Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-06-09 / 44. szám
Huszonhatodik évfolyam 44 szám. Vác, 1912 junius 9. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. Telefon-szám 17. kor annak szükségessége be fog állani. A szóAlkotmányunk veszedelme. Irta: PRESZLY ELEMÉR. Vác, jun. 8. Válságban van a magyar alkotmány. Nem külső ellenség mért reá súlyos fejszecsapásokat, hanem egy elvakult, féktelen magyar ember, a ki herosztráteszi munkájában feláldozta a nemzet legdrágább kincseit csak azért, hogy egyizben elkövetett törvénytelenségeit igazolni tudja. Mert nem igaz az, hogy a kisebbségi erőszak, az obstrukcio okozta volna az elkövetett törvénytelenségeket. Az obstrukciónak is voltak túlhajtásai, magam is elismerem, hisz hónapok óta abban részt nem vettem. De akkor, a mikor az országgyűlés összes ellenzéki pártjai a békés kibontakozás érdekében közös katonai es választójogi programban megegyeztek, katonai téren a nemzeti aspirációkat — számolva az erőviszonyokkal — félretették s csak jogaink meglevő birtok- állományának épségben tartását kívánták, alkottak egy közös választójogi tervezetet, a mely a végleteket összeegyeztetve a demokrácia és liberalizmus, az általánosság és egyenlőség elvein épült fel a magyarság érdekeit mindenben megvédve, akkor a kormány a felelősége tudatában nem volt jogosult ultimátummal felelni s hogy ezt tette, oka ennek az, hogy titokban elkészített megegyezés alapján akkor már ragadta őt az erőszak forgataga, örvénye felé Tisza Istvánnak szerencsétlen keze. És elkövetkezett 1912. június 4-ike, a mikor a magyar képviselőháznak erőszakkal, törvénytelenül megválasztott elnöke a házszabályok kereszttilgazolásával, képviselők szólasi jogának koníiskálásával általánosságban, részleteiben és „harmadszori olvasásban“ elfogadottnak, rneg- szavazottnak mondotta ki a véderőjavaslatot. Az elnöki enunciáció nemcsak a házszabályokat szegte meg, de hazugságot is tartalmazott, mert a véderöjavaslatot részletenkint, szaka- szonkint fel nem olvastatta s elmulasztotta a harmadszori olvasást is. Elképzelhető-e, hogy törvény erejével bírjon ez a házszabályellenes és hazugságokat tartalmazó elnöki enunciáció? A jogrendbe vetett hitünknek, törvénytiszteletünknek kellene megrendülni, ha ez megtörténhetnék. Magyarországot egy ezeréven keresztül a jogfolytonosság tartoita fenn. Nincs Corpus Jurisunkban egyetlen törvény, melynek törvényszerűségéhez kétség férhetne. Hiszen ha ebből az elnöki enunciációból törvény lehetne, akkor egy elvetemült képviselőházi elnök útján pár perc alatt Magyarországot önállóságától, függetlenségétől lehetne megtosztani. De Tisza István ezzel nem elégedett meg. Neki természete az, hogy tobzódjék az erőszakban. Megintes, rendreutasítás, házhatározat nélkül fegyveres erőt vezényelt a képviselöház üléstermébe és rendőrökkel dobatta onnan ki az ellenzéki képviselőket. Jogtalanul és törvénytelenül, mert hiszen a 48-as törvény csak a karzati közönséggel szemben bocsát az elnök rendelkezésére fegyveres erőt. Az egész világ sajtója megdöbbent e/en a rémtetten. Hisz a parlamentarizmus halálát jelenti, ha egy képviselőházi elnök a neki nem tetsző ellenzéket a képviselőház terméből kidobathatja. Megszűnik a vitatkozás szabadsága, megszűnik a képviselői függetlenség, És azóta a gyászos emlékű ülés óta nap mint nap megjelenik a rendőrség a magyar parlamentben, eltávolítja az ellenzéket és a magára maradt munkapárt konventet tart és párthatározatokat hoz, melyekből azonban törvény soha nem lesz. Közben pedig vér folyik a parlamentben s a főváros utcáit csendőrök s katonák ezrei tartják megszállva. Adja Isten, hogy e szörnyű napok mielőbb elmúljanak. Adja Isten, hogy Tiszának őrülete és gyűlölete helyett a hazafias érzés és józan belátás kerekedjék felül és a nemzetnek legyen elég ereje ahhoz, hogy az elkövetett törvénytelenségeket hatálytalanítva, a jogrend és jogfolytonosság uralmát visszaállítva, alkotmányunk válságát el tudja hárítani. A kereskedelmi miniszter Vác állomásának kibővítéséről. (Két cikk.) II. A közigazgatási bejárás, mintha véleményező szerve lenne a kereskedelmi miniszternek. Annak jegyzőkönyvi észrevételei teljesen megegyeznek a miniszter végső döntésével. A miniszter határozata, mely a váci állomás kibővítésére a pecsétet ráteszi, a héten érkezett meg a városhoz s minthogy általános érdeklődésre tarthat számot nemcsak Vácon, de az érdekelt vidéken is, azt a következőkben szószerint közöljük: A m. kir. államvasutak Vác állomásának bővítése tárgyában folyó évi március hó 21-én megtartott közigazgatási bejárásról fölvett jegyzőkönyv elhatározásom elé terjesztetvén, a létrejött megállapításokhoz képest kék, illetve zöld színnel helyesbített bejárási terveket jóváhagyom, a jegyzőkönyvi megállapításokat megerősítem s úgy az állomásbővités, mint a szőri vám melletti aluljáró megépítésére az engedélyt ezennel kiadom. Egyben megjegyzem, hogy az idegen területek megszerzésére szükséges kisajátítási jogot a m. kir. államvasutak részére már folyó évi május hó 1-én ad. 27190. szám alatt kelt rendeietemmel megadtam. A függőben maradt kérdésekre, illetve a külön kérelmekre és nyilatkozatokra nézve következőkben közlöm elhatározásomat. Vác város képviselőinek az a kívánsága, hogy a tervezett raktárépület irányában később a pálya két oldalát összekötő aluljáró megépítése esetén köteles legyen az államvasut annak keresztülvitelét lehetővé tenni, nem teljesíthető, mert a város későbbi fejlődésének -alakulását ma elől elátni nem lehet és igy majd csak akkor lesz eldönthető, hogy kit, milyen arányban terhel az aluljáró előállítása, a mában levő raktár az adott helyi viszonyok mellett más helyen nem létesíthető, mert hiszen az áruforgalmi berendezéseknek a pálya jobb oldalára, tehát a felvételi épülettel ellentétes oldalra való elhelyezése mélyen sértené épen a város kereskedelmi és forgalmi érdekeit. A vasúti áruforgalomnak megfelelő helyen való biztosítása van olyan fontos városi érdek, hogy ezzel szemben ma, a mikor a város szabályozása célszerű tervezéssel kellőképen irányítható, kisebb jelentőséggel bir az, hogy a bácskai útnak a vasúti pályaudvaron túl eső része, a még csak ezután építendő Kossuth-utcával összeköttetésbe juthat-e, vagy sem. A vác—deákvári érdekeltség által kért gyalogfelüljáró megéépitésére az érdekeltség által felajánlott 10.000 korona hozzájárulás nem elegendő és tekintve, hogy ezt a létesítményt csak kényelmi érdekek indokolják, a szóban forgó felüljáró létesítését csak abban az esetben engedélyezhetném, ha az érdekeltség az összes előállítási költségek megfizetésére magát kötelezné. A vác--gödöllői villamos helyi érdekű vasútnak az a kérelme, hogy Vác állomás jelen kibővítéséből felmerülő költségekkel a helyi érdekű vasúttársaság meg ne terheltessék, egyelőre tárgytalan, mert e részben a csatlakozási szerződés haíározmányai irányadók és döntésre csak akkor lesz szükség, ha a társaság és az államvasutak nem tudnának egymással megegyezni. Miről a közönséget folyó évi február hó 27-én 4865. szám alatt kelt rendeletéin kapcsán a bejárási jegyzőkönyv másolatának le- kiildése mellett tudomásul azzal értesítem, hogy tekintettel az állomás bővítéséből a városra háramló, előnyökre, az államvasutak képviselőinek külön nyilatkozatában foglaltakhoz képest, a természetbeni hozzájárulás fejében felajánlott föld és kavicsanyagnak az építés helyére való szállítását is vállalja el. — Budapest, 1912. május 25-én. Beöthy s. k. A miniszter végre tehát megadta az állomás- bővítésre, valamint a szőri vám melletti aluljáró megépítésére az engedélyt. De megtagadta a Kossuth-utca tengelyében a vasúti pályatesten át való és Deákvár felé vezető felüljáró építésének engedélyezését és azt óhajtja, hogy Vác városa ne csak főidet és kavicsot adjon, de szállítsa is oda a megjelölt bővítendő területre. Mióta vasút a vasút Magyarországon, Vác lakosságát a kereskedelmi miniszterek nem kényeztették el kedvezményekkel. Beöthy minisztertől sem várhattak, hogy a régen várt kibővítésen kívül többet ajánl: tehát csalódás nem érte ezzel a leirattal sem Vác közönségét. Egyet azonban méltán kérhet ennek a városnak lakossága, mely a mávnak milliós bevételeket biztosit azzal, hogy az ország hetedik helyén áll személyforgalmával: az évtizedek óta várt és jogosan kívánt pályaudvari és állomási bővítéseket ne 3—4 év alatt, miként tervezik, hanem a legrövidebb idő alatt hajtsák végre !
