Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-11-10 / 87. szám

2

VÁ C I HÍRLAP

vastag nyílt karperec. (Rég. N. 285 sz. Í87J. okt. 24.)

Schíefíner gyűjteményéből és innen a M. Nemzeti Múzeumba került egy Vác vidékén lelt, 7*4 cm. átmérőjű hengeralakú bronzbuzo- gányfej (Rég. N. 67/Í876.); szintén Vác vidékéről való a Lemberger Miksától vásárolt csíl- lagalakú éz 5 cm. átmérőjű bronzbuzogány és kiszélesedő élű peremes véső, melynek hossza Í5 cm., éle 6 cm. (Rég. N. Í88/Í882.)

Ugyancsak Vácról szereztek í 904-ben egy őskori arany lánc-szemet, (csöngő spirális, Rég. N. 29/J 904.)

Legnevezetesebb azonban az összes itt talált bronzkori tárgyak között a már említett váci fibula, a mely a M. Nemzeti Muzeum régí- ségtárában (í. terem XXVI tábla 36. sz. a.) van kiállítva.

A lelet körülményei kevéssé ismeretesek, csupán annyit tudunk róla, hogy Vác mellett az u. n. Kísérnek a Dunába torkolasánál találták í 875-ben. Ezzel egyidejűleg az ajándékozó ugyanazon lelőhelyről származó felmagasodó fűlű kis merítőcsészét is adott a Nemzeti Múzeumnak. Nem tudjuk milyen szoros a két tárgy közt a kapcsolat ? Vájjon telep kultur- rétegéből erednek-e, vagy, sírban fordultak-e elő, vagy csupán közös területről előkerült szórványos leletek? (Hampel Jórsef, A bronzkor emlékei Magyarhonban III. Í30., Ing%> áld Und- set, Mittheilungen der Authrop. Gesellschaft ín Wien XIX. és Etudes sur V age de Bronze de la Hongríe 54 — ÍÍ5., Márton Lajos, A magyarhoni fíbulák osztályozása, Arch. Ért. Ujf. XXXI. 333.)

A mi múzeumunkban őrzött bronzkori tárgyak gyakori hurcolkodás miatt annyira összekeveredtek, hogy lelőhelyüket pontosan megállapítani ma már lehetetlen.

Legtöbb bronz tárgyunk és bronzkori edényünk a hétkápolnaí ásatásból származik. Ezekről a maguk helyén, a népvándorlást kór emlékei során, fogunk megemlékezni.

A bronznak a vas fellépése vetett véget, ez hazánkban körülijeiül a Kr. e. VI. században következett be.

KobraK.

Sok ismert név van Magyarországon, a melyet az emberek labbal taposnak. Gyűlölet- országban ez divat. De most olyan emberről irok, a kinek a nevét a legtöbb ember tapossa lábával.

Ennek a magyarázata pedig az, hogy ennek az embernek a neve bele van préselve a cipőnk talpába. A Kobrák nevet csakugyan mindenki tapossa — a Kobrak-cipőben.

Ez a Kobrák milliomos börziáner volt és egyszer eszebe jutott, hogy csinál egy cipőgyárat. Vácon, az állomás mellett, van a Kob- rak-gyár, mely több mint 1000 embernek kenyeret ad.

A börzén fujdogáló háborús szél megingatta egy kissé a milliomos Kobrák Mórt is. Most aztán átvitt értelemben is tapossák labbal a Kobrak-nevet. Aktiv milliomosokról nem szoktam írni, de most már ez a Kobrák is beillik ide, az üldözött emberek rovatába.

Ha a börzén van még becsület, — pedig van, — akkor ezt a Kobrakot meg kell menteni a cipőgyárával együtt. Először is meg kell becsülni minden pénz-embert, a ki bármiféle iparvállalatba pénzt és munkát fektet.

A legtöbb gazdag ember csak kölcsönadásból él. Ez a legönzőbb foglalkozás, a melyből az országra aránylag kevés haszon háramlik. Tele van Magyarország hitelező-intézetekkel,

melyek mind kamat-differenciákból élnek. Olyan intézet és társaság azonban nagyon kevés van, a mely a pénzt és hitelt munkával párosítja s valamely ipari, vagy kulturális vállalatot alapit.

Egész Magyarország egy nagy hitelszövetkezet, a melyben emberek és intézetek egymásnak hiteleznek, vagyis egymás zsebéből élnek.

Ha Kobrák Mór csak rideg kölcsönzésből, hitelezésből és uzsorából él, mint a bankok és a legtöbb milliomos, akkor sohase ingott volna meg s akkor nem taposnák a nevét az emberek a lábukkal. De a mikor iparvállalatot csinált, akkor egyszerre 1000 családnak nyújtott kenyeret. Most tehát 1000 család követelheti, hogy mentség meg a kenyéradóját.

De van még egy fontos ok, a miért megérdemli ez a név a nyomdafestéket. A Kobrák cipő kitűnő! Kár volna, ha leszorítaná a piacról a kitűnő magyar cipőt a hitvány külföldi.

Csak a ki kénytelen volt már a külföld nagyvárosaiban cipőt vásárolni, az tudja megbecsülni a magyar suszterokat. Az angol és amerikai cipő túlságosan nehéz és mert csak a kényelemre tekint, otromba. A párisi cipőből csak a régi, úgynevezett francia sarok sikkes. Azzal, hogy 3—4 centiméterrel elnyújtja, a lábat formátlanná is teszi. Az olasz Piatti-féle cipő olcsó, de silány. Németországban cipőt nem is tudnak csinálni, csak csónakot. Csak a magyar cipő tudta egyesíteni helyes középarányban a könnyűséget, a csinos formát és a szolidságot.

És a magyar cipő-ipart mégis válságba kergette a magyarok külföldieskedő mániája. Az amerikai cipőbehozatal milliókkal károsítja meg Magyarországot. Pedig ha lehetne Ízlés dolgában statáriumot hirdetni, akkor halálra, vagy örök száműzetésre kellene Ítélni az amerikai cipőt, mely otrombává teszi a lábat. Az amerikai cipő kényelmes, de borzalmas formáját az teremtette meg, hogy az évekig mezítláb dolgozó yankee patájához kellett a cipőt idomítani. Miért csúfítja vele el a lábát az a magyar úr, a ki automobilon jár ?

A formás kis la1-« a hires magyar női szépségnek legértékesebb része. Egy fekete harisnyába s francia sarkú, hegyes orrú, keskeny félcipőbe bujtatott női láb maga a megtestesült költészet. Ezt a puézist agyonlapiija az otromba amerikai cipő. Legalább a jóizlésű nők indítsanak tehát harcot az amerikai cipő ellen. Haszna lesz ebből az Ízlésnek, meg a magyar iparnak is.

(A Pesti Hírlapból.) Zsolt.

HireK.

Levél a háborúból.

Néhány évvel ezelőtt az itteni cipőgyárban volt alkalmazva Herczfeld Géza, a ki jelenleg üzleti útjában Belgradbau van s az ottani viszonyokat ismertető érdekes levelet irt egyik váci barátjához, melyből közöljük az alábbiakat: Beigrád körülbelül olyan benyomást kelt, mint Buda, régi házaival és görbe utcáival. A főutcán nem vehető észre a háború, a közönség zavartalanul és békésen körzózik, úgy fest mint valami nemzeti ünnep, a házak lobogó díszben állnak, szerb, bolgari és orosz lobogók. A kaszárnyák és a kikötő környékén azonban igazi háborús hangulat van, lázas munka folyik a ki és berakodással: csupa élelmi és hadiszer. A katonák, főleg a tartalékosok igen komikus látványt nyújtanak. Egyenruhájuk és fegyverzetük, mintha valami színház . lomtárából került volna elő, látni az egész hosszú, majdnem földet érő hosszú albán puskát, égig nyúló bajonettel, sárgarezes kardot, rozsdásat, görbe török kardot, szóval komikus egyveleg. A tartalékos tisztek nagyobb részt sajátruhájukban, vagy egyenruhában saját felöltőjükkel, csizmába, vagy cipőbe gyűrt nadrágban van nak.

Itt most mindenki katona, ha más nincsen, úgy sapka van a fején, a sapka olyan, mint a mi fegyenceinké. Szép szál legények az orosz önkéntesek, hatalmas bundás sapkában, bagaria szárú csizmában s fekete egyenruhában, kezükben pedig a kancsuka. Az itt lévő bolgár katonák példásan néznek ki s egy jól fegyverzett és fegyelmezett katona benyomását teszik. A tartalékosok bevonulása egyre tart; végignéztem a tartalékosok gyakorlatait, egy tranz- port szállítását és egy sebesült vonat érkezését. A sebesültek eddig kórházakban és iskolákban voltak, most már magánházakban lesznek elhelyezve. Benn voltam egy néhány sebesültnél. Igazán szánalmat, de egyúttal becsülést is gerjeszt a szláv faj iránt a sebesültek-magatartása. Nagyobbrészt vágott és szúrt sebek vannak, a mi azt bizonyítja, hogy főleg szuronnyal és karddal, nem pedig a mi taktikánk szerint „Feuerüberlegenheittal“ küzdenek.

A hölgyek, leányok és 12—16 évig fiúk mind vöroskeresztes karszalaggal vannak ellátva. Házról-házra járnak, ott, ahol sebesültek vannak, ápolnak, igazán önfeláldozó missiót teljesítenek. Az üzleti élet egészen megakadt, a kávéházak és vendéglők ellenben tömve vannnak. Itt mellettem a kávéházban ül Pasics a miniszterelnök, több szerb kapacitással továbbá a bolgár és szerb nagykövettel. Semmiféle különös megtiszteltetésben nem részesül. A szellem itt nagyon demokratikus, a mi a hadseregnél is észrevehető.

A levelet Belgrádban november 4-én adta fel íierczfeld s. 5-én már a váci posta kézbesítette. '

— PüspöK az izr. nőegyletneft. A

megyés főpásztor névünnepe és a közeledő karácsony alkalmával száz koronát küidött a Montefiore izr. nőegyletnek. Az egyesület hálásan köszöni szegényeinek juttatott adományt. Ugyancsak a nőegyiet dr. Oberländer Józsefné- tól 20 K-t, Schwarcz Józseftől 200 kg. burgonyát kapott kiosztásra. Az adakozóknak köszönetét mondanak nyilvánosan.

— A váchartyáni uj orvos. A vác- hartyáni orvosi kerület pénteken délután választotta meg uj orvosat. Tudvalevő, hogy egy ízben már pályázatot írtak ki, de akkor nem tartották meg a választást, mert csak egy pályázó volt s a választók azt mondották : egy pályázóból nem tudnak „választani." Az uj pályázatra ismét csak egy orvos jelentkezett: Székely László dr. síittői orvos. Most azonban a választok nem vetették fel újra a múltkori kifogásukat és Székelyt egyhangúlag meg is választották a körzet orvosává. A választást Holló Béla dr. szolgabiró vezette.

— Ez az, a mit nem Kaptunk meg.

Gróf Hunyady Testvérek nagymarosi ternolit- pala gyára részvénytársaság. A Magyar Általános Bizalmibank Részvénytársaság közreműködésével létrejött fenti vállalat f. hó 5 én tartotta alakuló közgyűlését. A teljesen befizetett alaptőke 1,000.000 koronát tesz ki. A közgyűlés igazgatósági tagokul özv. Hunyady Imréné grófnőt, Hunyady Teréz grófnőt, dr. Hunyady János grófot, Széchenyi Emilné grófnőt, Széchenyi Emil grófol, dr. Tóth Károlyt és Zichy