Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)

1912-06-02 / 42. szám

HuszonhatodiK évfolyam 42. szám. Vác, 1912 junius 2.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.)

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Hús és a tej.

(Tavaszi tisztogatás a piacon és a termelőknél.)

Vác, jun. 1.

Nem kevesebb, mint öt rendelkezés ment ki a tegnapi nap folyamán a rendőrségtől, melyek mindegyike közegészségügyi kérdéseket tárgyalnak, de a melyekből kettő közelről is érdekli a város lakosságát. Az egyik rendelkezés a tejre, másik a husárusitásra vonatkozik.

A tejre vonatkozó rendelkezés igy szól :

A közélelemre bocsátott tej közegészségre ártalmatlan voltának biztosítása céljából elrendelem, hogy az összes tehenészetek istállói állandóan tisztán tartassanak s évente legalább egyszer alaposan fertőtlenittessenek.

Csakis egészséges tehenek teje bocsátható forgalomba. Tögy-beteg, vagy — tej utján emberre átvihető — betegségben szenvedő tehenek tejét s ebből készített terméket felhasználni, vagy forgalomba hozni, tilos.

A fejésnél csakis egészséges egyének alkalmazhatók, kik, ha ők, vagy családtagjaik ragadós betegségben szenvednek, annak tartama alatt a fejéshez s a tej feldolgozásához nem alkalmazhatók.

Általában úgy a fejésnél, mint a tej forralásánál a legnagyobb tisztaságra ügyelendő s az igy nyert tej csakis úgy kívülről, de különösen belülről mindig kifogástalan ti zta és rozsda- mentes edényben hozható forgalomba.

A hús árusítására is van rendelkezése a rendőrségnek, mely a föld mi veléstigy i miniszter alább közölt rendeletén alapul. A mészárszékeket és hentesüzleteket úgy a padlóján, mint oldalfalain vízhatlan borítással kell ellátni és világos festékkel megfestetni.

A hús piaci árulása is rendeztetek e rendelet alapján, mely a következőket mondja:

Az érdekelt húsiparosok azon állítása, hogy a piaci sátormészárszékek árusító asztalainak kicsiny volta miatt a húst egymásra halmozva kénytelenek az asztalon kirakni és hogy ez egyrészt a fogyasztó közönségre hátrányos, mert az egymásra rakott húsból nem tudják a vevők a nekik tetszőt kiválasztani, másrészt pedig káros, mivel az egymásra halmozott hús felülete bevérződik és undorító lesz, illetőleg mert ily hús rövid idő alatt elfül és bomlásnak indul, általában helyt nem áilhat. Mert ha igaz is, hogy a piaci husárusok egész húskészletüket az árusító asztalon egyszerre ki nem rakhatják, ebből folyólag őket anyagi kár nem érheti, mivel ez a körülmény valamennyi piaci árusnál fennáll és ezért nem ad módot arra, hogy egyik árus a másik rovására üzleti előnyökhöz jusson. Az árusító asztalon egymás mellett el nem férő húst nem kell okvetlenül egymásra halmozniuk, mert a fölös húskészletet akár a sátorban elhelyezett jégszekrényben, akár pedig azon a kézikocsin tarthatják letakarva, a melyen azt a piacra kiszállították.

De még ha egymásra halmozzák is a húst, az a tapasztalás szerint a nyári meleg időben sem romlik meg s nem lesz csekélyebb értékű az elárusitás alatt, feltéve természetesen, hogy rendszeresen kezelték és hogy kellően kihűlt

állapotban szállították ki a piacra. Az a körülmény pedig, hogy a fogyasztó közönség az egymásra halmozott húsból a neki tetszőt nem tudja kiválasztani, a közegészségügy szempontjából csak előnyösnek mondható, mert az egyes husdarabokat a válogatás közben nem csak beszennyezik, hanem meg is fertőzhetik a vásárlók.

Tekintve azonban, hogy mégis előfordulhatnak oly kivételes esetek, midőn a piaci sátrak árusitóasztalain el nem férő hús a sátrak egyéb részében sem helyezhető el alkalmas módon, nem teszek észrevételt az ellen, ha ily húsok a sátrak belsejében alkalmazott horogra fiiggesztetnek fel, úgy azonban, hogy az iparos az ilyen húst is a por ellen megvédeni és tiszta ruhával letakarni tartozik.

A husárusitó sátrak faváza az egészségre ártalmatlan olajfestékkel befesthető. Minthogy azonb m a sötétszinű festék a szenny és piszok leplezésére is alkalmas, a sátrak favázának befestésére csakis világos szinü olajfesték használható, hogy a sátrak ezen részeinek tisztasága mindig könnyen megállapítható és eU lenőrizhetö legyen.

Erienben a sárnak árusitóaszíaiának beíesté- sét engedélyezhetőnek nem találtam mert a hús rendszerint az árusitóasztalra fektetve lévén tartandó, az asztal befestése esetén az a festékkel közvetlenül érintkeznék.

Értesítem továbbá a törvényhatóságot, hogy a piaci husárusitásnak zárt sátrakból kell történnie, mindenben fenntartandónak találtam.

Sőt mivel a sátrakból való piaci husárusi- tás sem tekinthető a közegészségügyi szempontjából kifogástalannak, mert a sátrakban kiterített hús a leggondosabb óvatosság mellett is nagyon könnyen beszennyeződhetik a piacnak majd mindenütt nagyon tisztátlan, szerves hulladékokkal erősen szennyezett porával s ennek következtében nagyon könnyen válhatik az egészségre ártalmassá, ezért igen kívánatos volna, ha a piaci hús árusítása vásárcsarnokokból vagy külön erre a célra épített huscsarnokokból törtémiék, mely utóbbiak oly kevés költséggel létesíthetők, hogy a városok és községek ezáltal számbavehetőleg alig terheltetnének, tekintve még, hogy a jelenleg szedett helypénzek is a költségek törlesztésére lennének fordíthatók.

*

így szól a miniszter rendelkezése, melynek végrehajtását a rendőrség most rendelte el.

De egyet, a huscsarnok felállítását maga a képviselőtestület határozhatja el. Régi gondolat, hogy a fehérek temploma mellett a Csáky- főut felé eső beszögelést ki kellene használni. Itt árulják heti vásáron a húst, újabb időben cukorkaárusok nagy és állandó bódéi is itt terpeszkednek. A városnak nem szabad tűrnie — már e rendelkezés alapján sem — a templom mellett levő rendezetlen állapotokat. Építtesse meg ott a húscsarnokot, annak rekeszeit szívesen veszik majd bérbe. És a közönség szívesen fog vásárolni olyan helyen, a hol tisztaságot lát.

Rip van WinKle.

Irta: PAKOTS JÓZSEF.

Hudák János, a segédhivatali aligazgató népszerű ember volt a minisztériumban. Ennek a népszerűségnek az oka az öreg Hudák saját- szerű egyéniségében rejlett. Mert az aligazgató igen kedves, vajszivü, alázatos kis emberke volt, a ki előre köszönt még az alantasainak is és a hivatalszolgát is megurazta. Azt lehetne mondani, hogy Hudák bácsinak, — igy kell neveznem, mert mindenki igy nevezte, — épen az volt az egyénisége, hogy nem volt semmi egyénisége. Ha valamikor talán lehetett volna is nála erről beszélni, az olyan messze időre esett, hogy arra bizonyosan még ő maga se emlékezett. Mindenesetre ez az idő boldog házasságának három évtizedes korszakán kívül eshetett.

E gyengéd és kíméletes körű1 Írásból is bizonyára méltóztatnak sejteni, hogy Hudák bácsi papucshös volt a legideálisabb értelemben.

De ne feszegessünk családi titkokat. A lényeges különben is az, hogy Hudák bácsi nagyon népszerű ember volt. A minisztériumban ia, a társaséletben is. De legfőkép a minisztériumban. Itt határozottan szerették. A kolé- gái, fellebbvalói, alantasai egyaránt. Már húsz esztendeje dolgozott a segédhivatalban. Fogalom lett. Az egész miniszetrium Hudák bácsinak szólította. Ezt nem lehet elégszer ismételni. Még a miniszter is.

A miniszterek tudvalévőén nagyon sűrűn változnak a minisztériumban, jennek és mennek az uj kormányokkal. Ha uj miniszter jött s a személyzet bemutatkozott, őexcellenciájának feltétlenül megakadt a szeme a Hudák bácsi kicsi, igénytelen, kopott, semmi alakján. És megkérdezte az államtitkártól :

— Ki ez a furcsa bácsi ?

Bácsi ! Önkénytelenül is igy mondta. És az államtitkár ezt felelte:

— Hudák bácsi, a segédhivatali aligazgató!

A legközelebbi alkalommal aztán, mikor a

miniszternek dolga akadt a segédhivatal aligazgatójával, őexcellenciája igy szólította a tiszteletreméltó aligazgatót:

— Hudák bácsi!

Már ez olyan természetes volt.

Húsz esztendeje dolgozott Hudák bácsi a segédhivatalban s ez a húsz év ránézve minden nevezetesebb mozzanat nélkül folyt le. A huszonegyedik esztendőben aztán különös esemény történt. Ezt az eseményt lehetne nagy szerencsének is nevezni és ha Hudák bácsi értene a kártyához, hát bizonyosan valami vonatkozást is találhatna a huszonegyes szám és a szerencse közt. Mert az történt, hogy . . .

De bocsánat, ezt a nagy eseményt nem lehet csak igy, röviden előadni. Ott kezdődött a dolog, hogy a miniszter őexcellenciája Karls- badba ment három heti kúrára. A miniszter ugyanis gyomorbajos volt s Karlsbad már beletartozott a nyári kormányzati programjába (Befejezése szerdai számunkban.)