Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-12-08 / 95. szám

Huszonhatodik évfolyam 95, szám. Vác, 1912 december 8. VÁCI PolitiKai lap, megjelenik szerdán es vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Le a bálokkal! Vác, dec. 7. Egy váci úriasszony, a ki azzal az indoko­lással, hogy nem a neve, hanem a mit mond, az a fontos, kérte nevének elhallgatását, küldte a következő érdekes cikket. A nélkül, hogy állást foglalnánk ebben a modern kérdésben, közre adjuk felhívását és szívesen vesszük, főleg hölgyolvasóink, ha hozzászólanak. A Váci Hírlap hajlandó bármely oldalról jövő, még az ellentétes nézeteknek is hely adni ha­sábjain. Valahol, messze innen, Erdély bércei alatt, Déván, arra az üdvös gondolatra jutott a la- teiner- és polgár egyaránt, hogy ebben az esz­tendőben, illetve a farsangban, semmi szükség sincs a mulatozásra! Ott állapodtak meg eb­ben, ahol még egy korona egy pár csirke és hat tojást lehet kapni húsz fillérért. (Hátha is­mernék a váci piaci árakat a boldog dévaiak, már régen küldtek volna hozzánk üzenetet!) Az erdélyi városok élelmiszer statisztikájá­ból merítem ezeket az adatokat és a mikor Déva társadalmának valóban okos megállapo­dása előtt zászlót hajtok, ezért jgazán gon­dolkodóba kell esni nekünk, váciaknak is mi­kor azt proponálom Vác város minden rangu- és rendű népének: Ne rendezzenek az idei farsangban semmiféle mulatságot, mert: a) küszöbön a háború, melynek aggodalmas hosszúsággal, de majdnem holt bizonyosan bekövetkezhető ténye mindnyájunk lelkének fájdalmat okoz majd : b) hogyha meg is menekülünk a háborútól, nyakig benne vagyunk a legrémesebb közgaz­dasági válságban, mely már is érezteti követ­kezményeit. Dupla árba kerül minden ruház­kodási cikk; az élelmi szükségletek elárusitása terén pedig a főváros környékén, tehát Vácon soha sem tapasztalt uzsoráskodás folyik, mi­nek következtében például maholnap valósá­gos ünnep lesz a husételes ebéd! c) tisztelet a ritka kivételnek nyíltan be­vallhatjuk, hogy bizony nekünk valóban nem telik a mulatozásra. Annyi az adósságunk, úgy általában, hogy a kamatját se tudjuk határidőre megfizetni s közben a pénzintézetek felemelték a kamatlábat is. Azután megemelkedett a ház­bér, a fütő anyag ára;, magasabb lett a cse­lédbér, kétszeres ára van a cipőnek, ruhának, kalapnak. Drágábban adják a lisztet, a cuk­rot, a tejet, a fűszert. b) Mindezen megállapítás után térjünk ma­gunkba és nézzünk be a jegyzeteinkbe! Ki van-e fizetve a szabó, varrónő, a kalapos, a hentes, a cipész, a fűszeres és a többi köny- nyelmü hitelező? Aligha, hiszen elsején mind­nyája tisztelgett nálunk és bizony csupa Ígé­rettel szabadultunk tőlük. Nos ilyen körülmények között illik-e mu­latnunk ? Vagy!? Taíán már teljesen mind­egy? Még meg lehet állani! Le a mulatozás­sal, melynek költsége általában csak újabb hitelnek igénybe vétele mellett biztosítható. Le a mulatsággal azon szomorú tapasztalatok alap­ján, hogy leányainkat kár már kirakatba tenni, kár egy-egy báli ruhára kiadni, a mikor ma már hiába a szellemi nevelés, hiába a minde­nütt való megjelenés, hogyha a zsebünkbe látnak és — valljuk be őszintén — olt nem látnak ürességnél egyebet a férjjelölt uraimék! Őszinte szavak ezek. Szívleljék meg mind­azok, a kik régen belátták, hogy hiú hiábava= lóság minden feltűnés, mert azt a kort éljük, a mely többé nem ad a látszatra semmit; ille­tőleg, a melynek gyermekei előtt a látszat többé nem imponál. Le az idei mulatozással! Hódoljanak be en­nek a jelszónak a társaskörök és akkor be­hódol annak minden okos ember! Esthajnalcsillag. Alig van szerelmes ifjú a ki epedve ne várná a legtöbbször az esthajnalcsillag feljöttét. Már a görögök megbarátkoztak vele és Venusról, a szerelem kegyes istennőjéről nevezték el az égbolt egyik legszebb csillagát. Ki tudná azt megmondani, hogy hányszor fordult feléje az emberiség esdö tekintettel, hisz még a keresztény időkben is, a csillag- jóslás divatjában minduntalan zaklatták a csil­lagászokat, hogy fordítsák ,,horoszkópjaikat“ az istennő csilagképe felé és mondjanak jöven­dőt, mi vár az emberiségre a jövőben, boldog­ság-e, vagy pedig nyomorúság. A csillagászok szorgalmasan tanulmányozták is, mert ma már köztudomásban él, hogy az esthajnalcsillag nem csak puszta világosság az égen, amely csupán csak arra való, hogy az éjszaka tündöklő pompáját emelje, hanem egész világ, majdnem akkora, mint a mi Földünk. Talán rajta is vannak üde fenyvesek, zöldelő rétek, kék óceánok, mosolygó lények, ... de hogy igazán vannak-e, azt igazán senki, de senki nem tudja meg mondani. Még feltenni is nehéz róla, mert szemérmes ám a szerelem istennőjének csillaga, elfedi magát, elbújik a kutató, kandi emberi szemek elől. Mig a többi bolygókról, pl. a Jupiterről, Marsról, vagy a Holdról pontos ^térképeink vannak, ahol is a rajzolt dolgokat jó messzelátón bárki ész­lelheti, addig a Vénusról nincs még eddig egy olyan térképünk sem, a melynek adatait a többi csillagászok elfogadnák. Nagy nagyítással semmit sem látunk a ko­rongján. Azután légkörét örökös felhöfátyoi borítja. Mégis akadtak vizsgálók, akiknek si­került felfedezni az esthajnalcsillag korongján egyes elmosódott, sötét foltokat sokan „tenge­reknek“ tartják. Hogy jogosan-e, azt bizonyí­tani nem lehet. Hogy ez a kérdés eldöl-e valaha, azt nem lehet tudni, mert a Vénusz megfigyelését igen megnehezíti az a körülmény, hogy igen közel van a Naphoz és igy, ha nem is annyira, mint a Mercur, elvész a nap sugaraiban. Nehézzé teszi a helyzetet az is, hogy mikor legközelebb áll a Földhöz, vagyis amikor a Nap és a Föld között van, egyáltalában nem látjuk, amint a Holdat sem latjuk újholdkor. Mikor a fénye legerősebb, akkor csak egy keskeny sarló alakot látunk belőle. De ezt távcsővel nem lehet jól megfigyelni. Egész korongját csak akkor láthatjuk, ha a Vénusz a Nap mögé kerül. Ilyenkor azonban az est­hajnalcsillag éppen legtávolabb van a Földtől. Azt azonban már biztosan tudjuk, hogy az esthajnalcsillagnak van légköre és pedig olyan, amely teljesen hasonló a mi Földünk légköré­hez. Színképelemzések kimutatták a2t is, hogy vize is van, tehát azok a fellegek, amelyeket á távcsövek a Vénusz körül mutattak, tényleg az esíhajnalcsiliaghoz tartoznak. Mivel közelebb van a naphoz, mint a mi Földünk, a Nap termékenyítő heve bizonyára erősebben érvényesül rajta, mint Földünkön. Ezért feltehetjük a kérdést, vájjon nem fakasz­tott-e ott is életet az enyhe napsugár. Fizika­ilag az esthajnalcsillag természete majdnem megegyezik a Földével. Nagysága, nehézségi viszonyai is Földünk mellé állítják az esthajnal­csillagot. Természetesen a Vénusz is gömb alakú többé-kevésbbé ! Gömbjének átmérője dr. Soe washingtoni csillagász pontos mérései szerint csak 560 kilométerrel kisebb, mint a Föld átmérője. Tehát majdnem akkora, mint a Föld. Anyaga azonben egy kissé ritkább, felszínén a mi egy kilogrammunk csak 802 grammot nyomna, igy mi ott némileg a szelle­mek módjára könyedén mozoghatnánk. A me­leg is sokkal nagyobb ott, mint a mi Földün­kön, mert a Vénusz csak 108 millió kilométer távolságnyira van a Naptól, mig a mi Földünk 148 millió kilométernyire esik tőle. Természe­tesen a vastag feihötömeg, azután a sok eső­zés mindig mérsékelheti a Nap tüzét. De még más bizonyítékaink is vannak arra nézve, hogy a Vénusz csakugyan testvére Föl­dünknek, t. i. a hegyek és völgyek sem hiány­zanak az esthajnalcsillagon, bár az újabb ku­tatók már nem egyeznek meg ezekben a kér­désekben. A Vénusz korongjának kicsucsoso- dásaiból következtettek a hegységek létezésére. Legkimagaslóbb csúcsukat 43,000 méterre be­csülik. A mi Földünk legmagasabb csúcsa (8840 m.) szerény domb csak az esthajnalcsil­lag hegyóriásai mellett. Abban azonban nagyon eltérünk az esthaj­nalcsillagtól, hogy mig a mi estéinket a Hold barátságos, szelíd fénye ezüstözi meg, az est­hajnalcsillag nélkülözi ezt, mert annak nincsen holdja. Mégis, mikor az esthajnalcsillag sarló­alakú, gyakran megtörténik, hogy a korong többi része is sajátságos, hamuszinü fényt mu­tat. Honnan van ez, nem tudjuk. Néha a mi holdsarlónkon is van ilyen, de azon a szürke fény nem egyéb, mint saját Főfdíinknek visz- szavert világossága. Az esthajnalcsillag szürke fényének miben­létét azonban nem sikerült eddig megfejteni. Több csillagász, köztük a hires Olasz András, Schiaparelli, mágneses természetűnek tartják, tehát olyan lenne, mint az északi, meg a déli sark körül látható, u. n. sarki fény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom