Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-29 / 100. szám
HuszonhatodiK évfolyam 100. szám. Vác, 1912 december 29. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy evre 12 K, félé\ 're 6 K, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkeszt őség és kiat óhivatal : negyedévre 3 K. Vidéken : eg Egyes szám á y évre 14 K, félé ra 12 fillér. vre 7 K. Dercsényi Dezső. Gróf Nyilftér so Csáky Ka ra 60 fillér roiy-út 4. s z. (iparudvar.) Telefon-szám 17. 1912. Az év története. Előszó. Hátunk mögé került megint egy esztendő, igy rendelte ezt már nekünk a Teremtő, forog a mindenség, mi meg öregbedünk, egyszer csak azt látjuk, hogy már nem is [leszünk. Sok minden lepergett a most elmúlt évben nagy dolgok történtek a földkerekségen; jó magyar hazánk is több eseményt látott, vigságot semmit sem, csak szomorúságot és a História nálunk is megállóit, pár percre megnézte városunkat, Vácot; itt is történt néha egy-két olyan dolog, amitől a földünk azért tovább forog, de mert itt esett meg legszűkebb hazánkban, el fogjuk mondani egyenkiní sorjában. A nagy események minket is úgy értek, amiként más boldog s boldogtalan népet; hogy a szép Titanic elsüíyede tavaly, siratja egyaránt portugál és magyar, hogy az olasz nemzet törökkel verekszik, ez bizony minekünk sehogyansem tetszik, hát még hogy a szegény törököket újra, másik négy királyság viszi háborúra, ez meg egyenesen sziveinket bántja, hiszen alig marad neki katonája, de még ez mind semmi, most jön a főpróba, háborúra készül egész Európa 1 Mind nagy dolgok ezek, amikhez kismiska, hogy úrrá lett nálunk Lukács s Tisza Pista, hogy a dohány drága s hogy csak az utazhat, kinek a zsebében pár száz flóres akad, óh dehogy is flóres, ez sincsen már máma, a sok ünnepet is elíörlé a pápa. Rossz időket élünk, hagyjuk is hát abba, mert még majd valaki sírva fakad rajta, vegyük elő inkább, amik itt történtek, jobban Ízlik az majd a nagy közönségnek. Január. Január elsején szörnyű nagy hideg volt, az ifjúság tehát a jégpályán sportolt, korcsolyát kötöttek a váci szépségek, kinek ez nem ízlett, lejárt az is s nézett. Védőegyletünkben képkiállitás van, meg is nézhette azt minden ember bátran, helybeli művészek s amatőrök voltak, kik ide festettek, vagy pedig rajzoltak. A Hírlap s a Közlöny kis öcsikét kapott, Vác és Vidékének hívják ez új lapot, Meiszner János ügyvéd lett a szerkesztője, később Hajnal Jenő átvette ezt tőle. Viszi zongoráját a Váci Dalárda, mostan hurcolkodik az új otthonába, egy jószivű főpap, a ki befogadd, nem is lesz ott hamis soha se c-é, se á. Segédfogalmazó most már Períik Béla, azért csak hazajár mihozzánk ő néha. Városunk szülötte doktor Krezsák Pál is, törvényszéki biró az ő neve máris. Szép summa összeg volt s im’ elsikkasztották, pedig hát vigyáztak reá a katonák, a postán vették föl honvédeink pénzét, de a tolvajokat csak utói „nem érték. Verdon Lajos, Fajcsik, Körner és Nagy [Sándor, mind a négy tavaly lett nem orvos, de doktor Egy szombat estére kalikót hirdetett Lukács Pista, azaz inkább a Nőegylet, mindenki ígérte, hogy ott lesz a Kúrián, és a fényes estért öt hölgy volt csak csupán, bizony furcsa eset s szörnyű mód rettentő, le is mondott érte Lukács s az elnöknő, sokáig húzódott e válságos helyzet, de mégis béke lett s a seb behegeded. Nagy Bugyi Istvánnak egy fegyenc társára régen fájt a foga már Dobó Andrásra, egyszeresük elkapta és összeszurkálta, vasra verték érte punt hatvan órára. Node még ilyet se hallottunk egyhamar, hogy pörköltet loptak a Koronán tavaly. Kínáról, Japánról, képek vetittetnek s felolvas ezekről nekünk doktor Bezdek. Uj ciklus kezdődik, választások vannak, a városatyákra de sokan szavaznak, soha nem volt .eddig ilyen érdeklődés, kicsiny városunkban ennyi korteskedés. Rengeteg a jelölt s szavazó cédula, befogadja-e a választási urna ? de hiába minden, a hol Franyó Pista, ott nem győzhet csak a hivatalos lista. Jó eszméje akad az^ embernek olykor, művészesíélyí rendez Hornung Gyula s [Csongor. Banda Marcit hívták ki erre a napra, sikerült is az est s hullott a kororika. Öreg Mlinkó bácsi negyvennyolcas honvéd fölment az egekbe, nem jön vissza onnét, Kláraháza ura, a derék s jó Gebhardt nem soká volt köztünk, egy nap ő is meg[halt. A mi városunkban még ilyen is akad, éppen száz éves volt tavaly Grűnwald Jakab. Nem árva többé a járásbíróságunk, doktor Haáz Béla a táblabiró nálunk. Február. Most jönnek a bálok, mivel hogy farsang [van, fogy is Hanuszéknái a sült malac s kappan jól sikerűd bál volt Ivánkáné bálja, főleg a jó vidék, ki a táncot járja; de Jelinek Guszti se akar engedni, hangverseny, bűvészet az eleme neki; katolikus gazdák színdarabot adnak, a Tót lány-ban többen tapsokat aratnak; az izraeliták szintén művészkednek, dicséret is érte Leopold mesternek ! hát a vasutasok mit ki nem találnak, luxus vonatokkal hódolnak a táncnak; az Ipartársulat és a Legényegylet farsangi báljai szintén sikerülnek; no és a sport-ifjak katonazenével mulatnak fényesen egy sikerült éjjel; s végül a líceum díszes hangversenye, a mely doktor Galcsek kanonok érdeme A fegyházi tisztek új címeket kaptak, nem hívják már őket tiszti Írnokoknak. Révész Béla lelt a hitközség elnöke, az izraeliták sokat várnak tőle, az iskolaszéknél pedig Oberländer, mondják állására szintén méltó ember. Putiís Arzén jött el a fegyházba papnak, a görög íegyencek most már nem sírhatnak. Átvette egy nagy bank a váci gőzmalmot, azóta egyre több és több hasznot hajtod, j Sokat épített már Mihalovits János, I szent Józseffel együtt ácsolhat ö már most. í Latkóczy Pál lett az új állomásfőnök, í szigorúnak mondják a vasúti őrök. Trungeí adótiszt ieít, Aranyit eltették, utána jött hozzánk főtisztnek a Geréb. Nem is volt még idős, de jó tanító volt, februárban halt meg szegény Schönfeld [Arnold. Mangult és Mátrai új számtisztek lettek, számfejthetnek mostan Zichy miniszternek Mindig jóizlésű s elegáns örökké szegény Hanusz Béla, őt se látjuk többé. Addig járt utána, mígnem elengedték mister Reves angol börtönbüntetését, nem is ül azóta soha gyorsvonatra, versenyparipákon lovagol Alagra. Március Válság van már megint a Kaszinókörben, a régi vezetők lemondottak többen, nem keli nekik tovább olyan díszes állás, ahol nincsen egyéb, csupán csak megszólás, az elnöki széket nem is töltötték be, vájjon ki vállalja ezt a jövő évre ? Borbély Sándor is csak nagy rábeszélésre vállalkozott most az ügyvezeíőségre. Művészestélyi rendez városunk szülötte, ki volna ő, ha nem a nagy Pintér Imre. A szabadság napján megint ünnepelünk, a honvédszobornál felzendül énekünk, Szenígyörgyi Gusztáv volt az ünnepi szónok, rengeteg nép előd szép beszédet mondod. Megvan már a béke, a nagy pernek vége, Czieleszky biró nagy dicsőségére, Haraszti s Légrádi ott állnak előtte, Lengyel Soma s Erdős pedig körülötte, Pozsár az aktákat beköíözé szépen, kár hogy meg nem történte jelenet régen. A munkáspénztárnál nincs most igazgató, ez az állás bizony nem Csongornak való, utána jött Bolgár, de csak egy pár hétre, Klein Károlyban aztán megnyugodtak végre. Tizenöt éve már hogy főbíró nálunk, üdvözli Ivánkát szívből a járásunk. Tele van a határ kóborló cigánnyal, dé im lecsap rájuk Szeleczky és Marschall, hamar összefogják s láncra fűzik őket s megtalálják náluk a rablóit cipőket. Az utcák póznákkal vannak most kirakva, heteken át folyton méreget ott Zarka, ebből lesz valami, nefn üres a beszéd, alighanem készül már a vízvezeték ; sőt mi több, másról is tárgyal egy bizottság, hogy a kórház ügyét szintén majd megoldják püspökünk sürgeti, hogy legyen már készen, mert ez az állapot bizony Isten, szégyen
