Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-08-04 / 60. szám

Huszonhatodih évfolyam

60. szám.

Vác, 1912 augusztus 4.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.)

Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17.

Mikép lehetne a Lőházat felvirágoztatni?

Vác, aug. 3.

Több ízben felmerült már az a megszívlelendő gondolat, hogy városunk három nagyobb egyesületét u. m. a Kaszinót, Lőegyletet és Sportegyletet egymáshoz közelebb hozzuk s lehetőleg egyesítsük, hogy a most csak vegetáló egyesületek helyébe egy erős, kulturális, társadalmi egyesületet teremtsünk, mely hivatva lenne városunk társadalmi életét oly nívóra emelni, melyet ez a főváros közelségében, gyönyörű helyen fekvő, nagyszámú intelligenciával biró város megérdemelne.

Az egyesítés vágya azonban, mint tudjuk, mindig hajótörést szenvedett. Az elmúlt évben $ fent említett három egyesület az egyesithetés reményében küldött ki kebeléből egy-egy bizottságot, mely bizottságok küldetésüknek megfelelően folytatlak is tárgyalásokat, azonban eredmény nélkül. Az idén a Lőegylet közgyűlésén társadalmunk egyik agilis vezető embere ismételten felvetette az egyesülés kérdését s elérte azt, hogy az egyletek ismét kiküldötték a bizottságaikat s ezzel mintha eleget tettek volna a formának, hagyják az ügyet pihentetni, mig nem akad ismét valaki, a ki felrázza e város társadalmát tétlenségéből.

Lukács István elérte, hogy az egyesületek a bizottságokat kiküldötték ; most már az következnék, hogy a bizottságok üljenek is össze és vitassák meg az egyesülés lehetőségét és feltételeit. A kiküldés óta eltelt legalább három hónap s a bizottságok még mindig nem léptek érintkezésbe. Avagy mindegyik azt várja, mikor jő a kezdeményezés a másik egylet részéről? Tegyük félre itt a helyén nem való önérzetet s ne vindikáljon magának egyik egylet sem a másik részéről a tessékelést, hanem tartsuk szem előtt a közérdeket s keressük az alkalmat, hogy megvitathassuk az egyesületek összeolvasztását.

Ezután a bevezetés után különösen a Lőegy- lettel óhajtok bővebben foglalkozni, mert felsír a lelkem, ha arra gondolok, hogy az oly szép napokat és estéket átélt öreg Lőház most elhagyatva, egyedül a szúnyogok tanyája. Pedig én azt hiszem, hogy kevés fáradsággal és csekély befektetéssel még új életre lehetne kelteni az egykor oly kedélyes és sokaknak emlékezetes lőházi életet.

Annál is inkább hiszem ezt, mert hiszen néhány sikerült nyársonsült vacsora rendezésével megmutatta a Lőház agilis vezetősége, hogy fel lehetne kelteni az érdeklődést, mert még sokaknak élénk emlékezetében vannak az ott nem is oly régen megtartott összejövetelek s mulatságok sikerei. Természetes, hogy a Lőegyletet fentartó öreg uraknak nem szabad elzárkózni a fiatalságtól, hanem éppen a fiatalabb generációt kellene megnyerni tagoknak.

Hogy miként csaljuk oda a fiatalságot, azt is megmondom. A Lőegylet térjen vissza az

elnevezésében rejlő s eredeti hivatásához. Honosítsa meg ismét a lövészet sportját. Magyar- országon kevés helyen űzik ezt a sportot, pedig hadászati szempontból is nagyon fontos lenne nagyobb súlyt fektetni e sportra. De ettől eltekintve is, én azt hiszem, a ki egyszer belekóstolna, nagyon hamar kedvet kapna a lövő sport üzéséhez. Sok befektetésre nincs szükség; a lőpálya készen van, csupán fegyverek beszerzése, volna hátra. S ha a lőház vezetősége érintkezésbe lépne Szemerével, a lősport nagy mecénásával, ő megtenné nekünk azt, hogy ingyen kapnánk lőfegyvereket a honvédelmi minisztériumtól. Sőt még azt is megtennék, hogy küldenének egy pár oktató tisztet, mert úgy tudom, hogy egy korábbi mozgalomból kifolyólag bizonyos alap van az ifjúsági zászlóaljak kiképzésére.

De egyébként is fiatalságunk kilencven százaléka kiszolgált katona, tehát a fegyverrel tud bánni. Azon kivül igen sok vadász ember van városunkban, a kik örömmel iratkoznának be a lőegyletbe. Biztosra veszem, hogy a városunkban állomásozó tisztek is belépnének az egyletbe, ha a lősportot meghonosítanák.

így tehát el l^fetae érni, hogy városunk intelligens íiataisápff a Lőházban csalogassuk s mindez nem kerülne a Lőegyletnek semmiféle anyagi áldozatába. Hogy pedig igazságosak és méltányosak legyünk s ne csak a férfiak szórakozásáról és azok tömörítéséről gondoskodjunk, hanem tekintettel legyünk és gondoskodjunk a hölgyekéről is, be kellene állítani egy, vagy két tennisz-pályá.t, mely hivatva lenne a hölgyek találkozó helyéül szolgálni.

Az elhelyezés pedig a következő lenne: A lőpálya maradna ott, a hol azelőtt volt; a tennisz pályát pedig vagy a lőpályától jobbra a lőpálya és kuglizó közé, avagy pedig a Lőház épülete előtti helyen kellene felállítani. Igaz, hogy ez néhány szép fának az életébe kerülne, de hát talán kárpótolva lennénk, ha az öreg, korhadt fák leveleinek susogása helyett vidám női kacajtól zengene jó öreg Lőházunk.

Ha ezt a két dolgot meg lehetne valósítani, uj élet kezdődnék a Lőház öreg falai között s alapja, kiindulása lenne ez széttagolt társadalmunk egyesítésének, mert megoldhatóvá tenné azt is, hogy a három egyesületet: a Kaszinót, Lőházat és Sportegyletet közelebb hozza egymáshoz s lehetővé tenné az egyesítésüket.

Meiszner János dr.

HireK.

Divatcsevegés.

A tengeri fürdőket szenvedéllyel felkereső hölgyek állandó panasza volt, hogy a divatos ruháik színe és szövete nem állja a tenger sós levegőjét. Most azután végre ezen a .bajon is segítve van. A divatos szövetek közt a fehéren kivül, mely legjobban állja a napot és a tengeri levegőt, a piros, tengerészkék és valamennyire a szürke és mustárbarna szín az, ami tengerpartra a legajánlatosabb, mert úgy

szőtték, hogy a színét nem szívja ki a sós levegő. Nagyon kedvelt a fehér vászon, a panamaszövet és ezen a nyáron annyira felkapott frottészövet, ezenkívül még a posztó és sevió.

Fiatalosan csinos a fehér sevió trottőr-kosz- tüm, melynek egyetlen dísze a kitűnő szabása. Szépen csiszolt üveg- vagy kristálygomb, valamint valódi vagy imitált elefántcsontgomb s a mellőzhetetlen zsabó, mely a legfinomabb malincsipkéből készül, mint kiegészíti ezt a nagyon egyszerű, de annál drágább öltözéket. Még köpenyeken sem mellőzik ezeket a habos zsabókat. Nem csoda, hiszen fiatalossá teszik a legfáradtabb arcot is. Tetszetős összeállítása és valamennyire változatos is fehér szoknyához a tengerészkék kabát. A tavalyi ,,gamén‘ kalap helyett nagyon sikkes fehér filckalapot láttunk bőrszegéiiyeí és bőrszalag dísszel. Egyebekben a szövet és bőrkalap, a merészen belapitolt tetővel kedveltebb a panamakalap- nái, melynek annyiféle az utánzata, hogy igazán elegáns hölgy már nem is viseli. Ezeken kivül tengeri fürdőre rendkívül kedvelt az úgynevezett tengerparti fejKötő fehér batisztból, vert csipkebetétékkel vagy madeira hímzésből. Ez egyike a. legkedvesebb újdonságoknak, de természetesen csak nagyon fiatal archoz fe- iel meg.

Miután tengerparton feltétlenül szükséges kellék a fátyol, a divat a megszokott fehér helyébe egy kis változatosságot hozott. Körülbelül négyszögméternyi széles szövésű fátyol lett divatossá minden elképzelhető színben. Lazán vetik a kalapra és lobogva leng a kalap karimája körül. Szélcsendes időben ezt a fátyolt ugyanolyan színű apró tasakban hordják, mely könnyen belefér a kézi tarsolyba. Ilyen apró kis bohóságokban bővelkedik az idei divat. így például a fürdőköpeny helyett közvetlenül a fürdő után a hölgyek beiebujnak ponzsi pongyolába és abban sütkéreznek a napon. Utóbb könnyedén összegöngyölik, egy-két patentkapoccsal összenyomják, azután egy kis zsinóron függve hazaviszik.

Hogy a fehér szin vezet minden téren, azt nem győzzük eléggé hangoztatni, de legkedveltebb mégis a csipke- és himzésdiszes mosóruha, mely úgy elegáns és a divatnak úgy felel meg legjobban, ha egy kis fekete disz is van rajta. Vagy fekete alsóruhával viselik, vagy fekete bársonyövet alkalmaznak rája, valamint fekete zsettgombokat. Rendkívül izleses és sikkes dolog a fekete tiillzsabó és gallér- disz fehér ruhához. A fehér madeirahimzésű ruhákat fekete santilli- vagy malincsipkével is le szokták borítani, mely aztán a csípő felett paniészerűen dudoros, mig a derék felett valósággal ki van feszítve.

Fehér cipőhöz fekete harisnya divatos, ez is nagy eltérés az eddigi divattól, de kérdés, hogy tetszetős-e. Hogy a nagy fekete-fehérségbe némi változatosságot teremtsenek, nagy virágkalapokat viselnek, melyek még laposabbak, mint eddig voltak. A karimát többnyire sűrű pliszéfodrok fedik, melyeken minden el-