Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-01-10 / 3. szám
2 tolása az egész emberiség ügye, de létérdeke az egy fajhoz, az egy nemzethez tartozóknak. Csak a hasonló érzés és gondolkodásmód egyesítheti az embereket, csak az egyformán művelt emberek foghatnak össze valami nagy, valami a közösséget érdeklő fontos dolog elvégzéséhez. Anyagi érdekek összehozhatnak részvényeseket, de egy társadalom, vagy az egész nemzet dicsőségéért, nagyságáért önzetlenül munkálkodó férfiakat csak a műveltség hozhat össze. A társadalom egyes rétegei közölt nagy különbségek voltak, vannak és lesznek, de egy dologban a társadalom minden tagja között elenyészik a különbség, a műveltségben. Minden nemzet eminens érdeke, hogy tagjai egymást tiszteljék, becsüljék, megértsék, ezt pedig csak a műveltséggel, ennek terjesztésével érheti el. Minden nemzet társadalmának a szocializálása, helyesen csupán a műveltség terjesztésével érhető el. A műveltség fentebb megállapított egyéni színezeténél fogva egyes nemzetek művelődési törekvéseiben a legfontosabb szerepe a központnak van, de nem kevésbbé tiszteletre méltó és értékes a vidékek, a vidékeken működő kulturegyesűíetek szerepe. (Folytatása vasárnapi számunkban.) A VÁCI FARSANG NAPTÁRA. Január 13. A váci kereskedöífjak színielőadással egybekötött táncestélye a Kúrián. Január 17. A járási közművelődési egyesület bálja a Kúrián. Január 20. A magyarországi munkások nyugdíj és rokkant egylete váci fiókjának táncmulatsága a Kúrián. Jánuár 27. A molnár-ípartársulat táncmulatsága Nyáry-féíe vendéglőben. Január 28. A vác-városí kát. gazdakör szín- előadása a Kúrián. Színre kerül a Tót lány. Február I. A váci sportegyesűlet kabaretje és táncestélye a Kúrián. Február 3. A váci kát. íegényegyesüíet mulatsága. Február 10. Az ízr. leányegylet bálja a Kúrián. Február Í0. A váci önkéntes tűzoltótestület mulatsága a Koronán. Február Í7. A váci kát. líceum-egyesület hangversenye és táncestélye a Kúrián. Február 20. Az ípartársulat bálja. Hirefe. A nöegylet Kalikójáról. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mintegy hóuappal ezelőtt igen kedves és bájos váci leánnyal beszéltem, a ki szemrehányó hangon panaszkodott nekem, hogy a váci fiatal emberek táncmulatságok alkalmával a leányokkal keveset foglalkoznak. A leányok elmennek a mulatságokra abban a reményben, hogy ott jól fognak mulatni s az eredmény az, hogy alig akad táncos, mert a fiatal urak — igazat megvallva — inkább a poharak, mint a leányok társaságát keresik. Én magamban zavartan voltam kénytelen beismerni hölgyemnek az igazságát s annak jogos korholó hangját ros^z viccel akartam elütni. — Nézze kedves nagysád, — mondám neki, — Önnek teljesen igaza van. A táncban igen sok szépség, harmónia van s annak graciózi- tása valóban még a legcsökönyösebb nem táncolókat is megvesztegeti, ha egy szép párt kecsesen táncolni látnak. De azért azoknak a fiatal embereknek is meg van a maguk igazVÁC1 HÍRLAP sága, a kik a leányok társasága helyett a poharakéban jobban érzik magukat. Ugyanis nem csak a táncban, de a teli pohárban is van ám gyönyörűség. S a pohárnak meg van egy nagy előnye a táncosnő felett az t. i. hogy a teli poharat akkor vihetjük az ajkunkhoz, a mikor akarjuk, a táncosnőnkkel pedig- ugyanezt nem igen tehetjük meg. Magam is láttam a viccnek erőszakolt voltát, éreztem, hogy az én hölgyemnek igaza van, magamban beismertem, hogy le vagyok győzve, mert a fiatal emberek ellen a fenti kifogások nem minden alap nélkül hozhatók fel. Resteltem a dolgot és titokban feltettem magamban, hogy minden erőmből oda fogok törekedni, hogy a legközelebbi mulatság alkalmával ifjú uraink elismerést vívjanak ki maguknak, hogy minden leány annyit és addig táncoljon, a meddig jól esik neki, sőt még azontúl is. Ebbéli igyekezetem érvényesítésére a Nőegylet szombat esti mulatságán nyílt először alkalom. A Nőegylet mulatsága Vácon évtizedeken keresztül a leguribb, legelitebb mulatság volt s mindig fényesen sikerült. Ott valóban városunk intelligenciája találkozott s a világba belépő kis csitriknek is az szokott az első mulatsága, az első bálja lenni. Szóval a Nőegylet estélyei mindig mesésen szoktak sikerülni. — Ez lesz a legjobb alkalom, — gondoltam magamban, — hogy a városunk arany ifjúsága ki tegyen magáért s lemossa magáról a kellemetlen véleményt, mely róla a teli poharakkal szemben tanúsított túlzott figyelem miatt keletkezett. Igyekezetemet siker is koronázta. Az összes váci fiatalemberek fogadkoztak, hogy meg fognak jelenni a Nőegylet mulatságán, a hol olyan tánc lesz ki világos-ki viradtig, a milyent egyszer-egyszer nem látott a világ. S valóban szombat este a frakkos és egyenruhás fiatalságnak egész hadserege vonult fel a Kúriába. Vidékről, de különösen Budapestről valóságos inváziója jött az ifjúságnak, hogy egyszer a váci leányoknak tánc hiánya miatt panaszuk ne legyen. Ismerek megrögzött agglegény felfogású szeladonokat, soha nem táncolt öreg csontokat, a kik fogadkoztak, hogy a szombati mulatságon ők is kivágják a becsületet. Biztos tudomásom van róla, hogy nem kevesebb, mint 22 (mond huszonkettő) fiatal ember — megunván a vendéglő élet utálatosságát, egy idillikus, boldog jövő után vágyakozva, azzal a komoly és elhatározott szándékkal ment fel a mulatságra, hogy feleséget választ magának. Az alkalom a leányokra is végtelenül kedvező volt, mert álarcot vehettek fel, s igy minden aggodalom nélkül, a legrózsásabb kilátások között jelenhettek volna meg még azok is, a kik szépség osztogatása alkalmával esetleg elkéstek. (Feltéve, hogy ilyenek egyáltalán volnának, a mit én nem hiszek s a mit a leányok sem hisznek el önmagukról, legfeljebb mindegyik a másikról.) Szó a mi szó, a mulatság a legfényesebbnek s legsikerültebbnek ígérkezett. És mi történt ? Mikor a lánc utáni vágytól epedő ifjak hadserege hosszú, tömött sorokban bevonult a Kúria nagytermébe, mikor a kinrekedtek a folyosókon követelték a be- bocsáttatást, indokolván azzal, hogy ők is táncolni kívánnak, mikor már esti tiz óra volt s a cigány is elkésve vette először kezébe a vonót, — akkor, igen is hallja meg mindenki 1 ™'"mi-- akkor volt a teremben 6, azaz szóval is hat leány. Nem hittünk a szemeinknek. Azt gondoltuk, hogy szemfényvesztés, gonosz varázslat, rossz tréfa az egész. Vártunk vártunk, de hiába, mert az a hatos szám még hétre sem bírt felemelkedni. Még az a kis lány sem volt ott, a ki nekem a szemrehányást tette. A 22 (huszonkettő) nősülni szándékozó ifjú nemes szándéka egyszerre befuccsolt. Akartunk mi táncolni, de hiába akartunk. Hiába kértük fel bármelyik túrra azt a hat szép hölgyet, a ki a Nőegylet mulatságát megjelenésével meg is tisztelte, nem lehetett hozzájuk jutni. Valamennyi nagymama koráig levolt foglalva. Óh, kedves Szerkesztő Úr! Látott Ön már petrezselymet áruló fiatal embereket ? Nos hát az az est a fiatal urak részéről valóságos petrezselyem-kereskedés volt angróban. A terem közepén a nem táncolható táncosokból akkora majomsziget támadt, a milyenre Cooktól Columbus Kristófig a legöregebb felfedezők sem emlékeznek. Pesti vendégeink előtt majd ki égett az arcunk. Hat leány ! Hat leány a Nőegylet mulatságán. Elfutott bennünket a keserűség. Mit csináljunk? Kitűztük a lázadás zászlaját. Mivel minden áron táncolni akartunk, kisebb, nagyobb csapatokban elvonultunk a Koronába, a Hornungba, a Nyárihoz stb. Ezek után pedig mit tehetünk egyebet ? Vissza fogunk térni korábbi gyönyörűségünkhöz, a teli pohárhoz. És merjen csak a váci leányok közül valaki e miatt nekünk szemrehányást tenni! Szerkesztő Úr kész hive : Egy elkeseredett fiatal ember, a kinek egyáltalán nem jutott táncosnője. A szegénykonyhának. Zabka Fe- rencné és Nyitrai Edéné úrnők 4—4 koronát küldtek szerkesztőségünkbe a vöröskereszt által fentartott szegénykonyhának. A jótékony adományokat illetékes helyre juttattuk. •— Az uj esztendő. Az 1912. esztendő 366 napból áll, vagyis szökőév. A farsang Viz- kereszt napjától február 20-ig, tehát hat hétig és 3 napig tart. A kik szeretik a táncot és egyébb mulatságot, ez alatt az idő-alatt bőven kivehetik részüket belőle, nem azért, mintha máskor éppen nem lehetne úgy mulatni, mint farsangkor, mert hiszen ki gondol már ma, a kiknek pénze van, a mulatságon kivül komolyabb dolgokra is, de hát farsangkor kétszeresen is arra gondol a nagy drágaság miatt el- busult szivű magyar. A husvét április 7-ére, piros pünkösd napja pedig május 26-ára esik, mig karácsony szerdán és csütörtökön lesz. Két égitiineménynek is lehetünk majd látói, mert április 1-én holdfogyatkozás, 17-én pedig napfogyatkozásban lesz részünk. A kik pedig hisznek a jóslatokban, azok jövőre nagy gyümölcstermést várhatnak, a mi ha beteljesedik, biztosan legalább is 50 százalékkal drágítja meg az almát meg a körtét, mert annál többet szállítanak majd belőle a külföldre és igy a szilvából is aligha mi főzhetük meg a lekvárt. — A Fürge elúszott. A dunagőzhajózás már régen telet jelentett, a mi Dunánkon már csak a Fürge csavargözös búsult utasok után s rótta unalmas, hideg járatait a két part között. Hogy a fagy bekövetkezett, a Fürge is vigabb lett: e hó 3-án itt hagyta Vácot és elúszott az újpesti telelőbe, ott öreg testét a tél folyamán kijavítják s kora tavasszal ismét megkezdi itthon járatait.
