Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-02-14 / 13. szám
Huszonhatodig évfolyam 13. szám. Vác, 1912. február 14 Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos:. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: GrSVvsáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A villamos mü fogyasztást kiván. Vác, febr. 13. Vác város elektromos műve megváltoztatta szabályrendeletének 4. §-át. A városi tanács és a vármegye jóváhagyásával módositott szakasz most már a következőképen szól : „Csupán azon fogyasztó kívánhat árammérőt áramfogyasztásának elszámolására, a ki évente legalább 30 K-nyi áramfogyasztást biztosit a telepnek, mely összeget tartozik akkor is megfizetni, ha az annak megfelelő árammennyiséget egy év alatt tényleg el sem fogyasztaná. A ki ezt a minimális garanciát nem hajlandó elvállalni, annak a telep csakis átalány-árszabás szerint szolgáltat áramot. A fizetendő átalányösszeg esetről-esetre szer- ződésszerüleg állapittatik meg, de gyertyafényenként és évenként fémszálas lámpáknál 1—5 K-nál, szénszálas lámpáknál 2 K-nál nagyobb nem lehet.“ Az üzemvezetőség az uj rendről értesíti a fogyasztókat s a következő nyilatkozatok egyikének, vagy másikának aláírását kéri: 1. „Vác r. t. város elektromos müve szabályrendelete 4-ik §-ának megváltoztatását tudomásul veszem és kötelezem magam a fenti szakaszban meghatározott minimális garanciát 30 K-nak megfelelő áramot egy év alatt elfogyasztani és ezen összget még az esetben is befizetni az elektromos mű pénztárába, ha ezen 30 koronának megfelelő áramot egy év alatt tényleg el sem fogyasztanám.“ 2. „Vác r. t. város elektromos müve szabályrendelete 4-ik §-ának megváltoztatását tudomásul veszem és értesítem az elektromos mű t. Üzemvezetőségét, hogy a fenti szakaszban meghatározott minimális garanciát 30 koronának megfelelő áramnak egy év alatti elfogyasztását nem vagyok hajlandó garantálni és ezért kérem önöket, szíveskedjenek a nálam lévő árammérő órát leszerelni és velem átalány-szerződést kötni.“ Ezek után tehát a jövőben, a kinek árammérő órája van, köteles legalább évenkint 30 koronát fizetni, vagy pedig évi átalányösszegben kiegyezni. Az uj intézkedést méltánytalannak tartom, mert főleg a szegény ember rovására megy, a takarékoskodást kívánja s végeredményben a villamos mű sem nyer vele. Csak egyetlen egy példával fogom igazolni állításomat, a magam esetével. Gondolom azonban, hogy eme vélekedésemmel nem egyedül állok s ilyen formán majd sok helyütt ráfizethet a villamos mű ez uj szakaszra. Tehát e sorok írója a legszigorúbb takarékoskodással évenkint 20—25 koronányi villamosságot fogyaszt. Az uj rend értelmében kiegyezek a társasággal, mondjuk 25 koronában. Igen ám, ki áll azonban jót, hogy azután is olyan szigorúan fogunk takarékoskodni! Hiszen mind- egy! Éghet akár 40 koronányit! Ezt akarják elérni ? Eddig annyit fizettünk, mint a mennyit fogyasztottunk. Ez a helyes. A jövőben pedig vagy többet, vagy kevesebbet fogunk az elfogyasztott áramnál fizetni. Ez mindenképen igazságtalan. Az ilyen szabályzatok csak arra jók, hogy már időnek előtte is arról beszéljünk: nem volna-e helyesebb a villamos műver házi kezelésbe venni. Jó lesz tehát — ha visszaváltoztatni egyhamar nem is lehet — az uj paragrafust végre nem hajtani. A villamos mű is csak vészit vele. Egyet azonban mégis nyerhet vele. A kapcsolók tovább fognak tartani. Mert igen sok helyen már délután meggyujtják a lámpákat s reggel fogják elzárni. Az igaz, hogy ez sem a villamos mű haszna lesz! gyi. Fz izr. nő- és leáneygylet estélye. Minden tekintetben fényesen sikerült táncestély keretében áldoztak a helybeli izr. nő- és leányegylet jótékony céljaira, a kik az elmúlt szombaton a Kúria zsúfolásig megtöltött dísztermében lázás türelmetlenséggel várták a függöny felgördülését. A mulatságról, a mely messzire szárnyaló jó hírnevét oly régen megalapozta, felesleges is új tudósi cast Írni. Csak az eimult évekéi kell előszedni s az legfeljebb csak annyi javításra szorul, hogy az akkori szereplők legtöbbje már a jelenvolt asszonyok névsorában szerepel, férje karjában boldogan szemléli az uj erőkel. Egyszóval teljes erkölcsi és anyagi siker. Alig ütötte el a nagytemplom órája a 8 órát s máris büszkén tehette ki a rendezőség a „megtelt“ táblát. A nyüzsgő teremben hirtelen csend támadt, fellebben a kárpit s vakító fényben ül a Nagyapó apró gyermekeivel. A kis csodagyermek, Biró Editke lép a színpad szélére s primadonnát megszégyenítő lámpaláz nélkül aranyosan konferálta el a prológusban az apró édes kis gyermekek alkotta élőképeket. Az első kép a „nagyapó mesél“ volt. Szereplői: Reiszmann Mariska, Weinberger Manci, Weinberger Laci, Perlusz Manci, Fleischmann Juci, Bük Lili, Rosenberg Tibor, Kohn Manci és Perlusz Sári. A második kép: Hófehérke. Szereplői: Geiger Stefi, Boros Miklós, Heksch Árpád, Imre és Laci és Steiner Karcsi. A harmadik kép: Piroska. Szereplője: j Bállá Pisti. A negyedik kép: Hamupipőke. Szereplői: Somló Magdus és Oberländer Bandi. Az ötödik kép : Csipkerózsika. Szereplői: Holczer Bözsike, Oberländer Bandi, Vadas Gyuri, Nagy Lajcsi és Susitzky Bözsike. A közönség kitörő tapssal, éljenzéssel fejezte ki az édes kis művészgárdának kiérdemelt tetszését. Az ügyes és szellemes prológus Haraszti Ernő miiinkája. Rövid szünet után „Az egyetlen leány“ című vígjáték következett s bár a darab megválasztása nem mondható a legkedvezőbbnek, mégis a szereplők igaz jó igyekezete iparkodott a darab hibáit elfeledtetni. Ügyés • összetanulás, sima mozgás, élvezetes előadás jellemezte a játékot. Hoffmann Annus, Goldmann Etus, Rosenfeld Erzsi, Weisz Olga és Weisz Irma mindmegannyian kitünően játszottak, átérezték nehéz szerepüket és sok hangos kacajt fakasztottak. Leopold Sándor a ravasz családapa, dr. Körner Jenőt az igazi szerelmes, Biel Jenőt a haragvó férj, Szarnék Gyulát a hozományt számoló férj, Nagy Oszkárt a boldog vőlegény és Pikier Ödön a mindenért aggódó öreg szolga remek alakításáért tüntette ki a közönség tapsaival. Még a zamatos vígjáték szereplőit hívták a lámpák elé s mohó kíváncsisággal érdeklődtek a „szerző“ után, még a sok jóízű mosoly el se tűnt az ajkakról, már is újból szétlebbent a kárpit újabb élvezettel kecsegtetve. Ezúttal a „Túlsó partról“ c. dráma került színre. Az ügyesen megválasztott és szellemes darab minden szavát mohó kíváncsisággal lestük. Igen jó hir előzte meg, de a művészi nívójú előadás még ezt is túlszárnyalta. Hoffmann Annus megkapó, magával ragadó drámai erővel töltötte be a szerető, majd csa-* lódott, de csalódásban is szerelmes fiatal asz- szony igen nehéz szerepét. Haraszti Ernő, műkedvelőket jóval meghaladó, igazán vérbeli művészettel tolmácsolta az álgrófot, majd a leleplezett kalandort. Leopold Sándort már nem is kell dicsérni. Dr. Körner Jenő, keresetlen egyszerűséggel és ügyes játékkal mutatta be a húgát féltő intrikus, gőgös főurat, Hajós Béla ügyes komornyik, Körner Zsigmond szolgálatra kész inas, Schweiger György pedig szigorú detektív. A játék végén falrengető tapsorkán ujult ki a teremben, mindmegannyi őszinte hála és ba= bérkoszorú a jeles szereplőknek. Keme Lipóí i úriét kitűnő súgónak bizonyult, szavát még a legjobb akarat mellett sem lehetett hallani. A rendezés fárasztó munkája, mint mindig, úgy ezúttal is Leopold Sándvr kipróbált vál- laira nehezedett, de őt kritizálni nem lehet, a páratlan siker az ő kritikája. A tapintatos rendezőség, élén dr. Körner Jenő titkárral és Szarnék Gyula jegyzővel, mindent elkövetett, hogy az estélyt siker koronázza, dicséret illeti őket is. A szereplő-hölgyeknek a sok tapson kivtil még sok-sok virággal is kedveskedtek. Közel éjfélre járt az idő, mire a felcsendülő csárdás hangjaira megkezdődött a tánc. Annyi volt a táncos, hogy lehetetlen volt a zsúfolt teremben a mozgás. A négyest két ko- lonban közel 150 pár táncolta. Az anyagi sikert mi sem illusztrálja szebben, minthogy leírjuk szárazon, hogy a bevétel 1500 korona. (Drész.) 1 ti ifendezőség a megjelent hölgyek névsorát a következőkben állította össze : Asszonyok: Aszódi Sándorné, Altorjai Mórné, Aczél Izomé (Privigye), Bergsmann Miksáné, Biel Józsefné, Bállá Viktorné, Beck Ignácné, Benkő Károlyné (Budapest), Bárány Jakabné, Bük Samuné, Braun Ferencné, dr. Biró Jenőné, Barta Emilné, dr. Blauner Miksáné, Babka Józsefné, Bán B.-né, Benedek N.-né (Budapest), Blau Miksáné, Cseh Bertalanné, Erdős Lajosné,
