Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-09-18 / 72. szám

Huszonh a todiK évfolyam

72. szám.

Vác, 1912 szeptember 18.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.)

Nyilttér sora őO fillér. Telefon-szám

17.

Egyetemes

nyugdíjtörvény.

Vác, szept. 17.

Versec város tisztviselőkara értekezletet tartott a létesítendő uj állami nyugdíjtörvénynek a városokra és megyékre való kiterjesztése tárgyában. Jelenleg az a különös állapot van az országban, hogy az állami, vasúti, megyei, városi nyugdijszabályzatok nemcsak teljesen külömböznek egymástól, hanem az egyes megyék és városok is más-más nyugdíjjogosultságokat állapítottak meg tisztviselőik és alkalmazottaik részére, úgy hogy ugyanazon képzettségű s állású emberek s azok özvegyei és árvái teljesen más ellátásban részesülnek még ugyanazon városban a szerint, hogy állami, vasúti, megyei avagy városi szolgálatban állt-e az illető.

Az állami tisztviselők szolgálati ideje 40 év, de a tanároké s tanítóké már csak 30, a vasutasoké viszont 36, a megyei és városi tisztviselőké pedig 40. A nyugdíjalapba való befizetés is mindenütt más. Az állami tisztviselő a nyugdíjba az egész fizetésének egyharmad- részét fizeti be egyszer s mindenkorra, a vasutasok a felvételkor az élvezett fizetés 22 százalékát s minden fizetésemeléskor a nyert fizetési többlet 50 százalékát fizetik a nyugdíjalapba, azonkívül 3 és 4^2 százalékos havi járulékot vonnak le a fizetésükből a nyugdíjalap javára.

A megyéknél és városoknál pedig ahány, annyiféle a nyugdíjalap számára befizetett ösz- szeg s van akárhány város, hogy több a nyugdíjalapja részére a levonás, mint az államnál és vasútnál, viszont a nyugdíjigény és özvegyi járulékok tetemesen kisebbek mint amott. A vasutaknál a nyugdíj maximuma 12 ezer koronában van megállapítva, melynél több fizetése különben csak az elnöknek van, s az özvegyet a férj nyugdijának kétharmadrésze illeti meg, tehát 8 ezer korona maximális nyugdija lehet egy államvasuti tisztviselő özvegyének.

Az államnál viszont jelenleg a maximális 16 ezer koronában van megállapítva és az özvegy a férj járulékának 1200 korona erejéig annak 50 százalékát, azontúl azonban csak a 20 százalékát kaphatja nyugdíj gyanánt, a mi azonban nem lehet több 5 ezer koronánál.

A városokban egyik helyen az állami, másik helyen a vasúti nyugdijszabályzatok szerint van az özvegy járuléka megállapítva, azonban mig az alispáni s polgármesteri rangban levő állami s vasúti tisztviselők özvegyei a férj nyugdíjigényének teljes hányadát élvezhetik, — mely mindig a maximális nyugdíjigény alatt van, mert hisz a maximális nyugdijat az államnál csak a miniszterek, államtitkárok s a vasútnál csak az elnök és az igazgatók élvezhetnek, — addig az alispánok és polgármesterek özvegyei is szerény kis nyugdíjhoz juthatnak csak, mert a legtöbb városban az özvegy nyugdíjigénye legtöbb 1600 koronában van megállapítva, sőt sok helyütt csak 1200 koronában.

A gyermekek ellátása még igazságtalanabb, — úgy, hogy az elégedetlenség eddig is teljes volt, de ha most az állami nyugdíjtörvény reordináltatik, mely, mint hírlik, az osztrák állami nyugdíjtörvény és a magyar államvasutak nyugdijszabályzatai alapján fog megtörténni, akkor a városoknál oly lehetetlen állapotokat fog a folyó évbe a városok fejlesztéséről alkotott LVI1I. törvénycikk létrehozni, hogy azok már nemcsak nevetségesek lesznek, de szinte büntetés lesz azon városok tisztviselőire nézve, a melyekben ha gyarló is, de mégis csak volt nyugdíjalap.

Mert van még most is sok oly város, hogy egyáltalán nincs is nyugdíjalapja és se a férj, se az özvegye nem kap nyugdijat, — legföljebb valami nyomorult koldus kegydijat.

A városok fejleszjéséről alkotott 1912. évi LVili. törvénycikk 19. §-a azonban elrendeli, hogy 1914. évi január 1-ig minden város köteles nyugdíjintézetet alapítani s annak szervezéséről, a nyugdíjalap létesítéséről és kezeléséről, valamint a nyugdíjellátás feltételeiről az államnál, a vármegyei és városi törvény- hatóságokkal és a többi rendezett tanácsú vá- rosokkat való viszonosság alapján és az állami nyugdíjtörvény alapelvei szerint szabályrendeletet kell alkotni.

Már most azután elő fog állani az az eset, hogy azok a rendezett tanácsú városok, melyeknek mindeddig nem volt nyugdíjintézetük, a leendő uj állami nyugdíjtörvény alapján megalkotandó nyugdíjintézetük által Jobb ellátásban fogják részesíteni közigazgatási tisztviselőiket — olcsóbb befizetések alapján, mint a megyék székhelyeit képező törvényhatósági joggal felruházott városok a tisztviselőiket s azok özvegyeit és ‘árváit részesíthetik a már rég fennálló nyugdíjintézetükből a jelenlegi nyomorúságos és különböző nyugdijszabályren- deleteik alapján. Ezen nevetséges és lehetetlen állapotok megszüntetése és rendezése végett mozdult meg Versec város tisztviselői kara és elhatározta, mozgalmat indít a végett, hogy a megalkotandó uj állami nyugdíjtörvény terjesztessék ki a vármegyékre épen úgy, mint az összes városokra.

Versec város tisztviselői kara e végből felír a miniszterelnökhöz és pénzügyminiszterhez, hogy az alkotandó uj állami nyugdíjtörvényt toldják meg egy egyetlen szakasszal még, mely igy szóljon :

— Jelen törvény kiterjesztetik a megyékre és az összes törvényhatósági és rendezett tanácsú városokra is.

Versec város tisztviselői kara ezúton hivja fel az összes megyei és városi tisztviselői karokat, hogy hasonló felterjesztést tegyenek ezen ügyben s egyúttal keressék meg a saját megyei s városi országgyűlési képviselőket is, hogy a törvénynek ily módoni létesítése végett mindent kövessenek el.

Versec város tisztviselői kara azonkívül megkeresi a városi tisztviselők országos kongresz- szusának társelnökeit, hogy Fazekas Ágoston pestmegyei alispánnal, a vármegyei tisztviselők

országos egyesületének elnökével, egyetemben az illetékes helyeken tegyenek lépéseket ezen ügynek a fenti módon vaió megoldása végett s ha az illetők szükségesnek tartják, hívják hívják össze sürgősen ez ügyben a vármegyék és városi tiszviselők egyesült kongresszusát.

Hírek.

A nyúlás ember.

Ritkán ugyan, de néha a komor falak között is játszódnak le derűs jelenetek. A váci közvetítő intézet nyultelepéről, az állam által tett bevásárlásból mintegy 25 drb. tenyészállat jutott egyik közeli községnek. A múlt napokban a községből egy földműves állított be a fegy- házba azzal, hogy a „nagyságos igazgató úrral akar érintkezni.“ Az igazgatói irodához jutva, félénk kopogtatás, alázatos köszönés után belépve, nagy sopánkodás közt előadta, hogy a kapott nyulak iigytben jött.

— Mi van velük? — kérdi az igazgató.

Az ember előbb megvakarta a fejét, lipegett- lopogott, azután búsan mondta, hogy baj van. Három darabot kaptam, igen szép állatok voltak, szerettem őket, örültem nekik, tömtem minden jóval, éjjelre gondosan elzártam az istállóba, hanem hát megesett a nagy baj mégis, mert reggelre csak a helyüket találtam. Kerestem, kutattam utánuk, de nyúl volt, nincs. Azt tudom, hogy az állam nem hagyja a magáét; azt is tudom, hogy ebből nekem bajom lesz. Becsületes ember vagyok, hát úgy gondoltam, hogy veszek itt helyettük másik három nyulat, de ne tessék engem elárulni. Inkább jól megfizetek érte, adok darabjáért három koronát. Legyen hozzám jó szivvtl a nagyságos úr, engedje meg a vásárt!

— Nem lehet, atyafi, mondja az igazgató, mert a három nyúl ára 24 korona, de meg most nincs is eladó.

— Tyhü ! — szörnyüködik fejét vállai közé rántva az ember — 24 korona! Nagy pénz. Akkor csakugyan nem lehet, mert szegény ember vagyok. No, így aztán ugyancsak benne vagyok a bajban. Becsuknak, már látom, mert se nyúl, se pénz. Nagyságos uram, rimánko- dott az ember, áldja meg a jó Isten, segítsen rajtam, ha már belekerültem a bajba. Nem fizethetek, inkább leülöm a nyulak árát is, meg a büntetést is. Meg, hogy ne legyen .belőle sok teketória, engedje meg, hogy itt üljem le az egészet a nagyságos ur házában. Inkább ülök itt, ebben a szép, nagy házban, mint valami ócska fogházban.

— Nem lehet, volt rá a válasz.

— Nem lehet ? — Csodálkozott az ember ijedt képpel. Már miért ne lehetne, ha a nagyságos ur beleegyezik. Legalább igy csendesen, szépszerével kimászhatnék a bajból. Alázatosan könyörgök, segítsen rajtam !

Az igazgató megsajnálta a könyörgő embert, mulatott is az eseten, de meg dolga is lévén, máskép akarta ezt elintézni és magához hi-