Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-11-03 / 85. szám
85. szám. Vác, 1912 november 3. HuszonhatodiK évfolyam VÁCI HÍRLAP PolitiKai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér .sora SO fillér. Telefon-szám 17. A pénz. Vác, nov. 2. Körülbelül egy éve nehezedik ránk és bénítja iparú lkat és kereskedelmünket a nyomorúságos pénzügyi helyzet, a mely teljes egészében és hatásaiban fog érvényesülni most a szezon kezdetén. Hogy a helyzet Súlyos voltát megértsük, tekintsünk csak vissza annak kezdetére és fejlődésére. Az olasz-török háború az, a melyet elsősorban felelőssé tették a helyzetért. A politikai bonyodalmakba nem* tekinthet be közönséges halandó, de mindenki fellélegzett, midőn köztudomású lett, hogy a háború az afrikai partokra lokalizáltatok. A pénzvilág ennek pacára figyelmes lett és óvatos és emelték a bankrátát. A pénz megdrágult; de minden forrás bedugult Olaszország akciója folytán, a mellyel a földközi tengeren operált. A közgazdasági életben oly kapcsolat fejlődött ki, hogy az egyes nemzeti bankok annyira össze vannak kötve egymással, mint a lánc szemei. Ha csak egyike is bármely okból is üzletmenetét változtatni kénytelen, okvetlenül hatással, van Európa többi pénzintézeteire és Így reánk is. A hitei- megszoritás nálunk azonban a bennünket közelebbről érdeklő Balkán viszonyainak elmérgesedésével kezdődött. A holt szezon ideje alatt a jó termés némi reménye kedvezőbb színben mutatta be a helyzetet. Ma a fait accomplival szemben látjuk, hogy a közepes jó termés iegkevésbbé elégítette a reményt. Sőt ! Mig egy részről a hideg augusztus és sok esőzés káros hatással volt, másrészről a pénzhiány, a kereslet, különösen a vidéken nagyon megcsappant. A fővárosi spekuláció pedig a nagy kínálatot kihasználva leszorította az árakat. A gazdanép igy számításaiban újból csalatkozva a régi hitelkötelezettségek mellett uj pénzforrások nélkül, másirányu kötelezettségeinek sem tud megfelelni és szenved a kereskedelem és az ipar. A korán beköszöntött ősz a hideg és sok eső, a tavasszal a jégeső által megdézsmált szőlőt nem tudta megérlelni. Rendkívül kevés a bor és a mi van, az rossz. Ez borvidékeink lakosságát a tönk szélére viszi. A mezőgazdaság ilyetén szerencsétlen alakulása befolyásolta az amúgy is elmérgesedett pénzpiacot. Rövid nehány hete hiteimegszori- tásról, ma már rátaemelésről is beszélnek, a mely hihetőleg e hó végén vagy a jövő hó elején ' be fog következni. De nemcsak drágább lesz a pénz, hanem pénz egyáltalán nem lesz kapható. itt van a balkán államok háborúja: a mi rossz volt, most rosszabbá lett. Most igazán prima cég sem tud pénzhez jutni! És ebben a szerencsétlen pénz világban a javulásnak egyetlen reménysugár sincsen. Ma szinte kétségbe ejtő a helyzet. Az a kereskedő, a ki normális viszonyok között ilyenkor raktárát 10—15000 K értékű áruval gyarapította, ma annak szükségét nem látja, mert se kereslet, se pénz nincsen. De nem csak a raktárát, hanem magánéletét, egész háztartását a viszonyokhoz méri. Tízszer meggondolja azt a kiadást, a mit máskor könnyedén megengedett magának. Ennek folytán megakadt a forgalom és csak a legszükségesebbre szorítkozik. Sajnáljuk kereskedelmünket, iparunkat, látjuk pusztulni piacunkat és rombadőlni ártatlan ekzisztenciákat. Látjuk és nem segíthetünk. Heidelberg. Néhány nap múlva a „Váci Dalegyesület“ előadja a Heideibergi Diákélet-et. Nem lesz érdektelen, ha olvasóinkat mármost oda akarjuk varázsolni, ahol e darab eszméjének, tárgyának alapja ringott: Heidelbergbe, ennek érdekes, eredeti és sajátságos diákélétébe. Heidelberg! A mi magyarnak Selmecbánya ugyanez a nagy németségnek, sőt mondhaijuk 'á nagy világnak Heidelberg. A mi a magyar fülnek s ezen keresztül a magyar szivnek a Ballag már a vén diák . . . ugyanily érzelmeket fakaszt egy egész kontinens, egy egész világ lakosságának a Gaudeamus igiíur . . . Tegyük össze, rakjuk egy csomóba amit a selmeci bányász és erdész hallgatókról, amit a pesti jogászokról, a debreceni filozopterekröl, s a mit az iglói meg pataki diákokról tudunk, tegyünk hozzá még sokat, álmodjunk mindezekről, számítsuk ezekhez a sajátos német faji jelleget, illesszük egy díszes nemzetközi keretbe s akkor valamivel közelebb jutottunk Heidelberghez. S ha most már közelebb jutva mindezeket a költészet szinés köntösébe burkoljuk, elénk tárul szinpompás képében Heidelberg, régi, hírneves egyetemével s még híresebb diákjaival. S egyáltalán nem túlzás, a mikor dr. Jüttner a színdarabban igy jellemzi a hercegnek : Heidelberg! Heidelberg fiam az olyan, mint mikor az ember pezsgőt iszik . . . ostobaság, nem pezsgőt . . . rajnai bort és májusi bort leányokkal és jó pajtásokkal! . . . Ezért tehát 'édes *fiam, nyisd ki a szemed, látni fogsz valami szépet, valami nagyot: Heidelberget! Heidelberg a Baden nagyhercegségben, a Neckar szépséges völgyében fekszik, a mely épp ott lép ki a közép rajnai síkságra. Ezért aztán fekvése páratlan s melyet még betetőz a vén heideibergi vár. Ez úgy történelmi nevezetességénél, mint építkezésénél fekvésénél fogva felejthetetlen látványosság. A régi egyetemen kívül nevezetességei még e városnak az 1400-ban Ruprecht császár által emelt templom, az evangélikus Péter-templom az 1704-ben épített városháza, a kémiai laboratórium, mely előtt látható Wrede bajor hadvezér szobra, régiségi gyűjteménye stb. Páratlan még a maga nemében az óriási heideibergi hordó, a mely 1751-ben épült, 10 méter hosszú, 7 m. átmérőjű. Köbtartalma 212,422 liter. A tetejére lépcső vezet s az egészet díszes faragványok ékesítik. A város helyén már a III. században római telep állott s a középkorban a város állandóan harcok színhelye volt s nem egyszer cserélt gazdát. A küzdelmes kornak majdnem áldozatává esett az egyeteme is. 1386-ban létesítette Ruprecht pfazválasztó fejedelem, ezért az egyetem neve Rupertóca- rola. A német birodalom legrégibb főiskolája. Itt tanítottak annak idején a hírneves heideibergi káté szerzői is: Ursinus és Olevianus. 1622-től — a mikor Tilly a várait elfoglalta — 1652-ig szünetelt az egyetemen a tanítás. Jelenleg 5 fakultása van, teológiai, jogi, orvosi, filozófiai és természettudományi. De legyen elég annyi a városról s egyebekről, most a diákok érdekelnek bennünket főként. Lássuk ezeket! A heideibergi diákokat! Jó pajtások, szeretik egymást s valameny- nyien a sört, a lányokat sem vetik meg s ta- tanulnak is egy kicsit. Egyik többet, másik kevesebbet. De szerintük mindegyikük éppen eleget. Saját- kritikájuk szerint a tanulásba egyikük sem halt bele. ííát a dorbézolásba ? .. . Arról nem vezettek statisztikát. Minek is? Régóta szervezetten élnek. Összetartás, szolidaritás. Egy a valamennyiért ! Millió az egyért ! A mi az enyém az a tiéd is, csak jó cimbora ■légy ! Kisebb csoportokat is alkotnak, igy lesznek aztán vardálok, szászok., svábok, szászporoszok stb-ek, minden csoportnak más és más a szalagja, alak és szin szerint a sapkája. Egyiknek-másiknak egyenruhája is van. Leggyakoribb azonban a sapka. Ha ezt felteszi előttünk áll a „Herr Student“ v. studius, a német Bursok nem mindig nemzetiségi csoportosulás lesz. Minden csoportnak s az egésznek megvan a vezetője s egész rangsora. A gólyák persze ott is gólyák. Az újonnan jöttek az I. félévesek. S mikor ezek bevonulnak, akkor van a gyöngy élet, poharazás, du- hájkodás, diákélet, van pénz is. Ez nemsokára elfogy, szolidabb lesz az élet, de mégis sokkal változatosabb : megkezdődik a küzdelem a létért! A gólyákat felavatták, meg kell verekedni — vívni — a többiekkel, ezekért s néha már egyebekért is olyan elválaszthatatlan a heideibergi diák arcán a kereszt flastro- rnokból. A sajátságos diákélet megteremtette a különleges diákszokásokat. Egypár ilyen pl. az ivásnál nem kocintanak, hanem — mint a németek egyáltalában — sörös kökorsót bizonyos sajátságos mozdulattal az asztalhoz verik. Ilyenkor a „Silentium !“ után a jelszó „Ad exertitium salamandris." Ivás után a korsó kupakját le kell csapni, mert különben szó nélkül tele hozzák. Szokásban volt az is, hogy ha valaki nyitva hagyta korsóját, a többi jelenlevők mind az illető korsójára rakták az övéiket, a melyeket aztán mind tele kellett ho~ zatni a saját költségére. Mutatóból elég lesz egy, kettő. Se szeri, se száma a sok, száz meg száz különféle szokásnak, jellegzetes tulajdonságnak. Ezeknek leghívebb múzeuma a heideibergi diákok egyetemi „karcere.“ Ennek fele tele van mondásokkal, jellegzetes rajzokkal. Ezek mind, mind persze csak ott virágozhatnak, a hol a bölcse megfontoltság helyett
