Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-01-24 / 7. szám
Hu&zonhatodiK évfolyam 7. szám. Vác, 1912. január 24 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4- sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. MIÉRT buktunk meg? ELMONDJÁK az I. kerületben : Jelinek Ágoston a II. kerületben: ifj. Ottó József a III. kerületben : Kazár Árpád. Vác, jan. 23. A város történetében jelentős nap 1912. január 19-ike: soha nem tapasztalt érdeklődés mellett mentek végbe a városi képviselőválasztások. Mert mig százakat és százakat kimozdított csendes napi munkásságából a ritka esemény, eddig ezreket és ezreket érdekelt még a választás napján is túl, hogy kik lettek a városatyák. A Váci Hírlap vasárnapi számából értesült a város iakossága arról, hogy kik győztek, kik .vesztettek. A hivatalos szavazó liszta győzött mind a három választó kerületben, de ezzel a befejezett ténnnyel nem elégszünk meg, keressük, kutatjuk, miért volt az a hatalmas felbuzdulás, mely nyugodt, komoly férfiakat idegesekké tette, lázas munkálkodásra késztette minőkéi uiüctíun. Alább nem értéktelen és nem is értéktelen intervjukat közlünk olyanok szájából, a kik a zajos választási harcban vezetőként tűntek fel, tehát a város lakossága egy részének hangulatát, vágyódását fejezték ki. Azt kérdeztük tőlük, hogy mi oka volt megmozdulásuknak az egyéni érvényesülésen kívül s minek tulajdonítják, hogy a jelölteik nem jutottak be a képviselőtestületbe. Adjuk ezeket az egyéni véleményeket úgy, a hogyan kaptuk. Nincs hozzátenni valónk. De ha csak egy gondolatát is megszivlelik a város képviselőtestületében, örülni fogunk, mert városunk haladásáért magukévá tettek olyan eszméket, melyek érdekében a mai kisebbség harca kelt. És nemcsak a kisebbség érdeke, hogy a város grémiumában az egész polgárság gondolkodása kifejezésre jusson . . . Az alsóvároson még a múlt hetekben vad állapotok uralkodtak. A hivatalos listáról tudni sem akartak, de azt sem mondták meg, hogy kit akarnak megválasztani városatyának. Gyűlés, gyűlést követett s felkészülve állottak a harcra. A vezető Jelinek Ágoston volt, a kinek városatyaságát nemcsak biztosra vették, de rokonszenvesen is fogadták. így nyilatkozott tudósitónk előtt: — Volt 117 meghatalmazásunk, visszakaptunk 50-et. Saját kocsijainkon a szavazóhelyiségbe szállítottunk 188 szavazót, kaptunk ebből 157 szavazatot, hát hogyne kellett volna megbuknunk. Minket a szavazó helyiségből kiküldöttek, az ellenfél, a kinek hatalmas kortestömeg állott rendelkezésre, tehetett szavazónkkal a mit akart. A kapun a mi szavazó cédulánkkal ment be, a szavazóhelyiség ajtajánál mást nyomtak a markába és már a szavazat- szedő bizottság előtt állott. Volt valamelyes megállapodás abban, hogy én kerüljek be a városi képviselőnek s dr. Franyó István a hivatalos listán be is irta a nevemet. Ámde a mit dr. Franyó tudott és megtett, azt a többi városi kortesnek nem kellett tudnia és megtennie. Ezért azután ők a szavazókkal nem is íratták a nevemet: Maradjon csak úgy, a hogy van a szavazólista, súgták oda a szavazóknak s mi későn vettük észre. Azt a hét szavazatot, a mivel elmaradtam, könnyen be tudtuk volna hozni. Mégis azonban jobb, hogy én is kimaradtam a város képviselőtestületéből. Nem mondhatják, hogy a pártot elhagytam — velük buktam. Felebbezni pedig nem fogunk. Az alsóvárosiak — és ez természetes minden bukás után — bosszút akarnak és a választás megsemmisítését kívánják. Jártak is már dr. Preszly Elemér orsz. képviselőnknél, de úgy tudom ő is a panasz megtétele ellen nyilatkozott. Én arra törekszem, hogy békesség legyen, tehát lebeszélek mindenkit, hogy panasszal éljen. Pedig okunk rá alighanem elég lenne. A középvárosi küzdelmet ifj, Ottó József irányította. A választásról ezeket mondotta: — Megbuktatott minket a jószívűség. Tudvalevő, hogy a mi pártunk nem vette fel sza- vazólisztájába Bunyata Vincét és Racsek Jánost. Mindkettőjüket nagyon bántotta a mi eljárásunk s meg is kérdezték tőlem, hogy miért tesszük mi ezt velük. No hát akkor én saját kezűleg beírtam az ő nevüket a lisztába és magunk alatt vágtam a fát, mert a hivatalos lisztában és a mienkben is az ő szavazatuknak a száma nőtt. A bukás másik oka az volt, hogy a választás napja péntek volt, a mikor az iparos és kereskedővilág el van foglalva és nem adhatta oda magát a harcnak. Egymagámban álltam és nem volt támogatóm. Ha a városháza előtt beszéltem a szavazóval, mig a szavazóhelyiségig ért, hatszor is ki tudták cserélni a szavazó-lisztáját. Az ellenpárt kitűnő erőkkel rendelkezett, én úgy szólván magam álltam velük szemben. A meghatalmazásokat nem panaszlom fel, mert a polgármester nekem megmagyarázta, hogy meghata'mazásaink nagy részét jogosan érvénytelenítette. Talán az is hiba volt, hogy a mi jelölteink névsorában akadt olyan név is, a kikkel nem rokonszenveztek a választók s e miatt a többi 8—10 jelöltnek szenvednie kellett, mert másik cédulával szavaztak. Any- nyi tény, hogy erkölcsi győzelmet arattunk. Igaz, hogy ez nem elég, de van abban valami vigasztaló. A választás megtámadásáról, panaszról, fe- lebbezésről pedig nálunk szó sincs. A harmadik kerületben, Kisvácon Kazár Árpád volt a vezetője a választási harcnak. Kérdésünkre a következőkben adta meg válaszát : — Igazán sajnáljuk, hogy a mikor a „városi párt“ szervezkedéséről beszéltünk, ugyanakkor a város vezetői szemében talán gyűlöleteseknek festettünk. (A mint hogy erre tudunk is példát.) Tévedés az ö részükről forgott fenn. Mi nem a város tisztikara ellenében akartunk dolgozni, hanem velük, az ö határozott támogatásukra. Mert mit mit kívántunk? Azt, hogy a közgyűlések meghívói legalább is egy héttel kézbesítve legyenek, hogy a polgárság minél szélesebb körben megvitathassa az őt érdeklő ügyeket. Hogy a képviselőtestületben ne csak fejbólintások történjenek, hanem a város vezetőinek helyes tervei és indítványai mellett buzditólag, talán lelkesítve szólaljanak meg a városatyák. Bátorítsák, buzdítsák a város tisztviselőit, hogy azokat az eszméket, melyek Vác haladását szolgálják, gyors tempóban vigyék megvitatás alá és a megvalósítás felé. Hát megbuktunk. Meg annak dacára, hogy győzelmi kilátásaink nagyok voltak. De meg kellett bukni a mi kisváci pártunknak, mert a szavazásra jogosult özvegyek és jogi személyek meghatalmazasait, a melyeket hitelesítés végett nyújtottunk be, alig harmadában kaptuk vissza. Benyújtottunk hetven egy nehány meghatalmazást, visszakaptunk hitelesítve huszonötöt. Ez már a bukás előszele volt. Hozzá jött, hogy azok, kik a múlt év novembere óta tartó szervezkedésünkben hűséges bajtársainknak mutatkoztak, az utolsó órákban elhagytak. A Krakó városrész lakóinak nagy többségéről beszélek. A református lakosság közt azzal izgattak a „városi párt“ szervezői eilen, hogy Fábián János ttszteletest ki akarjuk buktatni (pedig hogy ez nem igaz, a szavazó liszták mutatják : a ref. lelkész kapta a legtöbb szavazatot) a katolikusok közt pedig, hogy Nyáry Ferenc református kurátort ki kell hagyni, mert a temetkezési egylet gyűlésén a karszallag ellen nyilatkozott. (Ebben az egyesületben több felekezet van. Felvetették az eszmét, hogy miként az ipartársulat hasonló vállalkozásánál, úgy itt is a temetésen kar- szallaggal jelenjenek meg a tagok. Nyáry Ferenc gondnok éppen a többféle felekezetek érzékenységére való tekintetből az indítvány ellen foglalt állást és a többség az ő vélekedése szerint leszavazta azt.) Megbénítva a meghatalmazások által, cserbehagyva a Kis- váci krakóbeliektől, a beadott szavazólapok 176 darabján nemcsak minket buktattak, de egy kéz kihúzta Nyáry Ferenc nevét és más jelöltét irta. Megtudnánk mi nyugodni ma már a helyzetben, de abban nem, hogy Nyáry Ferenc református gondnok kibukott a városi képviselőtestületből. Huszonnégy év óta viseli a tisztet és más vallásukat is mondják, hogy tiszteletre méltóan. A választás megsemmisítését fogjuk kérni. Most gyűjtjük az adatokat és tiz nap alatt panasszal élünk az igazoló választmányhoz. Eddig tizennégy esetben tudjuk kimutatni, hogy a nekünk adott meghatalmazást nem kaptuk vissza, de az ellenpárton ugyanezek a nevek leszavaztak. Hisszük, hogy uj választást fognak elrendelni és akkor jobban megértik intencióinkat.
