Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-06-23 / 48. szám
Huszonhatodik évfolyam 48. szám. Vác, 1912 junius 23. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára i2 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. Julius elsejétől mit fizetünk a vasúton? Vác, jun. 22. Egy hét és ismét elkövetkezik egy dátum, a melyen az élet megint megdrágul. Eddig a terményekben, a piacon éreztük súlyát a drágaságnak, beállott befejezésül a drágítok közé az állam, kezdvén munkáját néhány év előtt a bélyegen, folytatva a dohányon elérkezett a vasúti jegyig, hogy a méltó koronáját drágító műveleteinek feltegye jövő esztendő január elsején, a mikor a lélekzetet vevő polgárember adóját fogja az uj adótörvények alapján emelni. Fásult közönnyel kell mindezt tudomásul venni és igazán kár lenne keseregni fölötte, mert úgysem segíthetnek rajta milliók sem. Mert a tűroké és a szenvedőké — a drágaság. A vasútjegy megdrágítása egy hét múlva következik el. A magyar kir. államvasutak az uj kilométeres beosztást már másfél hónap előtt közzétette, az ország majd minden városa és községe tájékozódva van már, hogy az utazással mennyivel vágnak nagyobb éret a zsebén. Csak a főváros környéke nincs tisztában azzal, vájjon a kilométeres személydijszabás lesz-e érvényes Budapest körül 40 —60 kilométeres körzetben, vagy úgy a vidék, mint a főváros érdekében a közel' községek és városok deklasszifikálva lesznek-e? Úgy látszik, maga a máv sem siet ezeknek a kivételeknek közzétételével, mert bármennyire is mérsékeli majd a szabálytól eltéröleg a vasútjegyeket Budapest környékén, nem lesz az olyan olcsó, hogy a utazó közönség fel ne jajdulhatna. Ezért az utolsó percben lesznek nyilvánosságra hozva a főváros körzetébe tartozó városok és községek vasútjegyeinek árai, hogy Így mintegy befejezett tény elé állítva a drágulás ellen csak akkor kezdhetnek agitációt, midőn már a drága vasúti jeggyel kell utazni. A legutóbbi statisztika 1910-ről szól, mely a máv. állomásainak forgalmáról szól. Konstatáljuk, hogy Budapest környékén egyetlen állomás, Rákospalota-Ujpest kivételével, Vác egymaga adta Budapestnek minden más község és város között a legnagyobb személyforgalmat. Nem kevesebb, mint 474,946 utasa volt ebben az évben (vicinálisok utasai nélkül) Vácnak Budapesttel való forgalmában! Két év alatt ez a szám erősen megnőtt s ma, nem csalódunk, hogy ha állítjuk, hogy 600,000 utazás történik a mi állomásunkról. Méltó az érdeklődés tehát a vasúti jegy drágulása iránt, melyről tájékozásul Latkóczy Pál állomásfőnökünk a következőket mondja el Vác város utazó közönségének: Egy utazásra nincs kedvezmény ! Mint alább fogom említeni, a füzetjegyek ára húsz százalékkal drágul meg csupán, egy útra szóló menetjegyek azonban a már ismert kilometrikus táblázat szerint fognak számíttatni. Vagyis mert Vác Budapestről 34 kilométerre fekszik, a személyvonat első osztályán 340, másodikon 240, harmadikon P30 koronát, a gyorsvonat első osztályán 4.40, második osztályán 2 90 koronát kell az utasoknak fizetniük július első napjától Vácról ! Minthogy Vácot a füzetjegyek tekintetében a 21—27 kilométeres távolságba osztották be, kérdést intéztem az üzletvezetőséghez, vájjon az egyszeri utazásra is nem deklasszifikálják-e a mi állomásunkat ? Az üzletvezetőség azt a választ adta, hogy egy utazásra adandó kedvezményről nem tud, tehát az előbb említett menetdijak lesznek fizetendők ! A füzetjegyek. A legkedvezőbb beosztás mutatkozik a füzetjegyeknél. Itt a drágulás alig húsz százalékos, mert ezentúl Vác—Budapest közötti forgalomban a 30 lapos füzetjegy első osztályon 30, másodikon 21 60, harmadikon 14‘40 koronába fog kerül, a mi a 21—27 kilométeres beosztás árainak felel meg. Kedvezménykép jelentkezik az uj íüzetjegyek- nél, hogy az a most is fennálló korlátozás, mely szerint legtöbben csak öten vehettek egy füzetjegyet egyszerre igénybe, megszűnik július elsejétől. Akár mind a 30 lapo* egy utazáson fel lehet majd használni. Az utazó közönség megterhelése lesz, hogy ezentúl a füzetjegyekkel nem lehet egyszerűen beszállani a kocsikba, hanem előbb annyi jegylapot kell az állomás pénztáránál lebélyegeztetni,. a hányán utazni fognak vele s azokat a kalauz tépi majd ki a vonaton. Ez ugyancsak megnöveli állomásunkon a jegykezelést, ezért már is intézkedtem a közönség érdekében, hogy a reggeli, déli és az esti vonatoknál, a hol tapasztalat szerint legnagyobb a forgalom, egyszerre két pénztar legyen nyitva a jegyek lebélyegzésére. A havibérletjegyek. Julius első napjától tudvalevőleg egy uj jegy is forgalomba kerül Vác—Budapest közötti forgalomba. Mindenkinek joga lesz havibérletjegyet váltani, mely naponta többszöri utazásra jogosít fel. Ez a jegy azonban nem lesz- oly kedvezményes, mint a füzetjegy, mert mig a füzetjegy ára a 21—27 kilométeres zónába helyeztetett, addig a havibérletjegyért már a 28—40 kilométeres árakat kell fizetni. Vagyis, ha a füzet jegyre érvényes kedvezmény lépne életbe a havi bérletnél, úgy Vácról 48, 32 és 20 K-t kellene fizetni. De, mondom, a magasabb zóna alapján fizetendő ez a jegy és igy a havi bérlet első osztályon 60, másodikon 40 és harmadik osztályon majd 25 koronába kerül. A tanulójegy és a munkásjegy. Úgy a tanulójegynél, mint a heti munkásjegynél Vác a füzetjeggyel egyenlő, vagyis a 21—27 kilométeres beosztásba került. E szerint a tanulójegy második osztályon 990, harmadikon 660 koronába fog kerülni egy hónapra. A munkás hetijegyek ára harmadik osztályon 330 korona lesz. Siketnémáink a középiskolai tanulók tornaversenyén. 2 A mint a versenyszabályok ismeretesek lettek, nyilvánvaló lett, hogy a siketnémák csak igen kevés számba nevezhetnek, mert a szabályok — természetesen — halló fiuknak készültek. A legtöbb indítás pisztolylövéssel történt, ily körülmények között a süketek nem indulhatnak futásban, stafétában, mászásban, függeszkedésben. A magas- és távolugrást nem régen gyakorolják, nem maradt más, a csapat- tornázáson kívül, mint a súlydobás. A súlydobásba szép reményekkel indultak a fiúk. Szabó Zsigmond Vili. o. t. legjobb dobásai jobbkézzel 9 m. 70 cm., balkézzel 8 m. 30 cm. Ez összesen 18 méter. (A komáromi versenyen 16 méterrel nyerték az első dijat.) Hogy mégis csoportjában csak negyedik lett, az oka ennek az, hogy csoportja igen erős volt, ő maga pedig a nagy izgatottság következtében csak 16 és V2 métert dobott. Ennél kevesebbel Drágán János VII. o. t. dijat nyert. Ennek csoportja sokkal gyengébb volt, az első dijat nem is egész 17 méterrel vitték. Ebben a csoportban Szabó, rossz dobásával is: első lehetett volna. De hát hiába! Igen kevés a versenyzők között azoknak a száma, a kik teljes képességüket a szükség esetén ki tudják fejteni. Ha futásban, mászásban, függeszkedésben stb.-ben szerepeltetni akarjuk a siketnéma növendékeket, az indítási szabályok megváltoztatását kell kérni, ezt pedig mindenképen cl kellett kerülni — kti önösen az első esetben. — Csak semmi kédvezménykérés. Majd, talán ha többen, ha sokan lesznek ! Legjobban a kö/ös szabadgyakorlatoktól féltünk. Hogy is ne ! Együttes tornázás, jelzés harangszóval! Siketnek : harangszó ! Igaz ugyan, hogy a hanggal bizonyos optikai kép is jár. Az ütenyezőnek karmozdulata. Ez azonban nem esik össze időben az előbbivel. Be is bizonyosodott ez az itteni próbánál. Növendékeink korábban, hamarább végezték a gyakorlatokat a harangjelzésnél. Ezért elhagytuk a harangra való ügyelést és különböző módon, különféle jelzéssel végeztettük a gyakorlatokat. S legvégül ki taníttattak a fiúk arra, hogy a gyakorlatoknál (Pécsett) majd az előttük és oldalt álló fiúkra ügyeljenek s azokkal egyidőben végezzék a bemutatott gyakorlatokat. Persze: jobban, erősebben kellett figyelniük a töobi (a halló) fiúknál. Sokkal nagyobb fegyelmezettséget követeit tőlük e közös gyakorlatok teljesítése. S megfeleltek ennek! már a próbán kitűnt ez. S ekkor nehéz kő esett le lelkűnkről. A tulajdonképeni versenyen pedig éppen kifogástalanul ment. Lehettek nagyon sokan, a kik nem is tudták, holl állottak növendékeink. Nem ríttak ki a többi közül, beolvadtak a többi tornász közé. Pedig a térségnek kellős közepén állottak, a X. oszlop közepén. Szakértő szem is megtévedt. Egy kaposvári kartársunkkal történt meg. A kíváncsiság hozta őt is oda. Egyszer csak elvörösödik. „Sokat paccolnak a fiúk — mondja — ez baj.“ Csak akkoi nyugodott meg, a mikor felvilágosítottuk
