Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-07-10 / 53. szám

R 2 VÁCI HÍRLAP SZILÁGYI TUBA FELESÉGE. A fővárosi lapok meghozták szombaton a szomorú szenzációt: Szilágyi Gábor gödöllői szolgabiró felesége, mialatt férje a szomszéd ágyon aludt, agyonlőtte magát. A nagyon szép asszony tragédiáját bősége­sen leírták a budapesti lapok, itt csak néhány epizódot mondunk el, a mit közönségünket is érdekli. Szilágyi Gábor Rudnyánszky László rácke­vei főszolgabíró leányát vette feleségül. Rud- nyánszkyra, a ki hosszú ideig volt Vácon szolgabiró, még sokan emlékeznek nálunk. Jókedvű fiatal ember, szép lovai, mulatságai révén állandóan a beszélgetések középpontja volt. Vácól is nősült és a bájos, szép Tarcsay Mariskát vette feleségül. Oly nagy és díszes esküvő is kevés volt még, minő a Rudnyánszky- Tarcsay nász! Három szép gyermekben gyönyörködhetett néhány év múlva a fiatal pár. Két leány, egy fiú. Ekkor ment hire, hogy Rudnyánszkyék válnak. Az elválás meg is történt, egy ideig Rudnyánszkyné Vácon lakott, azután Filótás Ferenc honvédhuszárszázados neje lett. A gyer­mekek is elmentek Vácról. Rudnyánszky Hanna és Erzsébet gyönyörű leányokká fejlődtek. Mind gyakoribb lett Szi­lágyi Gábor látogatása házuknál. Egyszer éj­jeli zenét adott Szilágyi Tuba (az volt a becezo neve.) A főszolgabíró másnap megkérdezte: — Erzsikének adtad ugye ? — Nem én, Hannának! — De hiszen Hanna már menyasszony! — Mégis engem szeret. így tudták meg, hogy Hanna Szilágyit sze­reti, jeggyűrűt visszaküldték s most alig fél év előtt a boldog pár egymásé lett. Szilágyit szolgabiróvá választották, a főispán Gödöllőre osztotta be. A ragyogó szép asszony közelebb került nagyanyjához, a ki Szadán lakik. lit múltak a napok és Szilágyiné régi vágyát emlegette férjének : színésznő akart lenni. — Egy Szilágyi Tuba felesége nem lehet színésznő! mondotta a férj és a szerető asz= szony hallgatott. De nem tudott letenni a ter­véről. Elhagyni nem akarta a férjét, a kit sze­retett, máskép pedig a világot jelentő deszkára nem léphetett. Hát eldobta magától szép életét. Utolsó perceit öngyilkossága elölt papírra irta. Azután agyonlőtte magát. A temetés komor pompával, igen nagy rész­vét mellett ment végbe Gödöllőn. A fiatal férj kétségbeesését nem lehet leírni. De rettenete­sen megviselte Rudnyánszky Lászlót a csapás. Nagyon szerette leányát. Éveket öregedett a váratlan hírre. Mindenki igaz részvéttel volt. korba, annál jobban éreztem, hogy a szivemet valami benső nyugtalanság zavarja; éreztem, hogy azt a leányt az ifjú szív teljes hevével még csak most tudnám szeretni és bolyongva jártam a kis város utcáit, mert leiki vágyai­mat csak akkor elégíthettem ki, ha tudtam, hogy azon az utón járok, melynek burkolatát az ő apró lábai tapodták . . . — De a leány nem tudta, vagy nem akarta megérteni, mikor elmondtam, hogy mennyire szeretem; mikor elmondtam, hogy ő az én életem, az én boldogságom, hogy nélküle az élet csak sivár, pusztaság . . . Nem hitte, hogy lábai elé tudtam volna rakni az illatos virágok legszebbjeit, hogy léptei nyomán fakadjon a gyönyör, mely a szerelmes sziveket mély álomba elringatja; az élet, melyből uj erőt meríthet a szenvedéseiben elfáradt, vérző szív. . . — Nem adott hitelt szavaimnak, pedig látta, hiszen naponkint találkoztunk, hogy mennyit szenvedtem miatta és mégis megvetett, eltaszi- tott magától, el egészen ide a fővárosba. . . — Hát most mondja, nagysád, nem tette-e tönkre az a leány egész életemet, mikor ott­hon maradhattam volna atyám ügyvédi házá­ban, hol az aranyifjuság legszebb napjait él­hetném? Hát nem örökös bűne marad-e annak a leánynak az a cselekedete, mellyel talán a romlás és züllés lejtőjére kergetheti áldozatát? És most még az a leány kel előttem a leányok és asszonyok nevében talán a saját védelmére? ! Nohát ez szörnyűség! E szavakra a leány sápadtan, szinte önkívü­leti állapotban ismeri fel a fiatal tisztviselő­ben egykori imádóját, félájuítan omlik annak karjai közzé sajkáról a zokogásban el-elcsukló hangja tör utat a szólásra: Kálmán maga az? bocsásson meg ne­kem ! Ismerje el bűneim méltó megtorlásának az imént tett szemrehányását s miattam sokat szenvedett szivében adjon egy kis helyet, hogy időt nyerhessek elkövetett hibámat jóvá tenni. . . * A főváros egén átvonultak a borús felhők, elcsendesedett a zivatar. Az ég peremén már ott ült a nyári nap bibor sugára, mely a kör­úti kapu aljában meghúzódó szerelmében bá­natos sziveket ismét felmeiegitette s most már boldogan folytathatták a nyáli zivatartól meg­szakított útjokat . . . A nyári divat. Bár a divat fejlődésében a budapesti ver­senynapoknak távolról sincs olyan szerepük, mint a mily szerepe van auteuili, vagy long- champi versenyeknek a párisi divatban, a lóversenyterünk mégis évről évre inkább megmutatja, hogy most már nálunk is tudnak jól öltözködni. Igazán remek képet mutat egy-egy verseny­nap ! Kár, hogy ezt a képet meg nem rögzít­hetjük. Csak ez a kép mutathatná meg, milyen változatos az idei nyári divat és mennyi változatot mutat, különösen kalapokban, a minek már azért is örülnie kell minden hölgy­nek, mert legalább nem kell attól tartania, hogy mint más esztendőben nem egyszer valóságos egyenruha jellege volt a nők öltöz­ködési módjainak. Újdonságnak nevezhető a körülmény, hogy a kabátos ruhánál is óriási engedményt tesz a divat, a mennyiben a kabát és az alj külön­böző szinű anyagból készül. így pl.: piros, ó-kék, vagy középzöld posztóból készül a kabát, mely azonban szigorúan megtartja kosztümkabát jellegét és fekete posztó a szok­nya. Divatos a fehér selyemkabát a sötét posztószoknyához, vagy a sötétkék zserzs- kabát a fehér posztó, vagy szerzsszoknyához. Nagyon csinosak és tetszetősek, még nem egészen fiatal hölgyek számára is az uj tafota- átvevők, vagy fisügallérok, melyek a szoknya színében készülnek és többnyire a blúz felett viselik. Különben is csodálatosan sok csipkét alkalmaznak dísznek is, de egész blúzokat is varrnak belőle. Az elegáns blúz, a divatnak ez a halhatatlan kedvence, oroszos formában is készül lebbenyes részekkel, de van úgy, hogy csak elől és hátul van egy-egy lebbeny- kéje. Ha a blúz elöli közepét széles csipke, vagy hímzett betét töri meg, úgy ez a betét 12—20 cm. hosszúságban folytatódik a derék­vonal alá és keskeny, lehetőleg láthatatlanul varrt csipkézett, vagy ivezett széllel van hatá­rolva. A bele-, vagy rádolgozott fisürészek, melyek ugyancsak csipkéből és betétből ké­szülnek, az elöli vagy hátrész közepén szét­válnak ; itt aztán a lebbeny hossza a fisűrész szélességétől függ. Az ilyenformájú blúzt, mely természetesen a szoknya fölé kerül, oldalt keskeny selyemöv fogja le. A csipkéből, mely vagy össze van illesztve, vagy egy kis batiszt mull egészíti ki, körül a fodor, zsabó, kisebb-nagyobb gallér és külö­nösen az uj divatú, hátul rövid, elől széles és nyitott forradalmi gallér és az elvétve újra fel-feltünedező medici gallér, bodor, plisszé és mindaz a sok apróság, melyet blúzhoz, kabáthoz s a ruhákhoz viselnek. Mennyi változattal és csínnal készülnek a fehér mosóblúzok. Csupa csipke, betét, hím­zés, szegélyezés stb. A különböző anyagnak ez az összeillesztése fárasztó ugyan, de ha megfelelő alapformára készül/ úgy még sem nehéz. Hogy mit nevezünk „alapformának“? Mindazokat a szabásrészeket, a melyek után nem szabhatjuk a szövetet simán, hanem a mihez a szövet a szabása előtt, vagy hajtá­sokba rakodik, vagy szegélyeződik, vagy betétek által törik meg. Ha a szegélyekhez, vagy hajtásokhoz szük­séges szövettöbletet a szabásnál adnánk hozzá, úgy olvasóink hozzá volnának kötve az előirt szövetmennyiséghez s a megjelölt szegély­szélességhez, inig igy tetszés szerint készülhet mindenik. Csak „kiugró“ szegélynél kell hozzá­adni a szövetet a szabásrészhez, mert ezt máskép nem lehet megoldani. — Az idei sorozás. A honvédelmi mi­niszter a hivatalos lap mai számában redeletet tesz közzé az idei sorozásról, annak határide­jét augusztus 12-től október 5-igállapítja meg. Utasítja a miniszter a törvényhatóságokat, hogy az utazási és működési terveket ily érte­lemben állapítsák meg. Azokban a sorozó já­rásokban, a melyekben az aratás ezen az időn belül szokott lefolyni, affősorozást oly időben kell megtartani, hogy az aratási munkát ne zavarja. Figyelmezteti a miniszter a hatóságo­kat, hogy az idén már úgy a sorozási e'járás, mint pedig a sorozóbizottságoknak a kedvez­ményekről határozathozatala az uj véderőtör­vény értelmében történik s igy a bizottságok­nak több dolguk lesz, úgy, hogy esetleg több bizottság kiküldése is szükségessé válik. Ünnep és vasárnapokon, netalán izraelita ünnepeken valamint a görög keleti ünnepnapokon, oly vidékeken, a hol e vallás hívei nagyobb szám­ban laknak, sorozni nem szabad. A miniszter végül felhívja a törvényhatóságokat, hogy a sorozás helyéül ne kocsmákat, sorházakat je­löljenek ki, miután ez a sorozási eljárás ko­molyságával nem egyeztethető össze, hanem más helyiségekről gondoskodjanak. — A szegedi regatán A váci sport­egylet evezősei a tiszai regatta-szövetség Sze­geden rendezett evezős versenyéről hétfőn tér­tek haza és öt versenyből négy dijat hoztak haza. Az öt versenyből kettőért volt küzdelem három díjnak a sorsa már a nevezések fel­bontásakor eldőlt. A váci evezősök mintegy tizenöten voltak lenn Szegeden s mindenfelé érdeklődést keltettek. A versenyeken azonban igen kis számú közönség vett részt. Első szám a négy evezős verseny volt legjobb hajókkal kezdők számára. A Lázár László strokolása mellett Szalay Endre ült a 3-on, Pethö Berta­lan 2-esen Krakker Béla az egyesen, Horváth

Next

/
Oldalképek
Tartalom