Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-08-07 / 61. szám
Ilyen beszélgetés közben ért Kerekes Pista és Csapó Laci ama feliérre meszelt házikó elé, ahol Gulyás Márton gazda vitte a szót. A két vándor iliedelm :s köszöntés után megkérte Márton gazdát, engedné meg hajlékában az éjjeli szállást számukra.-- Megengedhetem, van elég nagy portám — szólt egykedvűen Márton gazda, mikor pipájából egy nagyot szippantott. A sápadt képű hold is felütötte a fejét a falu közepén levő templom tornya fölött. Milton gazda most már inkább a pihenésre go r- golt és biz'atólag szólt a jövevényekhez. — Kerüljenek hát beljebb! Oszt’ ha még nem vót meg a vacsora, hát oda benn majd előkerül egy kis harapni való is. Nem sokat kellett biztatni. Márton gazda ment elöl, utána a két idegen. Benn a piivar ajtóban az idegenei< hangjára csakhamar előkerült Mánon gazda felesége és Jutka leánya. Falatozás közben elmondották Márton gazda háznépének, hogy honnan jöttek, hova fognak holnap gyalogolni. A bizonytalan jövő, mely mindkettőjük előtt állott, Marton gazdát annyira megindította, hogy fizetés és ellátás mellett felajánlotta nekik a mezei munkát. Márton gazda jól tudta, hogy vendégei nem igen értenek ahhoz, de úgy vélekedett, hogy vendégeit megsérti, ha ellenszolgáltatás nélkül kínálja fel jószívűségét. E közben Jutka szorgalmasan tálalta fel a vacsorát s mikor az idegenek elfogadták a gazda ajánlatát, a leány szive megtelt boldogsággal s alig várta a reggelt, hogy együtt mehessen velük a mezőre. A megegyezés és a vacsora elfogyasztása után Kerekes Pista és Csapó Laci pihenni tértek. De mielőtt álom jött volna szemükre, nem győzték egymás közt eléggé dicsérni Márton gazda leányát. Mindkettő tudott róla valamit mondani, ami kedvessé, mi sze- retetre méltóvá teszi. Kerekes Pistát a szeme és jósága; Csapó Lacit a haja és termete igézte meg . . . * Másnap reggel a hajnali harangszó ébresztette fel álmukból. Jutka már készen* várta őket. Korábban kelt mint máskor. Vagy tán egész éjjel nem is volt álom a szemén. Valami belső érzés, valami lelki gyötrődés űzte el bogár szeméről az álmot. Szeretett volna valami mélységes titkot elárulni Kerekes Pistának, de nem volt alkalma, nem volt bátorsága, mert Csapó Laci, az ő meghitt barátja mindig oldala mellett volt. Csak kinn a mezőn, a mikor leültek, hogy a reggelit elköltsék, maradt egyedül a leány Kerekes Pistával. Az is csak úgy történt, hogy Laci megakarta kímélni a leányt a fáiadtságtól, hát ő maga futott ei a kancsóval üdítő, friss vízért. A lombos diófa árnyában ültek egyedül. Tudták, hogy egyedül vannak; érezték a boldogságot, mely ebben a percben közöttük élt, de az egyedüllét elfojtotta mindkettőjük ajkán a szót. Némán, szótlanul ültek a diófa alatt, csak a szemük beszélt ... És a mit egyiknek a szeme a boldogító, az édes szerelemről, beszélt, megértette azt a másiké . . . Nehéz volt Kerekes Pistának a munkát folytatnia, de a mire vállalkozott, azt becsülettel el is végezte. Este aztán hazatértek. Otthon az öreg Márton gazda felesége már várta őket a vacsorával. Az asztalhoz ültek, de Kerekes Pista nem evett. Hiába unszolták, hiába erőltették, ő nem nyúlt semmihez. Másfelé járt az ő esze, nem az evésen. Egymást hajszolták agyában a gondolatok, hogy miképen adja tudtára Márton gazdának, hogy ő a lányát szereti, hogy ő el is venné azt feleségül. Nem volt bátorsága a szóhoz, mert attól tartott, hogy a jómódú Márton gazda úgysem adná oda egy szegény vándorlegénynek, a ki ma itt, holnap amott látja feljönni a napot. De a forró szeretet talált magának utat Kerekes Pista szivében, hogy előtörjön, hogy eljusson oda, a honnan örömet, boldogságot hitt találni: MIrton gazda szivéhez ... És mikor Kerekes Pista megkérte Jutka kezét, Márton gazda minden habozás nélkül szívesen felelt : — Legyetek boldogok, ha egymást szeretitek ! * Az egész falu népe a templom elé gyűlt: ma van Kerekes Pista és Gulyás Jutka esküvője. Mindenki tudott valamit hozzá fűzni éhhez az esküvőhöz, ki azt, hogy boldog >k lesznek, ki meg az ellenkezőjéről beszélt. De azért örömmel várta mindenki az uj párt, csak Csapó Lacin látszott valami sötét gondolat; csak ö volt szomorú, az ö lelkét bántotta Kerekes Pista és Jutka esküvője. Nem is ment a templomba, hanem az oda vezető út szélén egy lombos fa mögött húzta meg magát . . . A lakodalmas nép a templomba gyűlt, hopy meghallgassa az uj pár esküjét, melyben örök, soha el nem múló szeretetről tesznek tanúságot. Megesküdtek. Mindenki iparkodott az uj párt köszönteni s a falu népe hangos éljenzése között indultak haza felé, hogy otthon a meghívott vendégekkel a lakodalmi uzsonához üljenek. De a mint az ut lombos fájához értek: Csapó Laci hirtelen elörohant és élesre fent késének acél pengéjével Kerekes Pista szivéhez sújtott . . . Az össze csődult néptömegben Csapó Laci hirtelen tűnt el. Kerekes Pista pedig ott feküdt vérében, ziháló kebellel. Haza vitték és csak otthon tudták meg az előhivott orvostól, hogy Csapó Laci célt tévesztett. Sebet ugyan ejtett rajta, de nem halálosat. Gondosan ápolták Kerekes Pistát, hngy megmentették az életnek, hogy megmentsék Jutka feleségének. Csapó Lacinak azonban nem kellett soká bújdosnia, mert elfogták. Megkötözve vitték Kerekes Pista elé, hogy felismerje benne, ő volt-e az, a ki késével sebet ejtett rajta. Kerekes Pista betegágyából nézett a lealázkodott bűnösre, de szive nem engedte elárulni Csapó Lacit, egykori barátját, kivel az országúton egy falat kenyeret is képes volt megosztani. Azzal küldte el Kerekes Pista Csapó Laci kísérőit, hogy nem az a bűnös, a kit elébe állítottak. Mikor Csapó Laci a beteggel együtt maradt, térdre esett s úgy köszönte Kerekes Pista baráti szeretetét. Ö megbocsátott, de az öreg Márton gazda parancsolt még a házban. Eddig tartotta Csapó Lacit, de ezután nem. A beteg felgyógyulása után Csapó Lacinak távoznia kellett. Kerekes Pista kisérte ki a falu végéig. Egy ideig némán, szótlanul ballagtak előre, majd Csapó Laci igy törte meg a köztük levő csendet: — Szerettem a Jutkát — mondta Csapó Laci — mert becsületes, jó leány volt. De, hogy te kedvesebb voltál előtte nálamnál, hát áldjon meg benneteket az ég! Megölelték, megcsókolták aztán egymást és Csapó Laci neki vágott az országúinak a bizonytalan jövő felé . . . Kerekes Pista nem mozdult helyéből, csak nézett, bámult a nagy űrbe, melyben Csapó Laci alakja lassankint eltűnt . . . HireK. Megnőtt a forgalom, nagyobb a bevétel Vác állomáson. Nagy érdeklődéssel várta mindenki: a megdrágult vasúti tarifa mellett kisebb lesz-e a forgalom, kisebb-e a bevétel. Egy hónapja lépett érvénybe az uj szeméiydijszabás s ma már alig esik szó a drága vasúti jegyről. A közönség kelletlenül belenyugodott ebbe a drágulásba is és — megnőtt a forgalom. Az állomások hónapról hónapra staiisztikát állítanak egybe a vasútjegyek forgalmáról. A váci állomás főnöksége szives készséggel bocsátotta rendelkezésünkre Vác statisztikáját, a melyből megállapíthatjuk, hogy a sok harag, felindulás — megnövelte a forgalmat. Lássuk csak részletezve: Múlt év julius havában Vácon kiadtak 27,867 drb. menetjegyet, ez év júliusában 29695-öt. Múlt esztendőben 32,842 K 47 fillér, ez idén 50,807 K 38 fillér bevétele volt julius havában a személypénztáraknak. A múlt évi 27,867 utas közül helyi ferga= lomban 24,303 utas váltott jegyet 5309 K 21 fiiér értékben, ez idén juhusban 22,404 utasra esett le a forgalom, mégis 8983 K 20 fillér volt a bevétel, vagyis 3664 K 19 fillérrel több a jövedelem, dacára, hogy kevesebben utaztak. Ha kevesebb is az utasok száma jegyek szerint, bizonyos, hogy megnőtt a füzetjegyek révén. Múlt év júliusában ugyanis 553 füzetjegyet adtak ki, az idén már 1052 darabot! Ugyancsak a forgalom megnövekedését jelenti a menettéri. jegy növekedése. Múlt esztendő hasonló szakában csak 148 menettéri jegyet váltottak, az idén júliusban 553 darabot. Egyedül a gyorsvonatok forgalma mutatja az esést: 1911. júliusában Vác állomásnak 2182 gyorsvonat]' utasa volt, az idén már csak 789. A végső eredmény az, hogy 1828 darab jeggyel többet adtak ki% az idén, mint múlt év júliusában s dacára a füzetjegyek nagy mértékű igénybevételének, dacára a gyorsvo- nati forgalom süllyedésének, pénzértékben kifejezve 17,955 K 11 fillérrel többet vett be a felemelt tarifa révén a máv. Vác állomáson 1912. julius havában, mint 1911. júliusában! Szóval a máv. számítása teljesen bevált. Ebben a rövid statisztikában nincs felvéve sem a havi és évi bérletjegyek, sem a munkásjegyek forgalma. Úgyszintén csak a Vác állomásán kiadott jegyekről szól a kimutatás, vagyis nincs megállapítva, hogy Vácra hány utas érkezett. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy legkevesebb 30 ezer utas jött, legalább is annyi, a mennyi jegyet Vácról elutazásra adtak ki. Ez esetben 60 ezernél több utasa volt Vácnak most júliusban, a mávnak pedig 35—40 ezer koronával több volt a bevétele, mint múlt év hasonló hónapjában. Több mint 2000 utas naponta, egy hónapra csak Vácról és Vácra 100,000 korona bevétel: a máv nyugodtan nézhet a jövő elé. A közönség haragszik, de utazik és fizet. — Szent lstván=nap ünnepi szó= noha. A budavári koronázó templomban e hónap 20-án, Szent István király ünnepén tartandó ünnepi szent beszédet Vaszary Kolos bíboros hercegprímás felkérésére ez idén Ko- losváry Mihály váci prépostkanonok fogja inon da ni.
