Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-12-18 / 98. szám
HuszonhatodiK évfolyam 98. szám. Vác, 1912. december 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (iparudvar.) Nyilttér sora 80 fillér. Telefon-szám 17. Válság előtt a Váci Sport=Egyesület! Anyagi válság fenyegeti 13 éven át szép sikereket elért, dicsöségteljes múltat hátrahagyott, még nem régen kedvenc Sportegyesii- letíinket. Anyagi csőd környékezi saját tagjai miatt. Most, amikor évek munkássága már- már termi gyümölcseit, amikor az állandó támogatók közé sorozhatjuk a püspököt, a várost, a vármegyét, a kormányt — elvesztik saját tagjaikat. Hihetetlen, de úgy van. A tagok nagyrésze nem fizet tagdijat ! Miért ? Nem lehet tudni! Nem lépnek ki a tagok sorából, csak egyszerűen, minden indokolás nélkül , egy idő óta nem fizetnek. A tagdijhátralék vagy kétezer korona, az egyesület persze nem képes fizteni, pedig volna mit és van hová. Az j adósság jelentékeny, törleszteni pedig nincs miből. Szinte hihetetlen, de úgy van, hogy az a társadalom, amely még nem is olyan régen a V. S. E. minden akcióját a legmesszebbmenő- leg anyagilag és erkölcsileg támogatta, ma bizonyos csendes passzivitással ugyanazon egyesületnek sírját ássa. Pedig ennek az egyesületnek nem szajbad megszűnnie ! Minden sport-egyesület egy-egy kulturtényező, amelynek stagnálnia nem szabad-,; annál kevésbbé visszafejlődnie s még kevésbbé megsemmisülnie. Amilyen arculcsapása volna j városunknak egy iskola, vagy ahhoz hasonló intézmény feloszlatása, éppen ilyen szégyen volna egyetlen sport-egyesületünk elkótya- vetélése. Ha erkölcsi csőd előtt, vagy alatt nyögne bármelyik kulturális intézményünk, még csak indokolható volna a megszüntetés. De igy nem! S ha még az anyagiakon kívül más tekintetben is éppen nem kifogástalan Sportegye- sületünk belélete, még mindig nem szükséges az utolsó eszközhöz nyúlni. Könnyebb valamit lerombolni, mint felépíteni! Jó lesz ezt meggondolni ! Ha tönkre tesszük a mostanit, nem sok idő múlva kénytelenek leszünk egy újat létesíteni. S ez nehezebb mnnka lesz, mint a mostanit rendezni. Kezdhetjük elölről a keserves szervezés munkálatait. Húsz év múlva sem leszünk ott, ahol most vagyunk s talán 50 év is kevés ahhoz, hogy elérjük azt, amit egy kis jóakarattal, nem nagy jóindulattal most, rövidesen elérhetnénk. Egyelőre nem szükséges más, minthogy a tagok a magukra vállalt fizetési kötelezettségeiknek, a tagsági dijak fizetésének, eleget tegyenek ! Aki pedig nem kíván tag maradni, inkább tudassa azt az egylettel. A megmaradók aztán számolhatnak saját erejükkel. A V. S. E. ez évben is az evezés, tenisz football, vívás és korcsolyázás sportját művelte és műveli. Egyiket közepes, másikat elsőrangú, dicséretes eredménnyel. Ha feloszlik a V. S. E. ezek mindegyikét majd külön-külön egyesület fogja mivelés alá venni. Ezt nem akarhatjuk ! Van már úgyis elegendő egyesületünk ! Nem egyszer mutatta meg már a váci társadalom jóindulatú érdeklődését a V. S. E. iránt. Különösen bebizonyította ezt annak dicsöségteljes napjaiban! Hiszen igy lesz ez még inkább a válságos napokban ! — gyL Vác honfoglalás!!őri emléKei. Ha.rn.pel József dr. a Hétkápolna mellett í 884-ben kiásott sírmellékleteket, nevezetesen a csavart nyakpereceket, a halántékgyürüket és egyéb ékszereket, köztük a bőrtüs díszítésű, félhold alakú csöngőket is, a honfoglaláskor emlékek közé sorozza. (Újabb tanulmányok a honfoglalás! kor emlékeiről í 3—20 és időpontjukat a IV—X. század közé helyezi. (A régibb középkor emlékei Magyarhonban II. 493.), későbbi tanulmányai során pedig e tárgyak korát a a VI—IX. század közé teszi. (Alterthűmer des früheren Mittelalters ín Ungarn III. 4ÍÍ.) A hétkápolnaí tárgyak, melyeket a tudományos irodalom Hampel elnevezése után vácvídékí leletek néven ismer, az ő megállapítása szerint a régibb középkor emlékei közül valók. Ezzel azonban még nincs eldöntve az a kérdés, melynek homályos voltáról az előbb emlékeztünk meg, hogy, melyik népnek a hagyatékából származnak e lelet tárgyai, vagyis miféle nép volt az, a mely ez időben Vác városa területén lakott ? A lelet tárgyai közt szereplő halántékgyűrűk- rőí Hampel kimutatja, hogy azok használata a honfoglalást megelőző századokban dívott már a vidékünkön. (Alterthűmer des frühen Mittelalters ín Ungarn I. 438—44í.) Előfordultak — úgymond - szarmata temetőkben, melyeknek a kezdete főívíhető az V. századig és melyek lenyúlnak a VIII—IX. századig. E sírmezők népére reátaláltak a szlávok különböző törzsei, mikor a régibb középkorban, talán a VI. század körül, talán már előbb, itt letelepedtek. Minden valószínűség a mellett szól, hogy a szarmaták ősi ékszere, ügy mint sok más népies ékszer, átszállóit a lakosság folytonossága következtében a szarmatáktól utódjaikra, a szlávokra. A szláv régészek valóban vitatják és okszerű következtetések után arra az eredményre jutnak, hogy az e korbelí soros temetők túlnyomó részben szíávoktól származnak. (Dr. Brunsmíd, Hrvatske sredovjecne staríne 30—39.) Ennélfogva alapos a föltevés, hogy a mi hétkápolnaí lelettárgyaínk nem a szarmata uralom emlékei, még kevéssé kelta hagyaték. Évtizedek előtt a Hétkápolna mellett a Duna- parton hosszabb derékszögű, négyszőgű (régebben hatszőgű) főldhányás volt látható. (Rómer- hagy. XVII. sz. csomó és Jegyzőkönyv XIX. Í22.) Ezen a helyen 1884. tavaszán, — mikor a faiskolát egyenlőszínvonalra hozták, — a munkások sírokra akadtak. A bennők levő csontvázak fejjel nyugatnak, hosszában voltak fektetve, testhez zárt karokkal. ífj> Varázséjt Gusztáv 48 sírt ásatott fel, 18 teljes csontvázat és 9 koponyát az Országos Anthropologíaí Múzeumba szállított. A sírok mellékletei ezek voltak: egy arany karika (47* arany súlyú) két arany fülbevaló (í7s arany súlyú) két szépen tagozott ezüst fülbevaló, két ezüst filigrán művü gyűrű, két ezüst karikagyűrű, két ezüst fülönnfüggő, egy bronz sodrony karperec, egy vastag bronz karperec, hat bronz fülönfüggő, őt bronz karika fülönfüggő, egy ezüst ruhakapocs (fibula), két bronz boglár, egy bronz lemez, két bronzsodrony fülönfüggő, közepében gyöngyszemmel, egy vas kőrteaíakú ékszer, egy átfúrt csiszolt csont, számos bronzból, üvegből és más anyagból készült gyöngy, két orsógomb, két kovaszílánk, őt ép bögre, több díszített edény töredék és egy nagy őrlökő-töredék. A sírok közepén másfél méter átmérőjű tüz- padot találtak. A tüzpad alja mozaíkszerű kavicsosai kevert, keményre égetett agyaggal volt födve. A tüzpad arra enged következtetni, hogy ezen a helyen nemcsak temető, hanem állandó telep is volt. Ifj. Varázséjí Gusztáv ásatásának eredményeit a Váci Közlöny Í884. március 9. és 23-íkí számában tette közzé, a tudomány íérfíaínak pedig az Országos Régészeti és Embertani Társulat Í884. évi április hó 22-én tartott gyűlésén mutatta be. Egyesületünk e lelet tárgyait az első szoba I. szekrényében 20, 2í, 27—45, 7Í és 7í9. számok alatt állította ki. í 896-ban néhai Szekeres István csörögi szől- lejében fordítás alkalmával rozsdamarta ketté tőrt kardot találtak a munkások. A jellemző, hármas cikkelyre osztott markoíatgombnál, a rövid, vastag és végén ívalakban metszett keresztvasnál és a mindegyiken levő ezüst be- íétű fonadékos díszítésnél fogva a Karolíngkori típushoz tartozik, mely 800—í000 között volt Közép- és Észak-Európában elterjedve. Nálunk is a frank uralom idejére, a IX. századra lehet tenni e kardtípus legelső feltűnését. Magyarország területéről a mi kardunkon kívül csak két Karolíng-korí vagy frank-norman- kard ismeretes az irodalombén. Ezek a prágai Szt. István kard és a Túrocszentmártonban. í 876-ban talált blatnícaí név alatt szereplő kard. (Ezt a sorozatot a budapesti Erzsébet-híd építésekor í 899-ben a Duna budai oldalán talált és a székesfehérvár-demkóhegyítemetőben í 903-ban lelt honfoglalás! kard egészíti ki. Nagy Géza, Karolíng-korí kard, Arch. Ért. Uj f. XXVI. í 29., Ingwald Undset, Egy turócmegyeí leletről, Arch. Ért. Uj f. X. 164.) A prágai Szent Víd székesegyház kíncstárá ban őrzött kardról Pulszky Ferenc azt hiszi, hogy Szent István királyé volt. A mikor u. i. Vencel királyunk nem bírta magát a trónon fentartaní, koronázási jelvényeket magával vitte Csehországba, később a bajor Ottónak átadta, de Szent István kardját megtartotta. Ezt a kardot később IV. Károly császár, Zsígmond király atyja, az általa épített szent Víd templomnak ajándékozta. (Magyarország Archeológiája II. Í58.)
