Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-07-31 / 59. szám

2 VÁCI HÍRLAP REVOLVERLÖVÉSEK A VENDÉGEKRE. Páratlan botrány színhelye volt vasárnap a Büki vendéglő, a melyet hétköznapon is, de főleg ünnepen és vasárnapon sok száz, nem csak váci kiránduló szokott felkeresni. A rossz nyár, a mikor minden ünnepen ha szél nem fújt, hát eső esett, Herczog László bérlőt nem kecsegtette nagy bevétellel. Első, talán egyet­len napja az elmúlt vasárnap volt, a mikor a szórakozó és kiránduló helyen minden asztalt elfoglaltak a vendégek. A vendéglős és családja végre biztatón né­zett végig a sok sörfogyasztón, a két kuglizó- ban meg vidám élet volt, mert azt is nem csak elfoglalták a vendégek, hanem még iz­gató harc is indult meg, hogy ki üti le a kutya- bátran álló királyt. Fenn a cigány muzsikált, a pincérek a sört és a körözöttet hordták rogyásig, lenn pedig a revolverlövések dördültek el rettenetes ka­varodást és pánikot idézve elő, a mellyel a Büki forgalmát teljesen megöénitották. ügy kezdődött a botrány, hogy a kuglizó- ban pénzre játszottak. Nem szokatlan ez, majd minden kocsmában akad „hivatásos“ játékos, a ki nyer, vészit a szórakozásáért. Az ese­mények végén kiderült, hogy Kurdi Kálmán egy koronát tett egyik bábra. Hogyan történt, hogy nem, a rendőri nyomozás van hivatva kideríteni, de tény, hogy az egész társaság János megszédülve hebegett köszönetét és abban a pillanatban úgy érezte, hogy ez volt az a sugár, a mit ő várt. Most itt van, csak meg kell fogni! Ez nem pusztán azért a kés­hegynyi túróért van, ez alatt más rejtőzik, ez a Fortuna! Egy fejjel magasabbnak érezte magát a kollegáinál, a kik irigykedve látták ezt szokatlan jelenetet és titkon mindegyik elhatá­rozta, hogy ezentúl a hivatalban reggelizik, még pedig túrót. — János pedig, a nap hősé iz­gatottan számította az órákat, a perceket, mely- lyek elhozzák neki azt a magasztos pillanatot, mikor a főnöke asztalához ülhet. Hogy ez alatt a megszokott, sablonos munka nem ment olyan simán, mint rendes körülmények között, az természetes. Még kisebb baj volt, hogy a Schwartz Manó számláját Grünfeldnek akarta küldeni és viszont, az azonban, hogy az iro­davezető által írott konceptust a felisinerhe- tetlenségig végig öntötte tintával, már a súlyo­sabb beszámítás alá esett, mert az irodavezető­nek újra kellett Írni. De János nem hallotta a különböző állati nevek zuhatagát, a mik feléje repkedtek. Előtte Fortuna képe lebegett és konokul hitt a szerencséjében. Egy félórával előbb távozott a hivatalból, mint a többiek. Az utcán szemlét tartott maga felett és miután megállapította, hogy a gal­lérja a krétával való kémiai eljárás által sem lehet szalonképes és hogy a kézelőit már is­mételten megfordította, tehát újat kell vennie. Ezt a fényűzést különben megengedhette magá­nak, elvégre az az napi ebedért nem keli fi­zetni. Ruhát nem cserélt, a menyiben a hiva­tali, a kimenő és a látogató ruhákat az az egy redingok képviselte, a mi rajta volt! Termé­szetéhez méltóképpen éhesen bár, de azért bizonyos elfogódottsággal ment az ebédre. Az egész család a legnagyobb szívélyességei fo­gadta Jánost. A főnök úrral szemben ültették asztalhoz, jobbról a szeretetreméltó főnökné foglalt helyet, mig baljára az angyali házi kisasszony ült, a ki bájosát! mosolyogva egész idő alatt nem szűnt meg Jánost kínálni. Node János ki is tett magáért! Mindent megevett! Ebéd után jött a fekete kávé. Aztán egy vas­ezen az egyetlen dobáson veszett össze. Eleinte izgatottan bár, de szóval próbálták kapaci­tálni egymást, de az argumentum elfogott és most már tettlegességre került a sor. Asztal és szék mozdult meg a veszekedők kezében, utoljára pedig Kurdi Kálmán kiugrott a kom­pániából és a fal mellé húzódva előszedte re­volverét és belelőtt a társaságba. Most kezdődött az igazi kavarodás! A vi­tatkozók egyenesen a lövöldöző felé rohan­tak, a ki néhány lépcsőt ugorva a kijárathoz jutott s ugyanabban a percben újra elsütötte támadóira revolverét. A nyári vendéglő teli volt vendégekkel, a kik vígan voltak s most eszméltek fel, hogy körülöttük revolvergolyók röpködnek. A veszedelem elmúltával tudták meg, hogy többször fenyegette őket a halál szórakozásukban és látták, hogy a páratlan botránynak folytatása is következik. A kuglizó* ban maradt társaság ugyanis egymás ellen ro­hant s ki mihez jutott, azzal rontott a mási­kára. Parázs verekedés keletkezett, melyet nagy nehezen szerelt le a vendéglős, de azután már búsan konstatálta a következményeket. Az előbb még elfoglalt volt a Büki min­den asztala, egy néhány perc múlva üres volt az egész terület. A botrány megrémítette a vendégeket és hányát homlok menekültek on­nan. A rendőrség megindította a vizsgálatot. tag szivar a főnök úrtól, végül — nyilván az emésztés elősegítésére — a kisasszony zongo­rázott. Határtalan boldogságára a főnök úr kijelentette, hogy ezentúl mindennap ott kell ebédelnie. János úr úszott! Úszott a kitűnő ételek mámoritó illatában és úszott a kisasz- szony csudaszép szemeiben és úszott abban az illúzióban, hogy majdan az a szép szem­pár az övé lesz és akkor a főnők úr és becses neje fiukként fogják őt keblükre ölelni. Istenem, hogy fog ő akkor enni! így tartott ez már majdnem egy hónapig. Janos végigette a menüt, szívta a szivarokat és sütkérezett a főnök úr kegyeiben és a kisasszony szemeiben. Feltétlenül hitte, hogy ez a dolog csak házassággal végződhetik. Már már idején valónak tartotta, hogy nyilatkozzék. Az általános kölcsönzőből bérelt egy frakkot és a legközelebbi ebédre abban ment el, természetesen az obligáL virágcsokorral a kezében. A szobaieány fogadta, — a kinek bár nem adott borravalót — s a ki mégis jóakarattal volt hozzá. — Díjas úr kérem, — kezdte a szobalány — a nagyságos úr azt üzeni magának, hogy mivel most már a maga étvágya látásán az ő étvágya is megjött, ne tessék most már hoz­zánk jönni ebédre! Különben az egész család elutazott utókúrára Karlsbádba. János úr először elfehéredett, aztán kiejtette a virágot a kezéből és lassan két könycsepp futott végig az arcán. Szótlanul ment el és otthon megírta az üzletvezetőnek, hogy kilépett a cégtől. A konkurrenciánál kapott jó állást, de ... az étvágyát elveszítette. Hírek. — SiketnémáK napja. A hazai s fő­képen a budapesti siketnéma társulatok kez­deményezésére a magyar siketnémák nagy­gyűlést tartanak augusztus 18-án és 19-én Budapesten, 20-án pedig Vácon. Első ilyen találkozása lesz ez a magyar siketnémáknak, kik a következő programmot állították egybe: aug. 17. ismerkedési estély az építő munká­sok palotájának vendéglőjében, aug. 18. Reg­gel 9 órakor, a régi képviselőház üléstermé­ben (Főherceg Sándor-u.) a nagygyűlés meg­nyitása. Délben egy órakor : Bankett az építő munkások palotájának vendéglőjében. Délután : Séta és az állatkert megtekintése. Este : Ét­lapszerinti vacsora az építő munkások palotá­jának vendéglőjében. Aug. 19. Reggel 9 óra­kor a régi képviselőház üléstermében a nagy­gyűlés folytatása és bezárása. Gyűlés után : a Cházár András Orsz. Siketnéma-Otthon“ sa­ját helyiségében néhai jólészi Cházár András arcképének leleplezése. Azután a kerepesi te­metőben Fochs Antal sírjának megkoszorúzása. Délben egy órakor ebéd az építő munkások pa­lotájában vendéglőjében. Este: A városligeti Angol-park megtekintése, szórakozás a mutat­ványos helyeken. Aug. 20-án : Reggel 8 óra 10 perckor utazás Vácra és a siketnémák in­tézetének kertjében levő jólészi Cházár András szobrának megkoszorúzása. Az intézetből vo­nulás a temetőbe s ott Oros Kálmán síremlé­kének lelepzése. Délben : a Siketnéma Sport Club football-mérközésének bemutatása és egyéb társasjátékok a Pokolban. Este : búcsú­vacsora tréfás előadásokkal ugyanott. — Elmegy egy hivatal Vácról. A szabadkai üzletvezetőség felállításával kapcso­latban a többi üzletvezetőség vonalbeosztása változást szenvedett. így a miskolci üzletveze­tőség vonalhálózatából az ipolysági és balassa­gyarmati osztálymérnökségek vonalait elvitték és a budapesti balparti üzletvezetőséghez csa­tolták. A helyi érd. vasutak váci osztálymér­nökségét Gödöllőre helyezték, a vác-- drégely- palánk és diósjenő—romhányi vonalak az ipolysági osztálymérnökséghez csatoltattak. Mert az utóbbi hivatal munkaköre ez által lé­nyegesen megnagyobbodott, az igazgatóság egy második mérnöki állást rendszeresített, a mely azonban mérnökhiány miatt előreláthatólag sokáig betöltetlen marad. — Véglegesítés. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Szép József és Vas István siketnémaintézeti tanárokat állásukban meg­erősítette. — 500 footballista Vácon. O'yan érdekes látványosság lesz vasárnap, augusz­tus 4-én városunkban, minő ritkán akad. Arról van szó, hogy nem kevesebb, mint ötven fővárosi és fővároskörnyéki labdarúgócsapat­nak a játékosa külön vonaton kijön Vácra. Az ifjúsági labdarúgó szövetség rendezi ezt a nagyarányú kirándulást, melyen részt vesznek a szövetségbe tartozó összes egyesületek, kik együttvéve ötszáz tagot állítanak ki. Vasárnap kora reggel külön vonaton érkeznek s váci sportegyesület kiküldöttei fogadják a vendé­geket, a kik délelőtt a V. S. E. pályáján atlétikai viadalt rendeznek, azután kirándulnak Tahitóifaluba és a pilisi hegyekbe. Innen visszatérve három foolballmérkőzést rendeznek ugyancsak a sportegyleti pályán. Egyik válo­gatott csapatjuk a szövetség footballbiráiból alakított csapattal fog mérkőzni, ezt követi a V. S. E. csapatával való küzdelem, melyre szintén válogatott csapatot állítanak össze. Az érdekes sportnapról különben falragaszok útján is tájékoztatni fogják a közönséget, mely a footballmérközéseket bizonyára nagy számban fogja megtekinteni. — A póstáról. (Levél a szerkesztőhöz.) Engedje meg, hogy egy kis hiányosságra fel­hívjam b. figyelmét. A póstáról akarok szólni. A pósta-épületről sokszor volt már szó e lap­ban. Egy sokkal kisebb részéről, a pénztárak* hoz való jutásról teszek említést. Holnap ép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom