Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-07-14 / 54. szám

H u szón hat odih évfolyam 54. szám. Vác, 1912 julius 14. VÁCI IRLAP Poltti&ai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Ipartidvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. A jövő nemzedék. {Húrom cikk.) I. Vác, jul. 13. Elült a mosoly, elmúlt bánat, a melyet a tanév végén kiosztott iskolai Értesítők vará­zsoltak az arcokra, plántáltak a szivekbe. Most lapozgassuk mi az Értesítőket. Nem azért hogy talán érdekeltségből származó kiváncsiságunk- egy pillanatra jól-rosszuieső tápot adjunk, ha­nem hogy kepét alkothassunk magunknak arról a világról a melynek csak igen fogyaté­kos vázlatát látjuk még a legvaskosabb érte­sítő szóárjában is és rideg kalkulusaiban. Igen csak vázlatát, de bennünket az egész iskolai világ, annak minden mozzanata érdekel, illető­leg minden mozzanatában az a mi a társada­lommal, az élettel összefüggésben van. A művelődés (a legnagyobb részben csak az anyagi mővelődés) néhány harsány trom­bitása a tanulót csak egy viszonylatban látja (ha egyáltalán látja) a tanár és növendék vi­szonylatában. Mikor mi nu-st a városunkban megjelent Értesítők alapján iskoláink világáról, tanuló ifjúságunkról, mint a jövő letéteménye­seiről akarunk néhány jellegzetes vonást pa­pírra vetni, minden figyelembe vehető és ve­endő szempont érintésével tesszük ezt, mert csak igy lesznek az Értesítők az iskolai élet­nek értelmesen beszélő hírvivői. Az iskola a társadalmi fejlődés nélkülözhe­tetlen szerve. Mint ilyen természeténél fogva nem izolált, hanem szükségszerű kapcsolatban van a társadalmi fejlődés összes tényezőivel. B kapcsolat annyira sokszerű, hogy az iskola rendeltetését csak abban láthatjuk, hogy az csak vezető, irányitó ama nagy számú felismert és fel nem ismert tényező között, a mely a tanulónak, mint a társadalom leendő tagjának minden irányú kiképzésében szerepel. Ennél fogva az iskola munkája csak a vele kapcso­latban levő más tényezők munkájává! lesz tel­jessé, ei edményessé, harmonikussá. E ténye­zők kiizött első helyen áll a család. A család okos s lelkiismeretes közreműkö­dése nélkül az iskola nem végezhet eredmé­nyes munkát a nevelés terén. Az iskola meg­adja az irányítást, megteremti a helyes irányú fejlődésre alkalmas talajt, a melyet ilyen irány­ban tovább tnővelni a szülőiház feladata. A tanítótestületek egyhangú bizonysága szerint azoknak a tanulóknak a fejlődése a leghar- monikusabb, a kik nem a szülök szeszélyeinek bábjai, hanem a kik otthon folytatását, meg­erősítését látják és nyerik annak a nevelésnek, a melyben az iskolában részesültek. Az egyéni hóbort, az iskolával szemben táplált bizalmat­lanság még mindig áldozatot kívánt s az ál­dozat minden esetben az ártatlan gyermek. Viszont az iskola nem zárkózhatik el a szülői­ház jóakaratú őszinte felvilágosításai, a gyer­meknek a család körében való helyzetéről magatartásáról szóló értesítései elől. Hiányos­nak tartunk minden rendű és rangú iskolai Értesítőt mindaddig mig az az iskolának a szülői házzal történt közreműködéséről vala­melyes beszámolást nem nyújt. A mi a helybeli tanulónak a szülői ház, az a vidéki tanulónak a szállásadója és környe­zete. Az elemi iskolai tanulók közül kevesebb de a középiskolai tanulók közül igen sokan vannak arra utalva, hogy ismeretlen helyen vegyenek maguknak szállást. A szállásokon levő tanulók irányitója a szülőknek minden gondolatukban, minden cselekvésükben sugalló szelleme, de kell hogy e sugallatot a szállás­adók is megértsék s a szerint járjanak el. Pe­dagógiai orgazdaság volna azoknak a szállás­adóknak az eljárása, a kik a vidéki tanulók tartását tisztán megélhetési keresetforrásnak tekintenék. Nagyon figyelemre kell méltatni az iskolának a tanuló és a szállásadó és környe­zete viszonylatát, viszont a szülőknek sem lehetnek a piaci árak fiaikelhelyezésével irány­adók. Szeretnénk egyet-mást olvasni az Érte­sítőkben, a mi a szülőket tájékoztatná e te­kintetben is. A családon, a szállásadókon kiviil figyelembe kell vennünk azt a nagy közösséget, a melybe az iskola növendéke, ha nem is sok alkalom­mal, de mégis belckciüi az iskoiaban és ísko- lán kívül. Az érdekelt szülőkön, a nem érdek­nélküli szállásadókon kivül az érdektelen nagy- közönség részvétele a nevelés munkájában, az iskolával való együttműködésben sokkal fon­tosabb, mint a legtöbben gondolják. Ezért fo­kozott figyelemmel oivastuk az Értesítőknek azokat a fejezeteit, a melyekből a társadalom­nak, a társadalom vezetőköreinek az- egyes is­kolák iránt való érdeklődése kitűnik. Az egyes értesítőknél részletekig rámutatunk erre, itt csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem elég a ha­ladó kultúra zászlajának intenzív lobogtatása — szóval, hanem tettekkel kellene a tanuló- ifjúságot e zászló alatt kifejtendő munkára ser­kenteni, példával nevelni. Az iskola szerepét úgy fogtuk fel mint ve­zetőét a sok tényező között, a mely a jövő nemzedékének nevelésében a létért való küz­delemre való előkészítésében részt vesz. Eb­ből a szempontból lapozgatjuk a városunkban megjelent Értesítőket s iparkodunk értékelni azt a nagy munkát, a melyet a különböző ta­nítótestületek kifejtettek önzetlenül, önfeláldo- zóan körülbelül 3000 növendék nevelésével, tamitásával. p. HireK. Ibsen Nórája. Nem adott elő Vácon, 1912. julius 6-án a Kúria nagytermében. Ez volna a vasárnapi színházi est kritikája. Ami pedig itt következik, az már nem kritika, ha nem a vasárnapi estén hátrahagyott űrnek betöltése. Egy kis papiroson való enyelgés ez­zel a tüneményes szép asszonnyal, Nórával. Volt egyszer, hol volt, hol nem volt, én nem tudom, hogy hol és mikor,, de úgy történt, hogy ennek a fejlődő szép asszonynak, (még nem Nóra) Budapestnek valahogy eltűnt a nem­zed karaktere. Hirtelen növesztették és bele­építették a faji jelleget úgy, hogy ma Buda­pesten valami indulatos internacionális szellem­kavarodás uralkodni, A kabarék, orfeumok s a sajtószellem nyelve az uj Budapest artista­csibész nyelvéből fejlődött. Humorát a kávé­házak rettentő tömege és a Dob-utca szol­gáltatja. Durvaságait Balkánból szerezte. Iro­dalmát és zenéjét a germánoktól. A magyar kultúrát az egészséges vidék ápojgatja kevés eredménnyel és még kevesebb reménységgel. Nagy betegségünk a politika. Kivezető út az irodalom forradalma. Ez aztán az oka annak, hogy örülünk, hogy egy olyan messze földről jött színdarabhoz jutunk, a mely földnek hatása alá irodalmunk még nem került. Különösen egy Ibsenhez. S vasárnap Ibsenből a kabaréba pottyantunk. Nagy zuhanás volt. Bevallom, hogy asszony nem imponált még nekem soha, mint „Nora.“ Mennyivel külöinb asszony, mint a magyar Maróthyné, a ki azt vágja a férjének és a társadalomnak a sze­mébe, hogy „ti férfiak, ha ti megkövetelitek tőlünk, hogy szüzességet vigyünk a házas­ságba, mi is megköveteljük ezt tőletek!“ Mi­lyenbeteges jellemez a Nóráéhoz képest! Pe­dig ez az egyetlen magyar darab, a mely ver­senyezhetni akarhatna Nórával. Nóra. Nóra férje a saját érdekében van két­ségbe esve, mikor felesége összeütközésbe jön a büntető törvénykönyvvel és bajba jut. Tudja, hogy a társadalom az asszony bűnéért a fér­jet is sújtja és önző vergődésében saját meg­mentésére gondoi csupán. De, mikor a fele­sége deus ex machina menekül a bajból s fe­lettük újra ragyog a burzsoák és filiszterek ege : a férj tündökölni vágyik ebben a ragyogásban és ismét glóriás diadémmal emeli vissza ma­gához a nőt. Nóra azonban visszautasítja ä férfit, mert' nem tud többé olyan emberrel együtt élni, a ki csak a szerelemért házastársa, de olyan lovag, a ki áldozatul tudta volna dobni magát feleségéért, lenni nem tudott. A férj hasztalan esdekel, — a nő igazi nő. Nem bocsáthat meg a könyörgő férjnek, ha­nem, mint egy neinezis, mintegy földi igazság­szolgáltatás — otthagyja urát, a ki lehet gyermekeinek atyja, de neki többé férje nem. Az uj színpad jeles művészeitől ezt kel­lett volna látnunk, de csak kabarét kaptunk, így történt, hogy Ibsen talyigája Vác alatt el­törött s Tespis is elindult az ö kordájával visz- szafelé. — Hénap Tamás dr —rendfönöK. A magyar piarista-rendnek nagy napja volt tegnapelőtt : a nagybeteg Magyar Gábor rend­főnök helyébe Hénap Tamás dr. rendi kor­mánytanácsost, a rend vagyoni gondnokát és tanulmányi ügyeinek vezetőjét választotta meg tartományi főnöknek. A választás hire Vácra pénteken kora délután érkezett meg s általános örömet keltett, mert az uj rendfőnök egyéni­ségét nemcsak szeretik és nagyra becsülik, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom