Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-22 / 99. szám
Húszon ható di K évfolyam 99. szám. Vác, 1912 december ZZ VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora öO fillér. Telefon-szám 17. Vác város karáosonya. Gróf CSÁKY KÁROLY megyés püspökünk tegnap délelőtt megjelent a városházán, a hol méltó dísszel fogadták és a vásártér megváltásáról szóló szerződést aláírta. Meg keli állapítani az öröm óráiban, hogy magyar városnak 1912. karácsonyán szebb, értékesebb karácsonyi ajándék nem jutott Vácénál. A mi városunk elért az évszázados, erősen hangoztatott óhaj teljesüléséhez: szombaton délelőtt megtörtént a vásártér megváltására vonatkozó okiratnak a három faktor: püspök, székeskáptalan és a város részéről való aláírása. E pillanatban a nagy köznek kedvesebb ajándékról beszámolni aligha lehetne, e pillanatban hála és köszönet hangoztatásán kivül mást tenni alig lehet, mert hiszen ünnepünk van: a bensőséges családi ünnep egy fokkal melegebb, szebb lesz, mert az általános örömben összeolvad az a nagy család, melynek Vác városa a neve. Évszázados vágyakozás ment teljesedésbe. A város haladásának, fejlődésének, kiterjedésének új kapuja nyilt meg : ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphattunk. A hála őszinte szavainak tolmácsolására indul a nagy város lelkesen és lankadatlanul érdeklődő lakossága nevében a papirí szántó gyönge acél-toll, üdvözlésünk, köszönetünk és hálánk szól Csáky Károly grófnak és megyés püspöknek, a székeskáptalannak, hogy megértették a kor hivó szavát és abban az otthonban, mely az ő otthonuk is, a vágyakozó közönség gondolat- világát megértve, azt a legszebb ajándékkal örvendeztették meg. A püspök érző, meleg lelkének pedig legszebb vonását ismertük meg, hogy akkor, midőn sziveknek szent érzéséből kivirul a leg- magasztosabb boldogság: a karácsony meleg családi szeretete, ő ugyanakkor nagy családjára, az egész városra gondol és hozza nemes szivének minden nemes érzésével a sok ezerfőnyi lakosságnak legszebb ajándékát. Ezt a nemes szivet, ezt a főpapot várta Vác város közönsége egy évszázad óta és ime, látjuk velünk, egyszerű, de érző, kívánó, akaró, haladni vágyó polgárokkal való együttérzését. A mi kötelességünk most, midőn még a képviselőtestület össze nem ülhetett, a fürge tol! gyorsaságával a köszönet és hála tolmácsolása, a vezetőkre azonban nagyobb és fárasztóbb munka vár: teljesíteni azt, a mit a város első polgára, a káptalan és a lakosság kíván egyértelműen és egy érzéssel. Rajtuk áll, hogy most, rögtön közgyűlésben intéztessék el a legszebb ajándék, hogy a formai elintézés felsőbb helyeken a mi boldogulásunkra, mielőbb elkövetkezzék. Abból a szép karácsonyfából, mire a grófpüspök és a káptalan tette a legszebb ajándékot, mit egy város kaphat, ki kell, hogy viruljon a fejlődésnek az a fája, mely az öntudatosan és gyorsan fejlődő városok sorába erneii a mi városunkat is . . . Grófpüspök a városházán. Meghatóan szép, felemelő hatású esemény színhelye volt a polgármester szobája. A megyes főpásztor délelőtt féltizenegy órára jelezte jövetelét. A városi tisztikar, a pénzügyi bizottság tagjai feketébe öltözve a polgármester fogadó szobájában várták a város első polgárát, Zádor János dr. a diszbeölíözött rendőrök diszőrsége előtt a kapuban fogadta az autójából kilépő grófpüspököt. Harsány éljenzés közt vonult be a megyés főpásztor, a kit nyomban Jung János f. püspök, nagyprépost, Gossmann Ferenc oídalkanonok és a polgármester követett. Mindenkit megható elfogódásülí a püspök arcán, mikor beszélni kezdett. A nagy társaság mindegyik tagja érezte, hogy a város történetében korszakot alkotó eseménynek tanúi most. Székvárosa iránt való szerétéiről beszélt jóságos, meleg szavakkal a főpásztor. Eljött — úgymond — hogy azt a szeretetteljes üdvözlő Írást, melyet királyi kitüntetése alkalmából küldött neki a város tanácsa, ugyanazokkal a meleg érzésekkel megköszönje. Eljött, mert szeretetéből fakad az az érzése, hogy székvárosa fejlődjék és évszázados akadályokat segítsen lerombolni. Eljött aláírni és karácsonyi ajándékul adni szeretett városa közönségének a királyi kisebb haszonélvezeti jogok megváltásáról szóló okiratot. Lelkes éljenzés után szólalt meg a polgármester, hogy az őszinte köszönetét tolmácsolja a város jótevője előtt. Én, a ki tudom, mondotta a város vezetője, mert benne sokat dolgoztam s nem kis részem van a szerződés megalkotásában, hogy ez az évszázados kérdés soha megoldáshoz nem jutott volna, ha megyés püspökünknek nemcsak érdeklődésével, de jóindulatával nem találkozunk, valamint ha székeskáptalan tagjainak önzetlensége a város érdekében meg nem nyilvánul. Uj korszak nvilik meg ezzel az ősi város történetében s ebben az uj időkben is legyen velünk a grófpüspök számtalanszor megnyilvánult szeretete, a székeskáptalan jóindulata, hogy reájuk támaszkodva a haladás útját meg- íehessük. T Most azután először a püspök, utána a székeskápíalan nevében Jung János nagyprépost, majd a város nevében Zádor János dr. polgármester Írták alá szerződést, előí- temező tanúk voltak Gossmann Ferenc és Göndör Sándor dr. Még egyszer a város háláját tolmácsolta a polgármester s azután a grófpüspök a tisztviselői karral kezdett beszélgetni. Elmondotta, hogy gondoskodott ő szeretett városáról másképen is. Kész a végrendelete s tudja, hogy Vác városának jótékonyságra, jótékony intézményekre van szüksége, végrendeletében ezekről nem feledkezett meg. Szólt a Gasparik-uícában épülő kápolnájáról, melynek áhítatra gerjesztő berendezése lesz, hogy a néma csendben odaadó buzgalommal kereshesse fel a hivő lélek imáiban Istenét. Majd ismét a vásártér megváltása került szóba. — Kegyelmes urunk, ez itt e szerződés, a mit most mélíózíatotí aláírni, de rá a pecsét még ezután jönl — mondotta a polgármester. — A pecsét ? — Igen! a vörösház megváltása. — No hát ez már alku dolga. — Kegyelmes úr sem tud alkudozni, én sem — tette hozzá a polgármester, — a kegyelmes úr a mi álláspontunkra helyezkedik s meg van a megegyezés. 7 — Az bizonyos, hogy az én jóindulatomon nem múlik és segíteni fogom székvárosomat. — Hálásan köszönjük és már januárban leszek bátor alkalmatlankodni, hogy a vörösházra vonatkozó tárgyalásokat megkezdhessük — mondotta végül a polgár- mester. Ezután szívélyes búcsút vett a grófpüspök, a ki ez alkalommal viselte először a vaskoronarendet és csillagot s a tisztikar és a pénzügyi bizottság lelkes éljenzése között hagyta el a városházát. Itt említjük meg, hogy a polgármester
