Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-02-04 / 10. szám
HuszonhatodiK évfolyam 10. szám. Vác, 1912. február 4. VÁCI u II IRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Megyés püspökünk és az uj kórház. Vác, febr. 3. A „Váci Hírlap“ múlt évi egyik májusi számában, megyés főpásztorunk olyan elvi fontosságú kijelentéséről tájékoztatta a nagy nyilvánosságot az uj kórház építése ügyében, hogy a közvélemény a püspöki nyilatkozat nyomán elodázhatlanul megoldottnak tekintette a városi közkórház régóta vajúdó kérdését. A megyés főpásztor ugyanis — irta a Váci Hírlap kérdéses száma — miután arról értesült, hogy a kórházi-bizottság a kórház építését ismét elodázta, Gossmann Ferenc prelátusának, a ki egyik tagja a kórházi-bizottságnak, a következőket mondotta : — Nem jól intézitek, fiam, a kórház építési ügyét. Lehet Vácon kórházat építeni. í Csak két gyűlést tartsatok, de arra engem is hívjatok meg. Majd én fogok azon a kórház-bizottsági ülésen elnökölni és biz- íosiílak, meg lesz a váci közkórház két ülés alatt. Ehhez a nemesen egyszerű kijelentéshez a Váci Hírlap ezt a félreér-neuen tendenciájú okos megjegyzést fűzte : — Nem tudjuk, értesültek-e a városházán a főpászíor kijelentéséről. Bizonyos, ha kifejezést adott óhajának, hogy a gyűlésen meg akar jelenni, meg is fogják arra legközelebb hívni. És talán yövidesen meg is fog születni a városi közkórház. Úgy látszik azonban hiába voll a Váci Hírlap jóakaraíú feltevése. A főpásztori kijelentés óta közel 10 hónap telt el, de a bizottság annyira elfelejtette a kórház ügyére vonatkozólag tett kijelentés megtörténtét konstatálni s fontosságát mérlegelni, hogy azóta még egyetlen bizottsági ülést sem tartott. Nehezen érthető meg a kórház ügyének ez a csodásán lassú kibontakozása. Meg tudnók magyarázni a nagyfontosságú kérdés következetes elodázását, ha a kórházi-bizottság tagjai között véle- ménykülömbség volna az uj kórház illetőleg. Egymástól eltérő vélemények összeegyeztetésére bizonyos időtartamra okvetlen szükség van. De úgy tudjuk, hogy a j kórház felépítését a bizottság tagjai a mai j kórház vezetése élén álló főorvossal j együtt, egyérlelműleg óhajtják és szüksé- j gesnek tartják. Micsoda elvi kérdéseken j múlik tehát, hogy a cél felé törekvő fejlő- j dés természetes folyamaiképpen nemcsak j gyorsabb tempóban nem haladnak előre a j tárgyalások, de hova tovább mind nagyobb j és nagyobb időközökben vesz a bizottsági í működés léiekzetet. A kórház építésére szánt vagyon lekötöttsége nem teheti indokolttá a bizottsági tárgyalásoknak ezt a hosszadalmas huzavonáját. A kórház építésére telt alapítvány megfelelő kölcsön fölvétele utján köny- nyen értékesíthető anélkül, hogy a bizoífj Ságnak felveendő kölcsön törlesztése nagyobb gondol okozna. Egy jól felszerelt és alkalmas területen levő kórház, eltekintve közegészségügyi-intézmény jellegétől, egyszerűen pénzügyi alapon mérlegelve is a legbiztosabban jövedelmező vállalkozások egyike. Még ott is, a hol a főváros közelsége nem ad olyan előnyöket, mint a minőt a budapesti kórházi viszonyok adnának az esetben városunknak. Ezek az előnyök minden különösebb hang- súlyozás nélkül is könnyen megérthetők. A székesfőváros természetes fejlődésénél fogva mindig ki lesz zárva az a lehetőség, hogy a budapesti kórházak az összes föl- kinált betegeket el tudják helyezni. A főváros kórházaiból mindig annyi lesz a kiszorult beteg, hogy a váci közkórházat még a kórház céljaira felajánlott Lucen- bacher-féle telek nagyobb részének beépítésével sem lehetne olyan terjedelemben beépíteni, hogy a székesfővárosból ide fölkínált betegeket mind fölvehesse. Az a föltevés és aggodalom tehát hogy a kórház pénzügyi jövedelmezősége a kórház építésére fölvett kölcsön törlesztésével és & Körnáz romaiic<sciv-4. járó KÍadásöKkax nem állana egyensúlyban, nem jogosult. Elannyira nem, hogy az uj kórház útján, a székesfővárosi kórházak fentebb említett viszonyai révén még jelentékeny tiszta jövedelemnek is kell maradni városunk javára. Az az indok még kevésbbé fogadható el tárgyi megokolásnak, hogy a bizottság azért odázza el következetesen a megalapozásra vezető tárgyalásokat, mert a terveket és költségvetést nem látta eléggé előkésziíetínek. Az kétségtelenül bizonyos, hogy kellően kidolgozott terv és költségvetés nélkül nem egy nagyszabású közintézmény, de még egy kisebb szabású ma- gánépilkezésbe se kezd bele öntudatosan gondolkozó fő. De ha a kivitelhez nélkü- lözhetlenül szükséges tervezet és költség- vetés még teljesen nem kész, ennek nem az a logikus következménye, hogy a bizottság időről-időre tovább tolja tárgyalásait, hanem az, hogy rendelje el pontosan betartandó határidőre a szükséges tervezet és költségvetés elkészítését. Olyan bizottság nem állhat föladata magaslatán, a ki csak azért, hogy tüntessen a rábízott föladat gyors végrehajtásával, röviden, beható viták megejtése és mérlegelése nélkül hozza meg határozatait. Ez az igazság nem szorul bizonyításra. De viszont odáig sem szabad a megoldásra váró kérdések tanulmányozásába elmerülni, hogy túlzásig fejlesztett aggodalmak évekig függőben (ártsák egy közegészségügyi-intézmény égetően szükséges rekonstruálását. A bevezető sorokban hivatkozott főpásztori kijelentés folytán különösen nagy hibának tartanok, ha a kórházi-bizottság továbbra is fonná az elodázás fonalát és két kézzel nem kapna a minden elismerést megérdemlő jóakaraton. Városunk vezetősége elölt a föladatok egész sora vármeg- oldásra, ha csak a kisebb kaliberű városok fejlődésével is lépést akarunk tartani. Ilyen munkahalmazzal szemben a megnyilatkozott főpásztori jóakarat Gondviselés számba megy, mert súlyánál fogva egy év alatt több függő kérdést segíthet megoldáshoz, mint amennyire évtizedes törekvés képes, ha teremtő energiáját az anyagi erő hiánya röghöz köti. Ragadja meg tehát a kórházi-bizottság a kedvező pillanatot, inert egy idején való akcióba lépésnek több sikere van, mint százszorosán megejtett és eredményképpen csak újabb és újabb aggodalmakat termelő elnyújtott vitának. Lukács István. Prológus a váci Sportegyesedet táncestélyére* Világ ura» büszke Róma, Alázkodva porba omla, Mert — mint mondja történelem — G főzött xvá erkölcstelen! Bölcs a világ, okot rajta: Hűség keze ápolgatja, — Mint kertész a legszebb rózsát, -— Erkölcs fehér liliomát . ♦ . Hej, csakhogy a vig ifjúság, A míg világ lesz a világ, Szenvedéllyel, tűzzel tele, Mint tűzhányó bősz kebele! Kitör ez is . . . S minek fessem, Ott a nyoma a hírekben. S minden újság, minden száma Skandalumtól kiabálna S a botrányok tengerébe Veszne hazánk reménysége, De ezt a kort kioktatta Egy szép tündér rózsás ajka, Hogy van ám mód, min keresztül Szenvedély is megnemesül; Van egy eszme, melynek szárnya Erőt röpít magasságba; Van egy szép cél, melyet űzve Kettős babér hull fejünkre: Egyik, hogy a bút, bánatot,- Mint regg szeme éjt, a vakot — Elriasztjuk messzi főidre, Hogy elmarad mindörökre . . . Másik, hogy míg telkünk derül, Fáradságunk elmenekül ; Újszülött lesz szinte testünk, Mnden bajtól rnegmenekszünk; Mint harmattól bágyadt szirom, Fölélénkül minden izom ? Kerek világ arcot cserél, Uj őrömről vígan mesél . . . S a mi adja mindezeket, Ugy-e, ez csak a „sport“ lehet?! Ott csillog a Duna medre, Mintha az ég tükre lenne S ég szerelmes sugárcsókja, Mintha rajta záporozna: Úgy siklik sok versenycsónak, Hol a fiúk lapátolnak. S mintha a víz kék selymére Rózsa volna hímezgetve, Olyan piros, tüzes arca, Az evezőt ki forgatja!
