Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-07-24 / 57. szám

n 2 közt várának egyik elrejtett sötét pincéjében helyezte el. És itt végezte hajmeresztő gyil­kolásait. Kiszemelt áldozatát, — a ki miden- kor szzű leány volt, — vezeklés céljából le- küldte a pincébe. Meghagyta neki, hogy a szo­bor előtt térden állva imádkozzék s ha ezt el­végezte: vegye le annak nyakáról az imafű­zért s hozza fel neki annak bizonyságául, hogy — vezekelt. És ment az áldozat, mindennap másik. Kezeit imára kapcsolván, letérdelt a szobor elé és imádkozott. Majd pe­dig, — parancsához híven — felállt, hogy le­vegye a füzért. És ebben a pillanatban meg­mozdult a rugókon járó vasszörnyeteg, vas­karjai a leány köré fonódtak s az abban lévő tőrök keblébe fúródtak. És folyt az ember vér, folyt, folyt — Báthory Erzsébet számára. Eb­ben a meleg, piros vérben fürdőit ő napon­ként, hogy szive hideg s teste hófehér legyen. Hogy szépségét megtartsa, mintegy 600 szüz- leanyt pusztított el ekként évek hosszú során át Báthory Erzsébet. A sors sújtó keze azon­ban utolérte őt is. Vétkes gonoszságáért még itt e földön meglakolt, Beczkó várának ura: Stibor, tudomást szerezvén e gyilkos tettekről: elfogta őt es saját várában, ugyanabban a pin­cében, melyben áldozatainak vérét ontotta, egy szűk cellába elevenen befalaztatta . . . (Befejezése vasárnapi számunkban.) HireK. Népünnepély Nagymaroson. A múlt századnak egy rémeként kisért ez a már divatból kimenni készülő szó: népünne­pély. Azt hittük, hogy úgy jár, mint a hideg­lelés: eltűnik, — nem, Nagymaroson egyszer csak feltűnik. Az igaz, hogy nem volt ökörsütés, nem volt lepény, meg kiflievés, versenypofoz­kodás, póznamászás, zsákbafutás és szamara- golás, de volt „jótékonykodás“, — magyarul: pumpolás. A népünnepély délutánja azzal telt el, hogy meghallgattuk a kabarázást, folyton ott csen­gett fülünkbe egy-egy kis Hébe, hogy vegye­nek: „csak egy virágszálat, egy skatulya promenclit, legyezőt, kocsikenőcsöt, pudert, kökényt, cipőzsinórt, csiziós verset, szappant, zacherlint“. Árultak ott azok a fehérruhás kis lányok mindent, a mi szem szájnak kellemes és kellemetlen. De a nagy Hébék is árulhattak! Mi, váci kiküldöttek paríroztunk a mennyire lehetett, hogy a „titkárunk nem jött ki“, hogy „tiltja eskünk", hogy a fizetésünkből már 3-ikan kijöttünk, hogy nem ezért jöttünk ki, — hogy mi Maroson csak lélekzetet veszünk, hiába ! nem hagytak békében. Pedig a kabaré­pódiumon ott virágzott Virág Jenő konferálása mellett Kornai Berta, Fedák Sári Zs., Szent- györgyi Lenke, Hanuath Ilona, Lindh Marcella (az utóbbi öt inkognitóban) és a „jótékonyak“ nem hagytak bennünket gyönyörködni, pedig olyan szép nótákat énekeltek, hogy na: „Len­nél te, lennél te prózabimbó . . . akkor ő valami más lenne, — meg Londonban hej“. Egy kapacitáló lányra egyikünk úgy rákiáltott, hogy ijjedtében minden pumpoló elejtette a cókmókját és megszűnt a vásár. Volt szépségverseny isrKettő holtversenyben érkezett. Az egyik 185 cm. Loreley-hajával, a másik 185 cm. Loreley-hasával nyerte a dijat. Bizony, ha ez utóbbinak karikát tettek volna alája, omnibusznak néztem vón’. Ez alatt aztán derekasan működtek az ital­sátrak. Volt ott limonádésátor, szód’sátor, bor-, sör- és pezsgősátor. Estefelé — ez utóbbiak — csak úgy ontották a bespiccelt notabilitásokat. Különösen egy pezsgősátorból kiesett előkelő­VÁCI HÍRLAP ! ségen nagyon meglátszott a hirtelen bekövet­kezett alkoholmérgezés, — nevettünk is rajta annyit, hogy elég lett volna egy népünnepélyre is, — úgy hordta körül ez a bácsi a félpohár pezsgőjét, mint a hogy a koronázási almát szokták, vagy őseink a véres kardot s talán még most sem adta ki a kezéből, ha meg nem halt, mert folyton azt énekelte, hogy: „sohse halok meg!“ Végül a sok kultúrát és port leöblíteni bementünk a Lacikonyhába, mely, hogy miért, miért nem, a „citromhoz“ volt címezve. Ott bizony nem volt se Laci, se konyha, csak sör, rémesen keserű sör. Na de nem baj, szép lánytól ez is jó volt. (Hej Bátky Tercsi!) Vacsora után tombola és tánc. Azt hiszem elég egy napra. így folyik le Maroson egy népünnepély. Milyen más volt ez, még csak egy pár évtizeddel előbb! Ma már meg van hamisítva minden. Ma már a duhaj paraszt, meg a betyár nem cigánnyal muzsikáltat magának, hanem ott piszkál éneklés közben a gramofon öblében a fokosával. Bizony nagy siilyedés ez. Lassan­ként elveszítjük a nemzeti jelleget. Védekeztek is a nagymarosiak a népünnepély megtartása ellen — kézzel-lábbal. Nem sikerült. A nagymarosiaknak a „nyaralók“ elleni harcá­ban a nyaialók győztek — persze, hogy a nagymarosiak elhatározták, hogy kibánnak velük. Abban állapodtak meg, hogy vasárnap, az ünnepség szinterén nagy szénahordást fognak rendezni. Persze, vége lett volna az ünnepélynek, mert bizony 1000 főnyi tömeget, ha 30—40 szénásszekér szakit ökör lassúság­gal keresztül, tönkre tette volna az egész délutánt. De a benszülött nagymarosiak meg­gondolták a dolgot. Vasárnapi szénaszállitas helyett kimentek a kültelki kocsmákba s ott szidták a nyaralókat. Estefelé azonban ők is behúzódtak a városba s egyszer csak azon vették észre magukat, hogy a pesti gőzzel telt levegőjű táncteremből egyre fogy a kidőlt nyaraló s hogy a végén mégis csak ők maradtak. Egyébként Binder Lajos községi főjegyző fá­radhatatlan rendezőnek bizonyult. Összenépün- nepélyezett vagy háromezer koronát (hátha még nem lett volna eső !) és megint vígan öntöz- tetheti a nagymarosi poros utcákat a nyara­lóknak. Alert a marosi sváb okos : öntözésre, világításra egy fillért sem ad a pótadójából, de odaadja főjegyzője egész agilitását, teremlse össze a nyaralóknak a világítási és öntözési költségeket a — nyaralóktól. Cs. — Az elfeledett Schuszter Kons­tantin. Tegnap volt Schuszter Konstantin halálának évfordulója s a székesegyházban gyászmise volt, melyet Jung János felszentelt püspök mondott. Egyébként majdnem teljesen üres volt a nagytemplom hajója, csak a várost képviselte a gyászmisén Zádor János polgár- mester. Feledésbe ment már a nagy püspök emléke, azé a püspöké, a ki néhány milliót tett közcélú alapítványokra, a ki azért vont meg magától minden élvezetet, hogy halála után nagy adományaiban éljen emlékezete a hálás utókor előtt. — BéKéssy Kapitány itthon. Békéssy Béla honvédhuszár kapitány vasárnap érkezett Budapestre stokhohni olimpiádról. Igen nagy társaság várta a vonatnál, ott volt számos váci tisztelője is. Az Estben érdekesen Írja le Gillemot Ferenc a kardverseny világbajnoksá­gáért való küzdelmet. Olvasóinkat érdekelni fogja a következő rész: Az első csoportból Békéssy s Nádi kerültek a döntőbe s Békéssy kapitány itt gyönyörűen verte az olasz bajno­kot. Majd Békéssy kapitány győz Földes ellen. Utóbbinak szervezete szemmel láthatólag nem állotta a stockholmi tartózkodás fáradalmát s a kard nem engedelmeskedik neki úgy, mint otthon szokott. Annál frissebb Békéssy kapi­tány, felsőtest-mozgása a régi, csak talán lá­bait tette kissé merevebbé az utóbbi évek sok lovaglása. Két győzelemmel s egy vereséggel a harmadik forduló után holtversenyben van­nak: Békéssy, Nádi, Fuchs, Mészáros és Schenker, A következő két forduló egyenesen a nézők idegeire megy. Nádi kétszer győz, de mindig csak 3:2 arányban s négy győzelem­mel s egy vereséggel Bíkéssyvel s Fuchs-szal holtversenyben van s mögöttük Mészáros és Schenker következnek, két-két vereséggel. A helyzet végtelenül komoly. Nadi a zsűri szem- mellátható jóvoltából tör előre s a magyarok pártatlan komolysággal verik egymást, úgy hogy a hét magyar küzdelméből még leg­könnyebben az olasz kerülhet ki győztesként. Békéssy—Nádi! Az elnök felhívása nyomán halotti csend támad a teremben s a mint el­nézzük Békéssy kapitány délceg alakját, valami édes bizalom lopódzik szivünkbe s a mint vívnak, percről-percre erősebb lesz reménység günk, hogy Békéssy megveii a félelmetes olaszt. Ez aztán már nemcsak reménység, ezt már pozitív dolgok támogatják: 1 :0 Békéssy ja­vára. 2 : 0 Békéssy javára. Zug, reng a terem. 3 : 0 Békéssy javára! Az olasz leveszi maszkját, s bár fáj neki a verés, de imponál ellenfelé­nek nagysága s kardjával tisztelegve,_ még kü­lön mélyen meghajtja magát Békéssy előtt, ki­nek kezét a magyarok szorongatják s boldo­gan viszik kifelé, hogy a félelemtől terhes le­vegő után egy kis friss levegőt is szívhassanak. Később Fuchs Jenő győz Békéssy ellen, majd Fuchs a rettegett olasz ellen s megvédi négy év előtt szerzett világbajnokságát. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogyha a Fuchsnak nem si­kerül a döntő tusst beadni, akkor két-két ve­reséggel négyes holtverseny van az első helyre. Ebben az esetben a fussarány alapján Mészá­ros vagy Békéssy a világbajnok, harmadik Fuchs s negyedik Nádi. % — A huszárság úsztatógyaKorlatai a nagy Dunán. A koránkelő sétálók figyel­mét érdekes gyakorlatra hívjuk fel. A váci 6. honvédhuszárezred eddig úsztató gyakor­latait a kis Dunán rendezte minden esztendő­ben, ez idén átjön a nagy Dunába. Tegnap a budapesti honvédhuszárezred a kis Dunát úsztatta at, ma korán reggel a váci huszárok teljes felszereléssel, a lovakkal együtt a nagy Dunán fognak úsztatva átkelni. Az érdekes látványosságnak bizonyára sok nézője lesz. — PüspöK a villamos cséplésnél. A kisváci szérűben dolgozó villamos cséplő­gépet nap-nap után igen sokan látogatják s érdeklődéssel nézik a gyors munkát. Hétfőn délután hatóra tájon grófpüspökünk Nagy Sándor jószágigazgatója kíséretében automo­bilján kilátogatott a villamos csépléshez. Éder Ernő, a városi villamos mű vezetője és Ka­zár Árpád részletes felvilágosítással és magya­rázattal szolgáltak s a püspök különösen nagy érdeklődéssel hallotta, hogy Váctól le egész a Bánátig nem csépelnek sehol villamos géppel s a kisváci gazdák az alföldi nagy uradalma­kat megelőzték a villamos erő felhasználásában. — EsKüvö. Pogány György a budapesti népopera kiváló tagja s kitűnő énekművésze, Pogány Antal pénzügyőri főbiztos öccse, julius 19-én tartotta esküvéjét Andrejka Margit ur- leánnyal, a népopera énekesmüvésznőjével az újpesti róm. kát. templomban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom