Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-08-28 / 66. szám

HuszonhatcdiK évfolyam 66. szám. Vác, 1912 augusztus 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjeleníti szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám ára 12 fillér. A bornyilvárataríás reformja. Vác, aug. 27. Általánosan elismert tény ma már az, hogy a bortörvény által előirt bornyilvántartási köny­vek kötelező vezetése a gyakorlati életben nem vált be s nem váltotta be azokat a vára­kozásokat, a melyeket a törvényhozás és az ország közvéleményének egy része ehhez a rendszab ilyhoz fűzött. Az altalános tapaszta­lat szerint a nagykereskedőkön és néhány jog- tisztelő bortermelő gazdán kívül alig vezeti valaki széles e hazában a megszabott bornyil­vántartási könyveket úgy, hogy ha a hatósá­gok komolyan nekilátnának az ellenőrzésnek, sorra vennék a termelőket, borméröket s más nyilvántartásra kötelezetteket, kénytelenek vol­nának megállapítani, hogy az uj bortörvény idevágó rendelkezései csak papiroson ma­radtak, az eleven életben gyökeret verni nem tudtak. E jelenségnek oka nemcsak a bortermelő gazdák és bormérők nagy részének Írástudat­lanságában, nemcsak népünknek kommerciá­lis s különösen könyvelési ismeretekben szű­kölködő voltában, hanem fökép abban a kö­rülményben keresendő, hogy maga a szóban forgó rendszabály célszerűtlen s az elérni ki- j vánt cél elérésére alkalmatlan. Tudvalevő, hogy a borkönyv utján vaio borkészlet-nyilvántartás a bor vizzel való szaporításának lehetetlenné tételére volna hivatva az álta', hogy a bor­könyv adatainak a vasúti és hajózási vállala­tok okmányaival való összehasonlítása révén, esetleges eltérés fenforgásánál, a vizze! való szaporítás kézzelfoghatóan kiderittessék. Azon­ban ezzel a bármely logikusan is megkonstru­áltunk latszó ellenőrzési módszerrel mégsem vehető eleje a visszaéléseknek. Hiszen a bo­rospincék tartalma a tengelyen való szállítás közben is megcsappanhat és megnövekedhc- tik; a szekéren szállított bor egy része vizze! pótolható. Azután itt van a borospince tulaj­donosának és hozzátartozóinak borfogyasztása és számos egyéb tényező, a melynek mind a borkönyvek vezetésének célzatát teljesen meg­hiúsítani alkalmasak. Ehhez képest, a ki bort i vizezni akar, azt ebben a bűnös szándékában j a borkönyv kötelező vezetése meg nem aka- j dályozza. Sőt. ellenkezőleg, ez még megkönnyíti a tisztesség látszatával törődő hami-itó dolgát és kezére jár neki, amennyiben az ilyen ha­misító az ellenőrző hatóságokat a forma sze­rint rendben vezetett, borkönyvvel a legegy­szerűbb módon még tévútra is vezetni képes. Mig igy egyfelől a borkönyvek nem alkal­masak megakadályozni a bornak vizzel való. szaporítását, tehát merőben céljukat vesztett intézménynek bizonyulnak, addig másfelől a tisztességes borkereskedőknek és termelőknek költséges és teljesen céltalan munkatöbbletet okoznak, a mi azonfelül az osztrák verseny­társakkal szemben, a kik enyhébb s kevésbbé Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. j. zakiatáaos szabályok betartására kötelezvék, érzékenyen kátrányositja őket. A föntiekben röviden vázolt okok indítot­ták a budapesti kereskedelmi és iparkamarát, valamint a hozzá csatlakozott vezető szabad erdekképviseleteket, úgymint az Országos ma­gyar gazdasági egyesületet, a Magyar keres­kedelmi csarnokot s a Magyar szőlősgazdák országos egyesületét arra, hogy a földmivelés- íigyi minisztertől a bornyilvántartási szabá­lyok revízióját kérjék. Az ez iránt a miniszter­hez intézett közös fölterjesztésükben e testü­letek a szakértekezíet tartását javasolták a mi­niszternek, annak megvitatása céljából, hogy a bortörvényszabta határoko í belül miként l.'áetne megkönnyíteni és célszerűbb irányba terelni a borkönyvek vitelének módját. KőKori leleted Vácon. Much Mátyás, a2 osztrák praehístoríkus tele­pek tudós kutatója azt véli, hogy a csiszolt kőkor letűnte óta körülbelül 3000 év múlt eí és azt hiszi, hogy Magyarország és Ausztria lakható vidékei közül a legtöbb már akkor be volt építve és hogy községeink legtöbbje praehís- toríkus előzményeken alapúi. Nézetének ez utóbbi része bízvást elfogadható, mert a neolíth- korí emlékek száma szerfölött nagy s miután láttuk, hogy a Vörös- és Középtenger vízében élő kagylóknak héjaiból készült ékszerek még hazánkba is eljutottak, bízvást feltehetjük, hogy a neolíth-korí ember messze földekre kiterjedő kereskedelmi összeköttetéssel is bírt. Csereeszkö­zül álíatbőrők és rabszolgák szolgálhattak. Az emberi élet története városunk területén ezzel az újabb kőkorszakkal veszi kezdetét. A kőkori népesség legtöbb emlékét két várszerü lakóhelyen találjuk. Egyik a Pogányvár, másik a Csöröghegy. Nem ugyan a váci határban, de közvetlen szomszédságunkban a Vacduka és Rád között határt vonó Bángorhegyen találjuk a harmadik ősteíepet, melyhez a szintén közel- íekvő Dunakeszi és Dunabogdány ős-telepei járulnak és a szórványos lelőhelyek egész raja csatlakozik. így Sződ, Váchartyán, Vácbottyán, Váckísüjfalu, •Galgamácsa, Galgagyörk, Galga- hévíz, Orszentmíklós és Veresegyháza. (Arch. Közi. Ujf. VIII. kötet II. füzet 7. Arányt Lajos ár. jelentése. Részletes ismertetésüket adja Nagy Géza Budapest és vidéke az őskorban című nagyértékű tanulmányában. Budapest régiségei VIII. 93—Í00.) Az Alsópetény határában fekvő Stajerka-puszta szántóföldjeiről sok kovanyíl- csúcs és különböző kőeszköz került ífj. And- reánszky Is fbán báró gyüjeményébe és általa a földtani intézetbe. Egy csiszolt köbalta Bujákról is került múzeumunkba. Tótfalu ős-telepéről 1877. évben ífj. Vará­zsé jí Gusztáb gyűjtött össze több durva, fekete agyagból készült edénytöredéket a M. Nemzeti Muzeum számára. (Rég. N. 426/í877.) Ugyan ö az év folyamán Morlín Emil és Boynísích Ibán egyetemi hallgató társaival Dunabogdányban talált őskori cserépdarabokat, agyagkúpokat és faragott szarvasagancsokat ajándékozott a M. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) íyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Nemzeti Múzeumnak, a melynek gyűjtemé­nyeiben több Nagymarosról és Vísegrádról szár­mazó kőkori tárgy is látható. Városunk alluvíalís időbeli kulturrétegeíre már Í8ó6-ban figyelmeztet Stäche Guido dr. bányatanácsos, a ki az 1865. év folyamán a j cs. kír. földtani intézet (k. k. geolog. Reíchsan- j staít) megbízásából nálunk geológiai föívétele- I két eszközölt. Jelentését Vác vidékének földtani I viszonyai címen (Die geologischen Verhältnisse der Umgebungen von Waitzen in Ungarn) ez i intézet Évkönyvének 1866. évfolyamában teszi közzé és befejezésül ezeket mondja: Jelenkor­ból származó érdekes kulturréteg található a Dunapartján Váctól északkeleti és déli irányban. Egy V2—2 méternyi vastag, művelésre alkalmas fekete termékeny réteg (humusz) takaró alsó részét teszi. Hasonló durvaszemcsés anyagból készült cseréptöredékek találhatók benne. Ta­láltak benne ezenkívül ló, szarvasmarha, szar­vas és emberi csontokat és fogakat, végül né­hány csiszolt tűzkövet. (Jahrbuch der k. k. geologischen Reichsanstaít XVI. 52.) A „kőhíd tájékán“ talált lelet tárgyai kö­zül hét darab kovaszííánkot a cs. kír. földtani intézetben helyezett el. Ezek közül Römer Flórís csak három darabot számít a kőeszközök közé. (Ezeket az Arch. Közi. uj folyamának V. kö­tete Í65. lapján hat ábrában elölről és oldal­nézetből is bemutatja i) í) hegy nélküli kovaeszköz, fehér, sárga, barnás, márványszerű foltokkal, 2 cm. hosszú 0*2 cm. magas, egyenszárú háromszög átmet- szetű, szélessége í. cm. | 2) kovatőredék igen széles háttal, hossza Í5 I cm. szélessége í cm. hátának szélessége 0.4 cm. j 3) barnás kova, melynek egyik oldala még j- a természetes érdes, bíbírcsós felülettel bír 2*8 ! cm. hosszú í*4 cm. széles, kissé hajlott. Ugyancsak a „Kőhíd körül“ (tehát szintén a Pogányvárban) talált tárgyak közül néhányat í 870-ben a Bécsi Embertani Társaságnak (Wiener Anthropol. Gesellschaft) adott. Ezek a következők: í) hat darab tűzkő töredék, jellemző forma nélkül, 2) hét darab minden díszítés nélkül való, puszta kézzel készített cseréptöredék, 3) korongon készült cserép széléből egy kis darab, 4) két darab csont töredék. Ezeket most a cs. kír. udvari természettörté- netí muzeum (k. k. Naturhistorisches Hof mu­seum) praehístoríkus gyüjeménye őrzi. (Az itt közölt adatokat én Bécsben a hely­színen szereztem meg, ífj Varazséjt Gusztáb valószínűleg az Arch. Közi Í365. évi folyamá­ban közölt híradás alapjan, (mely szerint „Sztahe űr í 865-ben Vácnál, a kőhíd felé, művelt réte­gekben mintegy hét kovaszííánkot talált“) ku­tatott, de nem ment tovább a Kőhídnál és így nem is talált semmit.) Mikor Szinte Gábor fővárosi rajztanár abban az időben Vácra került (1878. őszétől Í883. őszéig volt a síketnémaíntézet kötelékében,) nemcsak élénk társadalmi tevékenységet fejtett

Next

/
Oldalképek
Tartalom