Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-01-28 / 8. szám
2 VÁCI HÍRLAP Marci. S ez az ö legfőbb fizetése. Most már mosolyog az ő szeme is. Megvan már a kapcsolat a fekete kis ember és a hallgató között, ez után még busábban, majd sokkal frisebben játszik. S képes most már másfél óráig egyfolytában játszani egynek, annak az egyetlennek, a kinek szeméből megértette a magyar nótának szeretetét, mert ő is nagyon szereti a magyar nótát. Talán mást sem szeret a hegedűjén, mint azt. S ez emelte őt oda, a hová bámulattal néz fel minden barna képű legény. A nóta, a magyar dal szeretete tette őt meg cigánykirállyá. Repülj fecském s a Szeretnék szántani ! . . . Nem is szivesen játszik mást. Éppen csak ha muszáj. Azt csak úgy, akárhogyan játsza. Nem törődik vele. Um tatta, um tatta . . . hopp szásszá, nem nekem való ez — mondja sokszor. Budapesten nyáron a Mikszáth-kávéház előtt szivarral a szájában 11-ig sétál, vagy télen a Metropolban a fiának tercezik, a mig a németnek valót elmuzsikálják. Akkor aztán ő veszi kezébe hegedűjét, ráüt vonójával szerényen a hegedű hátára, csend lesz (nem úgy mint Vácon !) s felhangzik a Lehullott a rezgő nyárfa . . . s utána ha kell, órákig egyfolytában a magyar dalok összeszedett gyöngyei. S hallgatják áhítattal, nagy lelkesedéssel. A fŐAáros- ban az a hely, a hol Banda Marci játszik, egy olyan oázis, a hol jól esik gyönyörködve megpihenni, élvezettel elmerengni s egy kicsit jól esik magyarnak lenni. Jól esik a „Trombitás“ mind eféle huppajdé s más egyéb kabarénóta után Rákóczi kesergője, avagy Ezt a kerek erdőt járom én . . . Nemrég ünnepelték a fővárosban Banda Marci ötvenedik nótázó, muzsikáló évfordulóját. Éreztük, hogy ez alkalomból nekünk, a szükebb hazabelieknek is különösebben ki kellene fejezni elragadtatásunkat. Ez csütörtökön megtörtént. S hogy az összes tinnepeltetések közül Marcinak is ez esett legjobban, megmutatta a játéka. Hiszen ismerte az arcokat. Megismerte az öregekben a volt fiatalokat, a fiatalokban ráismert az öregjük, az apjuk arcvonásaira. Pesten is, ha felkeresi őt csak egy-két szál váci, máris fütyül az egész társaságra s játszik nekik, a földieknek. Hát még itt köztünk, a hol néhány százan lessük vonója mozgását, annyi tenger emlék felelevenedésekor lelke mélyéből, teljes erejéből ha játszik, nagyon természetes. Sokat lehetne még beszélni a még igen fiatalos öreg Marci vén hegedűjéről. De minek. Nagyon halvány és élettelen kópia az ilyen irka-firka a Banda Marci élő hegedűjéről. Hallgatni kell azt s nem csak olvasni róla. De irigylem is a boldog pestieket, a kik napról- napra hallgathatják! De hát elégedjünk meg azzal, hogy hébe-korba mégis csak részünk lehet benne s büszkélkedjünk azon, hogy Vác szülötte, neveltje a hires magyar cigányprímás. Végzetül a hires hegedű néhány intelmét sein tudom elhallgatni. Szólt pedig ez a többi magyar cigánynak s a magyar közönségnek. A cigányoknak azt dalolta csütörtökön a Marci hegedűje, hogy ne felejtsék el ők sem a magyar muzsikát. Hacsak nem kíván a közönség valami mást, játszák a magyar nótát. S ha játszák, ne fulasszák bele a cikornyák, futamok tömkelegébe. Ha éppen ezt szeretik, akad olyan magyar nóta is elég. A magyar közönség, fiatalság szintén ne feledkezzék meg erről, buzdítsa a magyar cigányt a maga példájával, a magyar nóta szeretetével a magyar zene ápolására, fejlesztésére. Hisz a magyar muzsika olyan, hogy ellenségeinket is meghódíthatjuk vele. Megérdemli a magunk szeretetét is, ha másért nem, csak azért, hiszen magyarok volnánk. Vagy nem? No, még egy mtelem hangzott el a Marci hegedűjéről. Ez szólt annak a részének a hallgatóságnak, a mely nem törődve a lelkesen játszó Banda Marcival, a közönség másik részével hangosan beszélgetett. Erről azonban bővebben az illemtan illető paragrafusa szól! Szentgyörgyi. Hírek. BezdeK József dr. Kelet országairól. A Váci Múzeum-egyesület nagyon jó akvizícióra tett szer.; pénteken este zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség a városháza közgyűlési termét, mert Bezdek József dr. budapesti főreáliskolai tanár, városunk szülötte kezdte meg ismertetni a tudós szemével megtett földkörüli útját, melyről a Váci Hírlap oly sokszor és oly szeretettel irt. A fővárosi közönség után, mely a fiatal, tudós tanárt előadásán az elismerés minden látható jelével elhalmozta, szülővárosának közönsége következett, mely érdeklődését igen szépen mutatta meg pénteken este. Tragor Ignác dr. a váci Múzeum-egyesület elnöke néhány meleg szóval üdvözölte Bezdek tanárt, a ki e perctől kezdve lebilincselő, kedves előadásban földkörüli útjának első részét egy órán át ismertette. Poetikus, szép bevezetéssel kezdte: Ezelőtt 16 évvel a kálvária hársai alatt a magaslatról iskolatársaival gyakran nézte a száguldó vonatokat. Társai azon elmélkedtek, hogy a mozdonyból kiáradó füst mivé lesz, ő a kérdésükre azzal válaszolt, hogy nem ez, hanem azok az idegen országok érdeklik, melyek felé ezek a modern alkotások rohannak, ifjúkorának ábrándja két év előtt ment teljesedésbe, a midőn, egy váci származású kultuszminiszteri titkár, Szűcs István dr. kieszközölte, hogy a távol Keletre tanulmányutat tehetett. Ezzel azután színes, vetített képekkel, vonzó előadásban kezdte meg nagy útja ismertetését attól az órától kezdve, midőn Marseille kikötőjében az óceánjáró gőzös fedélzetére lépett. A főleg hölgyekből álló hallgatóság figyelme kisérte útján, mely először Alexandriába, Port-Saidba vezetett, át a suezi csatornán Adenbe, majd a földgolyó paradicsomába, Ceylonba. Utjának minden pontjáról volt egy jellemző szava és közönsége különösen szivesen hallgatta, hogy hosz- szabb időt szentelt az angolok elképzelhetetlen vagyont képviselő szigetének. Bezdek dr. bár utján tudományos kutatások vezették, sehol sem volt száraz előadásában, mindenkor arról beszélt, a mi a laikus közönséget legjobban érdekli, ezért általános figyelem tárgya volt. Egy órás előadása végén Indián, Kínán át eljutottunk a világ második legnagyobb kikötőjébe, Yokohámába s ezzel a ma legérdekesebb országába, Japánba. Itt fejezte be mindig érdekes, meleg szívvel előadott ismertetését azzal, hogy február 8-án ismét a városházán tartandó előadásán Japán csodás világát, mely ma minden újságolvasó előtt a legérdekesebb ország, fogja ismertetni. Lelkes tapssal, elismeréssel honorálták előadását, bizonyos, hogy a legközelebbin szűknek fog bizonyulni a városháza közgyűlési terme. — Halálozások. Báró Pongrácz Antalné szül. Brösl Matild élete 40 ik évében elhunyt. — E hó 25-én hunyta le örök álomra szemeit özv. Kisparti Pálné, szül. Flórián Mária 62 éves korában. Az elhunytban Kisparti János k. r. tanár édes anyját gyászolja. A temetésen igen nagy közönség jelent meg, a főgimnázium ifjúsága koszorút helyezett a ravatalra s énekkara megható gyászkarral vett búcsút a szeretett tanár édes anyjától. Ny. b! — Csalódás egy liceumestén. Kevés előadónak van akkora közönsége, mint dr. Boroviczény Nándor urii plébánosnak, a ki évről évre beigazolja, hogy a zenéről nemcsak mondani valója van, de ezt oly formában tálalja a közönség elé, mely mindenek fölött tetszik. A líceum vezetősége múlt szerdára hirdette dr. Boroviczény Nándor előadását, a mikor Liszt Ferencről kellett volna beszélnie. Természetesen talpalatnyi hely nem maradt üresen a Kúrián. Várták Boroviczényt, ámde nem jött — lemondotta az előadást. A csalódás úgy lett teljes, hogy a második előadó, Pékár Gyula egyetemi magántanár sem volt még ott s igazán kínos helyzetet teremtettek a páratlan buz- galmú liceum-elnöknek, dr. Galcsek Györgynek, kinek ki kellett tölteni azt az időt, mely- alatt a nagy közönségnek várakoznia kellett. Végre Pékár megjött s előadást tartott a fülről. Érdekes volt az előadása, de mert későn kezdte és terjedelmesen foglalkozott témájával, a közönség egy kevéssé nyugtalan volt. Jóval nyolc óra után ért véget az előadás. '— BéKesség van már Kisvácon is. Vasárnapi számunkban egy intervjú-sorozat- ban megkérdeztük a város három kerületében fellépett pártok vezetőit, hogy mi az oka bukásuknak a városi képviselőválasztáson. A válaszokból sok érdekes derült ki, de legnagyobb érdeklődést az keltette, hogy mig az alsó- és középvároson a választás eredményében megnyugodtak, Kisvácon tovább forrongtak a kedélyek és a választás ellen panasszal kívántak élni, mely hosszú időre adott volna élesztő erőt a nyughatatlanságnak. A kisváci „városi párt“ főleg a meghatalmazások körül elkövetett szabálytalanságokat panaszolta és erre állapította panaszát, melynek alapján a városi képviselőválasztások megsemmisítését remélte. Az intervju-sorozatban lapunk megszólaltatta a polgármestert is, mint a választást vezető elnököt, kinek kezén a meghatalmazások mentek keresztül. Azt mondotta dr. Zádor János polgármester, hogy a meghatalmazások nagy részét azért semmisítette meg, mert törvényellenesen voltak kiállítva és ezt bárkinek hajlandó be is igazolni. A kisváciak, mielőtt a választás ellen való panaszukat beadták volna, felkeresték a választás elnökét, a ki a meghatalmazásokat egyenkint bemutatta nekik s igazolta, hogy törvényadta jogával élt, midőn a kerületek mindkét pártjának meghatalmazásai közül a jelentős részt megsemmisítette, mert erre a törvény szakaszai kötelezték. A felebbezők a meggyőző kijelentésekre egymásután ejtették el kifogásaikat s ma hozzánk intézett levelükben kijelentik, hogy miután meggyőződtek arról, hogv miután panaszuk a választás ellen meg nem állhat és törvénytelenség nem fordult elő, „legnagyobb győző, ki magát legyőzi“ és tévedni emberi dolog, nincs kedvük a kedélyeket felizgatni, a városi képviselőválasztás inegpeticionálásától elál- lanak. — Beszámoló a müvészeströl. A csütörtök estére hirdetett művészeste páratlanul jól sikerült. A rendezők nagyon hálásak lehetnek Banda Marcinak, a ki egy évtizedes távoliét után szülővárosát, melyhez oly nagy szeretettel ragaszkodik (minden héten itthon van) mégis felkereste bandájával, hogy jubileuma után bemutassa ismét szivet, lelket gyönyörködtető egyszerűen nemes játékát. O róla, ki egyetlen volt, ki nem mondta le a váci művészestét szokásos bohém-módra, külön «
