Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-05-22 / 40. szám

2

VÁCI HÍRLAP

— Bizony, negyven esztendő sok idő. — mondá egyre a szőnyegre nézve a nagymama.

— Sok, sok — felett rá a tábornok.

— Nem hittem volna, hogy ezt megérem akkor ... És Berci, magának negyven esztendő kellett ahhoz, hogy engem meglátogasson? Sokák készült hozzá.

Aztán beszéltek fiatal korukról, gyermekéveikről, a mint boldogan töltött k együtt itt a platánok alatt. Aztán egyszer el kellett isinét- len válniok. A nagymama nőül ment a helytartatósági tanácsoshoz s a pajtása felcsapott katonának és most negyven év múltán együtt voltak, a leány mint excellenciás nagymama, a fiú, mint excellenciás generális . . .

Mennyit beszélt az a két öreg, hány ismerőst, hány tréfát emlegettek, a nagymama ver- secskét mondott és sirt is.

A tábornok itt maradt még másnap is.

Egyszer itt sétáltak együtt s megláttak bennünket igy itt ülve.

A nagymama megfogta a tábornok karját.

— Nézze, Berci nézze. Itt van Gizi a vőlegényével. Emlékszik rá, majdnem ötven éve itt . . .

A tábornok belevágott a nagymama szavába.

— Ah, hagyja Malvin, szalmatüz volt, csak szalmatüz.

A tábornok ur arca komor volt, talán szomorú, mikor eltagadta, hogy igaz volt.

A nagymama pedig fölnézett az öreg Berci arcába és félhangosan súgta :

— Hát még mindig?

A tábornok hirtelen megfordult.

— Menjük vissza, ne zavarjuk őket.

Aztán egy idő múltán újra kezdte a dolgot és biztosította a nagymamát, hogy az negyven év előtt . . . hsak szalmatüz volt.

— Szalmatüz — —?

Rexci Dezső.

HireK.

— A múzeumegyesület Akvin= Kumban. Nagyszámú érdeklődő részvételével rendezte a múzeumegyesület szombaton délután második archeológiái sétáját Akvinkumba. A kirándulókhoz csatlakoztak a fővárosból is. Az akvinkumi múzeumban dr. Kuzsinszky Bálint egyetemi tanár, a múzeum igazgatója fogadta az érkezőket s mutogatta, ismertette és magyarázta a pannonjai latin kultúra emlékeit. Szobrok, edények, különböző dísztárgyak, romok, a mikhez a tudós professzor magyarázatait fűzte, fölelevenitette a hatalmas római műveltséget. A dicsőség övezte imperator a nyomorult rabszolga kézi munkája mellett, a felvilágosodott római szellem produktumai a titkos helyeken összegyülekező egyszerű nép alkotásai mellett, a gazdagok sokfeliratú reliefjei a szegények egyszerű sírköve mellett. A sok néma emlék életről beszél, a mely ha nem is volt olyan, mint a milyen Italia azúrkék ege alatt virágzott, de a mely mégis refleksze volt a dicsőségre vágyó, hatalmas római nép életének. A rómaiak eltűntek a világ színpadáról, csak romok emlékeztetnek a letűnt kor eltűnt népeire, de mi kegyelettel keressük föl e romokat, mert tudjuk, hogy egész műveltségünk ezek közűi a romok közül hajtott ki, hogy e romok külső jelzői annak a belső kapcsolatnak, a mely minden művelt nép s igy a mi történeti életünk és a rómaiak között fennáll. Ezért vagyunk hálásak s fejezzük ki ez úton is őszinte köszönetünket dr. Kuzsinszky Bálint egyetemi tanárnak, a ki tudós magyarázataival

fejlesztette és erősítette a múlt iránti érzékünket. — Itt említjük meg, hogy e hét szombatján, tekintettel a főgimnázium tornaünnepélyére, nem lesz archeológiái séta.

— Mikor lesznek a szóbeli érettségiek ? Főgimnáziumunkban az Írásbeli érettségi vizsgálatok 17, 18, 20-án folytak le. A szóbeli vizsgálatok június 1-én kezdődnek. A vizsgálatok elnöke dr. Bárdos Rémig, a kőszegi benedekrendi főgimnázium igazgatója lesz.

— Gödöllő és a drága vasúti jegy. A gödöllőiek is megmozdultak s hétfőn nagy küldöttséggel mentek a kereskedelmi miniszterhez, hogy a vasúti jegy tervezett drágítása ellen tiltakozzanak. Stetina József államtitkár fogadta a gödöllői küldöttséget, melynek elmondotta, hogy a tarifaemelés elkerülhetetlen, mert oly nagy beruházásokra van szükség a máv- nál, mit a mai bevételek mellett teljesíteni lehetetlen. Kijelentette azonban, hogy a vasútjegyek drágulása a főváros környékén nem lesz nagyobb húsz százalékosnál. — A mi Gödöllőnek szól, az szól Vácnak is. Sztetina államtitkár a Váci Hírlap régen megirt értesülését erősítette meg, hogy a vasútjegy ára Vácról a fővárosi viszonylatban húsz százalékkal emelkedik juiius elsejétől.

— A csodagyermek. A váci és vác- vidéki magyar védőegyesület részére szerzett hangversenyzongorát vasárnap délután ingyenes hangverseny keretében avatták fel a siket- némaintézet dísztermében, a melyet természetesen zsúfolásig megtöltőit az érdeklődő közönség. Leszámítva az ilyenkor elmaradhatatlan és szokásos lemondásokat, a hangverseny mégis igen élvezetes volt és a közönség különösen azért volt hálás, hogy megismerkedhetett egy csodagyermekkel. Benkő Alice, a ki egy magyar gyártmányú Paduch-féle hegedűn játszott, valósággal eksztázisba ragadta publikumát befejezett művészetével. Nem győzték hallgatni, nem győzte a ráadásokat. Ugyancsak gyönyörködött üsváth Pál meleg, szép baritonjában a közönség. A többi szereplő ismert, tehát meleg fogadtatásban volt részük. Borbély Sándorné, dr. Lázár Ottó, valamint Vendéghegyi Géza játékát tüntető tapssal honorálták. Dr. Hermann Antal a művészetről beszélt, Borbély Sándor elnök pedig arról számolt be, hogy hogyan teremtették össze az 1700 koronát, mellyel a hangverseny-zongorát megvásárolták a védőegyesületnek.

— Kik az uj esküdtek? A pestvidéki törvényszék múlt napokban sorsolták ki a júniusi ciklusban működő esküdtszék tagjait. Rendes esküdtek lettek Sipos Emil ny. tisztviselő, Reiszman Gyula borkereskedő, Susitzky Ignác magánhivatalnok, Fleischmaun Nándor borkereskedő, dr. Révész Sándor ügyvéd és Fridrich Alajos magánzó.

— A püspök és a ráKospalotaiaK felebbezése. Ismeretes, hogy a rákospalotaiak tiz százalékos iskolai pótadójuk miatt felebbezést nyújtottak be a megyés főpásztorhoz, a ki most a felebbezést elutasította. Az 1981-1912. sz. döntés ezt mondja: „Csáka Gyula és társai felszólamlását el kellett utasítanom, mert a megtartott vizsgálat igazolta, hogy az iskolaszék ezen határozata hozatalánál az előirt összes szabályokat megtartotta s az 1867. évi XXXVIII. t.-c. ide vonatkozó szakaszainak értelmében jogosult is az iskolai szükségletek mérve szerinti hitközségi pótadó kivetése, mivel pedig Rákospalotán önálló hitközségi autonómia nincsen, a hitközséget is az iskolaszék képviseli többször hozott kúriai döntvény, miniszteri rendeletek és országos gyakorlat alapján.“ Az elutasításról úgy a rk.

iskolaszéket, mint a felszólamlókat írásban értesítette a kér. tanfelügyelő.

— Tanítók a zöld asztalnál. A

pestmegyei általános Tanítói Egyesület újpesti- váci—járásköre évi közgyűlését Foton tartotta az ág. ev. elemi népiskola helyiségében. Az iskolás gyermekek nemzeti zászlóik alatt, tanítóik vezetése mellett az állomáshoz vonultak ki, hol üdvözlő énekek és versikék után a tanfelügyelőnek és az elnöknek virágcsokrokkal kedveskedtek. Mintegy kétszázan voltak jelen a közgyűlésen. Laucsek Gyula elnök megnyitó beszédben kifejtette, hogy a megjelent tanítóság nem a vallástalan tanítók soraiból került ki, akiknek egyik fő elvük a hittan kizárása az iskolából. Lendületes beszédben buzdítja az elnök kartársait, — hogy szívesen nyújtsanak segédkezet hitoktatóknak és hogy neveljék a reájuk bízott gyermeki sziveket az anya iránti szereteíre. Sikerült tanítást tartott a méhészetről Tiszovszky Lajos fóti tanitó. A szépírás módszeres egyöntetűsége érdekében Vanyek Béláné értekezett. Szabóné Lukács Róza az asszony tanítónők igazságtalan anyagi viszonyairól tartott felolvasást. Kimutatta, hogy mily sérelmes az asszonyok anyagi helyzete, még a leány tanítónőkkel szemben is. Hangoztatta, hogy egyenlő munkáért, igazság, szerint egyenlő díjazás jár. Varga Gergely fóti ref. tanitó Fót község monográfiáját olvasta fel. Megtudtuk ebből a felolvasásból, hogy Fót igen régi község s már a 14 században virágzó helység volt, ép úgy, mint Palota. S általában történetének nevezetesebb mozzanatai teljesen megegyeznek Palotáéval. Különösen élvezetes, tanulságos volt a felolvasásnak ama része, melyben a közismert Fóti dal keletkezését s azon idők nagy emberének Kossuth Lajosnak, Vörösmarthy Mihálynak és a többi költőknek, politikusoknak a fóti szüreteken való részvételét, kirándulásai elevenítette fel. Özv. Gondos Jenőné tanitóné értekezett ezután az egyfolytában való tanítás szükségességéről. Ehhez a tárgyhoz hosszasabban szólt több járásköri tag. Végül dr. Petri Mór kir. tan. tanfelügyelő azon kijelentésével zárta be a vitát, hogy az egyhuzamban való tanításnak is vannak előnyei s ő ezt olyan helyeken, a hol a szükség úgy kívánja (a gyermekek messze laknak az iskolától) nemcsak megengedi, de el is rendeli. A közgyűlésen végül Gaál János egyleti tag nagy figyelem mellett azt fejtegette, hogy a tanítók a közigazgatásnak hivatalból legyenek tagjai úgy, mint a jegyzők és orvosok. Ivánka Pál főszolgabíró helyeselte az eszmét s örömének adott kifejezést, hogy a tanítók részt követelnek a közigazgatás nagy munkájából. Ö is rajta van, hogy ez a terv sikerüljön, mert ez nagy hasznára lesz a nemzeti kultúrának, ha a tanügyi dolgokat a községben, városban és a vármegyén szakemberek adják elő és intézik, de az egész magyar közigazgatásnak is. Legvégül a pénztárnok jelentésének tudomásul vétele után (mely szerint a tagdij- hátrálék aránylag eléggé nagy), a jövő közgyűlés helyéül Rákospalotán a Máv. telepi állami iskolát jelölték ki. A közgyűlés után társas ebéd voít.

— EIőKészületeK az elválásra. Hir

szerint július elsején fogja az újonnan alakított aszódi járás főszolgabirósága működését megkezdeni. Mióta a vármegye a főszolgabiróság felállítására vonatkozó határozatát meghozta, a két érdekelt járásban — a gödöllőiben és a váciban — megindult a munka az elválás előkészítésére. A nagyobb munkával, a Gödöllőiben az aszódi főszolgabiróság tisztviselői már I elkészültek. A gödöllői főszolgabiróság aszód-