügyészség bör­tönében várja bizonyára több évre terjedő büntetésidejének kiszabását. — Vendéghegyi Géza szenvedései. Kaptuk a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Azon kérelemmel fordulok az igen tisztelt Szerkesztő úrhoz, hogy szíves­kedjék alábbi soraimat becses lapjában közzé­tenni: Okt. 5-én az aradi vértanúk emléke­zetére rendezett kegyeletes emlékünnepélyén történt meg az a szomorú eset, hogy a rende­zőség oly zongorát állított a terembe, még pedig háttal a közönségnek, a melyen egy hang se szólott. Nem is gondoltam volna, hogy én leszek ez alkalommal a 14-ik vértanú, miután a rendezőség felkért a közreműködésre, de nem gondoskodott arról, hogy művészi előadásomat bemutathassam. A kíséretre se al­kalmas néma zongorát nem használhattam és szenvedtem, miként Damjanich és nem szól­hattam semmit. Ezek után kénytelen voltam szoló számom elöl megszökni. A ki tudja, hogy az előadó mily lelkesedéssel készül elő­adni darabját, valamint szerzeményét és ak­kor egy hangot sem tud adni hangszerén, az ép oly fájdalmas, mint ha a szónok megnémul beszéde előtt. Úgy hiszem, Vác város hazafias közönség is megszenvedte ezt a teljesen ron­gált, használhatatlan zongorát és okulva ezen reményiem, hogy többé nem fogja használni ilyen ünnepélyek alkalmával. Szerezzenek be helyette egy megfelelő, használható hangszert a hangversenyekre, ha azt kívánják, hogy mű­vészi produkciókban részesüljenek és ne vi­gyék áz előadó művészt a vesztőhelyre. Kü­lönben magamat okolom, hogy nem győződ­tem meg személyesen arról, hogy a hangver­seny előtt láthattam a zongorát, mert akkor nem kellett volna végig szenvednem a Váci Golgotát. Vendéghegyi Géza váci zeneiskola titkára és tanára. E panaszos levél után csak azt kérdjük, hol van ilyenkor a közpénzen szerzett hires kulturzongora ? A rendezők közt volt a magyar védőegyesület is, ha ily alkal­makra nem ajánlja fel azt, mikor gondolja, hogy hangját hallatja ? — FootbalistáinK RáKosligeten. A vidéki bajnokság őszi fordulójának egy nehéz állomásához jutottak játékosaink az elmúlt va­sárnap. Bizonyos szorongó érzéssel indították útnak a csapatot s csakis a játékosok törhe­tetlen önbizaloma adott némi megnyugvást. Játékosainkat mintegy 90 váci kisérte Rákos­ligetre s bátorította a játék hevéber. A vonat­nál a rákosligeti atlétikai klub fogadta a fiúkat, arcukon a saját győzelmük biztos tudatával, a minek előszóval is kifejezést adtak: „Ne érje az urakat meglepetés, ha itt kikapnak, mert a mi csapatunk most nagyon erős“. A mérkőzés V24 órakor kezdődött egy csapnivalóan rossz lejtős pályán, a melyen az első félidőben a mi fiainknak jutott a nehezebb helyzet: domb el­len kellett játszaniok. A játék kezdetén — le­het, hogy a ismert impressziók hatása alatt — úgy véitiik, hogy a rákosligetiek óriási túlsúly­ban vannak minden tekintetben, de ez a hi­tünket a fejlemények eloszlatták. A játék első 30 percig gyönyörűen változatosan folyt, a mikor is Herczog és Schulz-pár egy szépen kidolgozott labdája került elsőnek védhetlenül Herczog lábáról az ellenfél kapujába, a mit a rákosligetiek rövid 3 perc múlva egy kapu eiőtii kavarodásból kiegyenlítettek. A rákos­ligeti publikum ettől a pillanattól kezdve még zajosabb lett és kórusban biztatta játékosait de hasztalanul, a félidő 1:1 eredménnyel végző­dött. A második félidőben játékosaink szívóssága s igy fölénye rövidesen szemmel láthatóan kitűnt, dacára, hogy Rákosliget játékosai iga­zán a legszívósabb vidéki csapat képét mu­tatták. A játék abban a félidőben is a legvál­tozatosabban folyt, de mégis inkább a rákos­ligetiek mezején. Körülbelül a 20. percben Hochmajer beadását Hercog menthetetlenül az ellenfél kapujába lövi, majd nemsokára Sthál, a tüneményes kis* gimnázista játékos öt játékoson át vitte és lőtte a nem menthető golt, a mellyel győzelmünk már megpecsé­teltetek. Az utolsó, a félidő szép gólját Schuitz és Hercog lépésről-lépésre való ki­dolgozása után ismét Hercog lőtte a rákos­ligeti kapuba. A játék tehát 4: 1 arányban a javunkra dőlt el. Ma vasárnap pihenője lesz a váci csapatnak. — Jogcím a pumpolásra. Ki ne is­merné Steiner Simit, a város legélelmesebb, legszemfülesebb antiszemita zsidó gyerekét? Vele történt meg a többi között az, hogy a mikor egy fiatal úri ember becsületsértés miatt feljelentette Simit s az ügy a pestvidéki törvényszék elé került, Simi itt erősen fogadta, hogy a panaszost becsületében megsértette volna, de annál inkább hangoztatta, hogy a panaszost ő pofon vágta. A panaszos restelte az ügyet s a pofont sehogy sem vállalta. Ám Simi ekkor igy védekezett „Tek. kir. Tör­vényszék! Ha a becsületszavam nem elég, én két tanút állítok, a kik bizonyítani fogják, hogy én a panaszost becsületében nem sér­tettem, de úgy vágtam pofon, hogy csak úgy hangzott bele a Sáros-utca.“ Védőbeszédeért kapott Simi két hetet. — Ugyancsak Simivel történt a nyáron a football pályán, hogy az egyik váci játékos által rúgott gól kétes volts a budapesti játékosok néző társa kiabált, hogy az nem volt gól. Simi a lármázó ellenfél elé állt ? hatalmasan képen vágta őt, odaszólt neki: „Mi? nem volt gól? Hát akkor ez se gól!.“ Ki is kellett akkor Simit tiltani a ven­dégjog megsértése címén két hétre a football pályáról. — A múlt hónapi sorozáson bevet= ték Simit 3 évre katonának. A héten aztán beállított a sportegyesület vezetőségéhez s egy gyűjtőivet kért, mellyel ő bejárhassa a sport­egyesületi tagokat, hogy legyen pár koronája a berukkoláshoz. „Hát aztán mi cimen akarod végig pumpolni a sporttagokat, Simi?“ kérde­zik tőle. „No hát nem ott voltam-e én minden football-meccsen, a hol ordítani kellett, hogy szorítsd Vác! Meg aztán, ha az ellenfél embe­rei kiabálni mertek, nem e én csináltam köz­tük mindig rendet?! Ezért csak megérdemlek egy pár rongyos koronát? mi?“ — Tisztogatás a piacon. Jóleső öröm­mel vesszük a város közönsége nevében tu­domásul, hogy Hörl Péter dr. főorvos a pén­teki hetivásáron özv. Kolalák Rudolfnétól ká­posztát, Nisli Antalnétól fügét, Bodor János- nétól gombát és Krisztics Istvántól egy zsák paprikát koboztatott el, mert mindannyi élelmi szer az egészségre ártalmas volt. Csak az a baj, hogy ezek az egészségügyi vizsgálatok a mi méregdrága piacunkon ritkák. Minden hé­ten üldözni kellene a lelketlen embereket, hogy piacunkat megtisztítsák végre az ártalmas élelmi cikkektől, eladóktól egyaránt! — A váci hengermalom részvény- társaság lisztárai 50 KgrmoKént. Buza- örlemény: Asztali dara AB szám 17 K 10 fill. — Asztali dara C szám 16 K 80 fill. — Király liszt 0 sz. 16 K 90 fill. — Lángliszt 1. sz. 16 K 60 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 16 K 30 fill. — Zsemlyeliszt 3. sz. 16 \ 90 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 15 K 60 fill. — Középkenyérliszt 5. sz. 15 K 00 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 14 K 70 fill. — Barna kenyérliszt 7. sz. 13 K 70 fill. — 7 72 sz. 12 K 30 fill. - 7 3U. sz. 11 K 30 fill. — 8 sz. 9 K 40 fill. — F. sz. 6 K 60 fül. Ocsu / It Nyilt=tér. Vác város t. Közönségéhez ! Egészségi okból kifolyólag „Szí. Antal“-hoz címzett gyógyszertáramat október hó 1-éve bérbeadtam Radakovich Géza t. barátom, volt debreceni gyógyszerésznek. Amikor ezt Vác város t. közönségének szi­ves tudomására hozom, egyben kedves köte­lességemnek tartom, hogy azt a kitüntető bi­zalmat, melyet gyógyszertáram — s azt a jól­eső, szeretetteljes ragaszkodást, a melyet sze­mélyem iránt tanúsítani kegyesek voltak, há­lás lelkem egész melegével megköszönjem. Utódomat illetőleg arra kérem a t. közön­séget, hogy addig is, mig szakképzettségét meg­ismeri, ajándékozza meg elöleges bizalmával, a magam részére pedig azt kérem, hogy a mig a Gondviselés jóságos keze, hitem, re­ményem és óhajtásom szerint újra haza ve­zérel, Vác város falai közé, tartsanak meg jó­indulatukban és szives emlékezetükben. Budapest, 1912. október 12. Kiváló tisztelettel Lukács István a „Szent Antal“ gyógyszertár tulajdonosa. Szioes figyelmébe ajánljuk a 9estoidéki SRyomda fKönyokötészetét az 1912. évi tavaszi és nyári idényre. Egy szeivény t 1 szelvény 7 kor. 3.10 m. hosszú 1 szelvény 10 kor. teljes férfiruhához |l szelvény 15 kor.* (kabát, nadrág és mellény) 1 szelvény 17 kor. elegendő, csak ) 1 szelvény 20 kor. Egy szelvényt fekete szalonruhához 20.— K-ért, szintúgy felöltőszövetet, turistalódent, selyem- kamgarnt stb. gyári árakon küld mint megbizható és szolid cég mindenütt ismert posztógyári raktár Siegel -Imhof Brünn. Minták ifigyen és bérmentve. Az előnyök, a melyeket a magánvevő élvez, ha szövetszükségletét közvetlen SiegelUmhof cégnél, a gyári piacon rendeli meg, ,igen jelentékenyek. Szabott, legolcsóbb árak. Óriási választék. Mintahü, figyelmes kiszolgálás, még _ a legkisebb rendelésnél is, teljesen friss árúban. __ JL i aI L. csecsemők, lábbaoozóU.gyomorbajosokne&ic j ^ A legjobb alpesi fejel fartalmazza. . gj üyermekápolásról ismerterő iratokat ingyen küld NESTLÉ í$ __________Bécs. l.Biberstr-asse 11. iü

Next

/
Oldalképek
Tartalom