Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-09-11 / 70. szám
Huszonhatodih évfolyam 70 szám. Vác, 1912 szeptember 11. VÁCI HÍRLAP Poíitiftai lap, megjelenít, szerdán és vasárnap. Élöfizeiesi árak: helyben ctíy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 filler. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Deresényi Dezső. szerKeszioseg es Kiaaomvaiai : Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A nők választójoga. Irta; Gróf Teleki Sándorné. Vác, szept. 10. Az emberi fejlődés történetében számtalanszor látunk egy ősrégi mesét megismétlődni. Arról szól az, hogy a Szörny kérve-kérte a szép királyleányt, „Csókolj meg, mert ha megcsókolsz, meglásd, legott átváltozom s én leszek a legszebb királyfi széles e világon“ . . . A király kisasszony azonban soká-soká nem tudta magát erre az áldozatra szánni s ezalatt rosszul ment minden, ők maguk szenvedtek, vergődtek, tépelődtek, alattvalóik pedig sínylődtek és nélkülöztek. De — mivel a mesék mindig jól szoklak végződni — a szép leány végre mégis csak megcsókolta a Szörnyet s ime — tényleg — legott az lett a legszebb királyfi széles e világon. Ennek a mesének tanúi vagyunk mindany- nyian. Látjuk, hogy valahányszor Tradíció o szép fensége rászánja magát, hogy a megértés csókjával illesse az Uj Gondolatot (a mitől eddig mindenki óva intette, mert azt mondták róia, hogy emberevő, hogy törvényt tipró, hogy mérges még a iehelete is), egyszerre megváltozik minden. Annak a bűvös csóknak a varázsától a Szörny gyönyörű lesz. Mindenki öt bámulja, őt utánozza s csak azon csodálkoznak, hogy hogyan lehetett e nélkül a lelkesítő, világosságot árasztó, mindent boldogitó Uj Gondolat nélkül megélni ? A francia forradalom óta különösen gyakran ismétlődött meg ez a jelenség. Egyenjogúság, jobbágyság eltörlése, zsidók felszabadítása stb. — mind csak ezt a mesét ismétlik. És most, fejlődésének utján az emberiség ismét egy olyan ponthoz érkezett, a hol Tradíció ö szép fensége szemtől szembe találja magát a Szörnnyel, — egy olyan uj gondolattal, a melyet valamennyi elődjénél felelmesebb- nek, visszataszitóbbnak - mert ujaobnak — talál. Ez a Szörny a nők egyenjogositása a törvény előtt és a törvényhozásban, más szóval: a nők választójoga. Ez az uj gondolat ugyan már több mint 50 éve rémitgeti Tradíció ö szép fensége leányos szemérmét. Mert rettentő dolgokat beszélnek róla. Ha a fele is igaz lenne, nem is lehet tudni, mi volna ezután a nagyobb baj: leánynak születni, avagy férfiúnak . . . Régebben még csak volt valahogy. El lehetett erről a Szörnyről hinni, hogy aféle tengeri kigyó. Hogy talán nincs is, hiszen mindig csak a legmesszebb tájakról érkezett hir róla. De most? Mindennek vége. Az előítélet hét fallal körülvett végvárában is muszáj tudomást venni arról, hogy nő és hogy — közeledik. Tradíció ő szép fensége se küzd nu r győzelmi reménységgel ellene — nem; már nem küzd csak ellentalI — s szorongatott helyzetében, félelmében, legfeljebb azért imádkozik, hogy csak még ma nem, — hanem holnap. Mennyi rettenetes aggodalom — kétszeresen hiba! Hiba azért, mert az a holnap feltétlen reánk fog virradni s hiba azért is, mert az a Szörny csak a megértés csókját várja, hogy szépre, jóra átváltozzék. Igen. Csak ez hiányzik. A megértés. Az át- érzés. Ária van szükségünk, hogy ezt az Uj Gondolatot végre mindenki elővegye és átgondolja. Előítélet nélkül; elfogultság nélkül; becsületes alapossággal. Hogy mindenki feltegye magának e kérdést : Kell-e a nőnek a választói jogot megadni, igen? vagy nem? S ha igen, miért igen s ha nem, miért nem?. .. És ha feltette, feleljen is reá becsületes következetességgel. Ha ezt megteszik, ha ezt mindenki világosan, lelkiismeretesen átgondolja — az eredmény felől nem is lehet többé kétség, — a magyar asszony meg fogja kapni a választói jogot, mert a magyar asszony okos, lelkes, becsületes egész ember, tehát meg is érdemli, hogy abban az elbánásban, abban a megbecsülésben, abban az értékelésben részesüljön, a miben azok részesülnek, a kiket ö a világra hoz s a kiknek otthona kizárólag ő általa érdemli meg,, hogy otthonnak nevezzék. Az ellenvetések napról-napra lazább talajban állnak. A kultúra oly rohamosan halad, hogy holmi kis önző kényelmi és sérelmi argumentumok hova-tovább gyermekessé, nevetségessé válnak. Hol van ma már az a komoly ember, a ki elienvjté ül elfogadhatja Bugaczy Balambér felkiáltását : .Nem lehet a nőnek választói jogot adni, mert hátha azután nem marad meg annak az alárendelt, szófogadó, önmegtagadó, félig odaliszk és félig cselédnek, a milyen feleséghez a Bugaczyak emberemlékezet óta szokva voltak“... Vagy Balláby Márton mérges kifakadása: „Választójogot a nőnek, a ki enge..'. — Engem ! — mellőzött, megcsalt? Soha!“... Vagy báró Tivornyay bölcsessége: „Az asszonyt nem arra teremtette az Isten, hogy okos szót várjunk tőle, hanem azért, hogy a férfit jóleső ostobaságokra ösztönözze“ . . . Hát az az ellenvetés, a mely igy hangzik : „Meg kell nekik adni a választójogot, de csak ötven év múlva, ma még nem érettek hozzá“ . . . Hát az a magurai oláh, a kinek három hétig kell poffal, pálinkával a fejébe verni azt a három szót, hogy „Éljen Nagy István“, de a ki a szavazás napján mégis csak azt tudja üvölteni, hogy „Setreaske dom- nyu nagyistyu“ .. . az érettebb, mint Rudnay Józsefné, vagy Hampel-Pulszky Polyxéna, vagy Rosenberg Auguszta? Hát el lehet hinni, hogy a férfi, legyen bár a kökorszakbeli tiogloditá- vai egy kulturfokon, az állattól bár csak az különböztesse meg, hogy mig a kutyája józan, ő, az érett — részeg, nos, lehet e azt elhinni, hogy csak azért, mert férfinak született, méltó arra, hogy az ország sorsához szava legyen, mig az asszony bármily eszes, okos, tanult és lelkes volna is, el van tiltva attól? El van tiltva ugyanazon alapon, a min a gonosztevő és hülye: tehát mint közveszélyes és mint — oktalan. Ó Tradíció ő szép fensége, add meg végre a megértés csókját a Szörnynek, hadd lássa be végre mindenki, hogy ö a legszebb a világon, mert ő a — méltányosság. Divatesevegés. Bár még melegen ragyog le ránk a nap, mégis már azzal kell foglalkoznunk, vájjon mi újat hoz majd az őszi és téli divat. Különösen azokat érdekli ez, a kik nem annyira újat akarnának az uj idényre varratni, mint inkább a régit átalakítani. Nos hát örömmel mondhatjuk, hogy a jövendő divat, amennyiben az a kabátos rimákra és köpenyekre vonatkozik, nem mutat olyan lényeges változást, hogy a már eddig viselt h »Imi ne állhasson meg mellette. Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy van valami jellegzetes az uj modelleken. Vegyük csak például a szövetet. Nagyon kedvelt a lágy, nehéz anyag és kabátos ruhának különösen szeretik a ratinét és bársonyszerü szövetet. Nagyon szép a lágy, finom gyapjas szövet, mely rövidre nyÍrott mint a bársony; velours de laine a neve (gyapjúvelur); egy másik, hasonló szövésű anyag, mely azonban erősen bordás, velours de laine coteié néven ismeretes. Egy harmadik erősen bolyhos újdonság is van, ez a frisé. Ezenkívül viselnek majd sok cibelint, simán és csíkosán, meg más bolyhos szövetet és különösen cotelét, bordás szövetet, mely a mikor évekkel ezelőtt olyan nagyon divatos volt, szinte elpusztilha- tatlannak bizonyult. Célszerű kabátos ruhának ennél jobbat alig ajánlhatunk. Viselő ruhának kevésbé alkalmas a ratiné, mert nagyon kopik és könnyen ki is fényesedik, A sevió, melyet különösen tavaszi ruhának nagyon kedveltek, némileg hattérbe szorul, de viselő ruhának és köpenynek most is feldolgozzák. Köpenynek ezután is a béletlen dupla oldalas szövet lesz a kedvelt. És a fonna? Ebben úgy a kabátnál mint a köpenynél a forradalom a „forradalmi gallérból“ indul ki, melynek nem egy mintája volt eddig is a Divat Újságban látható. Ezeknek a galléroknak a formája természetesen a legváltozatosabb, majd olyanok, mint a legegyszerűbb magas lehajtott gallér; majd olyan, hogy álló lehajtott gallérnak, vagy visszahajtva is viselhető, a mikor aztán szélesen megfekszik; láttunk olyat is, mely mellényrészekre borul és lazán megkötött nyakkéndő- végek fogják össze. Kivéve a kemény, magas formát, puhán vannak kidolgozva; többnyire betét nélkül való és a felsőszövet anyagából készül. A mellényrészt, mely az idén megint divatossá lett, az öltözék anyagától erősen elütő apró mintás vagy sima selyemből készítik többnyire fehér, de épp úgy fekete selyemből is. A hogy a legújabb modeleken láttuk, a kabátrészek szabása csak kevésbé változott; többnyire megosztották az elő- és hátrészek néha lebbenyrészek vannak hozzá szabva. Az ujj sima, aránylag majdnem egészen egyenes a formája és széles az alsó ujja. Ha az ujjon
