Váci Hirlap, 1912 (26. évfolyam, 1-100. szám)
1912-05-01 / 34. szám
2 váci hírlap nyékére, a mivel egy gyakran utazó váci utas a mai áraknál is olcsóbban juthat Budapestre. Hiteles és talán megnyugtató tehát a mi értesülésünk, hogy a vasútjegy drágulása alig lesz 15 percent (kivéve a gyorsvonatot !) nem csak Vácon, de a főváros környékén 40—50 kilométer távolságra eső községekben is. Ki rabolta ki a rétsági postakocsit! (.Riport a fiegyházból.) 2 Kopogtatnak az ajtón. — Tessék. Belép Kadvány Dávid. Egy esetlen óriás. Jegyzem minden szavát. Látja, hogy írok, lassan, megfontolva beszél : — 1903. karácsony táján Barna irt nekem egy ievelet, menjek fel Zentárói Budapestre. A karácsonyi ünnepekben nem mentem, csak uj esztendő után, 1904. január 3-án. Barna Lukács akkor Indó-út 22. szám alatt lakott. Azzal fogadott, hogy jó, hogy feljöttem, igen jó fizetés mellett tud nekem egy állást. Ötödikén délig nála időztünk, ötödikén délben Vácra utaztunk. Innen kimentünk Oláh Simkó Istvánhoz Kosdra. Estefelé visszamentünk Vácra. Vácon keresztülhaladva, egy országidra jutottunk. Ott Barna igy szólt hozzám : — Most figyelj ide, öcsém, hallgasd meg, miért hívtalak. Ezen az országúton jár egy postakocsi. Ma nagyobb összeg pénzt hoz. A kocsist megkötözzük, a kocsit kiraboljuk. Nem fogják tudni, ki volt a tettes, hisz mi innen nagyon messze lakunk. A sok pénzzel boltot nyithatsz, boldog ember leszel. Meglepődtem a mondottakon, de ismeretlen helyen lévén, továbbra is vele haladtam az utón. Ot-hat kilométert haladva, egy kőkeresztet értünk. A kereszt a jobb oldalon, a bal oldalon egy dűlő vezetett a földeken keresztül az erdőbe. Barna Lukács azt mondta, hogy itt fogjuk megkötözni a kocsist s a dűlő-utón az erdőbe hajtunk. Tovább haladtunk az utón. Egy erdő széléhez értünk, itt megállapodtunk. Barna pálinkával kínált. Nem sokáig kellett várni, hallottuk, hogy jön a kocsi. Már akkor megbarátkoztam a rablás gondolatával. Ismertem Barnát, hisz a nagybátyám volt, féltem, hogy eltesz láb alól. Elindultunk az országúton, Vácnak vissza. A postakocsi közeliinkbe ért; láttam, hogy két ember ül rajta. Odaszóllam Barnának: — A kocsin két ember ül. — Most már mindegy — volt a felelet. Mikor utolért bennünket a kocsi, Barna felkéredzkedett: — Vegyenek fel minket, mi is Vácra megyünk. A kocsis szabódott : — Nem lehet, meg van tiltva. Én posta- szállitmányt viszek.- No, azért csak vegyen fel, inkább jól megfizetjük. A postakocsi megállt, mi felültünk a kocsi tetejére, a kocsis és az utas háta mögé. Én ültem a kocsis, Barna az utas háta mögött. A kalapot előzőleg Barna lehúzta a fejemen, hogy meg ne ismerhessenek. Mikor a völgybe értünk, pár lépéssel a kereszt előtt Barna intett, fogjam meg a gyeplőszárat. Megragadtam a gyeplőt, a kocsis megijedt, féloldalt felénk fordult, Barna elővett két revolvert és négyszer egymásután lőtt. A pisztoly fokával ütni kezdte a kocsis, meg az utas fejét. Én a gyeplőt fogtam, mert a lovak erősen ijedeztek. Az egyik ember az ütések után leesett a kocsiról, Barna utána. Behurcolta a holttestet az árokba, engem meg utasított, forduljak be a kocsival a dűlő-útra. A másik keresztüllőtt ember még mindig a kocsin volt. Pár lépést hajtottam a dűlőn fölfelé, ez is leesett. A lovak nagyon nehezen húzták a kocsit, miért is Barna leszólitott a kocsiról, elvágta a gyeplőszárat, én fogtam a kantárt, ő meg a gyeplővel verte a lovakat. Behozattuk az erdőbe a kocsit, Barna megtöltötte 12-es pisztolyát, azzal kiküldött, hogy vigyázzak s ha neszt hallok, azonnal adjak neki jelt. A kocsi felbontásához látott. Sokáig bajlódott, én meg az erdőszélen nagyon féltem meit messzire elhallatszott a zörgés, többször bementem hát megnézni, mennyire haladt a munka. Először feltörte a kocsi hátulját, aztán a benne levő holmik felbontásához fogott. Kivett két kis pléhládát, aztán bontogatni kezdett egy, a kocsiban volt csomagot. A kocsiban irós vaj és csendörzubbony volt, ezeket szétdobálta és otthagyta. Aztán a kocsi elejét bontogatta, engem meg kiküldött az útra. Nemsokára kijött hozzám, a keze végig volt hasítva. Felszólított, kössem be kendővel, be is kötöttem. Bementünk a kocsihoz, ott Barna igy szólt hozzám : — Most már rendben vagyunk, én viszem az egyik ládát, a másikat te. Megindultunk visszafelé az utón, a Naszály hegyet megkerülve, Budapestre. Barna lakására mentünk, Újpestig gyalog, onnan villanyoson. Útközben Barna felbontotta a két ládát, nem volt bennük semmi, otthagytuk mindkettőt az árokban. Mikor Barna lakására értünk, reggel hat óra volt. Én a nyugatihoz mentem. Előzőleg 100, 20 és 10 koronásokban 1000 koronát kaptam. Szabadkáról hazautaztam. Barnával csak 1904. végén találkoztam újra. Kilencszázöt április 8-án felutaztam Budapestre. Egy a Guthnann Testvéreknél alkalmazásban volt barátom hivott, menjek fel, egy borkereskedőnél lesz munka. Április 8-án délután négy órakor érkeztem Szabadkára. A vonat csak 11-kor indult tovább, addiy fölkeres- tem Barnát, ki ekkor már Szabadkán Zentai-ut 12. sz. alatt lakott. Mondtam Barnának, hogy Pestre megyek. Megkért, keressem fel azt az embert, kinél 904. január 5-én voltunk s mondjam meg neki, szeretne vele találkozni, fontos közlendői vannak. Budapesttől Vácig az útiköltséget is megadta. Április 9-én Pestre érkeztem. A Guttmann Testvéreknél Rózsa István után tudakozódtam. Nem volt már ott. Délután Vácra utaztam, felkerestem Oláh Simkót. Pár napig nála maradtam, ez alatt két rendbeli lopást követtünk el. Vácról 11 —12-én utaztam Zentára, itt 17-én a csantavéri rablógyilkosság miatt letartóztattak. A rétsági rablógyilkosság ügyében engem a vizsgálat, meg a főtárgyalás alatt meg nem kérdeztek. Mikor Bonét ártatlanul elitélték, bántani kezdett a leikiismeret. A gyűjtőfogházban kihallgatásra jelentkeztem s azóta folyton mondom, hogy Boné ártatlan, a rétsági rabló- gyilkosságot Barna Lukács meg én követtük el. Itt a fegyházban azt mondják, makacs vagyok, büntetéseket is kapok. Most is lenn dolgozok a mosókonyhában, pedig az orvos úr is mondta, hogy beteg a szemem, a szabad levegőn kellene dolgoznom. Tönkre megy majd a szemem, mert nem engedi a lelkiismeretem, hogy egy ember az én bűnöm miatt szenvedjen ártatlanul. (Befejezése vasárnapi számunkban.) Hírek. A Pestvidéki nyomda lapunk mai számához mellékelte a nyári menetrendet, mely az összes vasúti és hajózási vonalak ma életbelépő menetrendjét tartalmazza. Fogadják szívesen t. előfizetőink. Előléptetések a mávnál. Május 1-től számítva a m. kir. államvasutaknál váci ismerőseink között a következő előléptetések történtek : A IV. fiz. oszt. 2-ik fiz. fokozatából ugyanazon fiz. oszt. 1-ső fiz. fokozatába Zeller Nándor főfelügyelő, a VI. 2-ből VI. 1-be Er- dősi Lipót főmérnök, a VI. 3-ból VI. 2-be Késmárszky Kálmán és Olsavszky Gyula főellenőrök, a VII. 1-bö! a VI. 3-ba Molnár Péter ellenőr főellenőrré, a VII. 2-ből VII. 1-be Prohászka Antal ellenőr, a VII. 3-ból VII 2-be Frank Adolf mérnök, dr. Urbanovich Tihamér segédtitkár, Seregélyesi Ferenc és Hoffmann Ferenc ellenőröd, a VIII. 1 - bői VII. 3-ba Fran- cisc/.y Gyula, Czóbel Béla, Nemecskay Dezső és Szekendy Ferenc hivatalnokok ellenőrökké, a Vili. 3-ból a Vili. 2 be Fabianics Elemér hivatalnok, a IX. 1-ből a VIII. 3-ba Hollóssy Károly hivatalnok, a IX. 3-ból a IX. 2-be Dallmann Károly hivatalnok. — Igazgatók értekezlete. A pestvidéki tankerületbe tartozó főgimnáziumok és főreáliskolák igazgatói Spitkó Lajos tankerületi főigazgató elnöklete alatt hétfőn és kedden kerületi értekezletet tartottak Esztergomban. A szaktanácskozáson rész tvett Schmdl Miklós, főgimnáziumunk igazgatója is a ki ’„a rendkívüli tantárgyak oktatásáról a középiskolában“ címmel általános elimerést és helyeslést keltő felolvasást tartott. — Egy alezredes búcsúztatója. A király gróf Lubienszky János honvédhuszár- alezredest, a váci 6. honvédhuszárezred érsek- újvári osztályának parancsnokát ezredparancsnokká pevezte ki a pápai 7. honvédhuszárezredhez. Gróf Lubienszky tiszteletére Érsekújvár társadalma búcsúvacsorát rendezett kaszinóban, melynek a távozó ezredparancsnok elnöke volt. Az első felköszöntőt dr. Rabár Endre közjegyző mondotta, utána Miklósba Aladár polgármester a város, dr. Csenkey Elemér főszolgabíró a járás nevében köszöntötte gr. Lubienszkyt, a ki válaszában kijelentette, hogy boldog, hogy Érsekújvár intelligenciáját egyesíteni tudta, katonaság és polgárság között soha súrlódás az ő idején nem volt. Annyira szereti Érsekújvárt, hogy érsekujvári illetőséggel magyar állampolgár lett s erre büszke is. A tisztikar szombaton búcsúzott el gróf Lubienszkytől. Emlékül egy diszkardot adott át neki, melyen a tisztek nevei és 1908 szept. 15—1812. április 27 dátuma van kivésve. Gróf Lubienszky kitűnő katona hírében áll, 102 verseny dijat nyert és egy egész szoba érmekkel van kirakva, melyeket különféle versenyeken nyert. Állomáshelyére: Pápára is lóháton ment. Reggel indult el és délután a tisztikar a város határában fogadta. Az érsekujvári osztály uj parancsnoka Konkoly-Thege József őrnagy lett, a ki Vácról e hét folyamán fog eltávozni. — Május elseje a Bubiban. A munkások nagy napján, május elsején Vácon is szünetelni fog az ipari munka. Az összes gyárak megállanak, a műhelyek népe is az utcára vonul. Ez idén azonban valamivel szürkébb lesz a májusi munkás-nap. Elmarad a szokásos felvonulás, nem lesz népgyülés. E helyett a szociáldemokrata szervezet váci csoportja a Bukiban gyűjti össze a munkásokat,
